Nem a Nélküledre kéne felállni, hanem eleve le se kéne ülni!

A magyar kormány leghűségesebb kitartottjai már megint ki akarnak sajátítani egy közös dolgot azzal, hogy megtalálták a gonosz liberálist, akit nem érdekel az Ismerős Arcok. Pedig lehetne a meccsre járásról úgy is beszélni, hogy nem tűnünk közben idiótának.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A magyar nyilvánosság azért tud rendkívül szórakoztató lenni, mert az ember soha nem tudhatja, milyen hülyeségből lesz a következő Nagy Téma: az biztos, hogy soha nem fontos dologból, de azokon kívül végtelen választási lehetőség van. Én miután nagy lelkesedéssel kimentem pénteken a Puskás Aréna avatójára, például abban voltam biztos, hogy a szokásos dolgokról lesz szó, miszerint szar a játék, soha nem lesznek már 68 ezren, erre hirtelen azon kaptam magam, hogy arról van szó, fel kell-e állni a stadionban az Index újságírójának a Nélküled című Ismerős Arcok-dal közös éneklésére.

Őszintén szólva álmomban sem gondoltam volna, hogy a közpénzmédia hirtelen elkezdi megmondani, hogyan kell viselkedni egy focimeccsen, pedig jómagam is rajongója vagyok a műfajnak: például pénteken is teljesen ki voltam rajta akadva, hogy a kapu mögötti szektorokban az emberek elkezdték keresni, hova szól a jegyük, de az még kiborítóbb volt, hogy rám szóltak a mögöttem ülők, hogy üljek már le, mert nem látják a meccset.

Szerintem márpedig egy meccset állva, esetleg könyökölve kell nézni, és ezért szoktam a kapu mögötti szektorokba venni jegyet, mert ott hagyományosan ez történik. Csak ugye én erről nem szoktam cikket írni, pedig rutinos meccsrejáróként és magamat felsőbb kasztba képzelő szurkolóként tényleg halálra idegesített a tudat, hogy a Puskás fele olyan figurákkal lett feltöltve, akik életükben először – és szerintem utoljára – voltak meccsen.

Először is:

Dunaszerdahelyen többször is énekelgettem már a közönséggel, mert annak ellenére tartom egy különösen király hagyománynak ott, hogy amúgy magamtól a büdös életben nem hallgatnék Ismerős Arcokat. Viszont fontos lenne, hogy ne keverjük össze a klubhagyományokat a válogatott hagyományaival.

A válogatott hagyományait a szurkolók alakították ki, az MLSZ pedig a maga ügyefogyott módján észrevette, hogy meglepően sokszor énekel a közönség Soho Party-t, viszont egyáltalán nem véletlen, hogy a Nélküled eddig nem jelent meg különösebben a válogatott meccseken. Ugyanis ez a dal kifejezetten a DAC-é.

És bár én tényleg mindenkinek kötelezővé tenném, hogy néha nézzen ki egy felvidéki focimeccsre, emiatt egyáltalán nem elvárható, hogy bármit is jelentsenek valakinek az Ismerős Arcok sorai.

Bár a felháborodás nagyon nyakatekert, igazából

A nemzeti jelképek, nemzeti hősök, nemzeti ünnepek kisajátítása után most eljött a magyar válogatott is, amin eddig Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc minden ármánykodása ellenére is alkalmi baráttá tudott válni a tarsolylemezes mihazánkos a fociőrült libsivel azért, mert aznap mindketten pontosan ugyanazzal a céllal vannak kint a stadionban. Most hirtelen itt van az ellenség, akit jól el is lehet különíteni: a 68 ezer emberből nyilvánvalóan csak egyetlen gonosz sorosista volt, aki nem állt fel egy dalra, amire amúgy Dunaszerdahelyen kívül soha sehol nem volt kötelező felállni, ő is főleg gonoszságból nem állt fel, mert gyűlöli a magyarokat. 

Az, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség a világ összes pénzéből sem tudott annál tovább jutni, mint hogy Budapesten is elénekeltessen a közönséggel egy kétórás távolságra lévő stadionban minden második héten elénekelt dalt a magyarság összetartozásáról, már csak az ő fantáziátlanságukat bizonyítja. Az pedig, hogy a kormánymédia mindennek örülő okosai össze akarják mosni ezt a dalt a Himnusszal, illetve a semmiből behozzák a Felvidék megalázását, már tényleg csak azt mutatja, valahol ők is érzik, hogy nem volt minden rendben ezen a stadionavatón.

Sőt, belegondolva megint egyedül a szurkolók Puskás Ferencet ábrázoló élőképe, illetve a közlekedés megszervezése sikerült hibátlanul, ahhoz meg nem sok köze volt a miniszterelnök akaratára a fociba ömlő milliárdoknak.

Ezeket a problémákat tökéletesen takarja el, ha elkezdünk kötekedni például egy újságíróval, aki elmondta, ő nem érzi a saját hagyományai közé tartozónak, hogy felálljon egy dalra, amit a büdös életben nem hallott. Ennek érdekében persze hazudnak is: például azt, hogy a Nélküled ugyanazon a szinten van, mint a Himnusz, vagy azt, hogy a felvidéki gyerekek megalázása, ha nem állsz fel közben. Az nyilván nem zavarja ezeket a zseniket, hogy van egy honosított játékosunk, aki valószínűleg nem csak a Nélküledet, de a Himnuszt sem ismeri, az Index újságírója a lényeg még akkor is, ha kenyéradójuk, főnökük és istenük októberben azzal alázta meg az éneklő felvidéki gyerekeket, hogy a legnagyobb barátságban nézte Budapesten a magyar-szlovákot egy olyan szlovák politikussal, aki be akarta tiltatni a magyar himnusz éneklését a Felvidéken.

Az egész balhé persze tökéletesen rímel arra az egyre terjedő, és amúgy is tragikus elképzelésre, hogy a focimeccs valójában nem szórakozás, hanem valamiféle hősi csata, amiben a szurkolók nem a kedvenc szórakozásukat űzik, hanem katonák, és potenciális áldozatai is ennek a csatának. Nyilván ez is csak egy módja annak, hogy lenyelje a szurkoló, milyen kevés sikert szokott hozni sportszinten a szórakozása, én is éreztem már magamat hősnek Nyíregyházáról hazafelé zötykölődve a vonaton, de azért mégis jobb lenne úgy csinálni, mintha nem templomba mennénk, hanem meccsre. Azt ugyanis úgy tűnik, hogy nem akarja megérteni a foci körüli dolgokhoz évente egyszer nagyon értő réteg, hogy

Van persze az utóbbiból is, sőt, létezik a kettőnek keveréke is, aki Nélküledet is énekel, aztán be is rúg meccsen.

Amúgy én álltam pénteken a Nélküled alatt, hiszen eleve nem hiszek az ülve meccsnézésben, és ha már a VIP-ben ülő egy darab újságírót lehet osztani azért, hogy mit csinál az ülőhelyén, akkor épp itt az ideje, hogy én is szóvá tegyem, hogy aki ülni akar, ne a kapu mögé vegyen jegyet!

Vagy esetleg ne csináljuk egyiket sem, csak menjünk ki meccsre szórakozni, mert amúgy ha nem ugatnak bele, akkor továbbra is ez a világ legjobb bulija.

Olvasnál még Fekő Ádámtól? Ide kell kattintanod!