+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. november 15. péntek, 14:45
Várhelyi a meghallgatásán profi teljesítményt nyújtott, más, nála jóval gyengébb biztosjelöltekkel ellentétben mégis csuklóztatják az EP-ben. Hogy miért? Mert annak az Orbán-kormánynak az emberét látják benne, amely agresszív külpolitikájával joggal győzte meg az európai közösséget arról, hogy a magyarokra nem érdemes semmit rábízni.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A főbb politikai csoportok ellenkezése nélkül fogadták el Várhelyi Olivér magyar bővítési biztosjelölt jelölését csütörtökön az Európai Parlament a külügyi szakbizottságában, miután a magyar kormány jelöltje magabiztos teljesítményt nyújtott nyílt meghallgatásán – valami ilyesmi felütéssel kellett volna megírnom a Várhelyi meghallgatásáról szóló hírt, ha a jelöltről tisztán meritokratikusan döntött volna a külügyi szakbizottság csütörtök délután.

 

Várhelyi Olivért ugyanis dicsérjük meg kicsit: példás teljesítményt nyújtott.

 

Magabiztosan, habogás nélkül, bemutatkozó beszédében részben franciául, egyébként pedig angolul, jegyzetek nélkül válaszolgatott a képviselők szakmázós kérdéseire, és a provokatívabb felvetések megválaszolásánál is meg tudta őrizni a hidegvérét. A több évtizede uniós pályán mozgó Várhelyi megmutatta, pontosan milyen szaktudásra és hozzáértésre van szükség ahhoz, hogy valakiből biztos válhassék.

 

És – egyelőre – mégsem vált. Hiszen mint az Azonnalin is megírtuk, a jelöltnek további írásbeli kérdésekre kell majd válaszolnia hétfőig (hogy milyen kérdések is ezek, arról itt olvashatsz). Ekkor a politikai csoportok újra döntenek róla: a kérdésekre adott válaszai alapján tovább is engedhetik, de vissza is rendelhetik egy második meghallgatásra, fokozva a magyar jelölt megaláztatását.

 

Mindezek után persze nehéz megérteni, mi az oka annak, hogy egy ilyen, szinte tankönyvi példába illően vérprofi teljesítmény után az EP-képviselők mégis úgy látták, hogy minimum még egyszer csuklóztatni kell Várhelyit. Várhelyi is nehezen értette meg ezt, hiszen meghallgatásán az EP-képviselők többszöri, kifejezett kérésére sem volt hajlandó elhatárolódni Orbán Viktor egyes kijelentéseitől, az illiberális demokrácia megfogalmazásától, de a Gruevszki-ügyről sem alkotott véleményt. Csak azt ismételgette, hogy biztosként semmilyen tagállami kormánytól nem fog utasításokat elfogadni, ez pedig nyilvánvalóan kevés volt az Orbán-kritikára epedő képviselőknek.

 

A magyar kormány pedig láthatóan még nehezebben érti meg, mi is lehetett az EP gondja Várhelyivel, pedig nem olyan bonyolult dolog ez. Az öt éve tartó Szijjártó-éra kemény és kitartó munkájával ugyanis a magyar külpolitikának sikerült olyan komolyan lerombolnia a reputációját Európában, hogyha mégoly hozzáértő és alkalmas jelöltet is állítanak ki, mint amilyennek Várhelyi tűnt csütörtökön,

 

az EP-képviselők nem a tapasztalt diplomatát, hanem az Orbán-kormány emberét fogják benne látni.

 

Ha pedig valaki – hiába nem volt soha párttag, és hiába dolgozik több évtizede, több kormány alatt is a diplomáciai pályán – az Orbán-kormány jelöltje, az az Európai Parlamentben a lehető legrosszabb ajánlólevél. 

 

Bizony, mindenkinél mélyebbre küzdöttük le magunkat az európai politikában.

 

+ A parlamenti szakbizottságok (bár plusz kérdésekkel, de) gond nélkül odaadták a kulcsfontosságú energiaügyi portfóliót annak az észt Kadri Simsonnak, akinek történész-politológusként sem uniós, sem energiapolitikával kapcsolatos tapasztalata nincs – az egyedüli érdeme, hogy az Észtországot irányító Centrumpárt hűséges embere (meg az, hogy nő, ami a nemi kvóták alapján szerveződő von der Leyen-bizottságban külön előny).

 

+ Különösebb fenntartások nélkül kapta meg részben a jogállamiság kezelését a cseh Věra Jourová, akit az EU-s pénzek elcsalásával is gyanúsított Andrej Babiš-vezette cseh kormány jelölt.

 

+ Senkinek nem volt problémája azzal, hogy a meghallgatásán kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtó román Adina-Ioana Văleanra rábízzák a közlekedési portfóliót.

 

+ Az sem zavart sok vizet, hogy Emmanuel Macron egy globális multi korábbi ügyvezető igazgatóját jelöli belső piaci biztosnak úgy, hogy Thierry Breton és cége számtalanszor lobbizott az Európai Bizottságnál a versenypolitika gyengítéséért az előző ciklusban.

 

+ Még az sem okozott felháborodást, hogy a szintén a jogállamiság rombolásával gyanúsított, hetes cikkelyes eljárás alá vont Lengyelország Janusz Wojciechowskival, a nacionalista Kaczynski-kormány jelöltjével megkaparintsa az eszméletlen pénzek fölött diszponáló mezőgazdasági portfóliót – igaz, utóbbinak kellett egy második meghallgatás, hogy rájöjjön: nem tud eléggé angolul, és javallott számára inkább lengyelül válaszolgatnia.

 

És akkor ott van Várhelyi Olivér, a magyar kormány jelöltje, akit – a biztost egyébként sem jelölő briteket kivéve – az EU-tagállamok közül utoljára még szívat egy kicsit az Európai Parlament. Nem azért, mert rosszul teljesített volna, nem is azért, mert ne lenne kellő tapasztalata, és még csak korrupciós vagy összeférhetetlenségi ügyeket sem lehetett a nyakába varrni.

 

Hanem azért, mert a kormánya melldöngetős, agresszív hőzöngésével, jogerősen elítélt baráti exminiszterelnökök befogadásával, autokratákkal való haverkodásával, és a bővítési portfólió kiárusításának kilátásba helyezésével

 

joggal győzte meg az európai közösséget arról, hogy a magyarokra nem érdemes semmit rábízni.

 

A magyarokra.

 

Emlékszünk még Manfred Weber EPP-s frakcióvezető tavaly decemberi, minden magyart brutálisan megalázó kijelentésére, mikor büszkén kijelentette: a Sargentini-jelentésről tartott parlamenti szavazáson „nem a Fidesz, nem Orbán Viktor, hanem Magyarország ellen” szavazott. Weber szavait értelmezhetnénk önmagában, azonban nem érdemes: a néppárti frakció feje ezzel nagyjából leírta, hogyan viszonyulnak az országhoz az EU központjában.

 

Amiért természetesen lehet hibáztatni az uniós bürokrácia szűklátókörűségét, sokszor beteges és fikciókon alapuló Orbán-fóbiájukat. Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy Brüsszel sokszor valóban nem érti Magyarországot. Azt is bátran kijelenthetjük, hogy az uniós elit elfogult Magyarországgal szemben.

 

Azért viszont, hogy ez így legyen, Szijjártó Péter és Orbán Viktor kőkeményen megdolgoztak.

 

Kitartó munkával juttatták az országot ebbe a vállalhatatlan és megalázó helyzetbe az EU-n belül, ameddig még az újságírógyilkosságba belebukó szlovák kormány, a korrupciós botrányokat egymásra halmozó (november elején leváltott) román szociáldemokraták, sőt, még az orbáni irányvonalat kopírozó Kaczyński-féle lengyelek sem süllyedtek.

 

Egy olyan kormány ugyanis, amely saját parlamentjében, ezzel pedig a saját országában a kétharmados többségével azt csinál, amit csak akar, nem érti az uniós politikát. Az uniós politika a kompromisszumok művészetéről, a win-win-szituációkról szól. Az uniós politika arról szól, hogy ha kell, nemcsak szót értek az ellenfelemmel, de le is paktálok vele. No meg legfőképp arról, hogy huszonnyolc tagállam érdekeit kell egyszerre megjeleníteni mind a Bizottságban, mind a Tanácsban, mind a Parlamentben.

 

Az EU egy olyan osztályterem, ahonnan a szotyit szétköpködő és a teremben ordibáló hülyegyereket kiutálják, és nem ölelgetik. Ezt nem érti meg, aki otthon kétharmadhoz, erőpolitikához és beszólogatáshoz szokott hozzá.

 

Eközben a magyar kormány a saját alternatív valóságában ragadt. Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szerint Várhelyit az EP bevándorláspárti erői bosszúból utasították vissza. Persze abban az univerzumban, ahol a külpolitikai irányvonalat is csak a migránsok, bevándorláspártiak és globalisták elleni harc határozza meg, nehéz is látni, hogy mennyire elbasztuk.

 

Talán lassan fel kéne ébredni, és észrevenni, hogy miért.

 

Olvasnál még Illés Gergőtől? Ide kell kattintanod!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Pollreisz Balázs postaládájába valószínűleg Borkai Zsolt legnagyobb rajongója dobott be egy irodalmi igényű fenyegető levelet, ami miatt a politikus a rendőrséghez is fordult azóta.

És miért várja ezt hatalmas tömeg a bastogne-i városháza előtt a hidegben? A furcsa népszokásnak a második világháborúhoz van köze.

Rod Stewart nagyon örül Boris Johnson győzelmének, a korábban őt istenként tisztelő Celtic drukkereinek egy része viszont jelezte, hogy a továbbiakban nem szívesen látott vendég náluk.

Türkmenisztán elnöke megunta, hogy a közvetlen beosztottjai bevallottan korrumpálódtak, ezért mostantól ő maga sem kegyelmezhet meg senkinek, akikhez elér a botrány.

Miért van műanyagból a volt főpolgármester karácsonyfája? Tarlós István az Azonnali karácsonyi körkérdésében!

A pártelnök azért lemondásával megvárja, amíg a katasztrofális választási eredménnyel záró Labour rendezi sorait.

A hét kérdése

Végre kilépnek a britek? Vagy folytatódik a komédia? Esetleg az egész brexit csak egy kitűnő médiahekk volt arra, hogy végre figyeljen a britekre valaki? Ez a hét kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Végre megtelik élettel az egyik legszebb budapesti vásárcsarnok. December 14.

Magyar topédesek december 20-án, Budakeszi, Kálvária Pince.

Nem csak szurkolóknak. Budapesten, az Ellátóházban, december 21-én.

Ez ilyen zene lesz. Pécsen, a Szabadkikötőben. December 29.

Az év egyik legjobb évnyitó bulija: Pécs komplett belvárosában koncertek délelőtt 10-től éjfélig. Január 4.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás