+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. november 6. szerda, 19:08
A katolikus egyház nem nézi jó szemmel, hogy az olasz jobboldalt Matteo Salvini vezetné. A politikus nézeteit több püspök is összeegyeztethetetlennek tartja a kereszténység tanaival, ezért egy hangsúlyosan katolikus pártot indítanának rá.

Amint arról az Azonnali arról többször is beszámolt:

 

a katolikus egyház és a rózsafüzéreket csókolgató Lega-vezér, Matteo Salvini viszonya nem a legjobb.

 

Már tavaly a legolvasottabb katolikus hetilap, a Famiglia Cristiana a címlapján – a bibliai „Távozz tőlem Sátán” felszólításra utalva – Salvini távozását sürgette. A katolikus újság az akkori belügyminiszter menekültellenességét tartotta összeegyeztethetetlennek a katolikus tanokkal. Idén pedig a Vatikán arra kérte a politikust, aki augusztusban Giuseppe Conte kormányfő őt bíráló beszéde alatt is rózsafüzért csókolgatott, hogy ne használja fel a katolikus jelképeket a politikai céljaira.

 

Amint az számos más európai szélsőjobboldali párt esetében is megfigyelhető: Salvini a politikai kereszténységgel házal. Miközben sem magánélete, sem egyébkénti programja nem különösebben egyezik a katolikus egyház tanításaival (egyedül a melegházasság és az abortusz elutasítása kapcsán van átfedés), szentekkel, vallási jelképekkel szeret kampányolni. Idén májusban Milánóban, az európai EU-ellenes pártok közös kampányrendezvényén, például Európa védőszentjeit hívta segítségül. Mazara del Vallo püspöke, Domenico Mogavero viszont az EP-választás után azt mondta:

 

„aki Salvinivel van, nem nevezheti magát kereszténynek”.

 

ELVÁLT SALVINI SZERETI BEVETNI A KAMPÁNYÁBAN A KATOLIKUS JELKÉPEKET.

 

A Vatikán nem csak Salvini szimbolikus politikáját nézi rossz szemmel, de a katolikus egyháznak az sem tetszik, hogy egyre inkább az egész olasz jobboldal Salvini befolyása alá kerül. Ez megmutatkozott most októberben is, amikor Rómában Salvini főszereplésével együtt tüntetett a jelenlegi baloldali kormány ellen Giorgia Meloni neofasiszta pártja és Silvio Berlusconi Forza Italiája.

 

Olaszországban azonban újszerű lenne, ha egy szélsőséges, EU-ellenes politikus vezetné a jobboldalt.

 

A kilencvenes évek elején, amikor összeomlott a Vatikán által támogatott kereszténydemokrata párt (DC), Berlusconi populista, de tartalmában jobbközép, EU-párti programmal emelkedett ki új sztárként. A politikusnak azonban nem sikerült utódot találni – miközben pártja népszerűsége folyamatosan esik, az október végi umbriai választásokon már csak öt százalékot szerzett.

 

Berlusconi azonban éppen azért marad a színpadon, mert úgy vallja: az ő pártja továbbra is a hiteles jobbközép, és nekik kell megakadályozniuk, hogy a szerinte „hülyeséget” hirdető szuverenisták (azaz az EU-ellenesek) vegyék át az olasz jobboldal vezetését. Pedig ma nagyon így néz, hogy ez fog történni, ugyanis Salvini és Meloni mellett nincs egy dinamikus jobbközép kihívó.

 

Közbelép a Vatikán

 

Ezt akarná pótolni a katolikus egyház és a Vatikán: az ő szavuk mindig is sokat számított Olaszországban, hagyományosan mindkét oldallal is jó kapcsolatokat ápolnak. A Vatikán elégedetlenségét és aggodalmát mutatja, hogy elhatározták:

 

meg kell születnie egy katolikus pártnak, amely jobbközép alternatívája lehetne a Salvini-Meloni-féle jobboldalnak.

 

Egyelőre még csak a lehetséges új párt értelmiségi hátországa szerveződik. Október végén mutatta be a vatikáni Pápai Tudományos Akadémia elnöke, Stefano Zamagni azt a közös nyilatkozatot, amely egy új párt alapvetése lehet. Az aláírók, akik között több ismert katolikus értelmiségi, befolyásos vatikáni háttérember is megtalálható, leszögezték: a baloldaltól és a jelenlegi jobboldaltól egyaránt távolságot akarnak tartani: „A szolidaritás eszmeiségét felváltották a társadalmi egoizmusok és a libertariánus individualizmusok. Nem elég reformálni, hanem át is kell alakítani [a rendszert]” – írják.

 

A nyilatkozatban megfogalmazott elvek a katolikus egyház társadalmi tanítását hirdetik,

 

a filozófiai alap, amire az új párt épülhetne, a perszonalizmus.

 

Egyelőre azonban még csak puhatolózások vannak, nincsenek konkrét tervek a párt nevét és megalakulását illetően, de azt az aláírók leszögezték: igen, a Salvini-féle beszédmóddal szemben (is) szeretnének alternatívát nyújtani.

 

Jön Mario Draghi?

 

A vatikáni tervek szellemi atyja a befolyásos Civiltà Cattolica főszerkesztője, Antonio Spadaro jezsuita atyja, aki Ferenc pápa egyik legfontosabb háttérembere – azaz

 

sokak szerint maga a pápa akarhatja, hogy szerveződjék meg a Salvini-ellenes katolikus tábor.

 

A La Verità napilap információi szerint a pápához közelálló körök nem tartják elképzelhetetlennek, hogy egy új katolikus párt álljon egy közös Salvini-ellenes front élére, azaz a katolikusok elsősorban a baloldallal menetelnének közösen. Mario Draghi, az Európai Központi Bank egykori elnökének, elkötelezett katolikus értelmiséginek a nevét emlegette a La Verità mint egy lehetséges Salvini-ellenes tábor közös kormányfő-jelöltje.

 

A vatikáni jezsuita körök Draghi központi bankelnökségének végén igen meleg szavakkal méltatták a katolikus bankárt. A jezsuiták lapja, a Civiltà Cattolica kiemelte: Draghinak köszönhetően menekült meg az euró-zóna, amit – az európai egység ügyével együtt – meg kell mindenképpen védeni. A jezsuita újság az olasz politikában éppen az EU-ellenesség növekedését tartja a legnagyobb veszélynek.

 

Draghi beemeléséhez mind Giuseppe Conténak, mind a kevéssé katolikus Öt Csillag Mozgalomnak is lesz persze pár szava, elvégre Conte maga is hasonló szerepbe képzelné magát. Noha nem vallásos, a Vatikánnal neki is jó a viszonya. A Financial Times derítette ki tavaly, hogy Conte vatikáni hátterű cégeknél, kétes vatikáni üzleti ügyeknél adott kormányfősége előtt jogi tanácsokat.

 

Az egyházban nem mindenki Salvini-ellenes

 

A katolikus egyházban azonban nem mindenki osztja a Vatikán Salvini-ellenességét. Többen úgy vélik: egy katolikus pártnak eleve vajmi kevés esélye van, azaz a Vatikánnak be kell állnia amögé, aki a jobboldalt egységesíteni tudja – ha ez pedig Salvini, akkor őmögé, bár azért a kevésbé kritikus egyházi előljárók is változásokat remélnek Salvini politikájában és stílusában.

 

Camillo Ruini kardinális, az olasz püspöki kar vezetője azt nyilatkozta a Corriere della Serának, hogy

 

„Salvini előtt még hatalmas perspektívák állnak, de érnie kell”.

 

A kardinális szerint Olaszországban eleve teljesen visszaszorult a balkatolicizmus, ezt pedig a katolikus egyháznak tudomásul kell vennie. Ruini szerint „nincs most meg az ideje egy katolikus pártnak”, a kardinális tehát elég szkeptikus egy új párttal kapcsolatban. Noha elismeri, hogy a jelenlegi olasz politikában alig hallani a katolikus hangot, hozzáteszi: jó döntés volt egykoron a jobbközép mellé állni a kilencvenes években.

 

Salvinivel kapcsolatban a kardinális kiemeli: nem osztja a negatív véleményeket, bár nem ismeri jól Salvinit. Ruinit amúgy a rózsafüzér-csókolgatás se zavarja, mert bár szerinte ez sok katolikus érzékenységét tényleg sérthette, a tett „a politikai korrektségre adott reakcióként”, a „a hit nyilvános felvállalásaként” is értékelhető.

 

Katolicizmus Olaszországban

 

Noha Olaszország katolikus ország, egy kifejezetten katolikus pártnak nehéz dolga volt. Amikor a 19. század végén megalakult az ország, a liberálisok eleve a pápa ellenében hozták létre, így

 

a katolikusok elutasították az új államot, nem is volt szabad résztvenniük a választásokon.

 

Katolikus párt ezért csak az első világháború után született: Luigi Sturzo atya – a korábbi bécsi parlamenti képviselővel, majd későbbi olasz miniszterelnökkel, Alcieri De Gesparivel közösen – létrehozta az első katolikus pártot, a Néppártot. Ez egyszerre akart már akkor is a kommunizmusnak és a fasizmusnak is alternatívája lenni.

 

Igazán csak a második világháború után tudott kibontakozni, amikor a Kereszténydemokrácia (DC) párt egyrészét a katolikus háttér határozta meg. Reálpolitikában a katolikus gondolat a kommunizmus elutasítását, az észak-atlanti elköteleződést, a szociális piacgazdaságot és az európai egységet jelentette. A DC azonban – hiába bírta a maffia és a szabadkőműves páholyok mellett a Vatikán támogatását is – nem egy hangsúlyosan katolikus párt volt.

 

Amikor a kilencvenes évekre a DC szétesett a korrupciós ügyei következtében, az új Forza Italia már nem vállalta a katolikus örökséget, inkább jobboldali liberális pártként szerveződött. A katolikus gondolatot több kisebb párt próbálta meg mindig újra és újra elővenni, de komolyabb sikereket nem tudtak elérni. A mostani pártalapítási tervek kapcsán is Giorgia Merlo újságíró a Huffington Post olasz kiadásában arra emlékeztetett:

 

amit most Zamagniék akarnak, nem új, mások is megpróbálták, de mindig választási kudarc lett a vége.

 

Miközben Olaszország katolikus ország – ráadásul történelmileg is már a guelfek és ghibelinek harcában megjelenik a katolikusság és antikatolikusság ellentéte – a politikai katolicizmus csak rövid ideig (a második világháború után) tudott tényleg fontos szerephez jutni. Egyébként az olasz jobboldal két másik irányzatához, a fasizmushoz és a liberalizmushoz képest mellékszerepet játszott – ahogy azt teszi most is. Merlo ezért nem ad túl sok esélyt egy Salvini-ellenes katolikus jobboldalnak.

 

Ráadásul a katolikus gondolat a baloldalon is jelen van. A mostani Demokrata Párt egykoron a posztkommunisták és az Olaszországban hajdan erös balkatolikusok egyesülésével jött létre. Romano Prodi vagy Matteo Renzi a balkatolicizmus fontos képviselői, Renzi új pártja, az Italia Viva – noha sok balkatolikus átment hozzá – azonban inkább szociálliberális erőként akar megjelenni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kövér László szerint az európai integráció tulajdonképpen olyan, mint a nácizmus, a sztálinizmus, és az amerikai imperializmus.

Behrouz Boochani korábban úgy nyert ausztrál irodalmi díjat, hogy egy ausztrál menekülttáborban tartották őrizetben, most Új-Zélandtól kapott ideiglenes vízumot.

Thierry Breton és Adina Vălean is átment a meghallgatáson, csak a magyar biztosjelölt fog kapni még plusz kérdéseket.

A magyar jelölt jó teljesítményt nyújtott, de nem tudta elhitetni, hogy biztosként le tudna szakadni az Orbán-kormányról.

Csak azért, hogy aztán pár hét múlva ki is lépjenek – már ha tényleg kilépnek. Von der Leyennek főhet a feje, ki tudja, mikor lép hivatalba a már most is késő új Európai Bizottság.

Bedőlni látszik a Le Pen-ellenes fal: egyre több baloldali szavazó választaná egy második fordulóban a szélsőjobboldali politikust a jelenlegi elnök ellenében. Te hogy döntenél?

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás