+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. november 6. szerda, 19:08
A katolikus egyház nem nézi jó szemmel, hogy az olasz jobboldalt Matteo Salvini vezetné. A politikus nézeteit több püspök is összeegyeztethetetlennek tartja a kereszténység tanaival, ezért egy hangsúlyosan katolikus pártot indítanának rá.

Amint arról az Azonnali arról többször is beszámolt:

 

a katolikus egyház és a rózsafüzéreket csókolgató Lega-vezér, Matteo Salvini viszonya nem a legjobb.

 

Már tavaly a legolvasottabb katolikus hetilap, a Famiglia Cristiana a címlapján – a bibliai „Távozz tőlem Sátán” felszólításra utalva – Salvini távozását sürgette. A katolikus újság az akkori belügyminiszter menekültellenességét tartotta összeegyeztethetetlennek a katolikus tanokkal. Idén pedig a Vatikán arra kérte a politikust, aki augusztusban Giuseppe Conte kormányfő őt bíráló beszéde alatt is rózsafüzért csókolgatott, hogy ne használja fel a katolikus jelképeket a politikai céljaira.

 

Amint az számos más európai szélsőjobboldali párt esetében is megfigyelhető: Salvini a politikai kereszténységgel házal. Miközben sem magánélete, sem egyébkénti programja nem különösebben egyezik a katolikus egyház tanításaival (egyedül a melegházasság és az abortusz elutasítása kapcsán van átfedés), szentekkel, vallási jelképekkel szeret kampányolni. Idén májusban Milánóban, az európai EU-ellenes pártok közös kampányrendezvényén, például Európa védőszentjeit hívta segítségül. Mazara del Vallo püspöke, Domenico Mogavero viszont az EP-választás után azt mondta:

 

„aki Salvinivel van, nem nevezheti magát kereszténynek”.

 

ELVÁLT SALVINI SZERETI BEVETNI A KAMPÁNYÁBAN A KATOLIKUS JELKÉPEKET.

 

A Vatikán nem csak Salvini szimbolikus politikáját nézi rossz szemmel, de a katolikus egyháznak az sem tetszik, hogy egyre inkább az egész olasz jobboldal Salvini befolyása alá kerül. Ez megmutatkozott most októberben is, amikor Rómában Salvini főszereplésével együtt tüntetett a jelenlegi baloldali kormány ellen Giorgia Meloni neofasiszta pártja és Silvio Berlusconi Forza Italiája.

 

Olaszországban azonban újszerű lenne, ha egy szélsőséges, EU-ellenes politikus vezetné a jobboldalt.

 

A kilencvenes évek elején, amikor összeomlott a Vatikán által támogatott kereszténydemokrata párt (DC), Berlusconi populista, de tartalmában jobbközép, EU-párti programmal emelkedett ki új sztárként. A politikusnak azonban nem sikerült utódot találni – miközben pártja népszerűsége folyamatosan esik, az október végi umbriai választásokon már csak öt százalékot szerzett.

 

Berlusconi azonban éppen azért marad a színpadon, mert úgy vallja: az ő pártja továbbra is a hiteles jobbközép, és nekik kell megakadályozniuk, hogy a szerinte „hülyeséget” hirdető szuverenisták (azaz az EU-ellenesek) vegyék át az olasz jobboldal vezetését. Pedig ma nagyon így néz, hogy ez fog történni, ugyanis Salvini és Meloni mellett nincs egy dinamikus jobbközép kihívó.

 

Közbelép a Vatikán

 

Ezt akarná pótolni a katolikus egyház és a Vatikán: az ő szavuk mindig is sokat számított Olaszországban, hagyományosan mindkét oldallal is jó kapcsolatokat ápolnak. A Vatikán elégedetlenségét és aggodalmát mutatja, hogy elhatározták:

 

meg kell születnie egy katolikus pártnak, amely jobbközép alternatívája lehetne a Salvini-Meloni-féle jobboldalnak.

 

Egyelőre még csak a lehetséges új párt értelmiségi hátországa szerveződik. Október végén mutatta be a vatikáni Pápai Tudományos Akadémia elnöke, Stefano Zamagni azt a közös nyilatkozatot, amely egy új párt alapvetése lehet. Az aláírók, akik között több ismert katolikus értelmiségi, befolyásos vatikáni háttérember is megtalálható, leszögezték: a baloldaltól és a jelenlegi jobboldaltól egyaránt távolságot akarnak tartani: „A szolidaritás eszmeiségét felváltották a társadalmi egoizmusok és a libertariánus individualizmusok. Nem elég reformálni, hanem át is kell alakítani [a rendszert]” – írják.

 

A nyilatkozatban megfogalmazott elvek a katolikus egyház társadalmi tanítását hirdetik,

 

a filozófiai alap, amire az új párt épülhetne, a perszonalizmus.

 

Egyelőre azonban még csak puhatolózások vannak, nincsenek konkrét tervek a párt nevét és megalakulását illetően, de azt az aláírók leszögezték: igen, a Salvini-féle beszédmóddal szemben (is) szeretnének alternatívát nyújtani.

 

Jön Mario Draghi?

 

A vatikáni tervek szellemi atyja a befolyásos Civiltà Cattolica főszerkesztője, Antonio Spadaro jezsuita atyja, aki Ferenc pápa egyik legfontosabb háttérembere – azaz

 

sokak szerint maga a pápa akarhatja, hogy szerveződjék meg a Salvini-ellenes katolikus tábor.

 

A La Verità napilap információi szerint a pápához közelálló körök nem tartják elképzelhetetlennek, hogy egy új katolikus párt álljon egy közös Salvini-ellenes front élére, azaz a katolikusok elsősorban a baloldallal menetelnének közösen. Mario Draghi, az Európai Központi Bank egykori elnökének, elkötelezett katolikus értelmiséginek a nevét emlegette a La Verità mint egy lehetséges Salvini-ellenes tábor közös kormányfő-jelöltje.

 

A vatikáni jezsuita körök Draghi központi bankelnökségének végén igen meleg szavakkal méltatták a katolikus bankárt. A jezsuiták lapja, a Civiltà Cattolica kiemelte: Draghinak köszönhetően menekült meg az euró-zóna, amit – az európai egység ügyével együtt – meg kell mindenképpen védeni. A jezsuita újság az olasz politikában éppen az EU-ellenesség növekedését tartja a legnagyobb veszélynek.

 

Draghi beemeléséhez mind Giuseppe Conténak, mind a kevéssé katolikus Öt Csillag Mozgalomnak is lesz persze pár szava, elvégre Conte maga is hasonló szerepbe képzelné magát. Noha nem vallásos, a Vatikánnal neki is jó a viszonya. A Financial Times derítette ki tavaly, hogy Conte vatikáni hátterű cégeknél, kétes vatikáni üzleti ügyeknél adott kormányfősége előtt jogi tanácsokat.

 

Az egyházban nem mindenki Salvini-ellenes

 

A katolikus egyházban azonban nem mindenki osztja a Vatikán Salvini-ellenességét. Többen úgy vélik: egy katolikus pártnak eleve vajmi kevés esélye van, azaz a Vatikánnak be kell állnia amögé, aki a jobboldalt egységesíteni tudja – ha ez pedig Salvini, akkor őmögé, bár azért a kevésbé kritikus egyházi előljárók is változásokat remélnek Salvini politikájában és stílusában.

 

Camillo Ruini kardinális, az olasz püspöki kar vezetője azt nyilatkozta a Corriere della Serának, hogy

 

„Salvini előtt még hatalmas perspektívák állnak, de érnie kell”.

 

A kardinális szerint Olaszországban eleve teljesen visszaszorult a balkatolicizmus, ezt pedig a katolikus egyháznak tudomásul kell vennie. Ruini szerint „nincs most meg az ideje egy katolikus pártnak”, a kardinális tehát elég szkeptikus egy új párttal kapcsolatban. Noha elismeri, hogy a jelenlegi olasz politikában alig hallani a katolikus hangot, hozzáteszi: jó döntés volt egykoron a jobbközép mellé állni a kilencvenes években.

 

Salvinivel kapcsolatban a kardinális kiemeli: nem osztja a negatív véleményeket, bár nem ismeri jól Salvinit. Ruinit amúgy a rózsafüzér-csókolgatás se zavarja, mert bár szerinte ez sok katolikus érzékenységét tényleg sérthette, a tett „a politikai korrektségre adott reakcióként”, a „a hit nyilvános felvállalásaként” is értékelhető.

 

Katolicizmus Olaszországban

 

Noha Olaszország katolikus ország, egy kifejezetten katolikus pártnak nehéz dolga volt. Amikor a 19. század végén megalakult az ország, a liberálisok eleve a pápa ellenében hozták létre, így

 

a katolikusok elutasították az új államot, nem is volt szabad résztvenniük a választásokon.

 

Katolikus párt ezért csak az első világháború után született: Luigi Sturzo atya – a korábbi bécsi parlamenti képviselővel, majd későbbi olasz miniszterelnökkel, Alcieri De Gesparivel közösen – létrehozta az első katolikus pártot, a Néppártot. Ez egyszerre akart már akkor is a kommunizmusnak és a fasizmusnak is alternatívája lenni.

 

Igazán csak a második világháború után tudott kibontakozni, amikor a Kereszténydemokrácia (DC) párt egyrészét a katolikus háttér határozta meg. Reálpolitikában a katolikus gondolat a kommunizmus elutasítását, az észak-atlanti elköteleződést, a szociális piacgazdaságot és az európai egységet jelentette. A DC azonban – hiába bírta a maffia és a szabadkőműves páholyok mellett a Vatikán támogatását is – nem egy hangsúlyosan katolikus párt volt.

 

Amikor a kilencvenes évekre a DC szétesett a korrupciós ügyei következtében, az új Forza Italia már nem vállalta a katolikus örökséget, inkább jobboldali liberális pártként szerveződött. A katolikus gondolatot több kisebb párt próbálta meg mindig újra és újra elővenni, de komolyabb sikereket nem tudtak elérni. A mostani pártalapítási tervek kapcsán is Giorgia Merlo újságíró a Huffington Post olasz kiadásában arra emlékeztetett:

 

amit most Zamagniék akarnak, nem új, mások is megpróbálták, de mindig választási kudarc lett a vége.

 

Miközben Olaszország katolikus ország – ráadásul történelmileg is már a guelfek és ghibelinek harcában megjelenik a katolikusság és antikatolikusság ellentéte – a politikai katolicizmus csak rövid ideig (a második világháború után) tudott tényleg fontos szerephez jutni. Egyébként az olasz jobboldal két másik irányzatához, a fasizmushoz és a liberalizmushoz képest mellékszerepet játszott – ahogy azt teszi most is. Merlo ezért nem ad túl sok esélyt egy Salvini-ellenes katolikus jobboldalnak.

 

Ráadásul a katolikus gondolat a baloldalon is jelen van. A mostani Demokrata Párt egykoron a posztkommunisták és az Olaszországban hajdan erös balkatolikusok egyesülésével jött létre. Romano Prodi vagy Matteo Renzi a balkatolicizmus fontos képviselői, Renzi új pártja, az Italia Viva – noha sok balkatolikus átment hozzá – azonban inkább szociálliberális erőként akar megjelenni.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kedden Markus Söder, bajor kormányfő visszavonulót fújt, és elfogadta a CDU elnökségének hétfői döntését Armin Laschet kancellárjelöltségéről. Vele szemben még a zöld kancellárjelölt is esélyes.

A széndioxid-kibocsátás éves növekedése 2021-ben a második legmagasabb lehet a 2008-as világválságot követő felépülés óta – mondja a Nemzetközi Energiaügynökség.

Mélyülnek tőle a társadalmi egyenlőtlenségek, indokolja mindezt a világszervezet.

Újabb fejezetéhez érkezett az Angela Merkel utódlásáért vívott hatalmi harc a német jobboldalon: most minden szem Münchenre szegeződik.

Az Ibizába belebukott politikus azt kéri volt pártjától, hogy vegyék vissza. A párt közben azon vitázik, mennyire álljon bele a lockdownellenességbe.

A szállításügyi miniszter közben cukornádültetvényen pöffeszkedő ültetvényesnek nevezte a miniszterelnököt.

Egy most nyilvánosságra került, 2010-es jelentés szerint az akkori lakosság majdnem 40 százalékának hívásaihoz voltak képesek hozzáférni a kínaiak.

A hét kérdése

Annyi érv és ellenérv merült fel a nyitás kapcsán, hogy mi nem tudunk dönteni, mondjátok el ti, mit gondoltok helyesnek!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás