+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Hutter Marianna
2019. október 31. csütörtök, 10:03
Megbánta-e, hogy volt MSZP-s politikusként inkább Tarlós Istvánt támogatta? Kapott volna-e lovagkeresztet akkor is, ha nem a Fidesszel tart? Miért vehető uszításként a Tiborcz-adó? Na és milyen volt élőben végighallgatni az őszödi beszédet? Interjú Pesterzsébet újraválasztott polgármesterével, Szabados Ákossal, akit hiába akart eredetileg ismét az ellenzék indítani, ő elsőként a Fidesz támogatását fogadta el.

Mennyire lepődött meg a választási eredményeken?

 

Meglepő volt, nem erre számítottam: azt gondoltam, a főpolgármesteri székben továbbra is Tarlós István fog ülni. A magam győzelmét bár vártam, de persze számoltam azzal is, hogy nem fogok tudni ismételni. Pont azért, mert az eddigiekhez képest más irányt vett a politikai pályafutásom: 2015-ben kiléptem az MSZP-ből, az idei önkormányzati választáson pedig a Fidesz-KDNP támogatta a jelöltségemet. Az, hogy erről mit gondolok, nem igazán ment át a köztudatba.

 

Ebben én is hibás vagyok: nem kommunikáltam elég erőteljesen, hogy nem pálfordulásról van szó, hiába állítják be így a politikai ellenfeleim.

 

Ebben segítségére volt nekik a nyár eleji országos médiavisszhang is, amikor a Fidesz-KDNP bejelentette, hogy engem támogat.

 

Árulónak tartották önt a választók? Főleg annak tükrében, hogy míg korábban azért rendre meggyőző fölénnyel lett polgármester, addig most kevesebb, mint három százalékponttal előzte csak meg az egyesült ellenzéki jelöltet, Balog Róbertet.

 

Az ellenfeleimnek sok választó számára sikerült átvinnie azt az értelmezést, hogy áruló vagyok. Azért is esett ez rosszul, mert az én elmúlt, huszonöt éves pályafutásom részesei, támogatói közül is voltak, akik ezt mondták.

 

De ha ahogy állítja, ön nem áruló, mégis hogyan jutott el oda, hogy kilép az MSZP-ből, majd pedig a Fidesz-KDNP támogatását fogadja el?

 

Pont ezt kellett volna egyszerűen elmagyaráznom a kerületi választók számára. De ez könnyen tűnhetett volna úgy, hogy én nem magyarázom, hanem magyarázkodom. Azért nem olyan bonyolult a szituáció: mindenkinek van egy saját világnézete, értékrendje, aminek mentén igyekszik a dolgait intézni. Ez lényegét tekintve nem változott: amikor 1994-ben bekerültem a politikába, többé-kevésbé ugyanazt gondoltam, mint most is. Az, hogy körülöttem a világ, illetve a pártok ideológiája hogyan változott, sőt, hogyan fogyott el a baloldali pártok esetében, nem rajtam múlt.

 

Mi az az érték, ami régen még megvolt a pártokban, aztán útközben valahol elveszett?

 

A szlogenek ma is ugyanazok, mint huszonöt éve: az emberek, a kerület lakóinak érdekeire hivatkozunk. Viszont a szlogenek mögötti tartalom megváltozott, az ma már abból áll, hogy ki az erősebb, ki tud hatalomra kerülni a másik kárára. A politikának persze ez a vonás a sajátja, de azért ez mégiscsak valahol egy 19. századi gondolkodásmód.

 

A Fidesz nem ugyanezt képviseli?

 

Független jelöltként indultam, és próbáltam meg sikertelenül azt, ami kisebb településeken egyébként működik: hogy egy független személy mögé beálljanak bal- és jobboldaliak is. Ma a bal- és jobboldaliság is tartalom nélküli, sokszor azért sodródik valaki egyik vagy másik oldalhoz, mert ott vannak a barátai, ismerősei. Régen a politikusok új tartalmakat találtak ki, amik mögé beálltak, és szívvel-lélekkel képviselték azt.

 

Ma többségében nem látok új, csak 19-20. századi tartalmakat, és ezeken megy a látszólagos vita az oldalak között. Miközben a nyers valóság az, hogy ki birtokolja a hatalmat, és ki tudja a személyes érdekeit érvényesíteni. Ritka a nagyformátumú politikus. Vissza kéne találni a közös értékeinkhez, ami nem szétválaszt, hanem összehoz minket. A nemzetközi politikai események is azt kellene erősítsék, hogy a nemzetállamokon belüli politikai elitek egy olyan közös alapot hozzanak létre, amit mindenki tud használni hatalomváltásoktól függetlenül.

 

Lehet, nagyképűség volt azt gondolnom, hogy Pesterzsébeten ezt meg lehet csinálni, de korábban is kötöttek együttműködési megállapodásokat a helyi pártszervezetek a kerület érdekében.

 

Igaz, ezek a megállapodások mindig az aktuális választás után köttettek meg, most viszont azt szerettem volna, ha ez október 13-a előtt történt volna meg.

 

 

Tehát annak örült volna, ha nemcsak a Fidesz, de a baloldal is önt támogatja polgármesterjelöltként?

 

Akár. 

 

A Fidesz és az ellenzék viszonyát tekintve azért ez nem tűnik reális felvetésnek.

 

Akkor igazodjunk mindig a realitásokhoz, és ne legyenek ideáink? Ha így teszünk, szem elől tévesztjük a lényeget.

 

Kell, hogy legyen valami ideája az embernek, ami több annál, mint ami éppen körülveszi. De szerintem nem olyan lehetetlen dolog, hogy a kormány és az ellenzék ugyanazon jelöltet támogassa: Dunaharasztiban a kormányoldal is beállt a korábban MSZP-SZDSZ színeiben, 2010 óta pedig függetlenként mindig polgármesteri széket szerző Szalay László mögé, a pártharcok pedig a választókerületi jelöltekre koncentrálódtak. Persze mondhatja erre bármelyik politikai oldal, hogy hülyeség, amit szorgalmazok, főleg a parlament mostani ülésszakának első napját látva.

 

Ha már említette a parlamentet, mit szólt Hadházy Ákos táblás akciójához?

 

Nem az én világom. Nem csak, hogy kompromissszumkészségem nagyobb annál, amit Hadházy ott mutatott, hanem tekintélytisztelőbb is vagyok. Az éppen százéves édesanyámat a mai napig magázom, és még ha voltak is vitáink, sose vetemedtem arra, hogy illetlen kifejezéseket használjak. Engem így neveltek.

 

Lehet egy miniszterelnököt szeretni vagy nem szeretni, de vannak határok, amiket nem kéne átlépni, nem ez a megoldás a politikai tehetetlenség érzésére.

 

Az ellenzék most az összefogással meg is talált egyfajta megoldást. Ezzel viszont olyan emberek is képviselői helyeket kaptak, akik mondjuk úgy, elég gyanús hírverésbe keveredtek. Hogy ezek végül álhírek voltak-e vagy sem, azt nem tudom...

 

Lackner Csabára gondol?

 

Igyekszem senkire nem gondolni.

 

Melyik a kínosabb, a Fidesznek Borkai Zsolt, vagy az ellenzéknek Lackner Csaba ügye?

 

A magyar politikának kínos en bloc, hogy eljutottunk oda, hogy ilyen ügyekkel próbálják befolyásolni a választók véleményét. Visszatérve: október 13-án a választók ugyan sárga lapot mutattak a kormányoldalnak, de ez nem jelenti, hogy a baloldalt is akarják a hátukra emelni.

 

Megbánta utólag, hogy a Fidesz és Tarlós István támogatását választotta?

 

Nem. Amikor ezt a döntést meghoztam, nem az a számítás vezérelt, hogy győztes legyek.

 

Egyszerűen az volt a szándékom, hogy a döntésemmel a lehető legjobb helyzetet teremtsem a lehető legtöbb ember számára – nyilván úgy, hogy én is nyertese legyek a helyzetnek.

 

A Fidesszel részben megtaláltam az említett értékközösséget, ami alapján úgy gondoltam, a jövőben is fogunk tudni együtt dolgozni. De ez amúgy idáig is megvolt.

 

Milyen hangulatban telt az ellenzéki többségű képviselői testület alakuló ülése? Mind a tizenkét egyéni választókerületet az egyesült ellenzéki jelölt nyerte, illetve kompenzációs listáról bejutott még egy jobbikos politikus is. Így több, mint kétharmad azoknak az aránya, akik valószínűleg nem annyira örülnek önnek a történtek után.

 

Viszonylag normális hangulatban, kiegyensúlyozottan.

 

A kérdés, hogy mihez képest nevezzük ellenzékinek a mostani képviselőtestületet. A Fideszhez viszonyítva ellenzéki, de ha a mögöttünk lévő időszakot vesszük alapul, jelentős változás nem történt. A fideszes és az ellenzéki képviselők aránya módosult csupán. Igaz, olyan még nem történt, hogy mindegyik egyéni körzetet egyazon jelölőszervezet jelöltjei nyerjék. Ez kifejezetten meglepő volt. A közösségi média egész biztos, hogy komolyan befolyásolta a lakosok véleményét.

 

Ilyen előzmények után várható egyáltalán, hogy az ellenzéki képviselők együtt fognak önnel működni?

 

A Jóisten vagy a sors azt akarja, hogy ha akarjuk, ha nem, együtt kell tudnunk dolgozni. Így volt ez az elmúlt huszonöt évben, akkor is, ha éppen fideszes többségű képviselőtestület állt fel. Az biztos, hogy nem olyan felhőtlen a viszonyom az ellenzéki képviselőkkel, mint volt, de ez sem új fejlemény: 2009-ben lemondtam az országgyűlési mandátumomról. Ennek oka részben az volt, hogy kisbabánk született, részben pedig, hogy megalakult a Bajnai-kormány, amire én azt mondtam: eddig és ne tovább.

 

 

Maradt volna parlamenti képviselő, ha 2009-ben előrehozott választást írnak ki?

 

Új választást nem 2009-ben, hanem 2006-ban kellett volna kiírni.

 

Akkor önnél is az őszödi beszéd tette be a kaput?

 

Nem nyilatkoztam eddig erről. Ennek az az oka – ahogy egy nem éppen finom, magyar közmondás is tartja –, hogy „ahonnan eszünk, oda nem...”, és akkor nem folytatom. De természetesen megvan a véleményem az őszödi beszédről, amit én, mint országgyűlési képviselő, élőben meg is hallgattam. Egy kihelyezett frakcióülésen történt, amit ugyan háromnaposra terveztek, de én inkább még a beszéd délutánján visszautaztam Budapestre.

 

A beszédet végighallgatni sem volt egyszerű, maradjunk abban, hogy dermesztő volt.

 

Sok értelmezés, ami a beszéd kapcsán született, elég távol állt a valóságtól. Ahogy azok a keretezések is, hogy a kérdéses frakcióülésen hogyan fogadták a tagok ezt. Később még össze is verbuválták néhányunkat külön Budapesten, és meghallgathattuk ugyanennek a beszédnek egy finomított, rövidített verzióját. Nevek említése nélkül, volt ott nem egy, nem kettő, már a Horn-kormányban is szerepet vállaló politikus, akik mondták, hogy nem kéne ezt erőltetni.

 

De akkor végül is mi volt az őszödi beszéd általános fogadtatása a frakciótagok között?

 

Ez az interjú része kell legyen?

 

Azért elég érdekes, hogy az érintettek hogyan élték meg az őszödi beszédet. Elvégre az a mai napig képes meghatározni a politikai életet.

 

Maradjunk annyiban, hogy 2006-ban indokoltnak tartottam volna egy előrehozott választást. Jót tett volna ez az országnak és a közéletnek. Én viszont ennek ellenére is optimista vagyok, és szeretnék azokhoz az emberekhez csatlakozni, akik az egymás ellenében történő politizálás helyett a folytonosságot képviselik. Van egy csomó dolog, mint a környezetszennyezés vagy a közlekedési problémák, amiket nem a mi, hanem már a gyerekeink érdekében kellene közös gondolkodás mentén orvosolni. Annak a politikai erőnek van hosszú távon jövője, ami erre törekszik.

 

Kik azok, akikkel szívesen együtt dolgozna?

 

Most csak két példát mondok, de lehetne még sorolni.

 

Baloldalról mondjuk ott van a XIII. kerületi polgármester, Tóth József. Ő egy kiszámítható, korrekt, követésre méltó politikus. Vagy jobboldalról ott van a XII. kerületi polgármester, Pokorni Zoltán.

 

Ők túl azon, hogy nagy szavazattöbbséggel újraválasztott polgármesterek, olyan emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek, hogy mindegyik oldal képes őket elismerni. Ha meg is fogalmaznak ellenükben kritikákat, azok is kulturáltak, és egyúttal érződik bennük az elismerés. Nem hiszem el, hogy ne lehetne ebbe az irányba mozdulni, hogy ne lehetne ezt a mentalitást általánossá tenni.

 

Kinek a felelőssége, hogy ott tartunk a politikai kultúránkat nézve, ahol most?

 

Nem vagyok farizeus, nem fogok hamut szórni a fejemre, de ez az én felelősségem is. Pontosabban valamennyiünk felelőssége: mindig a könnyebb ellenállás irányába megyünk. Ha nem az elfogultságunk, az önzésünk kerekedne felül, hanem a „józan ész”, akkor lehetne ez másképp is. Például – ahogy Hadházy Ákos esetében utaltam is rá – a valakivel való egyet nem értés nem kéne, hogy a tiszteletlenséget jelentse. 1994-ben egy fideszes polgármester, Perlaki Jenő mellett lettem alpolgármester. Voltak nehéz, konfliktusos helyzeteink, de a mai napig barátok vagyunk.

 

Érdekes az is, hogy ő, aki mondhatni Fidesz-alapító volt, mára finoman szólva is kevésbé Fidesz-szimpatizáns. Miközben engem, aki teljesen máshonnan indultam, barátként, jóérzéssel fogadnak a pesterzsébeti református közösségben.

 

Van lehetőség megtalálni a közös hangot, csak szándék kell hozzá.

 

Menni fog ez önnek Karácsony Gergellyel is?

 

Nem álltunk eddig szoros munkakapcsolatban. A fővárosi közgyűlés munkájában függetlenként kívánok részt venni, távoltartva magam minden frakciótól. A másik független polgármesternek, a XXIII. kerületben mandátumot szerző Bese Ferencnek azt fogom javasolni, hogy dolgozzunk össze, és a város érdekének megfelelően szavazzunk a közgyűlésben.

 

Részemről ez így volt az elmúlt öt évben is, és ennek eredményeképpen többségében a Fidesz javaslataival értettem egyet. De voltak olyan ellenzéki kezdeményezések, módosító javaslatok is, amikre azt mondtam, miért is ne. Már amikor ezek a javaslatok nem pártpolitikai indíttatásúak, hanem szakmailag megalapozottak voltak.

 

Úgy látom tehát, hogy ügyek mentén, a kritikai szemléletet nem elhagyva lehet együttműködni és együtt szavazni a most ellenzéki többségű fővárosi közgyűléssel, és személyesen Karácsony Gergellyel.

 

Akkor ígéri, hogy nem fog mindent automatikusan megszavazni, ami fideszes javaslat?

 

Pontosan, és fordítva sem fogom ezt megtenni. Mondjuk az ellenzéki összefogás színeiben mandátumot nyert képviselők között van olyan, aki még a Facebook-oldalán is úgy jellemez, hogy a „fideszes Szabados Ákos”.

 

Ez sértés az ön számára?

 

Nem. Ha ő engem így lát, akkor így lát. Nem akarom erről lebeszélni. Az más kérdés, hogy csak a felszínt akarja meglátni, aki ezt mondja, a felszín alatti lényeget nem.

 

Tőlem a Fidesz sem a választás előtt, sem utána nem kért semmit. Nem kért elköteleződést, nem kértek előre helyeket, nem volt a támogatásnak semmi olyan feltétele, hogy például ha én nyerek, akkor ez meg az legyen az alpolgármester.

 

A fővárosi közgyűlésben tanúsított magatartásomat sem kritizálták, nem mondták, hogy akkor innentől kezdve velük kell szavaznom. Egyetlen megállapodás volt: hogy külön kampányt viszünk, ami aztán valahol mégis összeért: a fideszes egyéni képviselőjelölteket próbáltam azért támogatni – mint látszik, kevés sikerrel.

 

Jó, de erre mondhatják a kritikusai, hogy nem kért a Fidesz semmit, de azért ön mégis csak kapott egy lovagkeresztet, miután elfogadta a támogatást. Megkapta volna ezt az elismerést akkor is, ha baloldali támogatást választ?

 

Akarom hinni, hogy igen.

 

Hogy megérdemeltem, vagy nem, az egy más kérdés. Ezt nem nekem kell eldönteni. De az alapjait tekintve 20 év betöltött polgármesterség áll mögöttem, összességében pedig 25 évet töltöttem a köz szolgálatában mint vezető, úgy, hogy két cikluson keresztül országgyűlési képviselő is voltam. Hogy ez elegendő-e egy ilyen elismerés átvételére, azt tényleg az adományozóknak kellett eldönteni. De hogy alapot ad rá – és most a személyemtől függetlenül csak a tényeket mondom –, azt gondolom, hogy igen.

 

Egyébként a kitüntetés, amit én kaptam Szabados Ákos név alatt, az végül is az engem felépítő, az engem választó, engem a hátukon tartó és hordó embereknek is az elismerése, hiszen látjuk, hogy ha kiállnak mögülem, akkor a földre esek, és látszott, hogy vannak polgármesterek, akik most három-négy ciklus után elvesztették a szavazóik többségét. Ezért köszönet jár a pesterzsébeti lakosoknak, és ez az ő idézőjelbe tett munkájuknak is az elismerése, mert hogy egy polgármester önmagában egy senki. És a képviselő-testület is jobb, hogy ha ezt megjegyzi, hogy az a lehetőség, amit a kezébe kap, nevezzük ezt hatalomnak, az semmi a választói akarat nélkül.

 

Hogy rossz időpontban kaptam volna a kitüntetést? Augusztus huszadika mindig augusztus huszadikán van.

 

Mégsem 2017-ben vagy 2018-ban ítélték önnek a lovagkeresztet. 

 

Hát igen.

 

Egyébként még képviselőkorából ismerte Orbán Viktort? Volt valami kapcsolat? Ugye ő volt, aki felterjesztette a díjra.

 

Erre is lehet egy jó választ adni, meg egy rosszat is. A jó válasz, hogy igen. A rossz válasz, pedig, hogy annyira ismert ő engem, mint bármelyik más vele egy országgyűlésben dolgozó képviselőt. Én nem voltam sose egy nagy hozzászóló a parlamentben, úgyhogy egy vagy két alkalommal hallhatott tőlem bizottsági hozzászólást. Nem hiszem, hogy maradandó élményt nyújtottam a parlamentben ebből a szempontból azokhoz képest, akik tényleg politikai tartalmú napirend előtti hozzászólásokat mondtak.

 

Amúgy találkoztunk Orbán Viktorral nemrég egy református templom avatásán. Váltottunk egy pár szót, de azért összességében az ismeretségünk korlátos.

 

Miről beszéltek?

 

A konkrét eseményről magáról, illetve annak előzményéről: a templom építése adakozásból, másrészt viszont kormányzati és önkormányzati támogatásból adódott össze. A történetéhez hozzátartozik, hogy még a harmincas években az akkori önkormányzat adta a telket hozzá, és a gyülekezet kezdte építeni az altemplom részét, de aztán a háború közbeszólt, és megrekedt az építkezés. Egészen a rendszerváltásig fel sem merült, hogy azt befejezzék. Aztán megint a hívek voltak azok, akik kezdeményezték a templom befejezését. Gyakorlatilag erről váltottunk ott pár szót.

 

 

Összességében jó irányba ment az ország az elmúlt kilenc évben?

 

Nézze, ami a legfontosabb az ország megítélése szempontjából, az a gazdaság teljesítőképessége. Ez közvetett módon azért érződik a lakosságon is. Ha a nagy számokat nézzük, akkor ilyen értelemben igen.

 

Amivel viszont adósak vagyunk valamennyien, hogy a társadalmi olló nagyon szétnyílt annak ellenére is, hogy voltak ennek felszámolására törekvő kormányzati intézkedések.

 

Emiatt a szegénység vagy a mélyszegénység nálunk, a kerületben is tapasztalható egyes helyeken. Pedig a jövedelmek pozitív irányban változtak, az embereken ez mégsem látszik. 

 

Az egzisztenciális biztonságot jelentő megtakarítások nem növekedtek egyenes arányban a magasabb bérekkel. Ha bemegyünk egy drága üzletbe, sok esetben kosarat se kapunk, mert olyan sokan vásárolnak. Az emberek nem tanultak meg gazdálkodni, és a gyerekeinket sem tanítottuk meg erre, így ugyanolyan haszontalanul költjük el a jövedelmünket, mint öt vagy tíz éve. Ezzel most nem ostorozni akarom az embereket, főleg azokat nem, akiknek napi filléres gondjai akadnak már a hó közepére, de van sokakban egy nagyfokú felelőtlenség.

 

És ezen a mostani oktatási rendszer segíteni fog? Itt azért elég sok kritikát kapott a kormány.

 

Én megint azt mondom erre, hogy kell az az út, amit közösen rakunk le, és lehet rajta folyamatosan haladni. Persze, lehet kisebb-nagyobb kitérőket tenni, de azt nem lehet, hogy az utat keresztbe szántjuk egy választásnál, és már más irányba megyünk.

 

De akkor jó az az út, hogy az oktatás központosítva lett? Mert pont arra hivatkozva történt, hogy ne legyenek különbségek az iskolák között, és minden gyereknek egyformán legyen jó.

 

Máshonnan kellene ezt megközelíteni, az oktatási rendszer csak egy részlete ennek. A társadalmi tudatot kellene átformálni, és azt kellene valahogy jobb útra téríteni. Akár a szociális lakásépítésről beszélünk, akár a segélyezésről, hiába a támogatás, ha azok, akik rászorulnak, ezt nem tudják a saját javukra fordítani a megfelelő információ és segítség nélkül. Megkapni a segélyt, elmenni és elkölteni – ezt nyilvánvalóan mindenki meg tudja csinálni. De hol van az a támogató közeg, ami abban nyújt segítséget, hogy azt a keveset, amit megkeresett hogyan tudja úgy beosztani, hogy tartalékot képezzen és hosszútávon is sikeres életvezetése legyen?

 

Ehhez erős szociális szféra kéne, nem?

 

Így van!

 

De tudjuk, hogy az az egyik legalulfizetettebb szektor évek óta.

 

Ha elkezdünk beszélni és gondolkodni erről, akkor látjuk, hogy hol kellene ehhez az egészhez hozzányúlni. Én azt mondom, hogy a politikának itt kellene meghajtania magát, egyfajta alázatot tanúsítani. És most mindegy, melyik politikai szereplőről beszélünk. Beszélünk itt sok éve, sok dologról, csak kevés a mögé tett cselekedet.

 

Akkor ezt kritikaként lehet felfogni a kormány felé?

 

Kritikaként a magyar politikai rendszer és a magyar politikai pártok felé. Mert mindig viszonyítjuk magunkat másokhoz: egyik párt viszonyítja magát a kormányhoz. Lehet mondani a kormány döntéseivel kapcsolatban, hogy ezt meg ezt nem támogatom, de mi az alternatíva, amit kínálunk?

 

Az összefogás az egy választási rohamcsapat, vagy nem tudom minek nevezzem, de mi a közös ideológiájuk, vagy mi a közös gazdaságpolitikájuk, ami a mostanihoz képest jobb lenne? Hol vannak azok az egyszerűen érthető mondatok?

 

Erre kellene tudni politikát létrehozni.

 

Az jó szlogen lett volna, hogy fizessenek a gazdagok? Ezzel Botka László próbálkozott. Ez egyszerű.

 

Ez tényleg nagyon egyszerű. Én az ilyeneket nem szeretem. Ebből a „fizessenek a gazdagok” szinonimájából aztán lehet számtalan egyéb, más bűnbakot beállítani. Egyáltalán mit jelent a gazdag fogalma? Meghatározzuk havi jövedelem szerint, vagy hogy hány háza van, vagy hány autója van? Ez uszítás.

 

A Tiborcz-adó is uszítás?

 

Nézze, ha így vesszük, és főleg az elnevezése... Engem, mint egy átlag lakost, ezzel lehet adott esetben hergelni vagy dühíteni, de nem ez kellene, hogy legyen a cél.

 

Hanem a sokat emlegetett társadalmi igazságosság útját kellene megépíteni. És annak, aki nagyobb mértékben részesül a javakból, nyilvánvalóan több támogatást is kell nyújtania. Ebben nem vagyunk ellentmondásban.

 

A kerületben többen kritizálják azt, hogy sok a szemét, és a közbiztonságon is lehetne javítani. Ezekkel mit lehet kezdeni?

 

Most megint kétféle választ tudok adni. Az egyik az, hogy nem is annyira szemetes a kerület, meg nem is annyira rossz a közbiztonság. 

 

A PESTERZSÉBETI VÁROSHÁZA

 

Most nemrég lehetett olvasni egy Topánka utcai drogtanyáról.

 

Igen? Én nem olvastam, de akkor majd megnézem. A tényeknél maradva: Pesterzsébet bűnügyileg egy kevéssé fertőzött kerületnek tekinthető. A rendőrségi mutatók alapján mi azért a jó értelemben vett első harmadba tartozunk. Az megint más kérdés, hogy az, akinek letépik a nyakából a láncot, vagy feltörik a kocsiját, az úgy érzi, hogy úristen, itt vége a világnak. És igaza is van, mert az ő sérelmére követtek el valamit. De ebből nem szabad általánosítani. 

 

Mi kialakítottunk egy önvédelmi mechanizmust: most már több mint száz darab térfigyelő-rendszerrel, létrehoztuk a rendvédelmi osztályt, ők is látják és üzemeltetik a térfigyelő kamerák egy részét, karöltve a nagyobb részt figyelő rendőrséggel. Működő polgárőrségünk is van. Ez így együtt elegendő arra, hogy az emberek biztonsági érzete ne romoljon.

 

És a közterületi drogfogasztás ellen hogyan lépnek fel?

 

Ez elsősorban azért látszik, mert akik ezeket a pillanatok alatt ható dizájnerdrogokat szedik, azok az utcán összeesnek, vagy görcsökben rángatóznak. Ez a lakosságot irritálja. Bár nem tekinthető ez tömeges jelenségnek, de igen, jelen van a kerületben. Van egy drogprevenciós programunk, amibe bevontuk a közép, illetve az általános iskolákat is. A képviselő-testület megfelelő bizottsága is foglalkozik ezzel az üggyel, és vannak programok, amik folyamatosan működnek, de ez egy hosszú küzdelem. Itt a megelőzés maga a kulcs, ami pedig összefügg a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok felzárkóztatásával. 

 

A szemeteléssel mi a helyzet? 

 

Sokakról, akiket rajta kapnak, kiderül, hogy nem erzsébetiek, de mégis ide hordják a szemetüket. Egyébként van az az általános jelenség is, hogy ha például lemegyünk a Topánka utcai buszmegállóba, akkor azt látjuk, hogy derékig érő csikkben és szemétben állnak ott az emberek. Pedig most már mi, az önkormányzat is takarítjuk a legfrekventáltabb buszmegállókat – függetlenül attól, hogy a BKK is megteszi-e ezt. Vagyis a lakossági magatartás is probléma. Ráadásul amikor a választópolgárok a Facebookon kritikát fogalmaznak meg, én sajnos nem látom, hogy azt is írnák, hogy figyelmeztették a szemételhelyezőt, hogy ezt ne tegye.

 

Sokszor nincs meg a lakossági együttműködés a megelőzésben és a felvilágosításban, ebben borzasztóan le vagyunk maradva, ezen kéne tudni változtatni.

 

Mi a közhasznú foglalkoztató dolgozóival próbáljuk a kerületben a köztisztaságot fenntartani nagyon alacsony létszámmal. Hadra fogható emberünk a közterületekre jellemzően ötven-hatvan fő van. Nézzük meg, hogy azért Pesterzsébet mekkora: van hatvanötezer lakos, aki itt él és mozog, és akkor még mennyi az átmenő forgalom. Ezt mind figyelembe kell venni.

 

 

A mi költségvetésünk az egy tíz-tíz és fél milliárdos, ebben az évben tizenkettő milliárdos volt, de ez csak egy kormányzati támogatás miatt ment fel ennyire. A költségvetésünk közel több mint nyolcvan százaléka működési kiadás. A fennmaradó rész az, amit beruházás, fejlesztés, karbantartásra tudunk fordítani. És azért az egy nagyon szűk, nagyon kevés összeg. Ha így nézzük, akkor ez évente másfél milliárd forint.

 

Kinél lehetne lobbizni, hogy legyen nagyobb a költségvetés?

 

A költségvetés bővülése nem lobbikérdés. Azt meghatározzák a forrásmegosztás és az egyéb jogszabályok. Itt inkább a költségvetésen kívüli pénzek azok, amikért lehet lobbizni, például a főváros is nyújthat ilyen segítséget, de támogatást jelent az is, ami nem közvetlen pénzt jelent. Itt volt például a fővárosi fásítási program, amely keretén belül több száz fát elültettek Pesterzsébeten is. Most is számítok arra, hogy lesz még hasonló program, hiszen az új vezetés is zöld Budapestről beszélt a kampányban.

 

Ilyen vagy más kérdésekben még szokta kérni Hiller István, a térség MSZP-s országgyűlési képviselőjének a segítségét?

 

Hiller Istvánnal normális, korrekt együttműködésünk volt.

 

És megharagudott Hiller István önre azután, hogy elfogadta a fideszes támogatást?

 

Maradjunk annyiban, hogy biztosan nem örült neki. Mikor bejelentettem, hogy hajlandó vagyok elfogadni a Fidesz támogatását is, és leültem vele erről beszélni,

 

akkor is az hangzott el köztünk először, hogy bárhogy alakulhat a kampány, próbáljuk meg a több évtizedes barátságunkat életben tartani.

 

Én nem is gondolom, hogy történt olyan a kettőnk viszonyában, ami ezt megváltoztatta volna. Kultúremberek között a politikai nézetkülönbség nem feltétlenül kell, hogy a magánéleti dolgokat és kapcsolatokat is tönkretegye. Normális helyeken ez így működik. Ha van tisztelet, akkor van elfogadás is, és van tűrés is. És akkor lehet normális kapcsolatot is kialakítani.

 

Önnek ez az utolsó ciklusa?

 

Mindig azt mondják, hogy soha ne mondd, hogy soha.

 

Így egy választás után azért most azt mondom, hogy igen, nekem ez az utolsó ciklusom.

 

Amikor ennek vége lesz, akkor én 65 éves leszek, és a jelenlegi jogszabályok szerint elmehetek nyugdíjba. A legkisebb gyerekem akkor még csak tíz éves lesz, úgyhogy öt év múlva is lesz feladatom bőven, például abban segíteni, hogy Balázs fiamból jópofa, vagány tinédzser kerekedjen ki.

 

FOTÓK: Ruttkay Lili / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kövér László szerint az európai integráció tulajdonképpen olyan, mint a nácizmus, a sztálinizmus, és az amerikai imperializmus.

Behrouz Boochani korábban úgy nyert ausztrál irodalmi díjat, hogy egy ausztrál menekülttáborban tartották őrizetben, most Új-Zélandtól kapott ideiglenes vízumot.

Thierry Breton és Adina Vălean is átment a meghallgatáson, csak a magyar biztosjelölt fog kapni még plusz kérdéseket.

A magyar jelölt jó teljesítményt nyújtott, de nem tudta elhitetni, hogy biztosként le tudna szakadni az Orbán-kormányról.

Csak azért, hogy aztán pár hét múlva ki is lépjenek – már ha tényleg kilépnek. Von der Leyennek főhet a feje, ki tudja, mikor lép hivatalba a már most is késő új Európai Bizottság.

Bedőlni látszik a Le Pen-ellenes fal: egyre több baloldali szavazó választaná egy második fordulóban a szélsőjobboldali politikust a jelenlegi elnök ellenében. Te hogy döntenél?

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás