+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pintér Bence
2019. október 31. csütörtök, 17:15
Október 31-e van, a britek meg még mindig bent vannak az Európai Unióban, és még holnap is bent lesznek. Mi több, talán januárig ott maradnak, de decemberig biztos. Véget ér-e valaha a Kilépés nélküli brexit, vagy örökre benne ragadunk ebben az egészben?

Amikor ezt a cikket körmölöm, még mindig van pár órája a briteknek arra, hogy valamilyen csoda folytán elhagyják az EU-t, mit tudom én, mondjuk a hadsereg vagy a királynő átveszi a hatalmat és azonnal keresztülnyomja a hard brexitet – őszintén megmondom, én már azon sem lepődnék meg, ha ez történne,

 

hiszen a brexit ügyében tényleg bármi és annak az ellenkezője is megtörténhet.

 

A Theresa May által letárgyalt megállapodás parlamenti bukása eltelt hónapok egyre idiótább fordulatokat és pillanatokat hoztak a történetben, amit tényleg leginkább egy sorozathoz lehet hasonlítani, pedig a Nagy Brexit Saga eddig sem szűkölködött abszurd és idióta pillanatokban.

 

A folyamatosan megújuló krízis legutóbbi szakaszának végét három dolog jelöli a mai napon: a britek nem lépnek ki ma; cserébe újabb előrehozott választásokat tartanak decemberben; és mai hatállyal lemond John Bercow, az alsóház elnöke, akinek bizonyos pontokon komoly szerepe volt abban, hogy a parlamentnek nagyobb beleszólása legyen a konzervatív kormány ügyeibe a brexit kapcsán.

 

Vegyük sorra, mi történt a Kilépés nélküli brexit harmadik évadának első etapjában!

 

Lett egy deal

 

Szeptember elején ott hagytuk abba, hogy van egy miniszterelnök parlamenti többség nélkül, egy parlament megoldás nélkül, és egy ország, ami szeretné, ha már nem rajtuk röhögne mindenki.

 

Ez a felállás alapvetően nem változott, mégis történt egy nagy változás:

 

a képviselők letérítették az országot a megállapodás nélküli kilépés felé vezető útról, amely irányba Johnson nagyon szeretett volna elmenni.

 

Készültek is rá ezerrel, a konzervatív párt tagjai által megválasztott miniszterelnök azt mondta, hogy inkább döglene meg egy gödörben, minthogy ne legyen a mai napon brexit. Aztán mégsem lett.

 

Ehelyett London és Brüsszel végül csak megállapodott egy új dealben, ami az ír határ átjárhatóságát a bizonytalan ideig a vámunióban maradás árán védő backstop helyett egy másik mechanizmust léptetne életbe, ami jóval bonyolultabb, az északíreknek sem tetszik jobban, és összességében nem túl nagy előrelépés ha csak a dolgot magát nézzük, de Johnson el tudta adni valamiféle sikerként. (A részletes elemzésért ide kell kattintani.)

 

Az új megállapodást azonban végül nem sikerült keresztülverni a brit alsóházon – egészen pontosan az történt, hogy a megállapodást megszavazták, a kilépés ütemezési rendjét azonban nem. Ez pedig ismét rámutatott arra, amit legkésőbb idén május óta tudunk: ezzel a parlamenttel és ezzel a kormánnyal nem lesz egyértelmű, legitim döntés semmiféle brexit ügyében, tehát új választás kiírására van szükség.

 

Mire volt jó akkor ez az egész cirkusz?

 

Nagyjából semmire. Az elhasználódott May-t lecserélték a megosztó Johnsonra, az ország elkerülte a hard brexitet, és nagyjából ennyi. Johnson az ősz elején megfogalmazott céljait csak részben érte el – és akkor nagyon jóindulatúak vagyunk – azzal, hogy lett egy megállapodása neki is, amit most lobogtathat a választók előtt, és amit legalább már egyszer részben megszavazott az alsóház.

 

Ami a brexit ügyében meglepő, hogy az ügy körüli borzalmas pszichózis miatt a britek politikai valósága milyen lassan tudja realizálni azt, ami kívülről egyértelműen látszik:

 

a jelenlegi, hónapok vagy lassan évek óta tartó helyzetből az egyetlen legitimációt adó kitörési pont az, ha ismét megkérdezik az embereket.

 

Ennek a legegyértelműbb módja az lenne, ha tartanának egy második népszavazást, amire persze lehet azt mondani, hogy az emberek egyszer már szavaztak, az azóta eltelt évek azonban szerintem formálhatták azt, ahogy az ügyhöz hozzáállnak. Egyszerűen nem legitim dolog ma három évnyi őrületes tilitolizás után még mindig arra a referendumra hivatkozni.

 

Az emberek megkérdezésének kevésbé egyértelmű módja az, hogy ismét tartanak egy előrehozott választást, ami már legutóbb is olyan jól sikerült, hogy a kormány elvesztette önálló többségét a parlamentben.

 

Elkerülhetetlen, hogy a választás központi témája a brexit legyen, viszont itt nem egyértelmű választási opciók lesznek a papíron, hanem képviselők nevei. És nem lesz olyan egyszerű a képlet, hogy ez kilépne, ez meg nem. Ha Nigel Farage Brexit Pártja tényleg nem indul rá a konzervatívokra a legtöbb körzetben, akkor a brexitpárti oldalon egyszerűsödik a képlet, a brexitellenes oldalon viszont még mindig gondolkodni kell az álláspontjában még mindig nem atombiztos, de második népszavazást támogató Munkáspárt és a brexitügyben következetesen maradáspárti Liberális Demokraták között.

 

Ami azt jelenti, hogy a brexitről való rendes véleménynyilvánításra valójában megintcsak alkalmatlan lesz a választás.

 

Mi jön most?

 

Hát a kampány. December 12-én választás, az már csak bő egy hónap, úgyhogy innentől kezdve mindenki erre fog koncentrálni az Egyesült Királyságban, a választás kimenetele pedig valójában teljesen megjósolhatatlan. És a fene tudja, mi történhet még addig, hiszen a Kilépés nélküli brexit legszebb jellemzője, hogy teljesen kiszámíthatatlan: bármikor előkerülhet valami obskúrus parlamenti szabály vagy történhet valami olyan döbbenetes fordulat, amire senki sem számított.

 

Ráadásul ha meg is lesz a választás, és ki is lépnek a britek január 31-ig, ami a mostani határidő, akkor sem fog véget érni a történet: gondoljunk csak az Észak-Írországot majd körbeölelő  határrendszer körüli bonyodalmakra, az EU és az Egyesült Királyság további viszonyára, vagy arra, hogy egy realizálódó brexit esetén szinte biztos, hogy a többségben az EU-ban maradást támogató skótok új népszavazást tartanának majd a függetlenségről – teljesen jogosan.

 

Tehát valószínűleg még akkor sem szabadulunk meg a britek elhúzódó válságának követésétől, ha végre sikerül kiléptetni őket az Európai Unióból.

 

Ez pedig elég ijesztő kilátás.

 

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Kövér László szerint az európai integráció tulajdonképpen olyan, mint a nácizmus, a sztálinizmus, és az amerikai imperializmus.

Behrouz Boochani korábban úgy nyert ausztrál irodalmi díjat, hogy egy ausztrál menekülttáborban tartották őrizetben, most Új-Zélandtól kapott ideiglenes vízumot.

Thierry Breton és Adina Vălean is átment a meghallgatáson, csak a magyar biztosjelölt fog kapni még plusz kérdéseket.

A magyar jelölt jó teljesítményt nyújtott, de nem tudta elhitetni, hogy biztosként le tudna szakadni az Orbán-kormányról.

Csak azért, hogy aztán pár hét múlva ki is lépjenek – már ha tényleg kilépnek. Von der Leyennek főhet a feje, ki tudja, mikor lép hivatalba a már most is késő új Európai Bizottság.

Bedőlni látszik a Le Pen-ellenes fal: egyre több baloldali szavazó választaná egy második fordulóban a szélsőjobboldali politikust a jelenlegi elnök ellenében. Te hogy döntenél?

A hét kérdése

„Támogasson téged a Momentum!” – hangozhatna a mondat azoktól, akiken megpróbáltak segíteni Fekete-Győrék az elmúlt napokban.

Azért ide elnéznénk

Jobbnál jobb európai filmeket vetítenek november 13-15. között, ráadásul még jegyet is lehet nyerni!

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Eljött a te időd! Ugyanis a szocialista párt szervezésében megnézhető Az ifjú Karl Marx című film november 14-én.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

Ezt is szerettétek

Miért nézik le egymást az értelmiségiek és a melósok? Három pályakezdő: egy büszke gázszerelő, egy egyetemista és egy self made man mondja el.

Romániának is valamiről illene szólnia. Most arról szól, hogy nagy, és még nagyobb akar lenni. Így nehéz lesz bármiféle autonómia, mert az nem mennyiségi, hanem inkább minőségi cél. Véleménycikk!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás