Friedrich Merz szerint Merkelnek mennie kéne

A türingiai választás nem maradt nyom nélkül az országos politikában. Friedrich Merz, aki tavaly alulmaradt a CDU elnöki posztjáért folytatott harcban, Merkel felelősségét firtatja. A politikus szerint a kancellárnak le kéne mondania, de a mostani pártelnökkel is elégedetlen. Alternatívaként értelemszerűen magára gondol.

A türingiai választásokon a kereszténydemokraták (CDU) elvesztették az első helyüket, amelyet 1990 óta tudtak eddig mindig tartani. Noha már öt éve kiszorultak a kormányból, a mostani eredmény az igazi pofon: harmadik helyre zuhantak a helyben mérsékelt baloldali Linke és a helyben kifejezetten neonáci AfD mögött.

Beáll-e a CDU a Linke mögé?

Kormányra most már tényleg csak akkor kerülhetnének, ha összefognak a Linkével. Ami elsőre teljesen bizarrnak hat, gyakorlatilag az egyetlen megoldás egy működő kormány létrehozására. Hiába szerzett ugyanis a Linke harminc százalék felett (ezzel Bodo Ramelow pártja helyben növelni is tudta szavazatait), a balközép kormánynak nincs többsége. Egy AfD-CDU-FDP-koalíciónak lenne csak többsége, de ezt mind a kereszténydemokraták, mind a liberálisok kategórikusan kizárják, elvégre a türingiai AfD az országostól is jóval jobbrább áll. Így viszont tényleg az a helyzet állhat elő, hogy

Daniel Günther, a nyugatnémet Schleswig-Holstein tartomány CDU-s miniszterelnöke – aki egyben a párton belüli merkelizmus egyik fontos képviselője – már tavaly azt mondta: ha keleten másképp nem megy, a CDU-nak akár a Linkével is össze kell fognia az AfD-vel szemben. Günther persze könnyen beszél, nála se erős AfD, se erős Linke nincs. Másrészről persze az igaz, hogy a keletnémet Linke nem szélsőbaloldali – noha pártállami múlttal rendelkezik, de a keleti tartományokban a Linke sokszor az, ami a szocdemek (voltak) nyugaton.

A CDU türingiai elnöke azonban kizárta, hogy pártja bármilyen módon is hozzájárulna Ramelow hatalomban maradásához, azaz kisebbségi kormány külső támogatására is nemet mondott. Mindazonáltal kész azért találkozni Ramelow-val. Ha a CDU nemet mond, akkor csak a liberálisok maradnak, de ők még messzebb esnek a balközéptől, és eleve szintén nemet mondtak. Ramelow győzelme tehát könnyen rövidéletű lehet.

Friedrich Merz bejelentkezett

A türingiai eredmények azonban a CDU-t országosan is eléggé megrázták. A párt harmadik helyezése egy tartományban, ahol eddig – még ha nem is kormányon, de – mindig elsők voltak, felerősítette a kancellári és pártelnöki irányvonal bírálóit.

Friedrich Merz, akit tavaly Annegret Kramp-Karrenbauer legyőzött a pártelnökségért folyó harcban, vélhetően nagy élvezettel nézte az eredményeket. Már vasárnap este azt mondta: „ezt az eredményt nem lehet ignorálni, vagy lecsengését kivárni”.

Aztán a ZDF-nek már keményebben nyilatkozott. Merz szerint

Merz úgy véli: a türingiai eredmény a berlini nagykoalíció elleni bizalmatlansági szavazás. „Nem tudja elképzelni“, hogy ez az „iszonyúan rossz kormányzás“ még két évig kitartson – azaz gyakorlatilag vagy Merkel menesztését vagy az egész kormány végét szorgalmazta.

Merz mellett egy másik férfi is jelentkezett, akit Merkel tizenkilenc éves CDU-elnöksége alatt többször is sikeresen félreállított. Roland Koch, egykori hesseni kormányfő a konzervatív Cicero magazine novemberi számában ír egy kemény támadást Merkel ellen, amiben „vezetési hiányossággal” vádolja a kancellárt, és azt szorgalmazza: Merkelnek „fel kell hagynia azzal, hogy nem hajlandó érvelni”.

Nem dőlt el, ki lesz a kancellár-jelölt

Az országos választások 2021 szeptemberében lesznek. Mivel Merkel azon már biztosan nem indul,

Tavaly Annegret Kramp-Karrenbauer csak a pártelnökséget szerezte meg. Ö a CDU-t a merkeli centrumban tartaná: nyitottan (az AfD és a Linke kivételével) minden opció számára. Ez a merkeli stratégia akár a párt népszerűség-csökkenését is elfogadja, ugyanis hiába esik a CDU, ha középen marad, mindenki számára megkerülhetetlen erő.

Ezzel szemben a párton belüli jobboldal, amelynek Friedrich Merz az álom-kancellár-jelöltje, a CDU-t ismét határozottan jobboldali irányba tolná, azzal a céllal, hogy a keresztény uniópártok a liberálisokkal közösen tudják lefedni – és ezzel az AfD-től visszahódítani – az egész jobboldalt.

A párton belüli jobboldal egyik fontos bázisa az ifjúsági szervezet, a Fiatal Unió (JU), amely a türingiai választások után – ráülve a merzi és kochi kritikára – már most azt szorgalmazza, „fel kell tenni a vezetőkérdést” (értsd: a jelenlegi vezetés nem jó), illetve jövőre párton belüli szavazással kell kiválasztani a kancellár-jelöltet (érts: Annegret Kramp-Karrenbauar csak ne gondolja, hogy automatikusan ő a jelölt).