+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Mendly Dorottya
2019. október 25. péntek, 10:46
Tévedésben van Szalai Máté, mikor összekeveri a természeti és a társadalmi valóságot. Az, hogy mi okoz háborút, sokkal összetettebb dolog, mint két vegyület keveredése.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Szalai Mátéhoz hasonlóan én is nagyon örültem a kurdok elleni török offenzíva körül kibontakozó vitának. Elemi fontosságúnak tartom, hogy társadalmi párbeszéd folyjon hasonló kérdésekről, aktualitásokról. Ezúttal a cikkemre érkezett viszontválaszra szeretnék reagálni, ugyanis bármily építő jellegű a vita, azt is fontosnak tartom, hogy egyik álláspont kapcsán se maradjanak félreértett részletek vagy téves következtetések.

 

Az első és legfontosabb pont, hogy a cikkemet nem morális kritikának szántam. Ennek nem az az oka, hogy nem látom helyét vagy létjogosultságát a morális kritikának. Minden ehhez hasonló esetben, amikor emberéletekbe kerülnek a nagypolitika játszmái, ennek van helye és társadalmi funkciója is. És bár a cikkemben leírtaknak voltak morális vonatkozásai, következményei, az nagyon fontos, hogy elsősorban Szalai Máté helyzetértékelésének, elemzésének a logikai hiányosságaira kívántam vele rávilágítani.

 

A Szalai Máté válaszcikkében használt, remekül érthető vegyészes példa azonban sajnos arról tanúskodik, hogy az általam felvetett problémát továbbra sem sikerült kiküszöbölni: a szerző ebben pontosan azt a nézetet írja le, ami miatt úgy éreztem, hogy meg kell írnom az első válaszcikkemet. A példa azt sugallja, hogy ahogy a vegyész biztos lehet benne, hogy ha „A” vegyületet és „B” vegyületet összekeverjük, abból robbanás lesz, úgy mi is biztosak lehetünk a politika törvényeiben – amelyek történelmi kortól, helytől, kontextustól függetlenül ugyanarra az eredményre vezetnek.

 

Ez, bár sok szempontból kényelmes, könnyen értelmezhető és a felületes szemlélő számára könnyen el is fogadható álláspont, a természeti és társadalmi valóság összekeverésének klasszikus esete.

 

Az, hogy a társadalmi valóságra úgy tekintünk, mintha a természetben uralkodó fizikai törvényekre tekintenénk, és a természettudományok mintája szerint próbáljuk vizsgálni azt, egyszerűen egy logikai zsákutca. A különbség az ezeket a „valóságokat” alkotó tények között ugyanis hatalmas: míg a természeti tények (például az, hogy egy adott területen olaj található) kézzel foghatóak, szemmel láthatóak, addig az ún. társadalmi tények (például az, hogy az olaj értékes) csak egy adott kontextusban, a társadalmi párbeszéd során alakulnak ki és válnak ténnyé (a példánál maradva: a jelen társadalmában az energiaigényünk hatalmas, és ezt elsősorban fosszilis energiahordozókkal elégítjük ki).

 

Ezt figyelmen kívül hagyni egy helyzet értékelésekor egyszerűen hibás következtetésekhez vezet. Arról nem is beszélve, hogy „a politika azért ilyen mert ilyen a politika” nézet ezen kívül még számos fontos tényezőről megfeledkezik, úgy mint a gazdasági viszonyokról, a társadalmi rétegződésről vagy a kulturális normákról.

 

Azzal természetesen egyetértek, hogy nem a „filózgatás” fogja a megállítani a harckocsikat – az mindenkinek teljesen tiszta, hogy csak harckocsik képesek erre. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ezt a tevékenységet megspórolhatjuk.

 

A cikk azt is sugallja, hogy az efféle „filózgatásnak”, csakúgy mint a „moralizálásnak” csak békeidőben van helye, ilyenkor cselekedni kell. Én azonban azt gondolom, hogy mindenkinek azt kell ehhez a helyzethez hozzátennie, amit tud. Az elemzőknek minél pontosabb elemzéseket kell adni, a politikusoknak helyesen dönteni, a társadalomnak pedig nyomást gyakorolni a politikusokra, hogy ne legyen lehetőségük maguknak eldönteni, hogy mit tartanak helyesnek.

 

Mindezekkel együtt számos dologban egyetértek Szalai Mátéval. Az Európai Unió például deklarációkkal nem fog sokra menni, pláne úgy, hogy a tagországok fegyverszállítmányai hosszú évek óta ömlenek a régióba, különösebb válogatás nélkül. Azzal, hogy az uniónak sikerült magát egy remek alkuval olyan helyzetbe hozni, hogy a török állam zsarolásának ne tudjon ellenállni, megkötötte a saját kezét. Így, még ha lenne is ötlete/képessége arra, hogy pozitív értelemben hozzátegyen a helyzet rendezéséhez, akkor sem tudná ezt megtenni. A kialakult nézet szerint ugyanis, ha Erdogan „ráengedi” a menekülőket Európára, az felér egy katasztrófával (arról, hogy ez az abszurd értelmezés hogyan alakulhatott ki, nemrég Kapelner Zsolt írt egy fontos cikkében).

 

Azzal szintén egyetértek, hogy rengeteg téves vagy vitatható állítás jelenik meg Rozsavával kapcsolatban. A jelen cikk – ahogy részemről a vita egésze – nem a rozsavai modell értékeléséről szól. Bár a támogatásomat nem rejtettem és nem is rejtem véka alá, azt is szeretném helyre tenni, hogy nem ennek a modellnek a támogatásával kapcsolatban írtam, hogy az minden gondolkodó ember, illetve az értelmiség feladata lenne.

 

Az offenzívát ellenezni és a Rozsava által képviselt alternatívát támogatni ugyanis nem ugyanaz a dolog.

 

Ezt ékesen bizonyítja az is, hogy az offenzívát most lényegesen többen ellenzik, mint amennyien világnézet vagy egyéb megfontolások szerint a szíriai kurdok által kidolgozott társadalmi projekttel azonosulni tudnának.

 

Azzal kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, ahogyan Szalai Máté az értelmiség szerepéről írt soraimat interpretálta. Helyesen idézi a gondolatmenetet ugyanis annyiban, hogy meggyőződésem szerint a társadalmat támogatni kell abban, hogy fontos kérdésekben, fennálló rossz gyakorlatokkal kapcsolatban a kritikáját megfogalmazhassa. Nem látom be viszont, hogy ebben hol van benne, hogy én meg szeretném mondani, hogy mi a jó és mi a rossz. Ezt természetesen én sem tartom kutatóként a feladatomnak, és teljesen egyetértek vele abban, hogy a szakmánkban az első számú cél a megértés kell, hogy legyen. A megértéshez használt eszközeinket azonban képesnek kell lennünk továbbadni, hogy mások is használhassák őket.

 

A korunkra jellemző információáradatban az információk kritikai vizsgálatára és értékelésére szolgáló eszközök nélkül is lehet persze társadalmilag aktívnak lenni, de azt gondolom, hogy az utóbbiak birtokában nagyobb az esély arra, hogy a helyesnek vélt utat – mindenki saját belátása szerint, saját egyéni helyzetelemzése alapján – megtalálja. Szalai Máté a következőket írja: „elemzőként vagy kutatóként az a dolgom szerintem, hogy megpróbáljam értelmezni, hogy mi miért történik, melyik szereplő miért úgy cselekszik, ahogy”. Ezzel tehát teljesen egyetértek. A cikkeimmel arra próbáltam rámutatni, hogy ennek a megértésnek az alapvető feltétele a kritikai gondolkodás, a keretekre kívül merészkedés, és a saját pozíciónk meghatározása is.

 

Tudatában kell lenni annak, hogy

 

a társadalomban, a politikában nincsenek örök törvények. Olyanok vannak, amelyek annak tűnnek, mert adott esetben évszázadok óta ezeknek a hatásai alatt élünk.

 

Ezt azonban el kell tudni különíteni például a fizika törvényeitől, mert egészen más a természetük. „A” vegyület és „B” vegyület keveredése lehet, hogy minden esetben robbanáshoz vezet. „A” népcsoport és „B” népcsoport keveredése rendkívül sok kimenetellel járhat, attól függően, hogy milyen a történelmi-politikai helyzet a kérdéses területen, milyen gazdasági viszonyok uralkodnak, milyen tapasztalataik vagy benyomásaik vannak egymással kapcsolatban, és még sorolhatnám.

 

Ha a jelen vitával annyit értem el, hogy ezt hangsúlyozhattam, már megérte. És hogy egy utolsó egyetértéssel zárjam: Európából nem mondhatjuk meg, hogy mi a helyes. Tanulságos lehet azonban az, ha gondolkodunk és beszélünk egymással ilyen helyzetek kapcsán és felnyitunk olyan kérdéseket, amelyek megvitatásával közelebb kerülünk ahhoz, hogy a saját – meglehetősen kusza – sorainkat is rendezni tudjuk.

 

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója. A cikkének előzményeit itt, itt és itt tudod visszaolvasni. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Persze ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen ebbe a cseh kormánynak is bele kéne mennie a dologba. A belügyminiszter pedig nem tűnik túl nyitottnak.

​A román miniszterelnök ennél egyértelműbben nem is távolodhatott volna el névrokonától, tapsot kapott ezért az EPP zágrábi kongresszusán.

A Néppárt új elnöke harcolna az illiberális tendenciák ellen, és szeretné, ha január végéig döntés lenne a Fideszről a pártcsaládban.

A Fidesszel ellentétben ők nincsenek felfüggesztve. De akkor hova tűntek?

Ellenjelölt híján nem is ez volt a nagy kérdés, hanem inkább az, hogy mit kezd majd Tusk a Fidesszel: elnökjelölti beszédéből ítélve
Orbán nem sok jóra számíthat.

A Báró Wenckheim hazatér című regény nyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat a más nyelvről fordított könyvek kategóriájában.

A hét kérdése

Azt a sütit keressük, amihez reggelenként ugyanúgy tud lattét inni egy budai vállalkozó, mint odapörkölt feketét egy békéscsabai varrónő. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátásbiztonság atomenergia nélkül? November 22-én.

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás