+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Ésik Sándor
2019. október 19. szombat, 12:00
A mai újságírógarnitúra Magyarországon meglepően független. Ettől persze nem lesz rögtön jó vagy igényes, sőt még csak pártatlan sem. Csak független. Ha úgy tetszik, szabad. Kénytelenek hozzászokni, hogy a hatalom patkánynak és ellenségnek tekinti őket.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Érdemes elolvasni Hutter Marianna cikkét az Azonnalin a parlamenti tudósításokról. Érthető módon Hutter el van keseredve, de biztos megvigasztalja majd valaki. A cikk viszont nem ezért érdekes, hanem mert alkalmat ad néhány megfigyelésre.

 

A legkevésbé érdekes Kövér László hozzáállása. Az most már kiszivárgott, hogy ő még a választások előtt levette volna a tábláról Borkait, és Orbánnak kellett közbelépni. Ez, és a tudósítók kitiltása nagyjából a már ismert Kövér László képét rajzolja ki. Van valamiféle paternalista, leereszkedő, de mégiscsak létező erkölcsi mércéje, ami a Fideszben ma már ritka. Tarlós volt még ilyen, de ő ugye most elmegy nyugdíjba. Kövér leintése Orbán által törést mutat a Fideszben. A választások előtti Orbán-beszédben megfogalmazott „összetartunk és nem bántjuk egymást” elv szemben áll „a családapaként kampányolva nem kurvázunk egy jachton, vagy ha igen, akkor nem bukunk le idióta módon” elvével.

 

Ahogy Hutter Marianna, úgy Kövér lelkivilága sem tartozik rám, de alighanem Kövér úgy ül a szép új rezidenciáján és azon gondolkozik, hogy ha az istenhazacsaládot nyílt színen szembeköpő Borkait nem rakják ki azonnal a pártból, akkor mi ez az egész. Nem lennék meglepve, ha ez lenne az a pont, amikortól már ő sem hisz ebben az egészben.

 

Mindenesetre a régi önmagát hozza Kövér akkor, amikor gyakorlatilag betiltja a parlamenti tudósításokat. Ezt viszont nem Kövér lelkivilága szempontjából kell értékelni. Kövérről tudjuk, hogy csúnyán öregszik, a „nincsmártisztelet” öregség jutott neki osztályrészül. Mindenki pimasz, semmitsetud, bezzegazénidőmben. Hagyjuk.

 

Miért rossz a Fidesznek a tudósítók kitiltása?

 

Az önkormányzati választások egyik tanulsága, hogy a fővárosban (és pár helyen máshol is) megbuktak a „se íze se bűze” polgármesterek. A Hassay Zsófiák és Sára Botondok (akkor is, ha esetleg az utóbbit valahogy visszaszerkesztik a tutiba adminisztratív eszközökkel) úgy éltek a választók fejében... rossz mondat, sehogy sem éltek a választók fejében. Ők plakátemberek, akik ha a megfelelő plakáton vannak, megkapják a Kubatov-gép szavazatait, de nulla saját szavazatot tudnak hozzátenni.

 

Ha a pártjuk népszerűsége csökken, nem tudják ezt saját erőből visszahozni, ahogy például tette ezt Pokorni Zoltán a XII. kerületben. És itt a veszély. A 2014 óta alkalmazott országgyűlési választás rendszer kulcsa az egyéni kerület megnyerése, és a Fidesz hatalma azon alapul, hogy tűzön-vízen hozni tudja az egyéni kerületeket. Tehát akármennyire is pártként gondolunk a Fideszre, alkalmas egyéni teljesítmények nélkül nekik sem terem babér.

 

Ehhez képest a parlamenti képviselőt nem látjuk a legfontosabb terepén, az országgyűlésben. Ezzel a Kövér-döntéssel végképp elvész a lehetősége, hogy a képviselőt egyáltalán ismerjék.

 

Így per definitionem a parlamenti képviselő végképp se íze, se bűze plakátemberré válik. Ez kijelöli a Fidesz kihívóinak az útját, ugyanazt, amivel elvitték Budapestet. Hálózatot és bázist kell építeni. Ez viszont könnyebb akkor, ha helyben a plakátember helyett a nép találkozik valakivel, akivel lehet beszélni és nemcsak akkor, amikor átadja a nyugdíjasotthon új pianínóját.

 

Persze ez nem jelent győzelmet, csak éppen innentől kezdve teljesen világos, hogy mit kell csinálni. Kitartó terepmunkát.

 

Eltűntek a dinoszauruszok

 

A másik érdekes dolog, amiről a Kövér-döntéssel kapcsolatban beszélni lehet, az a sajtó. Most látszik, hogy a Simicska-média szétverésével és a Népszabadság megsemmisítésével milyen sajtótörténeti dolgot csinált a Fidesz. Ezzel ugyanis nem maradt a rendszerváltás előtt is fennálló nagy szerkesztőségekből már egy sem.

 

A mai újságírógarnitúra Magyarországon meglepően független. Ettől persze nem lesz rögtön jó vagy igényes, sőt még csak pártatlan sem. Csak független. Ha úgy tetszik, szabad.

 

Én még élénken emlékszem a Népszabi és a Nap TV újságíróinak gondolkodására olyan 2006-2008 környékéről, amikor már lehetett tudni, hogy 2010-től Fidesz-kormány lesz. A jövőt tervezgette mindenki. Ezt azért mégsem írhatjuk meg így – hangzott el számtalanszor. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember paleozoológiai képeket nézeget. Természet ősanyánk párszor már nekifutott a gyors macskaszerű ragadozónak, a szorgos rágcsálónak, a békésen legelésző hústömegnek, mire eljutott a macskáig, az egérig és a tehénig. A korábbi változatok a mából visszanézve furcsák, valamelyik tulajdonságuk eltúlzott volt. Az óriás lajhár nem tudott elszaladni a ragadozó elől, mint a bivaly, és nem volt szarva, hogy megvédje magát, viszont ülve legelt. A kardfogú tigrisnek hülye foga volt, és így tovább.

 

Ha megnézzük a magyar sajtó rendszerváltás utáni fejlődését, akkor hasonló folyamatokat látunk. A Nemzet, a Népszabi és a többi nagy szerkesztőség kihalásra ítélt dinoszaurusz volt. A pártoknak nem állt érdekében eltartani a saját kritikusaikat, a pártvonalhoz igazodást várták el mindenütt. Az újhullámból a Hír TV és társai behoztak sok színvonalas új dolgot, elsősorban műfajok terén, azonban a munkatársak között sok volt az elvtelen bűnöző, aki pártutasításra bármikor karaktergyilkolásba kezdett.

 

A liberális városi sajtó lenézően röhög mindenkin, akivel nem szokott találkozni valamelyik Madal Caféban vagy kézműves sörözőben, beszorítva ezzel magát a körúton belülre. A „balos közélet megmaradt szabad fórumai” (ATV, Klubrádió) elhitték magukról, hogy semmilyen színvonalat nem kell hozni, csapja össze a bokáját minden nemfideszes, ha náluk megszólalhat.

 

A szabad újságírók új szerepfelfogása

 

Ezek mind vagy kihalásra ítélt állatfajok, vagy mint Ausztrália esetében, egy kis elzárt területen kiválóan elélhetnek, de elterjedni nem fognak. A Fidesz nevű, a magyar sajtóba becsapódó gigameteor pusztítása után a maradék újságíró kis szélvédett üregekben húzta meg magát, és onnan indul ki rágcsálni azt, ami van. Ebben kizárólag az evolúciós előnyeikre tudnak hagyatkozni.

 

Ők az az újságírógeneráció (mivel az átlagéletkor bőven-bőven 50, de az is lehet, hogy 40 év alatt van), akik kénytelenek hozzászokni a cikkekre érkező azonnali reakcióhoz, kijavításhoz, anyázáshoz. A régiek ezeket még feljelentik rágalmazás miatt, az újak tudják, hogy a beszólogatás az a flame szokásos velejárója.

 

Kénytelenek hozzászokni, hogy az olvasóra nem haragudni kell, hanem kiszolgálni, és akkor tán még pénzt is ad a működésre, akár tízmilliós nagyságrendben is. Kénytelenek hozzászokni, hogy a magyar piac kicsi. Nem tart el New York Times méretű szerkesztőségeket.

 

Nincs külön titkárnő gépelni és egy másik kávét főzni, nincs céges autó és zsíroskenyértúra. Munka van. Viszont cserébe nem lehet őket nyomdaszámlákkal csődbe küldeni, egy használható laptop már van 50-60-ért, mobilnet ha tízen-tizenöten összeállnak, akkor fejenként havi tíz alatt már korlátlan, fényképezni lehet a mobillal is, de egy alap DSLR valami közepesen gagyi lencsével használtan a jófogásról megvan százért, és tessék, kész a szerkesztőség, már csak dolgozni kell.

 

Kénytelenek hozzászokni, hogy a hatalom patkánynak és ellenségnek tekinti őket, meg szép lassan az ellenzék is, hiszen bőven van ott is kiröhögni való. Cserébe az újságírónak sem kell hajbókolni, és magát visszafogni.

 

Az ő szempontja az, hogy verseny van, az olvasó simán átkattint a konkurenciához, ha nincs friss és jó anyag.

 

Kövér (és Hutter Marianna is) most azt hiszi, hogy a sajtónak bevittek egy nagy gyomrost a parlamentből kitiltással. Bizonyos értelemben igen, hiszen a szabad parlamenti tudósítás a demokratikus sajtó egyik alapja. Ugyanakkor meg nem történik más, mint hogy folytatódik az evolúció. Az újságírók vadásznak majd ott, ahol tudnak.

 

Az idő nekik dolgozik.

 

Ésik Sándor írása megjelent a Diétás Magyar Múzsán is!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

​A román miniszterelnök ennél egyértelműbben nem is távolodhatott volna el névrokonától, tapsot kapott ezért az EPP zágrábi kongresszusán.

A Néppárt új elnöke harcolna az illiberális tendenciák ellen, és szeretné, ha január végéig döntés lenne a Fideszről a pártcsaládban.

A Fidesszel ellentétben ők nincsenek felfüggesztve. De akkor hova tűntek?

Ellenjelölt híján nem is ez volt a nagy kérdés, hanem inkább az, hogy mit kezd majd Tusk a Fidesszel: elnökjelölti beszédéből ítélve
Orbán nem sok jóra számíthat.

A Báró Wenckheim hazatér című regény nyerte az amerikai Nemzeti Könyvdíjat a más nyelvről fordított könyvek kategóriájában.

Vagy a kínaiak tesztelnek egy új technológiát, vagy a homokcsempészek fedik el a nyomaikat, de egy biztos: valaki szórakozik a GPS-jelekkel a sanghaji kikötőben.

A hét kérdése

Azt a sütit keressük, amihez reggelenként ugyanúgy tud lattét inni egy budai vállalkozó, mint odapörkölt feketét egy békéscsabai varrónő. Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Kinek kell Paks2? Akadályozza-e az áttérést a megújulókra? Lehet-e gazdaságos? Létezik-e ellátásbiztonság atomenergia nélkül? November 22-én.

És mindegyiktől lehet kóstolni! Ráadásul Budapesten! És még finomak is a borok. Nov. 23.

Fantasztikusirodalmi találkozó november 30-án!

Jávor Benedekkel, Stumpf Andrással és Bajomi-Lázár Péterrel december 12-ig.

November 22-től egészen december 15-ig a PIM-ben!

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás