Aki ellenzékváltást akart, az most boldog lehet

Techet Péter

Szerző:
Techet Péter

2019.10.17. 09:35

A szavazólapokon az MSZP kivételével nincs olyan ellenzéki párt, amely 2010 előtt is a parlamentben ült volna. És igen, lehet erre egy nagyot gyurcsányozni, csak nem érdemes.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

A vasárnapi önkormányzati választásokon kiderült: ha azok, akiknek elegük van a Nemzeti Együttműködési Rendszerből, összeállnak, leváltható számos helyen a Fidesz. Ez vélhetően így volt már 2014-ben is, de akkor az ellenzéki médiafelület egy jó része azoktól a véleményvezérektől volt hangos, akik szerint nem is érdemes a NER ellen politizálni, amíg az ellenzék előbb nem zúzza magát porrá. 

Hogy ebből mi lett, az látható.

Az ellenzékváltás gondolata kezdettől fogva – noha magát szerette nagyon is elitellenesnek láttatni – egy elitista elképzelés volt,

ugyanis azt mondta: hiába vannak itt a pártok és a szavazóik, majd pár okos ember Budapesten eldönti, ki is legyen helyettük az új ellenzék.

Ez nem jött be. Teljesen mindegy, hogy kár vagy nem, mert a tényeken az én személyes sajnálatom nem változtat semmit. Schiffer András LMP-je nem tudta túlszárnyalni egymaga a többi ellenzéki pártot. Nem sikerült átvenniük a baloldalt, nem sikerült leváltaniuk az ellenzéket. Puzsér Róbert is meghirdette az ellenzékváltó centrumot, de kiderült: Budapesten valamivel több mint négy százaléknyian gondolják csak úgy, hogy az egész létező ellenzéki pártstruktúrát en bloc egy kisteherautó platójáról észt osztó emberre kell leváltani.

Aki ellenzékváltásról magyarázott az elmúlt években, két dolgot nem vett észre.

Egyrészről az ellenzéki szavazók nem akarták azonnal és hirtelen, ráadásul elsődleges célukként leváltani az ellenzéket, ők inkább Orbán Viktorral elégedetlenek. Másrészről egyfajta ellenzékváltás – immáron a szavazók által akart módon és ütemben – igenis zajlik, mert a ma ellenzékét már egyáltalán nem azok a pártok és arcok határozzák meg, akik a 2010 előtti világ kormánypártjaiét.

Puzsér Róbert például régebb óta politizál, mint Dobrev Klára, Donáth Anna, Soproni Tamás vagy Márki-Zay Péter.

Az ellenzék az, amit a nép megszavaz annak

Az, hogy egy országban ki az ellenzék, a szavazók döntésén múlik. Hiába írják egyesek szakmányban a véleménycikkeket a fennálló ellenzék ellen, ez ugyanolyan értelmetlen és antidemokratikus tett, mint amikor fideszárvák sírnak arról, hogy a Fidesz nem is igazi konzervatív és jobboldali párt.

De, a Fidesz egy igazi konzervatív és jobboldali párt, és ezt nem is csak az bizonyítja, hogy igazi konzervatív és jobboldali (értsd: szegényellenes, nacionalista, autoriter, antiliberális, kurzuskeresztény) politikát folytat, hanem az is, hogy a szavazók ekként ismerik el. Én például nem látom a másik nagy jobboldali és konzervatív pártot, ahová ömlenének át a Fideszt nem eléggé jobboldalinak és konzervatívnak látó emberek.

Ugyanígy nem az az ellenzék – és pláne baloldali és liberális ellenzék –, amit egyes budapesti értelmiségiek a dolgozóasztalukon megterveznek és cikkeikben megálmodnak, hanem ami mögött szavazói akarat alakul ki. És nem a mindenkivel durcás régi LMP vagy a platóról ordibáló Puzsér, hanem azon jelöltek mögött alakult ki szavazói többség, akik azt üzenték: a kormányt és a rezsimet utasítjuk el leginkább, nem egymást.

Aki ellenzékváltásról beszél, az nem az ellenzéki pártokat, de azok szavazóit se tiszteli. Legyen őszintébb: ne is csak a kormányt, az ellenzékét, de az egész népet is akarja akkor már leváltani.

Így már érthető lenne a változás követelése – és az is, miért nem szerez az ellenzékváltás jelszava a NER-ellenes szavazók között többséget.

A nép pedig lassan más ellenzékre szavaz

Másrészről azonban igenis zajlik az ellenzékváltás, csak nem radikálisan és hangosan, ahogyan azt a régi LMP és a mai Puzsér akarta, akarná. Kilenc év alatt az ellenzéki oldalon sok új politikus, párt, gondolat jelent meg, az ellenzéki választók elvárásai, igényei, tapasztalatai is változtak.

Például bizonyosan nagy felismerés lehetett a jobbikosoknak az elmúlt kilenc év után, hogy mégsem olyan jó ötlet – amint Vona Gábor egykoron meghirdette – a demokráciát elutasítani. A Jobbik a bot rosszabbik végén tapasztalhatta meg, mit jelent, amikor az általuk korábban elutasított liberális demokráciát valaki (aki nem ők) felszámolja.

Azaz az ellenzéki szavazó is változik, és ennek megfelelően a pártok kínálata sem ugyanaz, mint 2010 előtt. Eleve számos új erő van.

A szavazólapokon az MSZP kivételével nincs olyan ellenzéki párt, amely 2010 előtt is a parlamentben ült volna,

több ellenzéki erő (Párbeszéd, DK, Momentum) eleve 2010 után alakult már. Az MSZP megléte persze nem elhanyagolható probléma, de – amint az történt a Ferencvárosban például – kiszorulhatnak az utódpárt kriptofideszesei. Az ellenzéket tehát nem publicisztikákban, hanem kemény terepmunkával lehet leváltani akár menet közben is – és ez sok tekintetben meg is történt. Az, hogy például a Momentum jobban szerepelt a megyei közgyűlések választásán, mint az MSZP, vagy az, hogy Budapesten számos olyan politikus lett polgármester, aki nem a Fidesz-MSZP-összefonódások embere, ennek egyértelmű és örvendetes jele.

Már a májusi EP-választáson is megmutatkozott: egyre inkább két olyan erő válik az ellenzék vezetőjévé, amelyek 2010 előtt nem is léteztek. A Demokratikus Koalíció 2013-ban, a Momentum 2017-ben alakult. Azaz később, mint hogy Puzsér Róbert beszállt volna a magyar közéletbe.

Igen, lehet erre rögtön egyet gyurcsányozni. Csak hát a DK májusi sikerét Dobrev Klárának, a most októberit pedig Gyurcsány távollétének köszönhette

– és ez vélhetően a DK stratégiáiban is le fog csapódni. Miközben egy demokrata eleve nem várhatja el azt sem, hogy valaki, aki a semmiből felhúzott egy mára stabilan tíz százalék feletti pártot, visszalépjen, mert pár Facebook-értelmiséginek nem tetszik a jelenléte.

A nép dönt ugyanis. A NER ellenzékéről legalábbis mindenképp. És ha elég erős és egységes lesz ez az ellenzék, akkor a NER létéről is majdan.

Olvass még többet Techet Pétertől az Azonnalin!

Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől
Techet Péter
Techet Péter az Azonnali főmunkatársa

Doktori jogból és történelemből, külpolitika érdeklődésből, Közép-Európa hobbiból. Münchentől New Yorkig sok helyen volt otthon. Többet élt Triesztben, mint a NER-ben.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek