+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. október 16. szerda, 18:55
Nem csitul a friss irodalmi Nobel-díjas körüli purparlé. Peter Handke karintiai szülőfalujában támadt rá az újságírókra, mert azok Milošević melletti kiállásáról akarták kérdezni. A félig szlovén író mindig is dühösen reagált az őt érő kritikákra.

Tizenöt év után ismét egy osztrák író kapta az irodalmi Nobel-díjat. Míg Elfriede Jelinek, a korábbi díjazott saját országát érintő kritikái miatt volt vitatott, az idei ünnepeltnek, Peter Handkének a miloševići rezsim melletti kiállásait róják fel.

 

Mint azt az Azonnali is megírta: a félig karintiai szlovén származású Handke a jugoszláv polgárháború után egyre egyértelműebben állt oda Slobodan Milošević nemzetközileg elszigetelt rezsimje mellé. Miközben a polgárháború kirobbanásakor még a nyugati baloldalon valóban sokan Miloševićben látták Jugoszlávia megmentőjét, aki a horvát és szlovén „fasizmust” megállítja, a srebrenicai mészárlás után nagyon kevesen maradtak meg a szerb elnök mellett.

 

Handke közéjük tartozott. Egy 1996-os könyvében szerbiai tájleírások mögé rejtetten állt ki a nemzetközi szankciókkal sújtott ország mellett. Miután pedig a rezsim megbukott, és Miloševićet Hágában perbe fogták, petíciót írt alá mellette.

 

Handke tartotta 2006-ban Milošević temetésén a gyászbeszédet.

 

Az idei kitüntetése tehát jeletős vitákat, ellenérzéseket váltott ki. Saša Stanišić, Boszniában született német író kedden, a rangos Német Könyvdíj átvételekor frankfurti beszédében keményen bírálta Handkét, akinek életművét gyakorlatilag hazugságnak nevezte.

 

Rosszul végződött látogatás

 

Ugyanaznap Handke szülőfalujában Griffenben (Grebinjben) tett látogatást, ahol többek között Karintia szocdem tartományfőnöke, Peter Kaiser gratulált neki. Eddig még jó is volt a hangulat, de aztán jöttek az újságírói kérdések, és – az ORF beszámolója szerint – Handke egyre ingerültebb lett.

 

Amikor egyesek arra voltak kiváncsiak, hogy mit szól Stanišić kritikájához, Handke dühösen reagált, mert szerinte mindenki csak ugyanarról kérdezi. Szerinte „a reakciókra adott reakciókra adott reakciókra“ kéne neki válaszolnia, de őt nem érdekli „a világ” – ez már a miloševići gyászbeszédben is visszatérő motívum.

 

„Író vagyok, Tolsztoljtól, Homerosztól, Cervantestől jövök, hagyjatok engem békében, ne tegyetek fel ilyen kérdéseket.”

 

Majd valóban megszakította az egész eseményt, és eltávozott. Azt még hozzátette: nem fog ezentúl sohasem nyilatkozni újságíróknak, mert azokat úgysem érdekli az irodalom. A mára meghirdetett helyi programját pedig eleve le is mondta.

 

Nem először jön dühbe

 

Mielőtt még elviharzott volna, elmondta: a Nobel-díj miatt „eloldva” érzi magát önmagától: „Az ember nem ugyanaz az egyén, aki – meg aki volt.”

 

Mostani dühös fellépése viszont éppen azt mutatja: Handke az maradt, aki volt. Nem először fordul először vele, hogy kritikus kérdésekre nem válasszal, hanem dühös támadással reagál. A balliberális Der Standard bécsi napilap szedte össze Handke legismertebb dühkitöréseit.

 

Amikor például 1996-ban a bécsi Burgtheaterben zajló beszélgetésen szóba került Handke Milošević-párti könyve, amely a kérdező szerint „empátia nélküli“, Handke azt válaszolta:

 

„menjen haza, és dugja fel a seggébe a megrendülését“.

 

Handkéra az is jellemző, hogy szereti utólag elrelativizálni a mondatait. Amikor 1999-ben a szerb televízióban azt nyilatkozta, hogy a szerbek nagyobb áldozatokat hoznak most, mint egykoron a zsidók, azzal védekezett, hogy rosszul fejezte ki magát, mert franciául beszélt. Milošević temetésénél mondott beszédét pedig utólag „mini-beszéddé“ fokozta le, aminek semmi jelentősége se lett volna. Eleve nem Milošević mellett akart kiállni, hanem „nyelvkritika“ alá akarta vonni a nyugati sajtó Szerbia-képét.

 

A díjakhoz való viszonya is eléggé érzelmektől fűtött. 1999-ben Szerbia NATO-bombázása elleni tiltakozásul visszaadta a még 1973-ban kapott Büchner-díj után járó pénzt. 2006-ban pedig annyira dühös lett, amikor – hasonlóan a mostani helyzethez – a düsseldorfi Heinrich-Heine-díj kapcsán mindenki a Szerbia melletti kiállásáról beszélt, hogy először adott egy nagyinterjút a Neue Zürcher Zeitungnak, amiben még Radovan Mladićot, a srebrenicai népirtás felelősét is megvédte, és kétségbe vonta a srebrenicai népirtást, majd lemondott a Heine-díjról.

 

Alida Bremer, német-horvát író szerint

 

„Handkénak a nyugati újságírók és a nyugati demokráciák elleni kritika a tényeknél is fontosabb”.

 

A Németországban élő szerző felhívta arra is a figyelmet, hogy a manapság a szélsőjobboldalon kedvelt „Lügenpresse” („hazugság-sajtó”) kifejezés is Handkétól származhat, aki 1996-ban „a hazugságok sajtójáról” írt a nyugati sajtó Milošević-kritikája és jugoszláviai tudósításai kapcsán.

 

Miljenko Jergović, az egyik legnayobb kortárs horvát író (aki Boszniából származik) azonban azt kéri mindenkitől, aki kritizálja Handkét, hogy ne politikai szövegeivel, hanem azok irodalmi értékével foglalkozzék. Jergović már egy 2015-ös esszéjében arról írt, hogy Handkének két ország volt mindig is nagyon fontos az életében: Amerika és Jugoszlávia. Jugoszlávia létezése alatt Handke a horvát és szlovén közélet része volt, azaz Jergović szerint

 

az az igazán érdekes kérdés, „hogyan lett Handke zágrábi íróból belgrádi”.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A magyar politikatörténetben először indul magyar párt politikusa külföldi választáson, külföldi pártszínekben – és rögtön kettő is!

Az új bevándorlási szabályok első részletei alapján egy egész magyar iparág fog megszűnni, a britek pontrendszert találtak ki ahhoz, kit engednek be magukhoz dolgozni.

Milanović elnöki beszédében az egységet hangsúlyozta, bár korábban Horvátország minden szomszédjával sikeresen összeveszett. Milyen elnök lesz?

Már nem arról beszél a magyar kormányfő, hogy milyen közel volt a Fidesz az EPP-ből való kilépéshez, inkább egy nagyszabású belső vitát kezdeményezne a jobbközép pártok európai családjában.

Írtak is egy nyílt levelet arról, hogy mennyire veszélyes a Fidesz-közeli háttéremberek szlovéniai médiaterjeszkedése, valamint Orbán legnagyobb szlovén szövetségesének hatalomra kerülése.

Itthon gyakorlatilag három budai kerületbe húzódott vissza a felső középosztály, a lengyel és a cseh fővárosban sokkal kevertebbek az egyes negyedek. Térképek!

A kérdést úgy is feltehetnénk: Gyurcsány vagy Orbán? Neked hány pont jön össze?

A hét kérdése

Az egykori playmate már sokszor és sokfélét nyilvánult meg a politikában, most pedig dönthetsz, melyik a kedvenc aranyköpésed tőle.

Azért ide elnéznénk

Február 20-án Szántó Rita filozófus tart előadást az Aurórában, hogyan is használható ma az ókori sztoikus filozófia.

Piac-e a világpiac? Magántulajdon-e a cégbirodalom? Fennmaradhat-e a demokrácia és a jogállam piacgazdaság nélkül? Létezik-e „harmadik út"? Február 21.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Történelmi diarómák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Digital Health Summit, a digitális egészségügyi megoldásokon dolgozó szakemberek, fejlesztők, befektetők és az egészségügyi intézményvezetők fóruma.

Twitter megosztás Google+ megosztás