Mihez kezdjen az ellenzék?

A 2022-es parlament választás előtti alkudozás és helyezkedés elkezdéséig még van másfél év. Ebben a másfél évben fel kell állni az új ellenzéki önkormányzatoknak és bizonyítani kell a működőképességet.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Amikor ezeket a sorokat írom, még reggel van, a legtöbb helyen még alszanak, vagy a másnaposságot rázzák le a vasárnap este diadalmas és tragikus hősei. Borkai Zsolt remegő kézzel nyitja ki a Magyar Nemzetet, Tarlós István talán utazási ajánlatokat nézeget már tavaszra, amikor jómódú budai nyugdíjasként majd azt csinál, amit akar. Esetleg megírja memoárját, vagy ilyesmi.

Nekünk viszont, akik borotvánkat mindig a magyar politika ütőerén tartjuk, muszáj írni valamit, így hát összeszedem, hogy szerintem mit lehet már most tanulságként levonni a tegnapiakból. Előszöris a legkellemesebb: a statisztikákkal kapcsolatban igazam volt. Még tegnap este hallottam valakitől, hogy a Nézőpont mérései 5 százalék körüli hibahatárral készültek, ami kb. azt jelenti, hogy valóban azt észlelték, amit írtam én is: az EU választások alatt és után egyszerűen megmérhetetlenné vált nagyon sok magyar ember politikai preferenciája.

Maradva a számoknál, ha megnézzük a full narancssárga (kivéve a bűnös lipsi Budapest) térképet a Magyar Nemzet honlapján, akkor azt látjuk, hogy mindenki (mármint a Nemzet olvasótábora) megnyugodhat, az ország stabilan narancssárga.

A valóság ennél árnyaltabb.

Egy kedves és politikához nagyon értő barátom tegnap délutáni véleménye az volt, hogy a városokban beállt a 2010 előtti rend, miszerint a jobb és baloldal 55-45 százalék körüli két tömböt képez és ez a közhangulattal együtt billeg az 50 százalék körül. Bármelyik nyerhet. Nézzük meg a számokat, és rájövünk, hogy ez a megfigyelés is helytálló. Vagyis igaz, hogy számtalan helyen bizakodásra adhat okot, hogy épp csak kikapott a Fidesz.

De ad ez okot bizakodásra?

Hiszen a vidéki printmédia és az összes vidéken fogható rádióadó milliárdokból nyomta a kampányt, turnézott országszerte az összes kormánytag (az egy Pintér Sándor kivételével), ismert művészek, legendás élsportolók mosolyogtak a jelöltek mellett. Profi és összehangolt facebook kampány ment és 100 százalékon dolgozott a Kubatov-lista alapján számtalan aktivista vagy alkalmazott.

Ezek után csak kicsivel kikapni, mikor meggyőző többséggel győzni kellett volna, nem jó eredmény, főleg nem abban a Fideszben, ahol a párton belüli pozíció alapja az, hogy a „számokat hozni kell”.

De ha nézzük a számokat, a fideszes győzők mögött nagyon sok helyen látjuk 5-10 százalékra lemaradva a veszteseket, vagyis lehetett volna ez a vereség sokkal csúnyább is. A Fidesz választási rendszerébe kódolt két meghatározó elem közül az egyik visszaütött. A másik jól működött volna, ha ez országgyűlési választás lett volna, azt a Fidesz megnyerte volna. (Volna.) Az önkormányzatin viszont ez is visszaütött. Foglalkozzunk most röviden ezzel a két biztosítékkal: a dupla vagy semmi elvével és a gerrymanderinggel.

Kezdjük a gerrymanderinggel!

Ha valaki nem ismerné a kifejezést, ez azt jelenti, hogy a hatalmon levő párt úgy igyekszik átrajzolni a választókerületek határait, hogy a saját szavazóinak a szavazata többet számítson. Ennek több módszere van, a Fidesz arra jött rá, hogy kis településeken jobban tud kampányolni és nagyobb a támogatottsága, mint a nagyobbakon. Ezért az országgyűlési körzeteket úgy alakította, hogy a bizonytalan vagy egyenesen ellenzéki városokat szétszedte, és a körzeteikhez sok falut hozzácsapott, hogy a falusi szavazatok kioltsák a városi szavazók esetleges ellenzéki szavazatait. Ez az országgyűlési választásokon eddig kiválóan működik, az önkormányzatin viszont visszaüt.

Az önkormányzati választáson ugyanis maradni kell a városhatáron belül. Nyilván rajzolni valamennyire egy városban is lehet, de nem lehet hozzácsapni (mint például Nyíregyházán) a város értelmiségi-kertesházas negyedéhez olyan falvakat, ahol mindenki közmunkás meg rokkantnyugdíjas. Így ebben a városnegyedben, ahol nem nagyon eszik meg a migránskampányt és a 60-70 éves tekintetes értelmiségiek jobb esetben röhögnek, rosszabb esetben megsértődnek az ingyen osztogatott krumplin, szépen leszavaznak... nem a Fideszre. Ez történt tegnap is, a stabilan fideszes országgyűlési választókörzet városi részét fölényesen elvitte egy ellenzéki. Más kérdés, hogy a lakótelepeket meg a Fidesz nyerte, mert a lakótelepek a legtöbb helyen vertikális falvak.

Mindeközben pedig meg kell tartani a tegnapi szavazóikat. Ez olyan nehéz feladat, amelynek a sikerére én még mindig nem fogadnék. De az biztos, hogy neki kell látni felmérni, hogy milyen intézkedésekkel lehet legalább egy részét megszólítani a kistelepüléseken élő embereknek.

A másik biztosíték a dupla vagy semmi elv

Szakszerűbben fogalmazva: a kompenzáció kis mértéke a magyar választási rendszerben. Ezzel már sokat foglalkozott az országgyűlési választások előtt az a felálló bajszú izgága srác, akinek nem jut eszembe a neve, hogy mindenütt egy jelölt induljon. Na de miért?

Vannak kompenzáció nélkül működő rendszerek, mint például az angol vagy az amerikai, ahol ha 100 szavazóból 51 az egyik jelöltre szavaz, a másik 49 abban a körzetben mindenféle parlamenti képviselet nélkül marad. Igen ám, csak ezekben az országokban fékek és ellensúlyok szövevényes rendszere akadályozza meg a kormányt abban, hogy túl messzire menjen. Nézzük meg Angliát, ahol a miniszterelnök el akarta hallgattatni a parlamentet, 10 napon belül a helyi fő-fő bíróság megakadályozta ebben. Amerikában rotációs elvű választás (elcsúsztatva vannak a választások, mindkét ház egy részét a ciklus közepén választják) okozta demokrata többség fogja meg Trump elnököt, az is lehet, hogy véglegesen.

Más országokban, így a 2010 előtti magyar rendszerben is valamilyen matematikai képlet alapján kiosztanak további mandátumokat a vesztesek között is, így a fenti példában szereplő 49 embernek is lesz (elvileg) képviselője a parlamentben. Meg persze sok helyen – itthon már nem – tartanak két fordulót, hogy a 10-20 százalékos jelöltek zavarórepülésének, mint most Győrben, ne lehessen hatása arra, hogy az erős jelölt jusson be. Ennek a rendszernek vannak hátrányai is, a legkomolyabb az, hogy a kompenzációs lista elejére a pártelitek kerülnek, amelyek így viszonylag rosszabb eredmény mellett is bejutnak a parlamentbe.

A folyamat végén a választók benyújtják a számlát, mint történt az 2010-ben Magyarországon, és történik például most a nyugat-európai nagy baloldali pártokkal.

A magyar rendszer ilyen egyfordulós, minimálisan kompenzált rendszer lett, mint az angolszász rendszerek. Ráadásul van benne győzteskompenzáció is, vagyis a listáról még a győztes is kap bőven mandátumot. A rendszer előnye, hogy szinte mindig biztosít kormánytöbbséget, vagyis aki nyer, az mindent nyer (a győztes mindent visz), és nem kell felvennie a hátára követelőző partnereket, lásd MDF, FKGP, SZDSZ. Vagyis az alkukat itt a választások előtt kell megkötni, és ez most meg is történt. És láss csodát, a rendszer működött is.

Na de miért és milyen áron?

Ezen a választáson a választók megcselekedték, amit megkövetelt a  haza, befogták az orrukat. Belpesti zsidó bácsik-nénik csukták be a szemüket, amikor Soproni Tamás vagy Niedermüller Péter támogatói között a Jobbikhoz értek, vidéki Gyurcsány-gyűlölők mondták maguknak, hogy „dehát úgyis Klára ott az ész”, és behúzták az X-et, ahova kellett.

A belső veszély az, hogy elég heterogén banda ez, és a mézesheteknek hamar vége lesz. Hál’ istennek van nagyon sok új arc, akik közül valószínűleg többen is be fognak válni, és nyilván lesz majd közülük olyan, aki leszerepel. És vannak régiek.

Nézzük meg a körúti kerületeket!

+ VI. kerület: Soproni Tamás, fiatal vállalkozó, pragmatikus, rámenős személyiség, mögötte egy sikeres új párt, de a testülete full DK.

+ VII. kerület: Niedermüller Péter, régi DK-s bútordarab, a testületben a saját pártja.

+ VIII. kerület: Pikó András egy jóságos civil bácsi a NER-lovagok után, aki kap a nyakába egy csomó NER-ingatlanprojektet, meg közvetlen mellette egy hepa-c járványos droggettót.

+ IX. kerület: Baranyi Krisztina, az antikorrupció Jeanne d’Arc-ja, a testületében régi elvtársakkal. Vegyes társaság, ugye?

Nagyon hamar ki fog derülni, hogy például a VI. kerületben a DK mennyire lesz partner abban, hogy szép sorban minden mutyit feldobjanak. De ugyanígy kérdés az MSZP is. Hiszen Orbánékról tudjuk, hogy odafigyeltek arra, hogy a sár fröccsenjen mindenhova.

És ezek az ütközések csak a feladat egyik felét adják, a másik fele a feladatnak az, hogy a választóknak sok szimbolikus dolog mellett, főleg Budapesten ugyanabból lett elegük, mint 2010-ben: nincs kormányzás. A frissen meghódított kerületekben már tavasszal zöldebbnek kell lennie a fűnek mint korábban, nem lehet kutyaszar az utcán, általában javulnia kell az életminőségnek. Ehhez pedig NER-lovagokkal, sok helyen az érinthetetlen NER-cegekkel kell ütközni.

Mindezt ráadásul orkánerejű ellenszélben.

Naivitás lenne azt hinni ugyanis, hogy Orbán ebbe csak úgy bele fog nyugodni. Most várnak pár napot, aztán több dolog is történni fog. Jó jogászokat (tehát nem a lenyúlást menedzselő ügyvédi irodákat, hanem szakembereket) fognak ráállítani mindenre és mindenkire aki a 2010 óta meghozott törvények százai alapján fogható. Elő fognak készíteni olyan törvényeket, amelyek megnehezítik majd a pozícióba került polgármesterek dolgát.

A Fidesz fog tartani majd egy válságtanácskozást, bizonyos embereket eltávolítanak az operatív pozíciókból, másokat elővesznek. Hamarosan meglesz a haditerv, hogy milyen kommunikációval fognak támadni mindenkit. Erre érdemes már most felkészülni és készen várni ezt a támadást.

Ha tanácsot kellene adnom a most jó eredményeket elért pártoknál, akkor néhány központi szervezeti egység felállítását javasolnám. Ezek:

1. Compliance munkacsoport

Oda kell figyelni, hogy a perverz módon megbonyolított magyar jognak mindig meg kell felelni, mert a Fidesznél működő ugyanilyan munkacsoport folyamatosan fogja lesni, mikor sértenek törvényt az ellenzéki önkormányzatok. Apró kellemetlenség, hogy a Fidesznek ezt a munkacsoportját Legfőbb Ügyészségnek hívják...

2. Jegyzőket támogató munkacsoport

A compliance munkacsoport oda tud figyelni arra, hogy megfelelő helyi jogszabályok és hasonlók készüljenek. De a helyi jegyzők lesznek azok, akiket folyamatos össztűz alatt fognak tartani. Kulcsfontosságú, hogy ezek az emberek ne egyedül hozzanak döntést, ne egyedül tartsanak ellent a testület és a polgármester gyakran improvizált, hangulatvezérelt döntéseinek. Akár ügyeleti rendszerben rendelkezésre kell állni néhány rutinos közigazgatási szakembernek, akihez az új ellenzéki önkormányzatok jegyzői fordulhatnak

3. Antikorrupciós munkacsoport

Volt gazdaságvédelmis rendőrökből, nav nyomozókból, revizorokból, jogászokból és könyvvizsgálókból össze kell állnia egy csoportnak, amely a helyben felkapált mutyikat szépen média- és feljelentésképessé teszi. Nyilván Polt Péter nem fog csak úgy megváltozni, sőt az ügyészség fog majd támadni, amint megteheti. De a nyomást fokozni kell az ügyészségen azáltal, hogy szépen feltárt, nyomozói rutinnal összerakott feljelentések mennek be és kerülnek nyilvánosságra. Főleg, hogy szerintem a Momentum és a Jobbik itt azért nem csak fideszes ellenszéllel fog találkozni...

4. Rendészeti munkacsoport

Számolni kell azzal, hogy a polgármesternek nemcsak szép elvekkel kell dolgozni, hanem mondjuk a VIII. kerületben jó pár száz drogfüggővel vagy a VII. kerületben bepiált, bekábszizott randalírozó turistákkal. Nyilván nem meglepő, ha azt mondom: vége annak hogy a helyi biztonságiőr-kft mindent következmények nélkül megtehet. Hirtelen majd nagyon oda fog erre figyelni a kormány. Ideje helyben és a központban is szerződtetni egy-egy volt közrendes hadnagyot-századost, aki látott már közterületi intézkedést, meg vezényelt is le ilyesmit, akár tömegesen is. Rá, illetve rájuk kell bízni a mindenféle közterületfelügyelők, privát biztonságiak felügyeletét, ha kell továbbképzését és szabályzatokkal ellátását és a munka összehangolását a kerületi rendőrséggel.

Ha valaki járt jogra vagy államigazgatásira, annak feltűnt, hogy ezt így együtt úgy hívják: Belügyminisztérium. Bizony.

Az önkormányzatok pedig – mivel az önkormányzati rendszerünk azért alapvetően még mindig az monarchiás hagyományra épül – csak úgy tudnak jól működni, ha megkapják a támogatást a belügytől és a szakigazgatási szervektől. A belügy után tehát mögéjük kell tenni egy egészségügyi árnyékminisztériumot, amelyik segít megszervezni a szűkös keretekből a jobb egészségügyi ellátást. Kell nekik egy árnyékkülügy, akik segítenek felvenni a kapcsolatot a testvérvárosokkal, segítenek intézni egy-egy használt tűzoltóautót vagy kinti félévet a helyi középiskolásoknak. Kell árnyékpénzügy, amelyik támogatja a költségvetést készítőket, és az árnyékszámvevőszék (röviden árnyékszék, höhö) auditálja azt.

Röviden: bizonyítani kell. Itt és most. Élni a lehetőséggel.

A Fidesz kitolt magával, hogy a ciklusközepi népszerűségi hullámvölggyel egybe tud esni az önkormányzati választás. Mert így az a helyzet, hogy a 2022-es parlament választás előtti alkudozás és helyezkedés kb. 2021 márciusi elkezdéséig még van kb. másfél év. Ebben a másfél évben fel kell állni az új önkormányzatoknak és bizonyítani kell a működőképességet. Ez pedig csak akkor működik, ha a mögöttük álló pártok bizonyítják a kormányzóképességüket, először kicsiben.

Nyilván ettől még a napi politikai, kommunikációs feladatok megmaradnak, de azok akkor tudnak működni, ha van mire építeni. Az pedig csak akkor lesz, ha ezek a polgármesterek sikeresek lesznek. Ellenkező esetben Orbán Viktor vagy eltapossa, vagy kilóra megveszi őket. Szóval, ha mindenkit megitta a harmadik kávéját is és múlóban a fejfájás, munka van.

Ésik Sándor cikke megjelent a Diétás Magyar Múzsán is.