Őrületet nem dokumentáltak még ennyire jól, mint most a Jokerben

Joaquin Phoenix élete egyik legnagyobb alakításával választja le a bárgyú képregényuniverzumból a legősibb gonosz történetét. A Joker az a film, ami miatt megéri filmeket nézni.

Pár hónapja már őszintén tudom hangoztatni, hogy elegem van a képregényfilmekből: unom az egymásba kapcsolódó két óránál is hosszabb filmeket, a rettenetesen sok CGI-t, a hideg ráz a spoilereken való siránkozástól, és főleg attól, hogy az eredeti ötletekkel amúgy is hadilábon álló amerikai filmipar ezekre a biztonsági játékokra alapozza az éves bevételét. A Bosszúállóknak és ki tudja, hány hozzá kapcsolódó filmnek biztos előnye, hogy most már felnőtt emberek is hordhatnak Amerikai Kapitány-pólót, de ezen túl tényleg rettentő sekélyes lett az egész, főleg persze annak köszönhetően, hogy a stúdiók még az olyan, amúgy egy rakás érdekes témát is felvető X-Ment is képesek addig butítani, hogy az egész egy olyan laza nagycsaládos szórakozás legyen, amin végre legálisan nem beszélnek egymással a családtagok. 

Viszont az a szerencse, hogy a Joaquin Phoenix főszereplésével készült Joker nem képregényfilm. Kapcsolódik persze Batman legfontosabb ellenségéhez, illetve az ő megszületéséhez, de

Szóval én itt most el is felejteném a Heath Ledger- vagy Jack Nicholson-féle Jokerrel összehasonlítani Phoenix produkcióját, mivel azok egy kitalált univerzum részei, a Joker Jokere viszont sokkal valódibb, mint amilyennek tippelnénk.

De nem csak egy őrületet mutat be, hanem az azt kiváltó okokat is. Talán soha nem volt még annyira aktuális bemutatni a fojtogató nagyváros hatását az emberekre, mint 2019-ben, amikor amúgy is épp mindenki valami radikális változást szeretne látni. A fiatal Joker Gothamje épp össszeomlás előtt áll, a szegények rühellik a gazdagokat, a gazdagok pedig nem vesznek tudomást a szegényekről. A metró koszos, az utcák félelmetesek, és senkit sem érdekel a másik. Például Arthur Fleck sem, akinek amúgy is súlyos mentális problémái vannak, ami miatt például teljesen indokolatlan helyzetekben kezd el nevetni. Egy ilyen városban pedig megalázzák a betegeket, nem segítenek nekik.

Arthur Flecknek csak egy beteg anyja van, aki minden nap leveleket küldözget Thomas Wayne-nek, a város egyik leggazdagabb emberének, hogy segítsen nekik, ugyanis elég rosszuk élnek. Fleck közben bohócként keres valamennyi pénzt, illetve nagyon szeretne komikusként elhelyezkedni annak ellenére, hogy ő maga nem vicces, és nem is igazán érti mások vicceit. Nevetni viszont szokott, erre épít főleg.

A Jokerben az a legjobb, hogy tökéletes bizonyítéka annak, hogy a tényleg jól megcsinált filmeket nem lehet elspoilerezni: valószínűleg nincs élő ember, aki nem tudja pontosan, hogy Fleck Jokerré változik majd, és el fog kezdeni ölni. Nincsenek benne nagy meglepetések, mert a készítők nem meglepni szerettek volna, hanem mesélni. Ebben igazán erős a film, és ezért van sokkal több köze a Taxisofőrhöz, mint a Bosszúállókhoz.

Apropó, Taxisofőr: itt is van egy Robert de Niro, aki a film nagyrészében a tévéből néz vissza Jokerre egy klasszikus esti showműsor házigazdájaként. A kötelezőt hozza persze, de az a helyzet, hogy Joaquin Phoenix mellett ebben a filmben mindenkinek maximum epizódszerep jut. Nem csak azért, mert ő a főszereplő, hanem mert minden arcrezdülését élmény nézni, de még a karikatúraszerű szaladgálása is hozzáad a végeredményhez. Olyan alakítás ez, ami mellett mások egyszerűen nem is kaphatnak teret: az életben nem tudnám megmodani, elégedett vagyok-e Zazie Beetz vagy Frances Conroy színészkedésével, mert nem rájuk figyeltem, hanem a minden jelenetben ott lévő Phoenixre.

Azért nem írom le egyből, hogy instant klasszikus, mert egyrészt nagyon sokan le fogják írni helyettem, másrészt ezt úgyis az idő dönti majd el. De az biztos, hogy a Joker megmutatta, hogy lehet egyszerre nyúlni képregényekhez, és csinálni valami olyat, ami önmagában, bármiféle háttérismeret nélkül megállja a helyét, mint film. Sőt, nem csak megállja, hanem igazából az ilyen darabokért érdemes még elmenni moziba.

A Joker október 3-tól látható a magyar mozikban.

FOTÓK: Warner Bros.