Nem tudsz lelkesedni Karácsonyért? Hülye vagy!

Még el sem vesztette a választást Karácsony Gergely, hívei máris a magyarázatokat gyártják és az újabb bukás bűnbakjait keresik. Közben pedig lenézik a választókat. Lehetne ezt másképp, és vannak is erre jó példák.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran

Mióta a Klubrádiónál dolgozom, viszonylag sokan érzik az úgynevezett belpesti értelmiség és a balliberális (Jesszus, de gyűlölöm ezt a szót) megmondók közül, hogy bár soha nem találkoztunk, mindenképpen ismerősnek kell jelölniük Facebookon. Én meg jó darabig hagytam is magam. Úgy kell nekem, olvasgathatom a bejegyzéseiket. Ezekben az utóbbi időben leginkább a főpolgármester-választással kapcsolatban elmélkednek.

Egyébként félreértés ne essék:

illetve beleesnek a más szemében a szálkát, sajátjukban a gerendát sem észrevevő bibliai példázat előadásának hibájába. Most ez utóbbinak vagyok tanúja a közösségi médiában.

Aki nem velünk, az

Évek óta csak a szereplők cserélődnek az érvelésekben, miszerint aki a változó összetételű ellenzéki összefogás és a Fidesz mellett el merészel indulni egy választáson, az – ó, vajon micsoda? – naná, hogy a kormánypárt embere, mert csökkenti az esélyét a most aztán tényleg nagyon komolyan változást hozni akaró ellenzéknek. Ezúttal Puzsér Róbert a Fidesz bábja, aki – ha jól értem a logikát – éppen annyi szavazatot tervez elszipkázni Karácsony Gergely elől, amennyi neki a főpolgármesterséghez kellene.

Több okból sem gondolom, hogy Puzsért a Fidesz indította, de ez most mindegy. Sokkal fontosabb, hogy

A választóknak, akik ezek szerint képtelenek felismerni az érdekeiket és ahhoz is teljesen hülyék, hogy észrevegyenek a szavazólapon egy kamujelöltet.

Mindezt Budapesten, ahol még mindig sokkal gyengébb a Fidesz, mint országszerte szinte bárhol. Ráadásul az aktuális főpolgármester van olyan kedves, hogy sorra dobálja fel a magas labdákat a nyáron cirka 35 fokos szaunázást biztosító felújított metrókocsiktól kezdve az elszaporodott patkányokig, éppen a kampány előtt.

A budapesti választók – és általában a magyarok – a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem ennyire buták. Erre pedig lehet is elég példát hozni. Ha csak Budapesten maradunk, kapásból látjuk, hogy – amennyiben lehet még kicsit is hinni a közvélemény-kutatóknak – igenis felismerik a választók a kamujelöltet, Berki Krisztiánra valamiért tényleg alig akarnak ugyanis szavazni.

De persze Berkinek más a funkciója, vele csak az egész választási procedúrát akarják lejáratni. Ezt még el is tudom fogadni érvként, bár ezzel meg sokak büszkeségét piszkálhatják meg, és ellenkező hatást érhetnek el a kormánypárti stratégák. Pár hete éppen Karácsony Gergely mondta azt egy rendezvényen, hogy a Fidesz piszkos módszereire „csakazértis” mentalitással válaszoltak Salgótarjánban és Szegeden is az önkormányzati választásokon. És hát Karácsony Gergelynek csak igaza van, nem?

Aztán Hernádi Gyula még megvan? Ő az az egykori MSZP-s, aki tavaly Márki-Zay Péter esélyeit volt hivatott gyengíteni Hódmezővásárhelyen. 0,88 százalékot össze is szedett, Márki-Zay pedig simán verte a Lázár János-utódnak kinézett Hegedűs Zoltánt.

A választók tényleg nem hülyék

Ugyanis hiába minden lejáratás, megfélemlítés és ingyen osztogatott Lokál. A választók megérzik azt, ha a sorsukon tényleg javítani tudó, minőségében az eddigiekhez képest sokkal jobb jelöltre voksolhatnak. Ezt Márki-Zay Péter bizonyította tavaly, de hogy ne csak ő legyen nevesített példa: Botka László is bevehetetlen erődként tartja Szegedet, pedig őt sem kímélik.

Karácsony Gergely támogatóinak ideje lenne egy esetleges vereség esetén nem házon kívül keresniük a bűnbakokat, hanem megpróbálhatnák az átlag budapesti szemével látni a helyzetet, és azokat a kérdéseket feltenni, amit egy ilyen ember fogalmaz meg magában október 13-a előtt. És vegyük alapnak azt is, hogy az átlag választónk nincs elájulva Tarlós István városvezetési képességeitől.

Vajon számon kérhető-e ezen a budapestin, hogy nem lelkesedik a közös ellenzéki jelöltért, miután – és ehhez még kiszivárogtatott hangfelvétel sem kellett, „csak” példás oknyomozó újságírói munka a 444-től – kiderült, hogy zuglói polgármesterként Karácsony Gergely nem tudott mit kezdeni a Fidesz-MSZP parkolási bizniszelésével? Hovatovább utóbbi párt támogatását még élvezi is, külön paradoxszá téve ezzel a választást.

Aztán ott van a múlt héten kiszivárgott hangfelvétel. Naná, Tóth Csabával megingathatatlan a barátság, ilyet MSZP-s politikusról el sem tudunk képzelni, hogy valakinek a családját fenyegeti, szóval oké, ezt csak a Fidesz találta ki – nem elképzelhetetlen egyébként, hogy ezt a magyarázatot hallva budapesti választónk úgy érzi, hülyének nézik. De rendben, tényleg fogadjuk el.

Mindeközben egy valós eséllyel és komoly teljesítménnyel rendelkező jelölt, Baranyi Krisztina ellen simán indítanak egy nem túl izgalmas arcot. Mondjuk, ezt legalább korrekten intézték, a választók pedig helyre is tették a ferencvárosi előválasztáson a kérdéseket.

Fidesz-szavazónak sem születnek ám az emberek

A sort hosszan lehetne folytatni. Mindenesetre ezek után jön Puzsér (aki valamiért a „mérsékelt centrumot” a neki nem tetsző véleményekkel rendelkezők válogatott sértegetésével, illetve halál faszára küldésével képzeli el – de a saját hitelessége legyen az ő baja), és azt mondja, ezt az ellenzéket le kell váltani.

A mindenkori baloldali jelölt hardcore támogatói azonban még csak nem is a pár százaléknyi potenciális Puzsér-szavazót nézik le igazán. Szerintük ugyan aktuálisan Karácsony Gergely az, aki megállíthatná a demokrácia erodálódását és ellensúlyát képezhetné a Fidesznek – az ilyen nagy tettek végrehajtásán túl viszont arra már képtelennek tartják, hogy kormánypárti szavazókat édesgessen magához.

Mintha Fidesz-szavazónak születnének az emberek, és ez megváltoztathatatlan tulajdonságuk lenne. Nyilván vannak masszív Orbán- és talán még Tarlós-hívők is. De mennyien lehetnek ők a fideszes táboron belül? Öt, tíz, talán húsz százaléknyian? Aligha többen, márpedig ha így van, a fennmaradó legalább nyolcvan százaléknak méretes idiótának kell lennie, hogy ne lássa meg a nagyszerű lehetőséget az ellenzéki összefogás jelöltjében. Márpedig a „Puzsér miatt veszíteni fogunk” című eszmefuttatásokban

Nem gondolhatják komolyan, hogy minden kormánypárti szavazó agyát kilúgozták az M1-híradókkal.

Sokkal inkább arról van szó, hogy a magyar ellenzékiekkel az évről évre összeálló felhozatal feledteti, milyen egy politikusért őszintén lelkesedni. Mert nem korrupt, mert intelligens, mert kinézhetik belőle, hogy megbízható vezető és mert – Karácsonynál talán ez hibádzik a leginkább – akik körülveszik, azok is elfogadhatóak. Ha megkérdőjelezhetetlenül lehetne a mostani ellenzékért lelkesedni, szóba sem jönne, hány százalékot visz el egy harmadik vagy akárhányadik jelölt, aki az előválasztáson sem vett részt. Többek között azért, mert egyértelmű lenne, hogy a közös ellenzéki jelölt a legutóbbi választáson még Fideszre voksolók közül is sokakat tud meggyőzni.

Még egy példa: idén év elején Zuzana Čaputovát elnökké választották Szlovákiában, pedig bőven voltak ellenjelöltek. Sőt az a párhuzam is áll, hogy a Fideszhez hasonlóan a szlovák kormánypárt Smer sem tekinthető éppen erkölcsi világítótoronynak. És Čaputovát is megtalálták egy jó adag Soros-ügynöközéssel.

Mégis, a második fordulóban a szlovákoknak egyetlen kérdést kellett feltenniük maguknak: jobb-e egy politikában tapasztalatlan, de szimpatikus és hiteles jelölt köztársasági elnöknek, mint a smeres Maroš Šefčovič?

Talán itthon is üdvösebb lenne ilyen egyszerű kérdéseket feltenni a választóknak. Ezzel az előre gyártott kifogásokat is meg lehetne spórolni.

Galavits Patrik újságíró, a Klubrádió műsorvezetője.