+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pál Benedek
2019. szeptember 24. kedd, 10:30
Van egy állami szervezet, amelynek az a dolga, hogy az ország jó hírét vigye a világban. Amerikában ezt úgy sikerült véghezvinni, hogy dollármilliókért megbíztak egy washingtoni PR céget, amely aztán nem csinált jóformán semmit. A cég illetékes, elég szépen megfizetett alkalmazottja pedig egy Amerikában élő, a kormánypárthoz közeli történész húga. Nem, a sztori kivételesen nem magyar, hanem lengyel.

A múlt héten az Onet, az egyik legnagyobb lengyel hírportál cikksorozatban számolt be azokról a pénzekről, amelyeket a lengyel állam PR címén költ el az USA-ban. Az oknyomozás központjában az ország külföldi népszerűsítéséért felelős Lengyel Nemzeti Alap nevű állami szervezet és egy washingtoni PR-cég áll. A megvizsgált iratokból azonban az derül ki, hogy az alap hiába fizetett ki dollármilliókat a cégnek, az végeredményben semmilyen értékelhető munkát nem végzett. Az Onet azt is kiderítette, hogy a lengyel állam helyett az egészből egy Amerikában élő, erősen PiS-közeli történész profitálja a legtöbbet.

 

Nemzeti PR: Kormányt védő plakátkampány és egy jacht

 

A jelenlegi lengyel kormány még 2016-ban hozta létre a Lengyel Nemzeti Alapot (Polska Fundacja Narodowa, PFN). Az alap hatalmas költségvetését a 17 legnagyobb lengyel állami cég dobja össze. A lengyel Newsweek cikke szerint ez 2018-ban 220 millió złoty (15 milliárd forint) volt. A PFN kitűzött célja az, hogy Lengyelországot népszerűsítse a világban.

 

Már akkor többen azzal kritizálták az intézményt, hogy az tulajdonképpen csak a PiS-kormány olyan vitatott reformjait próbálja ellensúlyozni, mint a bírósági rendszer átalakítása.

 

Az elmúlt években a PFN nagyrészt csak botrányaival jutott a hírekbe. Ilyen volt 2017-ben, amikor 8 és fél millió złotys plakátkampánnyal védte a kormány bírósági reformját, ami miatt a bíróság el is marasztalta, mivel ezzel megsértette az alapító okiratban lefektetett céljait. A másik az „I love Poland” nevű vitorlásjacht volt, amit a szervezet nagyjából egymillió euróért vett, hogy majd különböző vitorlásversenyeken népszerűsítse az országot. Idén azonban kiderült, hogy a vitorlás egy amerikai kikötőben vesztegel törött árboccal. Ezekhez képest az már mellékes, hogy a PFN a Twitteren kizárólag lengyelül kommunikál.

 

Ezek után az Onet megvizsgálta, hogy mégis mire költi hatalmas költségvetését az állami alap, ugyanis a PFN nem hajlandó gazdálkodását nyilvánosságra hozni. Az amerikai Foreign Agent Act-nek köszönhetően – amely a washingtoni lobbistákat kötelezi, hogy beszámoljanak a külföldi kormányoktól kapott pénzről – azonban a hírportál mégis betekintést tudni nyerni az alap költéseibe.

 

Se lobbizni, se nézett videókat csinálni nem sikerült

 

Az ügy középpontjában egy washingtoni PR-cég, a White House Writer Group áll, amelyet Ronald Reagan kommunikációs tanácsadója, Clark Judge alapított. A PFN 2017-ben kötött szerződést a céggel. Eszerint a PFN azóta 5,5 millió dollárt (ez több, mint másfélmilliárd forintnak felel meg) és dollármilliós költségtérítéseket fizetett a cégnek, amelyért az cserébe nagyjából semmit nem csinált.

 

Pedig a WHWG közösségimédia-kampányokat és a washingtoni döntéshozókkal való kapcsolattartást ígért. Összehasonlításként:

 

az a pénz, amit a lengyel állam az amerikai cégnek évente kifizetett a semmire, az megegyezik a washingtoni lengyel nagykövetség éves költségvetésével.

 

A közösségimédia-kampány részeként ugyan létrehoztak egy Youtube-csatornát és egy Instagram-fiókot, előbbi azonban az Onet cikkének megjelenésekor 13 feliratkozóval és videónként 10-nél kevesebb megtekintéssel, utóbbi pedig 51 követővel rendelkezett. Ráadásul az egyik stockfotó, amelyet a cég kiposztolt Instagramra, Varsó helyett Prágát ábrázolja. A cég további, Lengyelországgal kapcsolatos médiaaktivitásának egyetlen nyomát találta az újság, ez egy telefonos interjú Lengyelország második világháborús történelméről egy michigani helyi katolikus rádióban.

 

A döntéshozókkal való kapcsolattartás a cég beszámolója szerint pedig kimerült pár email elküldésében, azok közül is a legtöbb az USA varsói nagykövetének ment. Emellett

 

azok az ebédek, amelyekre a WHWG teljesítésként hivatkozik az amerikai igazságügyi minisztériumnek benyújtott beszámolóban, igazából a lengyel nagykövetség rendszeresen szervezett eseményei,

 

ahová a nagykövet politikusokat és tisztviselőket hív meg.

 

Mindezért a tevékenységért cserébe mégis átlagosan nagyjából havi 25 ezer dolláros költségtérítéseket is kifizetett az alap. A költségtérítések közül a legnagyobb tétel az volt, amikor az amerikai cég három munkatársát Varsóba reptették összesen nagyjából 15 ezer dollárért. Az amerikaiak vendégül látása bőven meghaladja azt a tételt, amit a PR-cég Lengyelországot promotáló reklámokra költött Twitteren, ez mindössze 350 dollár volt. A Twitter-fiók amúgy a maga hatezer követőjével sikersztorinak tűnik a többi közösségimédia-fiókhoz képest. Ezek közül most már csak a Youtube-csatorna érhető el, de ott is inkább elrejtették a feliratkozók számát.

 

Mindeközben pedig a WHWG semmit nem csinált, amikor a lengyel és az amerikai kormány között vészesen megromlott a kapcsolat még 2018-ban a lengyel holokauszttörvény miatt. Ez volt az a később módosított törvény, amely akár börtönbüntetésre is ítélte volna azokat, akik a lengyel felelősségről vagy részvételről beszélnek a holokauszt kapcsán.

 

Aki mindezzel jól járt: egy PiS-közeli történész

 

Az Onet oknyomozásának második részéből az derül ki, hogy

 

az Amerikában elköltött pénzekből legtöbbet egy PiS-közeli, Amerikában élő lengyel történész családja profitált.

 

Marek Jan Chodakiewicz az alap egyik alelnökének, Maciej Świrskinek közeli barátja, utóbbi volt az, aki az amerikaiakkal kötött szerződésről döntött. Emellett Chodakiewiczet a lengyel kormány a második világháborús múzeum felügyelőbizottságába is beválasztotta, annak ellenére, hogy egy, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Bizottsága szervezett konferencián nyilvánosan az állatokkal való fajtalankodáshoz hasonlította a homoszexualitást.

 

Az iratokból kiderül, hogy

 

a WHWG azon munkatársa, aki a szerződésben szereplő munkákért felel, a történész húga, és ezért évi 120 ezer dollárt kap,

 

ami nagyjából 36 millió forintnak felel meg. A fizetés mellett persze neki is jár a költségtérítés, köztük olyan dolgokért, mint éttermi számlák egy washingtoni étteremből, amely a cég székhelye mellett van. A nő volt az, aki a már említett interjút adta a michigani katolikus rádiónak. De az iratok alapján az Onet arról is ír, hogy a történész szintén szakmabeli felesége ugyanúgy részesült juttatásokból.

 

Ő felelt egy konferenciáért, amelyet II. János Pál pápa és Ronald Reagan örökségéről szerveztek. Ezzel kapcsolatban az alap fizette a repjegyét Vatikánba, hogy meghívja az USA vatikáni nagykövetét. Amúgy maga Chodakiewicz is kapott 1000 dollár költségtérítést, mégpedig azért, hogy a húga és a felesége által szervezett konferencián részt vegyen.

 

Már a diplomatáknak is sok volt

 

Az oknyomozás harmadik része arról szól, hogy a feladatok többségét a WHWG végül más, sokszor nagyobb cégeknek szervezte ki, ilyen például az Edelman nevű PR-cég. A kiszervezett munkák árát később költségtérítésként számolták el.

 

Az, hogy a cég gyakorlatilag semmit nem tesz Lengyelország népszerűsítéséért, nemcsak az újságíróknak tűnt fel.

 

Lengyel diplomaták régóta panaszkodtak erről, és a new yorki lengyel konzulátus az év elején meg is szakította az együttműködést a céggel. Az iratok szerint azonban a cég még ezután is kapott pénzt a PFN-től a konzulátusnak végzett munkák jogcímén.

 

A PFN a cikkekre reagálva annyit közölt, hogy az Onet szubjektíven, kiragadva és rosszindulatúan értelmezi az adatokat. Emellett pedig a már említett közösségimédia-fiókok még csak tesztüzemben voltak, és nem ezek képezték a kooperáció fő célját. Utóbbi kapcsán azonban közelebb áll a valósághoz, amit a cég igazgatója nyilatkozott a Politicónak: „az az igazság, hogy nem nagyon foglalkoztunk ezekkel”. A lengyel kormány részéről Piotr Gliński kulturális miniszter reagált, aki az Onet német tulajdonosára, az Axel Springer médiaholdingra utalva annyit nyilatkozott, hogy „ha egy újságnak az az érdeke – és most nem a külföldi tulajdonosról beszélek – hogy megkérdőjelezze a lengyel állam Lengyelország érdekében végzett tevékenységének az értelmét, azt nem tudom kommentálni”.

 

A PiS önmagáról sugallt képének mindig is fontos része volt a korrupcióellenesség és az, hogy nem lopnak. A pártelnök Jarosław Kaczyński gondosan ügyel puritán imidzsére: még bankszámlája sincs például. 

 

Az elmúlt évben azonban sok hasonló botrány volt: a pénzügyi felügyelet vezetőjét korrupciós bűncselekménnyel vádolták meg tavaly év végén; tavasszal kiderült, hogy gigantikus fizetéseket kapnak asszisztensek a nemzeti bankban; arról az ügyről pedig az Azonnalin is részletesen írtunk, amikor egy kiszivárgott hangfelvétel szerint a PiS-elnök Kaczyński felhőkarcolót akart építtetni egy osztrák céggel, és mikor pénzügyi nehézségek adódtak, egy állami bank hiteléből akarta a projektet fedezni.

 

Ezek mind kikezdhették volna a párt imázsát. A legújabb összesített közvélemény-kutatások szerint azonban a kormánypártnak jól sikerült ezeket átvészelnie: az október 13-i parlamenti választások előtt a PiS 44 százalékos támogatottsággal magabiztosan vezeti a közvélemény-kutatásokat. 

 

NYITÓKÉP: Pintér Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Örül a „Karácsonyfigyelőnek”, de türelmet kér, viszont már az első napján kihirdeti a klímavészhelyzetet.

Lejárt az MSZP ultimátumának határideje, Tóbiás József vissza fogja adni a mandátumát.

Ilyen sem volt még: írek akarnak lenni a britek. A belfasti posták már kifogytak a formanyomtatványokból.

Élesedett a centristák és a baloldaliak vitája: Elizabeth Warrent támadták a centrista jelöltek az egészségügyi tervei miatt. Ez főleg Joe Bidennek használ. De mit remél ettől?

Amikor már úgy tűnt, hogy a kommunisták akarata érvényesül, közbelépett az alkotmánybíróság.

Ez úgy sikerült Csorbai Ferencnek, hogy ellenfele, a fideszes Szekó József a kampány közben meghalt. Csorbai pártja, az MSZP egyhetes nyilatkozattal válaszolt a morális kérdésre.

A Boszniában született német író, Saša Stanišić frankfurti beszédében bírálta Handkét.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

A számok és olvasatok dzsungelében az Ellensúly folyóirat szerzői vágnak majd szépen rendet október 16-án.

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás