Van egy állami szervezet, amelynek az a dolga, hogy az ország jó hírét vigye a világban. Amerikában ezt úgy sikerült véghezvinni, hogy dollármilliókért megbíztak egy washingtoni PR céget, amely aztán nem csinált jóformán semmit. A cég illetékes, elég szépen megfizetett alkalmazottja pedig egy Amerikában élő, a kormánypárthoz közeli történész húga. Nem, a sztori kivételesen nem magyar, hanem lengyel.
A múlt héten az Onet, az egyik legnagyobb lengyel hírportál cikksorozatban számolt be azokról a pénzekről, amelyeket a lengyel állam PR címén költ el az USA-ban. Az oknyomozás központjában az ország külföldi népszerűsítéséért felelős Lengyel Nemzeti Alap nevű állami szervezet és egy washingtoni PR-cég áll. A megvizsgált iratokból azonban az derül ki, hogy az alap hiába fizetett ki dollármilliókat a cégnek, az végeredményben semmilyen értékelhető munkát nem végzett. Az Onet azt is kiderítette, hogy a lengyel állam helyett az egészből egy Amerikában élő, erősen PiS-közeli történész profitálja a legtöbbet.
Nemzeti PR: Kormányt védő plakátkampány és egy jacht
A jelenlegi lengyel kormány még 2016-ban hozta létre a Lengyel Nemzeti Alapot (Polska Fundacja Narodowa, PFN). Az alap hatalmas költségvetését a 17 legnagyobb lengyel állami cég dobja össze. A lengyel Newsweek cikke szerint ez 2018-ban 220 millió złoty (15 milliárd forint) volt. A PFN kitűzött célja az, hogy Lengyelországot népszerűsítse a világban.
Az elmúlt években a PFN nagyrészt csak botrányaival jutott a hírekbe. Ilyen volt 2017-ben, amikor 8 és fél millió złotys plakátkampánnyal védte a kormány bírósági reformját, ami miatt a bíróság el is marasztalta, mivel ezzel megsértette az alapító okiratban lefektetett céljait. A másik az „I love Poland” nevű vitorlásjacht volt, amit a szervezet nagyjából egymillió euróért vett, hogy majd különböző vitorlásversenyeken népszerűsítse az országot. Idén azonban kiderült, hogy a vitorlás egy amerikai kikötőben vesztegel törött árboccal. Ezekhez képest az már mellékes, hogy a PFN a Twitteren kizárólag lengyelül kommunikál.
Ezek után az Onet megvizsgálta, hogy mégis mire költi hatalmas költségvetését az állami alap, ugyanis a PFN nem hajlandó gazdálkodását nyilvánosságra hozni. Az amerikai Foreign Agent Act-nek köszönhetően – amely a washingtoni lobbistákat kötelezi, hogy beszámoljanak a külföldi kormányoktól kapott pénzről – azonban a hírportál mégis betekintést tudni nyerni az alap költéseibe.
Se lobbizni, se nézett videókat csinálni nem sikerült
Az ügy középpontjában egy washingtoni PR-cég, a White House Writer Group áll, amelyet Ronald Reagan kommunikációs tanácsadója, Clark Judge alapított. A PFN 2017-ben kötött szerződést a céggel. Eszerint a PFN azóta 5,5 millió dollárt (ez több, mint másfélmilliárd forintnak felel meg) és dollármilliós költségtérítéseket fizetett a cégnek, amelyért az cserébe nagyjából semmit nem csinált.
Pedig a WHWG közösségimédia-kampányokat és a washingtoni döntéshozókkal való kapcsolattartást ígért. Összehasonlításként:
A közösségimédia-kampány részeként ugyan létrehoztak egy Youtube-csatornát és egy Instagram-fiókot, előbbi azonban az Onet cikkének megjelenésekor 13 feliratkozóval és videónként 10-nél kevesebb megtekintéssel, utóbbi pedig 51 követővel rendelkezett. Ráadásul az egyik stockfotó, amelyet a cég kiposztolt Instagramra, Varsó helyett Prágát ábrázolja. A cég további, Lengyelországgal kapcsolatos médiaaktivitásának egyetlen nyomát találta az újság, ez egy telefonos interjú Lengyelország második világháborús történelméről egy michigani helyi katolikus rádióban.
A döntéshozókkal való kapcsolattartás a cég beszámolója szerint pedig kimerült pár email elküldésében, azok közül is a legtöbb az USA varsói nagykövetének ment. Emellett
ahová a nagykövet politikusokat és tisztviselőket hív meg.
Mindezért a tevékenységért cserébe mégis átlagosan nagyjából havi 25 ezer dolláros költségtérítéseket is kifizetett az alap. A költségtérítések közül a legnagyobb tétel az volt, amikor az amerikai cég három munkatársát Varsóba reptették összesen nagyjából 15 ezer dollárért. Az amerikaiak vendégül látása bőven meghaladja azt a tételt, amit a PR-cég Lengyelországot promotáló reklámokra költött Twitteren, ez mindössze 350 dollár volt. A Twitter-fiók amúgy a maga hatezer követőjével sikersztorinak tűnik a többi közösségimédia-fiókhoz képest. Ezek közül most már csak a Youtube-csatorna érhető el, de ott is inkább elrejtették a feliratkozók számát.
Mindeközben pedig a WHWG semmit nem csinált, amikor a lengyel és az amerikai kormány között vészesen megromlott a kapcsolat még 2018-ban a lengyel holokauszttörvény miatt. Ez volt az a később módosított törvény, amely akár börtönbüntetésre is ítélte volna azokat, akik a lengyel felelősségről vagy részvételről beszélnek a holokauszt kapcsán.
Aki mindezzel jól járt: egy PiS-közeli történész
Az Onet oknyomozásának második részéből az derül ki, hogy
Marek Jan Chodakiewicz az alap egyik alelnökének, Maciej Świrskinek közeli barátja, utóbbi volt az, aki az amerikaiakkal kötött szerződésről döntött. Emellett Chodakiewiczet a lengyel kormány a második világháborús múzeum felügyelőbizottságába is beválasztotta, annak ellenére, hogy egy, a Lengyel Nemzeti Emlékezet Bizottsága szervezett konferencián nyilvánosan az állatokkal való fajtalankodáshoz hasonlította a homoszexualitást.
Az iratokból kiderül, hogy
ami nagyjából 36 millió forintnak felel meg. A fizetés mellett persze neki is jár a költségtérítés, köztük olyan dolgokért, mint éttermi számlák egy washingtoni étteremből, amely a cég székhelye mellett van. A nő volt az, aki a már említett interjút adta a michigani katolikus rádiónak. De az iratok alapján az Onet arról is ír, hogy a történész szintén szakmabeli felesége ugyanúgy részesült juttatásokból.
Ő felelt egy konferenciáért, amelyet II. János Pál pápa és Ronald Reagan örökségéről szerveztek. Ezzel kapcsolatban az alap fizette a repjegyét Vatikánba, hogy meghívja az USA vatikáni nagykövetét. Amúgy maga Chodakiewicz is kapott 1000 dollár költségtérítést, mégpedig azért, hogy a húga és a felesége által szervezett konferencián részt vegyen.
Már a diplomatáknak is sok volt
Az oknyomozás harmadik része arról szól, hogy a feladatok többségét a WHWG végül más, sokszor nagyobb cégeknek szervezte ki, ilyen például az Edelman nevű PR-cég. A kiszervezett munkák árát később költségtérítésként számolták el.
Az, hogy a cég gyakorlatilag semmit nem tesz Lengyelország népszerűsítéséért, nemcsak az újságíróknak tűnt fel.
A PFN a cikkekre reagálva annyit közölt, hogy az Onet szubjektíven, kiragadva és rosszindulatúan értelmezi az adatokat. Emellett pedig a már említett közösségimédia-fiókok még csak tesztüzemben voltak, és nem ezek képezték a kooperáció fő célját. Utóbbi kapcsán azonban közelebb áll a valósághoz, amit a cég igazgatója nyilatkozott a Politicónak: „az az igazság, hogy nem nagyon foglalkoztunk ezekkel”. A lengyel kormány részéről Piotr Gliński kulturális miniszter reagált, aki az Onet német tulajdonosára, az Axel Springer médiaholdingra utalva annyit nyilatkozott, hogy „ha egy újságnak az az érdeke – és most nem a külföldi tulajdonosról beszélek – hogy megkérdőjelezze a lengyel állam Lengyelország érdekében végzett tevékenységének az értelmét, azt nem tudom kommentálni”.
A PiS önmagáról sugallt képének mindig is fontos része volt a korrupcióellenesség és az, hogy nem lopnak. A pártelnök Jarosław Kaczyński gondosan ügyel puritán imidzsére: még bankszámlája sincs például.
Az elmúlt évben azonban sok hasonló botrány volt: a pénzügyi felügyelet vezetőjét korrupciós bűncselekménnyel vádolták meg tavaly év végén; tavasszal kiderült, hogy gigantikus fizetéseket kapnak asszisztensek a nemzeti bankban; arról az ügyről pedig az Azonnalin is részletesen írtunk, amikor egy kiszivárgott hangfelvétel szerint a PiS-elnök Kaczyński felhőkarcolót akart építtetni egy osztrák céggel, és mikor pénzügyi nehézségek adódtak, egy állami bank hiteléből akarta a projektet fedezni.
Ezek mind kikezdhették volna a párt imázsát. A legújabb összesített közvélemény-kutatások szerint azonban a kormánypártnak jól sikerült ezeket átvészelnie: az október 13-i parlamenti választások előtt a PiS 44 százalékos támogatottsággal magabiztosan vezeti a közvélemény-kutatásokat.
NYITÓKÉP: Pintér Bence / Azonnali
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.