+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Győri Boldizsár
2019. szeptember 23. hétfő, 17:35
Mi az, amit a jobb és baloldal egyaránt elítél Amerikában, politikusok, sztárok és világhírű divattervezők kénytelenek magyarázkodni miatta? Az úgynevezett „blackface”. De nem csak a polkorrektség bajnokai akadnak ki ezen, és azt is elmondjuk, miért!

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Közép-európai szemmel, rabszolga- és gyarmattartó múlt nélkül sokszor túlzásnak, vagy a „píszí-terror” eredményének titulálhatunk olyan, zömében a tengerentúlon kipattant botrányokat, amik esetében a mi szemszögünkből nem egyértelmű, miért problémás a kifogásolt gyakorlat. Ilyen volt nekem a „blackface” is – amíg utána nem néztem, mi is a probléma az arc feketére mázolásával.

 

A blackface szó eredetileg az arc és a csupasz bőrfelületek feketére mázolását jelentette, de később megjelent a brownface (arab vagy perzsa etnikum) és yellowface (ázsiai) kifejezés is. Ennek a gyakorlatnak a megítélése olyan rossz Észak-Amerikában, hogy amikor az egyik legnépszerűbb televíziós műsorvezető, Megyn Kelly 2018-ban egy NBC-s reggeli beszélgetős műsorban védelmébe vett egy blackfaces halloween-jelmezt, 48 órán belül már munkanélküli volt.  Idén februárban a Guccinak kellett szabadkoznia egy orrig érő pulcsija miatt, mert a száj kivágása körüli vastag vörös vonal blackface-re emlékeztetett (a pulcsit megnézve, lássuk be, jogosan) – az már más kérdés, hogy ez indokolta-e azt a gyűlöletáradatot és részvényár-visszaesést, ami az incidenst követte. 

 

A legfrissebb botrány pedig különösen pikáns, ugyanis nem másról kerültek elő blackfaces fotók, mint a kanadai miniszterelnök Justin Trudeauról, a politikai korrektség és a liberalizmus poszterfiújáról. Ő az, aki nagyon jóképű, vicces zoknijai vannak, és valahányszor mikrofont dugnak az orra alá, nem hagyja ki a lehetőséget, hogy ne mondja bele: ő bizony progresszív feminista. Mivel Kanadában október 21-én parlamenti választásokat tartanak, ez különösen érzékenyen érinti Trudeau kampányát, mert az előrejelzések szerint szoros eredmény várható.

 

Én is beöltöztem farsangkor, a bőrömet is összekentem mindennel. Mi ezzel a baj?

 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, nagyon fontos, hogy megnézzük, honnan jön a blackface, kik csinálták először, miért, és hogyan. Az Egyesült Államokban az 1830-as években (ekkor még a polgárháború előtt vagyunk, a feketék rabszolgák, kvázi beszélő szerszámok) indultak el azok az utazó cirkuszok, amiknek a fő attrakciója az volt, hogy fehér színészek feketére mázolták az arcukat cipőpasztával, és túl nagy vagy túl kicsi, szakadt ruhában adtak elő komédiákat feketékről, finoman szólva sem törekedve a csoport hű reprezentálására.

 

Ezek a szkeccsek kiemelkedően népszerűek voltak az alsó-középosztály tagjai között északon és középnyugaton, ahol akkoriban még nem nagyon laktak afroamerikaiak, de az emberek anyagilag éppen, hogy a feketék fölött helyezkedtek el, ezért a „fehérségük” volt szinte az egyetlen határvonal, ami kifejezte a különállásukat a legszegényebb rétegektől. 

 

Ezekben a vígjátékokban egy dehumanizáló sztereotípia mentén ábrázolták a rabszolgákat, ahol

 

a humor forrása az volt, hogy a feketék kivétel nélkül lusta, tudatlan, babonás, hiperszexuális, gyáva és tolvaj fickók.

 

Mindez szociálpszichológiailag érthető reakció egy elnyomó társadalom részéről: ha az alávetetteket egyetlen negatív sztereotípiára redukáljuk, az napról-napra segít megindokolni, hogy úgy kezeljük őket, ahogyan, hiszen ők szinte nem is emberek, civilizálatlanok és barbárok, a status quo pedig megőrzésre érdemes.

 

Mivel a korabeli mainstream kultúrában a feketék nem jutottak szóhoz, egy olyan kép terjedt el róluk a fehérek között, a fehérek által, aminek a kialakulásához és alakításához semmi közük sem volt, de ez a kép mélyen beágyazódott a rasszista narratívákba, meghatározva, hogy mik a „fekete” és „fehér” vonások, személyes karakterisztikák. 

 

A tömegmédia és a széleskörű tájékoztatás leszámolt a bugyuta sztereotípiákkal?  

 

Nem, ehelyett a 19. század végén, 20. század elején az új médiumok bekísérték a színpadról ezeket a darabokat a rádióba, színházba, később a tévébe. Elterjedtek a mesekönyvek, amelyek főszereplője Jim Crow, a „lusta-semmirekellő néger” volt, akinek a csavargásai szolgáltatták a cselekményt, hollywood születésével pedig immár filmre kerültek azok a zenés-táncos produkciók, amelyekben kizárólag fehér színészek alakították a feketéket, illetve megszülettek az első önálló filmek is, amiben feketéket (vagy más, nem fehér etnikumú szereplőket) fehérek játszottak el. Ilyen volt az Egy nemzet születése (1915), az „Everybody Sing” Judy Garland főszereplésével 1938-ban, az Álom luxuskivitelben (1961, ebben Mickey Rooney alakít parodikusan egy japán öregembert) illetve a Feketék fehéren 2004-ben, aminek a rendezői azt hitték, vicces, ha ezúttal feketék öltöznek be fehér nőknek, és az összes negatív sztereotípiát elsütik róluk. Nem volt az.

 

A blackface egy rasszista társadalom kulturális mellékterméke, ami nagyon sokban hozzájárult ahhoz, hogy elfedje a rabszolgatartás igazságtalanságát és később a rasszizmus hazugságait a többségi társadalom elől,

 

elősegítve ezzel a status quo fennmaradását.

 

A blackface-n manapság felháborodók sem gondolják, hogy a korabeli kisemberek kárhoztathatóak lennének azért, mert a korszak gyermekei voltak, de elvárják, hogy miután egy jóérzésű illető megismeri a blackface eredetét, egy bizonyos kor fölött már ne mázolja az arcát feketére.

 

FOTÓ: National Museum of African American History and Culture 

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A szakértők eredetileg arra számítottak, hogy egy Olaszországban dolgozó román hozza majd haza a koronavírust.

A koronavírus-pánik helyett a kelet-európai kulturális értékek bemutatását tartjuk fontosnak.

A debreceni alapszervezet most kilépett elnöke szerint a Jakab Péter-féle vezetés „bolsevik típusú leszámolásokat” folytat.

Még mindig nem tudni magyarországi fertőzésről, de Olaszországban tizenegy, Franciaországban pedig egy halottat követelt a héten Európában is megjelent vírus.

Láttatok már olyat, hogy valaki bekerül egy kerületi bizottságba, majd rögtön felszámolná azt? Még mi sem, de Kovács Gergely, a Kutyapárt elnöke pontosan erre készül a Hegyvidéken. Az Azonnalinak elmesélte, miért.

Hans Peter Doskozil jó szórakozást kívánt a minimálbérre pénzt sajnáló cégeknek Orbánnál.

Csak a független Szél Bernadett és Szabó Szabolcs szavazott a börtönkártérítések kifizetését befagyasztó törvényjavaslat ellen, az LMP tartózkodott, a balos pártok be se mentek.

A hét kérdése

Szombaton új parlamentet választ Szlovákia. Te kinek drukkolsz? Ez a hét kérdése, az Azonnalin te is szavazhatsz!

Azért ide elnéznénk

Milyen lehetőségei vannak a felhasználóknak a techóriások adatszerzéseivel szemben? Milyen megoldásaink vannak, hogy ne a Facebook döntsön a demokráciánkról? Február 28-án erről lesz szó a Patyolatban.

Szász Lilla a portugál exgyarmatok lakóinak visszatelepítését fotózta végig. Tárlatvezetés február 28-án.

Moldvai és gyimesi csángó táncház Budán február 29-én.

Történelmi diorámák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

A Fidesz EP-delegációjának vezetője szerint az EPP-vel szemben ők a nyugodt erőt képviselik, Habonynak és Mészárosnak pedig semmi
köze hozzájuk.

Igor Matovič a szlovák politika elszabadult hajóágyúja, mégis pont ez nyerheti meg neki a választásokat Szlovákiában.

Sokadik kormányzati kísérlet után is él és virul a famaffia. Elmondjuk, miért.

Merkel nem tudja teljesen meghatározni, hogy ki kövesse a kancellári székben. Nem volt ez másképp Helmut Kohl után sem.

A Fiat Professional kiemelkedően nagy jelentőséget tulajdonít a környezetvédelemnek, így folyamatosan új, jövőorientált megoldásokon dolgozik, annak érdekében, hogy mérsékelje az embert és a természetet érő káros hatásokat.

Twitter megosztás Google+ megosztás