Miért szavaznak az AfD-re a keletnémetek? Egy szászországi napilap főszerkesztője elmondja

Oké, hogy a keletnémeteknek most jobb a dolguk a magyaroknál vagy a lengyeleknél, de mentálisan sokkal nehezebb volt a rendszerváltás nekik: egyik pillanatról a másikra az NSZK állampolgárai lettek, és mindent el kellett dobniuk, ami az NDK-ban jó volt, mondja Jan Emendörfer, a 150 ezer eladott példányszámú Leipziger Volkszeitung főszerkesztője az Azonnalinak. De hogy függ össze ezzel az AfD sikere, és hogyan tudósít a pártról a helyi sajtó? Ez is kiderül.

Az AfD az új keletnémet párt?

Alapvetően igen, főleg ha azt vesszük alapul, hogy Kelet-Németországban széles választói bázisa van, és 20-26 százalék közötti választási eredményeket ér el. Persze a párt a nyugatnémet tartományi parlamentekben és a szövetségi parlamentben is jelen van. Vagyis az AfD nem egy tisztán keletnémet párt, de itt a legerősebb.

Mi ennek az oka?

Kelet-Németországban a lakosság nagyobb aránya elégedetlen, és a frusztrációra okot adó tényezők is nagyobb arányban vannak jelen. Az AfD pedig pont jókor jelent meg a politikai palettán, hogy becsatornázza, majd meg is jelenítse ezt a frusztrációt és elégedetlenséget.

Korábban a Linkspartei, a keletnémet állampárt utóda volt a keletnémet párt. Ma azért váltotta fel ebben a szerepben őket az AfD, mert neki van csak egyedül elutasító álláspontja a menekültekkel szemben, vagy van ennek olyan oka is, hogy a baloldali mozgalmakat egyszerűen meghaladta az idő?

Az AfD 2013-ban ugye alapvetően egy EU- és euróellenes, a német gazdasági érdekekre koncentráló pártként jelent meg. 2015 szeptemberét követően, amikor egy történelmi jelentőségű döntéssel Angela Merkel megnyitotta Németország határait a menekültek áradata előtt, az AfD nagyon gyorsan elkezdte magát migráció- és menekültellenes pártként pozicionálni. Alexander Gauland mély hangon ki is jelentette egy interjúban: „Nem akarunk menekülteket. Pont.” Ez aztán

A menekültek körüli nagyon gyors hype-ot – ami kicsit arra emlékeztetett, mintha Németországban csak hippik élnének – aztán elkezdte követni egy menekültekkel szembeni averzió, amit aztán az AfD magáévá tett, majd rátaposott a gázra.

A Linkspartei ezzel szemben a munkanélküliek, a szociális segélyen élők, a lecsúszottak, a magukat hátrányosan megkülönböztetve érző értelmiségiek, egykori kommunisták és katonák, vagyis a rendszerváltás veszteseinek pártja és szócsöve volt mindig is. A menekültválság alatt a párt nem állt készen arra, hogy feladja kozmopolita internacionalizmusát, és hagyományos szavazótáborának védelme miatt azt mondja, ők is ellenzik a migrációt vagy épp a menekülteket. Nemhogy nem állt készen erre, ki is mondta, hogy nem fogja ezt feladni a humanizmus jegyében. Ez az oka annak, hogy nagyszámú szavazó pártolt át tőlük az AfD-hez, vagy ha úgy jobban tetszik, az egyik oldali szélsőségtől a másik oldal szélsőségeihez.

Miért tartja egyébként a német sajtó az évtizedekkel a rendszerváltás után, főleg nyugatnémetek alapította AfD-t veszélyesnek a demokráciára, míg a keleti blokk egyik legkeményebb diktatúráját üzemeltető keletnémet állampárt utódpártját nem?

1990 után voltak azért hangok, főleg a CDU környékén, amelyek a Linksparteiben fenyegetést láttak a demokráciára nézve. A Linkspartei sosem volt betiltva, nem is volt soha vita arról, hogy be kellene-e tiltani, a politikai követelései pedig sosem voltak annyira élesek, hogy az alkotmányosság talaján ne állnának meg. Ugyanez egyébként a helyzet az AfD-vel is: nincsenek ugyan betiltva, de megtűrnek a pártban olyan embereket, akik nem a párt által hirdetett nemzeti-konzervatív, hanem a jobboldali radikális nézetvilágot képviselik számos interjúban a mai napg is. Ezért gondolják azt sokan, hogy az AfD-vel valami sokkal rosszabb jöhet, mint a Linkspartei-jel.

Ön szerint az AfD fenyegetés a demokráciára nézve, vagy inkább a politikai rendszer korrektúrája?

Mindkettő. Korrektúra, hiszen a CDU, ami hagyományosan egy jobboldali, konzervatív párt, Merkel alatt erősen balratolódott, be, középre. Az SPD pedig jobbrább ment, szintén középre, elég, ha csak Gerhard Schröder Agenda 2020-reformcsomagját említem. A két párt nézetvilága nagyon közel került egymáshoz, már csak azért is, mert már sok ideje együtt kormányoznak. Nem csoda, hogy megjelent egy párt, ami el akarja foglalni a CDU korábbi helyét a jobboldalon.

Izgalmas lesz figyelni, hogy a CDU a jövőben középre vagy inkább jobboldalra pozicionálja-e majd magát annak érdekében, hogy az AfD ne söpörje el a végén. Annyira persze nem rossz még a helyzet, hogy az AfD elsöpörje őket – mint azt a szeptemberi szászországi és brandenburgi tartományi választási eredmények is mutatják –, de

Az AfD keletnémet szervezeteit figyelve általában a radikálisabb politikusok, mint a német sajtóban előszeretettel Hitlerhez hasonlítani szokott türingiai Björn Höcke tűnnek fel. Arányaiban hány mérsékelt tagja lehet még a keletnémet AfD-nek?

Ennyire mélyen nem látok rá a pártra, de a személyes benyomásom az, hogy a Björn Höcke által irányított radikális szárny, a Flügel (magyarul: szárny) egyre erősebb Kelet-Németországban. Hogy ez elvezet-e majd odáig, hogy Höckéék szövetségi szinten is átveszik-e a pártot, azt nehéz megítélni. Már csak azért is, mert ez attól is függ, hogyan pozicionálja magát a jelenlegi, Alexander Gauland, Alice Weidel, Jörg Meuthen alkotta pártvezetés, és mekkora teret enged Höckééknek.

Vannak önöknek vitáik a Leipziger Volkszeitungnál az AfD-ról való tudósítás mikéntjéről?

Persze, és nincs egyhangú véleménye ebben a szerkesztőségnek. Van olyan, aki be se akarna számolni róluk, és olyan is, aki ugyanúgy kezelné őket, mint bármelyik más pártot.

Melyik megoldás mellett döntött főszerkesztőként?

Már a kezdetekkor azt a döntést hoztam, hogy az AfD-ről nem csak kritikus véleménycikkeket írunk, hanem végigvesszük azt is, hogy pontosan mi is a programja a pártnak. A lehető legegyszerűbb és legkönnyebben művelhető formája a publicisztikának visszaszólni minden AfD-s beszólásra, de egy részletes elemzést összehozni már sokkal nehezebb: megvalósítható-e, amit akarnak, jó-e, amit akarnak, és ha igen, kinek, rasszisták vagy neofasiszták-e valójában, és ha igen, pontosan miért. Bár ez a nehezebb út, mi ezt járjuk.

Én viszont azt gondolom, hogy a vélemények sokszínűsége és az újság objektivitása szempontjából fontos, hogy az AfD politikusai is szóhoz jussanak a lapban, hogy megmutassuk, mit akarnak. Emellett persze ugyanúgy megjelennek elemző kommentárok és vitázó véleménycikkek is róluk.

Elégedettek ezzel az olvasói, vagy vannak azért ott is olyanok, akik hazugnak gondolják a lapot amiatt, hogy nem bánik kesztyűs kézzel a kedvenc pártjukkal?

2015-2016-ban, amikor az AfD egyre csak erősödött, rengeteg kritikát kaptunk azt illetően, hogy be se számolunk arról, amit az AfD valójában akar, ezért mi egy balos újság vagyunk, ami a baloldali-zöld mainstreamet szolgálja ki. Ebből mi

Az AfD szlogenje az idei őszi tartományi választásokon az, hogy ki kell teljesíteni a rendszerváltást. Mit kell még kiteljesíteni rajta, mi nem jött össze az elmúlt 30 évben?

Az AfD szlogenjének az a kontextusa, hogy idén történt harmincadik éve az 1989-es lipcsei tüntetéssorozat. Az AfD ezért ezzel azt üzeni, hogy bár sokat küzdöttetek érte, végül csak a szabadság egy nyugatminta szabásminta alapján megalkotott részét kaptátok meg, viszont ha ránk szavaztok, tiétek lesz a teljes szabadság, a német nemzet emancipációja. Holott ha az egykori NDK-t a mai kelet-európainak számító országokhoz soroljuk, azt látjuk, hogy Kelet-Németország az egykori keleti blokk legjobban teljesítő része a rendszerváltás után, amelyik az egész slamasztikából a többiekhez képest a legjobban jött ki.

Nem kevés pénzébe került ez a nyugatnémeteknek.

Ez így van, de ha materiális síkon nézzük, azt látjuk, hogy Kelet-Németországban ma arányaiban sokkal több embernek megy jól a sora Lengyelországhoz, Csehországhoz, Magyarországhoz, Romániához és Bulgáriához képest. Kicsit sarkítva fogok fogalmazni: ha a mentális síkot nézzük, viszont már azt látjuk, hogy az egykori keletnémeteknek sokkal nehezebb volt a dolga, hiszen őket lényegében egyik napról a másikra átvette egy másik ország.

az emberek életmódját, kultúráját, az oktatási rendszert, a szociális ellátórendszert – ezek hirtelen mind rossz fényben tűntek fel előttük, ami mentálisan sokakban törést okozott.

Amikor valaki az egykori NDK-ból Kanadába költözött, akkor az illető mérlegelés után eldöntötte, hogy emigránsnak áll, és mindent hátrahagyva egy másik országban fog élni. Ám aki inkább az egykori NDK területén maradt, az azt vette észre, hogy hirtelen egy új hatalom lett fölötte, amely azt mondta, mi vagyunk a demokrácia, mostantól mindent jobban és máshogy csinálunk, mint eddig. Sokaknak viszont nem ment jobban ettől a sora, és elkezdték megkérdezőjelezni: biztos kellett nekünk a rendszerváltás, biztos minden jól ment akkor?

Rengeteg kelet-németországi üzem bezárt, mert az új, nyugatnémet szabályok szerinti piacgazdaságban már nem tudtak versenyképesek lenni. Emberek, akik a rendszerváltáskor hittek a szabadságban, egyik napról a másikra vesztették el a húsz éve biztos állásaikat, amiről azt hitték, onnan mennek majd nyugdíjba, csak az NDK-s alumíniumpénz helyett nyugatnémet márkában lesznek fizetve.

Ha ez ekkora probléma, miért csak az AfD teszi rá a plakátjaira?

Jó kérdés, hiszen ez volt az első választási kampány, amikor a harminc éve ezzel kampányoló Linkspartei nem tematizálta ezt. A válasz a kérdésre az, hogy a Kelet-Németországban élők túlnyomó többsége nem érintett: nekik összejött a rendszerváltás, főnökök lettek, feljebb léptek a társadalmi ranglétrán, lett jó munkahelyük.

Mégis: legutóbb 1905-ben éltek olyan kevesen ebben az országrészben, mint 2019-ben.

Voltak persze olyanok, akik beletörődtek abba, hogy munkanélküliként tengődjenek itt, de a rendszerváltás után brutális mértékű elvándorlás történt keletről nyugatra. Másfélmillióval kevesebb ember él itt ma, mint 1989-ben. Ez oda vezetett, amit most látunk: az egykori NDK demográfiai elvérzéséhez. De emellett nem lehet látni, hogy például itt, Lipcsében megnyitott egy hatezer embernek munkát adó Porsche-gyár, egy ugyanekkora BMW-üzem, egy óriási DHL-es logisztikai központ, Siemens-lerakatok, digitális vállalatok. Igen, a régi keletnémet ipar tönkrement, de jöttek a helyükre újak – igaz, ezek az üzemek a gazdaság modernizációja és átalakulása miatt már nem annyira munkaerőigényesek.

Annak egyébként mi az oka, hogy nincs ma Németországban olyan országos napilap, amit az egykori Kelet-Németországban szerkesztenek? Leszámítva persze a két egykori állampárti napilapot, a szocialista Neues Deutschlandot és a marxista Junge Weltet.

Mert óriási kezdőtőkére van szükség ahhoz, hogy elinduljon egy ilyen, és ha el is indulna, az a lap egy kemény, kiszorítós küzdelemben kellene helyt álljon nyugati kiadók ideimportált, megbecsült címeivel, a frankfurti Frankfurter Allgemeinével, a müncheni Süddeutsche Zeitunggal és a korábban hamburgi, most berlini Springer-féle Die Welttel szemben. Ezen a már most is zsugorodó nyomtatottnapilap-piacon még motivált munkatársakra és nagy adag rizikókedvre is szükség van.

És ez nincs meg?

Ha meglett volna, már lenne ilyen napilap a piacon.

CÍMLAPFOTÓ: Madsack-holding

TÖBBI FOTÓ: Bukovics Martin / Azonnali