+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. szeptember 21. szombat, 18:11
Másfél Nápolyban töltött nap után tényleg csak egyetlen kérdés marad: hogy nem került még be a legtrendibb úticélok közé ez a szemétben élő gyöngyszem?

Ha valaki kimondja, hogy Olaszország, valószínűleg pontosan arra gondol, mint amit Nápolyban látni lehet: utcán ordibáló emberek, értelmezhetetlen közlekedés, és úgy általában olyan szervezettség, ami mellett csoda, hogy csak a szemétprobléma látványos. Már az sem annyira azért. Bár van szemét, és az utcai kukák többsége mellett sokszor állnak kisebb halmokban a fekete szemeteszsákok, azért nem sokkal rosszabb a helyzet, mint például New Yorkban.

 

És közben annyira pörög az egész, hogy az ember nem is csodálkozik rajta, hogy ezt a pörgést nem lehet európai körülmények között rendben tartani: az egyik kézzel cigiző, a másikkal a kormányt tartó, a hátukon gyereket vivő robogósok tömegének ránézésre követhetetelen mozgása mellett isteni csoda lenne, ha bárki gondolna a szelektív hulladékgyűjtésre, vagy akár a szabályos közlekedésre.

 

 

Én még csak pár órája voltam ott, mikor megértettem, miért nem is igazán tartják Európa részének ezt a várost, de legalábbis a nyugat részének nem.

 

Egyszerűen közelebb van ez még földrajzilag is Tiranához, mint Brüsszelhez, de sokszor még Marrákest is közelebbnek éreztem kulturálisan Nápolyhoz.
 

Viszont szemben Tiranával, Nápoly nem kapott sok évtized kommunista hülyeséget a nyakába, azért az omladozó épületek nem csak omladozók, de a maguk módján szépek is. 

 

 

Sőt, Nápoly a maga módján úgy általában szép, hiszen egy nagy szintkülönbségekkel rendelkező macskakövezett óváros egyszerűen nem lehet nem szép. Önmagában persze nem lenne az, de ha valaki hozzám hasonlóan szintén az élet jelének tekinti, ha minden négyzetcentimétere le van graffitizve egy város házfalainak, az meg fogja találni benne az örömöt.

 

Nem mellesleg jó turistáskodni akkor is, ha csak rövid időnk van rá. A legtöbb igazán menő látványosság ugyanis inkább egy-egy utca vagy tér, úgyhogy akkor is jó itt elveszni, ha nincs időnk több órára elmenni múzeumba. Pláne, mert múzeum van máshol is,

 

az viszont, ahogy a nápolyiak birtokba veszik a saját városukat, már önmagában látványosság.

 

Bár arról elképzelésem sincs, miből élhetnek azok az emberek, akik már délben a százmilliárd kávézó valamelyikében üldögélnek, de sehol nem annyira magától értetődő már napközben csoportosan cigizgetni valamelyik utcára pakolt asztal körül, mint itt.

 

 

Nyilván érdemes kiemelni a Dante teret, ahol szerintem a környéken egyedüliként fociznak mezítláb a gyerekek, ott a lenyűgöző kolostor (meg úgy általában rengeteg templom van), el lehet merengeni a rettentő ízléstelen miniszentélyeken minden második-harmadik utcában, vagy röhögcsélni a betlehemesek utcájában, ahogy keverednek a szenteket ábrázoló szobrok, Diego Maradona, az SSC Napoli focicsapatának aktuális kerete és Cristiano Ronaldo.

 

Közben pár utcával arrébb öreg nénik az erkélyről hajolva húzzák fel vödörben a boltból hozott dolgokat, az ember pedig egyszer csak azon kapja magát, hogy a semmiből hirtelen megkapta azt a csodálatos kultúrsokkot, amihez mindig nagyon keletre vagy nagyon délre kell menni Magyarországról.

 

 

Csak, hogy praktikus dolgokról is essen szó: a város tele van a világ legjobb pizzériáival, és ezek a pizzák tényleg olyan magas polcon vannak a képzeletbeli ételszekrényen, amit még ágaskodva sem lehet elérni. De mivel a nápolyi pizza hagyományosan a csórók étele, ezért senki nem fog belerokkanni:

 

még a Michelin-csillagos Sorbillo pizzériában is simán kijön két tökéletes pizza 15 euró körüli összegből, bár itt sorba kell állni.

 

Szerencsére a kapitalizmus itt is működik, ezért az étterem mellett három, egyetlen pultból álló kocsma is aköré építette az imidzsét, hogy 40-50 perc alatt jól megitassa a türelmes várakozókat.

 

 

Apropó, ital: az sem drága Nápolyban ahhoz képest, hogy elvileg a fejlett nyugat részéről beszélünk. 2-3 euróért van sör, és a borok sem drágábbak ennél, ráadásul szemben a helyek többségével, itt egy pohár bor általában 2-3 decit jelent. És hát Olaszországról van szó, itt bátran behúzhatjuk a ház borát is.

 

Ha a forint nem lenne mélyrepülésben már ki tudja, mióta, azt is mondhatnám, nem drágább, mint Budapest,

 

de így csak azt tudom, hogy nem sokkal drágább.

 

Az a helyzet, hogy másfél nap után hirtelen nem is tudom hova tenni Nápolyt, de egyelőre csak azt nem értem, hogy ezzel a szanaszét tetovált hipszterekkel teli lakossággal hogy nem lett belőle olyan kötelező buliközpont, mint Berlinből. Mivel a Ryanair mellett egy ideje a Wizz is felfedezte a környéket, ez akár változhat is. Én például alig várom, hogy visszamenjek oda, de akkor már meccsre is kimegyek.

 

Ezt a szöveget már olvashattad péntek reggel, ha jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Ha szeretnél ilyen cikkeket és még sok mást elsőként a postafiókodba kapni hetente háromszor, iratkozz fel!

 

FOTÓK: Fekő Ádám / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Itthon gyakorlatilag három budai kerületbe húzódott vissza a felső középosztály, a lengyel és a cseh fővárosban sokkal kevertebbek az egyes negyedek. Térképek!

A kérdést úgy is feltehetnénk: Gyurcsány vagy Orbán? Neked hány pont jön össze?

A pénzügyminiszternek fáj a forint gyengülése, ugyanakkor az MNB-nek nincs mondanivalója arról, hogy múlt héten már 340 forint felé ment az euró.

A jobbikos, de a többi ellenzéki párt által is támogatott Kálló Gergely magabiztos győzelemmel hozta a Fejér megyei 4. választókerületet.

Itt az Azonnali coubhíradója Feri Potterrel, kézcsókolgató Orbánnal és szürke Bayerrel!

Marokkó homokkal fedett részében töltöttünk egy éjszakát, ami még a nyilvánvaló kényelmetlenségek és a túlgondolt turistaműsorok ellenére is varázslatos úticél.

Újra itt a Helyzet, az Azonnali heti podcastje, ezúttal az Európai Parlamentből: Deutsch Tamást kérdeztük a Fidesz és európai pártcsaládja, a jobbközép Európai Néppárt sagájáról.

A hét kérdése

Az egykori playmate már sokszor és sokfélét nyilvánult meg a politikában, most pedig dönthetsz, melyik a kedvenc aranyköpésed tőle.

Azért ide elnéznénk

Február 20-án Szántó Rita filozófus tart előadást az Aurórában, hogyan is használható ma az ókori sztoikus filozófia.

Történelmi diarómák, Star Wars-os csatajelenetek és világháborús terepasztalok Legóból Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban február 29-én és március 1-jén.

Könyvbemutató február 18-án, kedden a magyar-szlovén bilateriális kisebbségvédelmi megállapodásról a TK Kisebbségkutató Intézetében.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Mi vár Szlovákiára és a szlovákiai magyarokra a
február 29-ei választások után? Beszélgetés a Három
Hollóban március 2-án.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Digital Health Summit, a digitális egészségügyi megoldásokon dolgozó szakemberek, fejlesztők, befektetők és az egészségügyi intézményvezetők fóruma.

Twitter megosztás Google+ megosztás