+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Pétervári Zsolt
2019. szeptember 18. szerda, 15:59
Ha semlegesek lennénk, elég lenne a GDP 0,8 százalékát védelemre fordítani, úgy, mint eddig. NATO-tagként eztán két és félszer annyit fizethetünk. Viszontválasz Szalai Máténak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A magyar NATO-tagság megkérdőjelezhetetlenségének toposza úgy látszik, legalább olyan mélyen ívódott be napjaink hazai közgondolkodásába, mint a Kádár-éra évtizedei során a Varsói Szerződésben realizált magyar szerepvállalás tabuja (például a hazánkban állomásozó szovjet hadosztályok, az ország területén titokban tárolt atomrakéta-arzenál, vagy a csehszlovákiai bevonulás terén). Hirtelen ezen analógia jutott eszembe Szalai Máté válaszcikkének olvasása közben.

 

Igenis zajlik fegyverkezés

 

A szerző szóhasználatában „tárgyi tévedéseimként” meghatározott – valójában tényadatokon alapuló – semlegességpárti álláspontomat azonban továbbra is változatlanul fenntartom. Korábbi írásom kiegészítéseként az alábbiakban néhány újonnan megfogalmazott érvet szeretnék felhozni álláspontom alátámasztására: 

 

1. Hazánk mindenkori költségvetési törvénye teljeskörűen és tételesen tartalmazza a honvédség kiadásainak fedezetét: az államháztartási fejezeten belül a bér- és járulékköltség, a személyi állomány lakhatási kiadásai, a logisztikai és dologi költségek természetesen együttesen szerepelnek a fejlesztési-beszerzési rendeltetésű forrásokkal. A fegyverkezési-védelmi célú kiadásokon ennek megfelelően nyilvánvalóan a teljes hazai honvédelmi komplexum költségeit értettem.

 

Ezek összességében a haderőreform 2017 eleji meghirdetését megelőzően az éves magyar GDP 0,8 százalékát tették ki, miközben 2024-re már deklaráltan a GDP 2 százalékát fogják elérni. Vagyis

 

nemzeti össztermékünk arányában a korábbi költségszint 2,5-szeresére fog emelkedni a honvédelmi büdzsé

 

(nominálisan még annál is többre). Utóbbin belül a fegyverkezésre fordított – hozzávetőlegesen egyharmados - költségszint pontosan megegyezik a korábbi teljes védelmi célú kiadási volumennel.

 

2. A nemzeti össztermék 2 százalékát kitevő honvédelmi célú költségvetési kötelezettségvállalás minden korábbi tervezés, deklaráció és prognózis ellenére egészen a közelmúltig a napi gyakorlat szintjén a NATO-n belül nem létezett. Kizárólag Trump követelésére vállalták fel a 2008-as globális pénzügyi krízis társadalmi utóhatásainak kezelésével küszködő NATO-tagállamok. Utóbbi kijelentésemet támasztja alá, hogy Észtországot és Görögországot leszámítva 2016-ig egyetlen tagállam se realizálta költségvetésében e távlatos horizontú NATO-diplomáciai szóvirágokat. 

 

3. A hidegháború éveiben a szovjetekkel szemben formálisan vagy informálisan amerikai, illetve NATO-szövetségesként harcoló fekete-afrikai, délkelet-ázsiai és latin-amerikai katonai diktatúrák felfegyverzését a nyugati államok hadiipara végezte el, majd pedig az államszocialista tömb összeomlását követően

 

e „kint lévő” fegyverarzenál jelentős mértékben hozzájárult – egyébként máig ható módon – a globális rend destabilizálásához.

 

A nemzetközi terroristahálózatok (pl. al-Kaida, ISIS), illetve azok utódszervezetei máig használnak másodkézből beszerzett, illetve indirekt módon nyugati gyártóktól (is) származó hadászati technológiát.

 

Példának okáért álszentség volna tagadni: a csaknem egy évszázada amerikai szövetségesként számon tartott Szaúd-Arábia elitköreiből gyakorta részesítették fegyverbeszerzési és pénzügyi támogatásban az al-Kaida sejtjeit; a szíriai polgárháború csaknem mindegyik szembenálló oldalán használnak nyugati fegyverrendszereket; az egykori gyarmattartó nagyhatalmak máig előszeretettel exportálják fegyvereiket a harmadik világba (azaz tulajdonképpen volt kolóniáikra).

 

A világ fegyverexport-volumene az ezredforduló óta megszakítás nélkül bővül, a fegyverkivitel bő harmadát a 98 országba szállító USA adja. A fegyverkezési verseny globális élesedésére rávilágít, hogy az egyik vezető hadiipari komplexummal rendelkező európai államként Franciaország 2015-ben történelme során a legtöbb fegyvert értékesítette külhonban, melynek révén abban az évben a legnagyobb európai fegyverexportőrnek számított (megelőzve még Oroszországot is). 

 

A fentieken túlmenően a nyugati illiberális kormányzatok sora alkalmaz militáns retorikát, valamint mesterségesesen kreált (vagy tudatosan felnagyított) ellenségképével szemben fegyverkezik: az izraeliek a palesztinok ellen, az amerikaiak és a lengyelek Oroszország ellen, hazánk pedig a Balkánon keresztüli – immár alig létező – szárazföldi bevándorlási nyomás ellenében.

 

Miért ne lehetne opció a semlegesség?

 

Egy semleges állam annyit költ fegyverkezésre, amennyit kormányzata szuverén módon meghatároz. Költhet elvben akár még többet is egy átlagos NATO-tagállamnál és nyilván szabadon határozhat a kevesebb költség vállalásáról is, mert ebbéli döntésének meghozatalakor nem kötik a nyugati hadiipari komplexumok felől eredő légből kapott előírások. Semlegessége esetén hazánk bármikor visszatérhetne a szuverenitását a haderőreform meghirdetését megelőzően teljes mértékig biztosító 0,8 százalékos GDP-arányos honvédelmi költségszinthez, amit a NATO tagjaként jelenleg egyszerűen nem tehet meg.

 

Hazánkat egyébként éppúgy csaknem minden irányból uniós tagállamok vagy (az euro-atlanti integráció útján haladó jövendőbeli) tagjelölt országok veszik körül, mint az öreg kontinens közismerten semleges államait (Svájcot, Ausztriát, Svédországot).

 

Magyarországnak miért volna nagyobb szüksége a NATO védelmi garanciáira, mint bármelyiküknek?

 

Úgy vélem, a magyar nép biztonságérzete valóban érezhetően megrendült. Viszont nem a globális terrorizmus és a közvetlen térségünkben immár évekkel korábban lezáruló bevándorlási nyomás következtében. Hanem sokkal inkább az orvoshiánytól küszködő és omladozó kórházaink, az elavult tanrendű és tanárhiánytól szenvedő iskoláink, valamint a többnyire a globális edukációs rangsorok legvégén kullogó egyetemeink miatt.

 

A NATO előírásából fakadóan a hadseregünkre fordítandó évi ezermilliárdnyi közpénztömegnek nem volna bőségesen helye e költségvetési részrendszereink bármelyikében?

 

A szerző politológus, közgazdász, az Antall József Alapítvány volt kutatási igazgatója, a Méltányosság Politikaelemző Központ volt vezető elemzője. Vitatkoznál vele? Hozzászólnál? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Mi volt a sikeres az ellenzéki stratégiában az önkormányzati választáson, és mit kellene csinálnia az ellenzéknek, ha 2022-ben győzni akar?

A védelmi miniszterré előlépett AKK nemzetközi biztonsági zónáról szóló javaslatáról a szocdem külügyminiszter utólag, SMS-ben értesült.

A liberálisok nagy reménysége túlélte az elmúlt hónapok botrányait, de második ciklusában már sokkal kisebb mozgástere lesz, mint eddig.

Az amerikai újság szerint a Fehér Házban többen is kézzel-lábbal tiltakoztak az Orbán-Trump találkozó ellen, és épp az történt, amitől féltek.

A tavalyi Győrkőcfesztivál meghívója illusztrálja, miért hozhat majd érdekes helyzeteket, ha Borkai Zsolt marad Győr polgármestere.

„Kompromittáló felvételek” kerültek róla elő, „botrányba keveredett” – ennyit tudhatnak csak a Kisalföld olvasói a győri polgármester ügyéről.

Orosz kémek kibertámadásokat hajtottak végre cseh célpontok és a környező országok ellen, lekapcsolták őket.

A hét kérdése

A ló néz, a csikó lát? Mi a legjobb kontextus Orbánhoz? Ez a hét kérdése az Azonnalin, szavazz!

Azért ide elnéznénk

Szakértők magyarázzák el, mi folyik Rozsavában. Október 22-én a Corvinuson.

Tényleg mindenki ugyanazt akarja, amit a zöldek? Létezik zöld kapitalizmus? Tanácstalan Köztársaság október 25-én.

Bécsben, október 28-án!

Huszonnégy skandináv filmet vetítenek, közülük néhányat premier előtt lehet megnézni október 31-től november 6-ig.

Áldokumentumok, fiktív bizonyítékok, emlékkollázsok, időutazó tárgyak december 1-ig!

Ezt is szerettétek

Az olasz büszkeség napján ezen kívül a legfontosabb kérdést is feltettük, amit Rómában érdemes. Videó, felirattal!

Az EU leendő éléskamrája lehetne a zöldségek tömegét termelő Észak-Macedónia, aminek az új nevét a lakói nagy része rühelli, de elviselik az olyannyira vágyott EU-tagság áraként. De lesz-e ebből valami?

Bernie visszatért – zengte a több, mint húszezres tömeg. Helyszíni képriport a Queensbridge Parkból!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás