Megnéztük magunknak Elizabeth Warrent, aki a nőkkel és a feketékkel balról előzné Sanderst

A demokraták elnökjelöltségére eséllyel pályázó, az utóbbi időben egyre balrább tolódó Elizabeth Warren New Yorkban egy tűzesetből vezette le, miért lehetséges és szükséges „radikális szerkezeti változás” az USA-ban, és miért a nők lehetnek erre képesek. Helyszíni riport New Yorkból.

Manhattan szívében, a Washington Square-n tartotta kampányrendezvényét Elizabeth Warren hétfő este, aki a radikálisabb balos Bernie Sanders és a liberálisabb Joe Biden mellett esélyes lehet arra, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltje legyen a 2020-as amerikai elnökválasztáson.

Miközben Biden csak fakultatív megoldásként vezetné be az állami egészségügyi biztosítást, addig Sanders és Warren mindenkire nézve kötelezően – azaz gyakorlatilag a kontinentális európai modellt támogatják, ami azonban számos amerikai szemében már maga a megvalósult polpotizmus.

Warren és Sanders nyelvezete, ellenségképe is hasonlatos. Míg azonban Sanders elsősorban „az oligarchiákat” ostorozza, különös gyűlölettel tüntetve ki a gyógyszeripart, addig Warren a nem annyira vadul csengő „konszerneket” tartja minden baj okának. Hétfő este is elmondta New Yorkban:

Ki miért is van itt?

A Washington Square diadalíve alatt tartotta Warren New York-i kampányrendezvényét, amelyre végül eljöttek annyian, hogy megtelt majdnem teljesen a tér. Több ezer emberről, bár azért nem a szervezők által bejelentett húszezerről beszélhetünk tehát. Nem csak warrenisták jöttek, hanem pár sandersista is, bár ők nem viseltetnek negatívan Warren iránt.

Annál inkább két másik tábor, amelyet pár ember szintén képviselt: néhány zilált külsejű és beszédű nő Trump-os pólókban jelent meg, egyikük nagy táblán mondott Istennek köszönetet Trumpért.  Valamint a keményen balos rendszerkritikusok is eljöttek, akik szerint az egész előválasztás meg választás, az összes jelölttel együtt, nem más, mint „burzsoá bullshit”, ők ugyanis a forradalmat, nem a választást tartják a megfelelő politikacsinálásnak. Se a trumpistákat, se a radikálisokat nem bántotta senki, pedig a megmozduláson végig ott voltak, és hangosbemondón hirdették gondolataikat.

A választási nagygyűlést Maria Martinez, Warren kampánystábjának munkatársa nyitotta meg angol és spanyol nyelven elmondott beszédével. Martinez New Yorkban született mexikói családban. Ő már amerikai állampolgár, de szülei illegálisan tartózkodtak az országban, ezért Trump kormányzása alatt visszatoloncolták őket. Ma mindkét ismét szülője Mexikóban él, „pedig keményen dolgoztak ezért az országért, az amerikai álomért”.

Martinez azt mondta: ez az ő története, ő ezért állt oda Warren mellé. Majd arra kérte a megjelenteket, hogy mindenki ossza meg a mellette állóval, neki mi a története, miért jött ki.

Az én történetem, amit egy kínai egyetemistalánnyal – kérdésére – oszthattam meg, nem túl izgalmas: azért jöttem ki, mert eleve nem messze lakom innen, és írni terveztem a rendezvényről valamit, bár – ennyiben kiléptem az objektivitásból – azt is elmondtam, még magamban nem döntöttem el, hogy Warrant vagy Sanderst támogatnám, elvégre amit akarnak, az nagyon sokszor nem vadabb, mint ami egy európai jóléti államban ma is természetes.

A kínai lány meg azért jött ki, mert Warren az egyetlen esélyes nő a demokraták között, és hitelesebb neki, mint 2016-ban volt Hillary Clinton. Jobban tetszik neki benne, hogy Warren – Clintonhoz és Sandershez képest is – szerinte egyértelműbben áll ki a bevándorlás mellett.

1911-es tűztől a mai tervekig

A Washington Square teljesen megtelt, mire a hatalmas amerikai zászlóval díszitett diadalív alatti színpadra lépett Warren:

Az ok ugyanis, amiért pont erre a térre akarta a rendezvényt, „a keményen dolgozó nőkhöz” kapcsolódik.

A massachusetsi szenátor a beszédét ugyanis egy ismert New York-i tűzesettel, a Triangle-gyárban kiütött tűzzel kezdte, amely 1911-ben nem messze a tértől történt. A ruhagyárban nem tartották be a tűzvédelmi szabályokat, ezért menekülésre sem volt esélyük az ott dolgozó, főleg olasz és zsidó bevándorló családokból származó fiatal lányoknak. Több, mint százan haltak meg, többségük a tűz elől kiugrott az épületből.

A tűzeset után a Triangle cég számos felelőse ellen indult per, akik politikai kapcsolataik révén akarták elkerülni a felelősségre vonást. Az ügy végül a tűzvédelmi szabályok szigorodásához és főleg a női munkások helyzetének javulásához vezetett. Bár ehhez legalább a Roosevelt-féle New Dealig kellett várni – magában a Warren-beszédben is lesz ennek jelentősége.

A Triangle-tűz kapcsán Warren igen gyorsan átkanyarodott a mába, amikor szerinte „a Nagy Pénz kivonja magát a felelősség alól”. Szerinte ma nem a nép, nem a sokak, hanem csak a kevés nagyon gazdag érdekét képviseli a kormány.

Warren szerint mára Amerikát „a pénz és a kapcsolatok” irányítják, holott az amerikai álom a végtelen lehetőségekről szól – ő ezt szeretné mindenkinek, „de különösen a nőknek és a színes bőrüeknek” visszaadni. Mert „a gazdagoknak mindig van második, harmadik, sokadik esélyük, de egy szegénynek gyakran még egyetlen esélye sincs”.

Szerinte sok mindenben nem értenek egyet az amerikaiak, de senki sem akarhatja, hogy a szomszédját lelőjjék, vagy ne kapjon egészségügyi ellátást – márpedig szerinte mára ide vezetett a trumpi politika.

Van terve

Azonban szerinte Trump csak egy tünete annak, mivé lett Amerika. Ezért szorgalmazta végig: radikális strukturális változások kellenek, és „megvan ehhez a terve“.

Warren egyik fontos ígérete, hogy bevezeti a vagyonadót: két százalékos adót vetne ki az ötvenmillió dollárnál nagyobb vagyonokra. A tömeg győzelmi jelet formálva (ami ugyebár két ujjal történik) ordította: „két százalék, két százalék”. Az így befolyt pénzt az egészségügyre, vagy például a feketékhez közel álló egyetemekre fordítaná.

Szerinte az amerikai történelem arról szól – a rabszolga-felszabadítástól a női választójogon át a melegjogi megmozdulásokig –, hogy „a nagy társadalmi szerkezeti változások lehetségesek”. Ilyen előképnek tartja a harmincas évek New Dealjét, amelyet egy nő, Frances Perkins határozott meg munkaügyi államtitkárként. És itt kanyarodunk vissza a bő száz évvel ezelőtti tűzesethez: Parkinst az akkori tragédia, főleg a nők tragédiája vitte a szociális ügyek felé. Warren szerint ma is ilyen nőkre van szükség – a tömeg pedig értelemszerűen meg is adta neki a választ percekig tartó „Warren, Warren” skandálással.

A beszéd végén lehetőség volt még szelfizni Warrennel. Mivel sokan akartak ezzel a lehetőséggel érni, hosszú sorban kígyóztak az emberek, hogy fotózkodhassanak Massachusets szenátorával.

FOTÓK: Techet Péter / Azonnali