Másfél év múlva Putyin szép csendben végleg bekebelezheti Belaruszt

Szerző: Illés Gergő
2019.09.17. 14:39

Még a jelenlegi Európai Unióénál is szorosabb gazdasági együttműködésről írt alá titkos megállapodást szeptemberben az orosz és a belarusz kormány, ez pedig furcsa lépés a Putyinnak sokszor keményen oda-odamondó Aljakszandr Lukasenka belarusz elnöktől. Orosz zsarolás, olcsó olaj vagy posztszovjet régióépítési törekvések: mi állhat a titkos paktum hátterében? Utánajártunk.

Másfél év múlva Putyin szép csendben végleg bekebelezheti Belaruszt

Közös adórendszer, külkereskedelem, polgári törvénykönyv, szankciós politika és energiapiac – ilyen, még a jelenlegi Európai Unióénál is mélyebb integrációt ígérő elképzeléseket tartalmaz az Oroszország és Belarusz kormányai között titokban letárgyalt, és a Kommerszant orosz üzleti napilap által hétfőn kiszivárogtatott akcióterv vázlata, mely szerint

a két állam 2021-re szinte teljes gazdaságpolitikai integrációt valósíthat meg.

Belarusz garnélarákok, kereskedelmi viták

Az, hogy Oroszország és Belarusz minden eddiginél szorosabbra fogná az egymás közötti együttműködést, nem egy újkeletű elképzelés: a két állam már 1996-ra úgynevezett Unióállamot hozott létre. Ez elméletben – kezdetben szigorúan gazdasági alapon – garantálná a két ország közötti zavartalan kereskedelmet, vagyis az áruk szabad áramlását, de az immár huszonhárom éve lefektetett együttműködés további lépcsőfokokat tartalmaz a gazdasági után a politikai integrációra is. A gyakorlatban ugyanakkor az Unióállam úgy kezdett el működni, hogy sosem működött igazán: a két ország között egymást érték a kereskedelem- és energiapolitikai konfliktusok és érdekellentétek, amelyek nem tesznek jót az integráció mélyítésére tett elképzeléseknek.

Ezek száma főként a 2014-es ukrán válság után szaporodott meg: mikor ugyanis a Krím orosz megszállása miatt a nyugati államok – köztük az Oroszország egyik legjelentősebb felvevőpiacának számító Európai Unió – szankciókat vezetett be az oroszok ellen, erre Moszkva az európai agrártermékek embargójával válaszolt. Ez azonban csupán az EU-tagállamokra vonatkozott, az Unióállam-szövetséges Belaruszra nem, amely így minden további nélkül hozhatott be európai élelmiszereket a saját piacára, melyeket átcsomagolás és átcímkézés után, immár belarusz termékként értékesítettek tovább a több, mint 140 milliós orosz piacra.

Így történt tehát, hogy az orosz piacon „belarusz” származású banán, vagy épp garnélarák tűnt fel, holott Belaruszban egy méternyi tengerpart sincs, ahol garnélát lehetne fogni.

Ennek oka, hogy a luxusélelmiszerek – így a rákok, lazacok, stb. – piaca Oroszországban nagyban függött az európai partnerektől. Ebből a pragmatikus, az orosz nagytestvér szankcióit át nem vevő belaruszok nagy hasznot realizáltak, melyet persze Moszkva sem nézett jó szemmel – elméletben bár az Unióállam miatt zavartalanul folyhatna a két ország közti kereskedelem, az oroszok nem ritkán éltek úgynevezett nem vámalapú korlátozásokkal és kvótákkal, meggátolva a „belarusz” termékek behozatalát.

A másik konfliktusos pont az energiaárak kérdése az együttműködés huszonhárom éves története során. Minszk ugyanis a piaci ár alatt, rendkívül nyomott áron kap nyersolajat az orosz féltől. A nyersolajat Belarusz ezután finomítja, majd jó drágán, a piaci áron adja tovább Nyugat-Európa felé, szintén nem kis fejtörést okozva ezzel az oroszoknak. Van, hogy ez a nyilvánosság előtti vitákba torkollik, idén például Minszk meggyanúsította az oroszokat, hogy azok direkt rossz minőségű nyersolajat küldtek, hogy ezzel kárt tegyenek a belarusz olajfinomítókban.

Centralizálódó posztszovjet tér: csak Oroszországnak jó?

A fentiekből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a belarusz-orosz viszony sok ponton meglehetősen terhelt. Vlagyimir Putyin orosz elnök érdeke egyértelműen az 1991 után széttöredezett posztszovjet térség egységbe kovácsolása: a korábban egy gazdasági egységet adó Szovjetunió felbomlásával határok emelkedtek az addig egységes gazdasági térben, ezt pedig igencsak megsínylették a térség országai. Éppen ezért főleg az oroszok már a '90-es évektől munkálkodnak egy egységes gazdasági (és később politikai) tér megalkotásán, ezen egységtörekvés egyértelmű jele a 2015-ben az EU és elődjeinek mintájára létrehozott Eurázsiai Gazdasági Unió is.

Ezzel szemben ott van Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök, aki – a térségben nem egyedüliként – az integrációt hirdető Oroszországban hamarabb látja a szuverenitást korlátozó potenciális megszállót, mintsem a megbízható gazdasági partnert, akinek köszönhetően majd felpörög Belarusz gazdasága. Sőt, Lukasenka politikája az ukrán válság óta a szuverenitás garantálásán nyugszik – habár ezt egy belarusz újságírói forrásunk másképp látta, szerinte Lukasenka sosem volt épp a függetlenség garanciája –, vagyis ha éppen a diktátor érdeke úgy kívánja, Oroszországhoz simul, de egyébként képes keresztbe tenni, és keményen odamondani Moszkvának. Az érdekek harcából persze az Oroszországnak minden téren kiszolgáltatott Belarusz nem kerülhet ki győztesen: a belarusz gazdasági teljesítmény csupán 3,4 százaléka az oroszénak,

egy körülbelül huszonkilencszer nagyobb gazdasággal – amely ráadásul a térség megkérdőjelezhetetlen regionális hegemónja – nehéz felvenni a versenyt.

Ezért is merülhetett fel komolyabban, hogy huszonhárom év után a két ország új alapokra helyezze együttműködését, és teljesen egységesítse a gazdaságot.

A programról szóló tárgyalások elnöki és kormányzati szinten már tavasz óta folyamatban vannak a két fél között, most az újdonságot a kiszivárgott cselekvési terv jelenti, melyet nemcsak Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő, de belarusz kollégája, Szergej Rumasz is aláírt. Ám Medvegyevék nem nyúltak kesztyűs kézzel a mára rengeteg helyen sántító Unióállam-projekthez: olyan szintű egységesítést képzelnek el, melyre nemhogy a posztszovjet térségben, de a világon sem volt még sok példa.

MINSZK FESTŐI VÁROSA, A VASÚTÁLLOMÁS ELŐTTI TÉR. FORRÁS: WIKIPÉDIA

Bezáródtak a belarusz kiskapuk, de megússzák a belügyek

A legfontosabb intézkedés egy közös adórendszer és adókódex életbe léptetése lehet, melyet 2021 áprilisáig ki szeretne dolgozni a két fél. Ezen felül a vámpolitikában közös információs rendszert, vámellenőrzést és szinte közös vámhatóságokat állítanának fel, ezzel

jó eséllyel megszüntetve a Lukasenkáék által erőszeretettel használt élelmiszerimport-kiskaput, ugyanakkor az orosz félnek is le kell mondania a különböző kereskedelemtorzító intézkedésekről.

Másfél év múlva életbe léphet az energiapolitikai együttműködés is, mely az együttműködés talán legkényesebb pontját adja Belarusz orosz energiafüggősége, illetve a finomításon folytatott nyerészkedése miatt.

Egyelőre még a jegybankok egybeolvasztásáról és közös valutáról sincs szó a dokumentumban, viszont a két nemzeti bank és a pénzügyminisztériumok közös makrogazdasági politikákat, egységes valutakontrollt, fizetési rendszert és beruházásvédelmi rendszert léptethetnek életbe. Ezen kívül a két fél kidolgozza a „különleges gazdasági lépésekre” vonatkozó alapelveket is: a sejtelmes megnevezés mögött az oroszok agrártermékek miatti ellenszankcióit jelenti, melyeket – ahogy fentebb is említettem – Minszk bármikor örömmel megkerül. A közös szankciós politikával azonban ennek is vége szakadna.

Az energiapolitikán felül az iparpolitika egységesítésére is sor kerül majd, mely elsősorban a mezőgazdasági, kereskedelmi, kommunikációs, trösztellenes és fogyasztóvédelmi rendszerek harmonizációját fogja jelenteni. 2021-ig ezen felül kölcsönösen hozzáférhetnek majd egymás közbeszerzéseihez, de lesz még közös Polgári Törvénykönyv is, és az EU-hoz hasonlóan a roamingdíjakat is eltörlik egymás között. Az együttműködésből ugyanakkor (egyelőre) kimarad a védelempolitika, a nemzetbiztonság, a bíróságok, a belügyminisztériumok alá tartozó területek, a közoktatás, az egészségügy, a tudománypolitika és az önkormányzatiság is.

FEJEZETEK PUTYIN ÉS LUKASENKA MÁR LASSAN KÉT ÉVTIZEDES KÖZÖS TÖRTÉNELMÉBŐL. FOTÓK: KREML

Olcsó energia = Lukasenka-rendszer

Moszkva tehát nagy lépést tehet az érdekszférája visszaállítása felé, ha valóban megvalósul a Kommerszant által meglebegetett megállapodás, de ebbe miért ment bele a kőkemény pragmatista Lukasenka? Ezzel kapcsolatban megkerestük az egyébként belarusz származású Bendarzsevszkij Antont, a posztszovjet térség szakértőjét. A politikai elemző elmondta: lehet, hogy a belarusz elnököt az oroszok belezsarolták a megállapodás aláírásába.

A belarusz elnök rendszere ugyanis nagyrészt az oroszoknak köszönhetően maradhat fenn: ha az energiaárakkal kapcsolatban Moszkva tényleg beváltaná a zsarolásokat, és hirtelen piaci áron – nem ritkán a jelenlegi háromszorosáért – kezdené adni Belarusznak a nyersanyagokat,

abba beleroppanna az igencsak energiaigényes nehéziparra berendezkedett belarusz gazdaság, vele pedig a Lukasenka-rendszer is.

Ezzel szemben az integráció konzerválná az alacsony energiaárakat a két ország között, így a túlélés lehetőségét adva az immár huszonöt éve hatalmon lévő elnöknek.

Bendarzsevszkij Anton szerint „lényegében a belarusz gazdaság az oroszok általi bekebelezéséről van szó” a mostani megállapodással, de a belarusz közvélemény jelenleg is értetlenül áll a döntés előtt: a megállapodás az ország szuverenitásának jelentős részét feladná úgy, hogy a titkos tárgyalásokba sem a belarusz parlamentet, sem a helyi médiát, sem a megfelelő döntéshozói csoportokat nem avatták be. Belarusz újságírói kontaktunk hozzá is tette, hogy a helyi média még sokkhatás alatt áll, és a szivárogtató Kommerszant – de úgy általában az orosz média – híreszteléseit alapvetően kritikával kezelik a kérdésben. 

Éppen ezért Bendarzsevszkij Anton szerint „az egész belarusz politikai elit fel van háborodva” a történteken, ráadásul a lakosság nagy többsége – bár alapvetően szimpatizál Oroszországgal – a mostaninál mélyebb integrációt nem támogatja. Ugyanakkor az sem várható, hogy a jelenlegi helyzetet tömegtüntetések, vagy egy esetleges, Lukasenkát is megdöntő forradalom követné – fontos ugyanis kiemelni, hogy az elnök nem adta az aláírását a tervezethez, azt csak az egy éve kinevezett miniszterelnök szignózta – magyarázza a szakértő.

Az elemző azt is hozzátette: bár jelenleg Moszkva válaszolhat az orosz térnyerést kritizáló vádakra azzal, hogy csupán gazdasági integrációról van szó, közel sem biztos, hogy az együttműködés megáll ennyinél. Ugyanis már az Unióállam 1996-os megalakulásánál lépcsőzetes integrációról volt szó, melyben csupán egy fokozat a gazdasági integráció. Vagyis

a 2021-es gazdasági integrációt többek között védelmi és politikai unió is követhetné, még kevesebb teret hagyva a belarusz szuverenitásnak.

Belaruszt leginkább tehát a közös energiapiac csábíthatta a mélyebb integrációba, persze ezért komoly árat kell majd fizetnie a gazdaságilag huszonkilencszeres túlsúlyban lévő oroszoknak. Például a szankciópolitikai egységgel bezárul az élelmiszerembargós kiskapu, de afelől sem lehetnek kétségeink, hogy a jövőben Belarusznak kell majd alkalmazkodnia az orosz szabályozásokhoz, ha gazdasági egységesítés történik – magyarázta Bendarzsevszkij Anton.

UPDATE: Lukasenka úgy tűnik, nem akar ebbe belenyugodni, és kedd este bejelenetette, újra lesz amerikai nagykövetség országában, és úgy általában a nyugati kapcsolatait erősítené. Bővebben itt.

MONTÁZS: Kreml.ru / Illés Gergő

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek