Mi a helyzet a 7-es cikkes eljárással egy évvel a Sargentini-jelentés elfogadása után?

Csütörtökön egy éve, hogy a Sargentini jelentés elfogadásával megindította Magyarország ellen a hírhedt 7-es cikkes eljárást Magyarország ellen az Európai Parlament. De hova jutott azóta az ügy, kin múlik, hogy ilyen lassan vánszorog ez az egész, és mit lehet várni az új Bizottságtól? Elmagyarázzuk!

Épp egy éve annak, hogy megvitatta az Európai Parlament: Magyarország bizony nem jogállam, és ezt egy napra rá jó nagy többséggel szavazással is megerősítették. Felteszem, ma meg holnap azért viszonylag kevés magyar ébredt azzal a gondolattal, hogy egy éve él deklaráltan nem jogállami országban (már csak azért is, mert mindezt egy igencsak eltrehánykodott jelentés alapján sikerült deklarálni).

Az viszont már érdekesebb nézőpont, hogy a tavaly szeptemberi ominózus EP-szavazással a hírhedt 7-es cikkelyes eljárás is elindult Magyarországgal szemben, egy év távlatából pedig érdemes visszatekinteni, hogy hova jutott mindez.

Mégse aggódik annyira Európa?

Hogy mi ez az egész hetes cikk, azt itt már összefoglaltuk nektek az Azonnalin. A rövid lényeg az, hogy végső soron majd valamikor jogokat lehet megvonni az érintett tagállamtól, de ezt egy nagyon macerás és leginkább hosszú procedúra előzi meg: először csak azt mondják ki, hogy fennál az EU alapértékeinek (köztük a jogállamiságnak) megsértésének az egyértelmű veszélye, és csak a második fázisban jelentik ki, hogy tényleg meg is sértette a tagállam ezeket az értékeket: ehhez ráadásul az első döntéssel ellentétben egyhangúság kell az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban, vagyis  az érintett tagállamon kívül mindenki rá kell, hogy bólintson.

A szankciók pedig csak ezután jöhetnek.

Tulajdonképpen nincs is mit csodálkoznunk, hogy egy évig ez az egész semmit nem haladt előre: a lengyelek ellen már lassan két éve folyamatban van egy ugyanilyen (2017 decembere óta), és érdemben az az eljárás sem tart előrébb, mint a miénk.

1. Az Európai Néppártnak ez is sok volt az EP-kampányban

Kezdjük a legnyilvánvalóbbal. Senkinek sem hiányzott az EP-kampány közepén a Néppártban, hogy még hangosabban kelljen magyarázkodni a Fidesz néppárti tagsága miatt. Már a márciusi felfüggesztés is elég kínos volt (pláne, hogy azt direktben nem a 7-es cikk, hanem a közös csapatban játszó Juncker elleni plakátkampány váltotta ki végül), de az már tényleg óriási blama lett volna, ha még történt is volna valami lényegi előrelépés a Magyarország elleni 7-es cikk ügyében, mert akkor már a felfüggesztés sem lett volna túl acélos magyarázat a kampányoló nyugatos néppártiak részéről.

Úgyhogy inkább nem nagyon sürgettek semmit. Nekem mindenesetre fúrja az oldalamat, hogy mi lesz a Fidesz néppárti felfüggesztésével, most, hogy lement az EP-választás, és hamarosan feláll az új Bizottság is. Elég valószínű – amint arról az osztrák ÖVP-s Franz Fischler is beszélt az Azonnalinak –, hogy ezen meccsek lejátszása után újra előjön a téma, netán előkerül a három néppárti bölcs is valami nagy bölcsességgel.

2. Polak, Węgier, dwa bratanki. 

Lengyel, magyar, és konkrétabban Kaczyński és Orbán is két jó barát. Legalábbis annyira biztosan jó barátok, hogy a lengyel és a magyar kormány kölcsönösen megígérte egymásnak, hogy vétózni fogják az egymás elleni 7-es cikkes döntéseket az Európai Unió Tanácsában és az Európai Tanácsban. Ennek leginkább az eljárás második fázisában, az értékek tényleges megsértésének a kimondásakor lenne jelentősége, ahol egyhangúság kell, tehát egy ellenszavazat is számít; de hol vagyunk még attól, amikor még az első fázist se szavazta meg a Tanács!

A kivárásnak persze van értelme, hiszen októberben parlamenti választások lesznek Lengyelországban. Ha pedig az ellenzék nyer, azzal két legyet lehetne ütni egy csapásra: a „lengyel probléma” megszűnne, és az új kormány a PiS-szel ellentétben borítékolhatóan nem állna az útjába a magyar kormány megregulázásának. A probléma ezzel a számítással csak az, hogy jelenleg eléggé úgy néz ki, hogy a PiS fog nyerni, és simán lehet, hogy ismét egyedül tud majd kormányt alakítani, úgyhogy a lengyel választásra ebből a szempontból felesleges várni.

3. A románok lapítottak, a finnek ugrálnak

2019 első félévében az Európai Unió Tanácsának soros elnöke Románia volt, ami egy igazi mintajogállam. Ja, nem! Mivel a románokat is már épp elkezdte cseszegetni az Európai Parlament (mínusz Fidesz) olyan új szabályok miatt, hogy ha egy bizonyos összegnél kevesebbet lop valaki hivatali visszaélés keretében, akkor az nem is bűncselekmény. A románok mondjuk nézőponttól függően jó útra tértek/becsicskultak, és elhalasztották a leggázosabb rendelkezések hatályba léptetését, de azért annyi önmérséklet (vagy betyárbecsület?) volt bennük, hogy nem álltak az élére a jogállamiságért vívott harcnak a Tanácsban, inkább csendben lapítottak a magyar hetes cikk ügyében.

Nem úgy a finnek, akik július elsejétől átvették a soros elnökséget, és rögtön ki is nyilvánították, hogy elszánt szándékuk rendet tenni jogállamügyben. Ehhez az egyik első lépés egy kétnapos jogállamiságkonferencia tegnap és ma Helsinkiben, amire az átláthatóság jegyében csak személyre szóló meghívóval engednek be bárkit. Mivel ehhez nem vagyok eléggé VIP, csak a felszólalólistából tudok következtetéseket levonni: egyetlen kelet-közép-európai szólal meg, méghozzá a horvát ombudsman, a többiek a jogállamilag makulátlan nyugatról osztják a tudást. A mezítlábas keletieket majd jól tájékoztatják a következő tanácsülésen, aztán érjék be ennyivel, csókolom.

Kis előrelépések persze vannak

Ha már a következő tanácsülésnél tartunk, meg kell hagyni, hogy egy valami mégis történni látszik végre, némileg az egy éven túl.

Lengyelországot is meghallgatták egy évvel azután, hogy megindult ellenük a hetes cikk, a meghallgatás óta eltelt kilenc hónap, de még nem jutottak el odáig se, hogy az értékek megsértésének a puszta veszélyéről (tehát az eljárás első fázisáról) egyáltalán szavazzanak, szóval aki annak dörzsöli a tenyerét, hogy napokon belül mennyire odapörkölnek majd Orbánnak a Tanácsban, az pofára fog esni.

Azt persze az EU-s intézmények is látják, hogy mennyire nehezen döcög ez a hetescikk-ügy, úgyhogy legalább elkezdtek alternatívákon gondolkozni. Egy ideje már napirenden van, és szintén a Tanácsra vár egy olyan javaslat, amely szerint vissza lehetne tartani EU-s pénzeket az olyan tagállamoktól, ahol módszeresen ellopják azokat, a Bizottság pedig újra felfedezett egy korábban általa már kukába dobott ötletet arról, hogy minden tagállamról egyaránt csináljanak rendszeresen jogállamiságjelentést.

Rendet tesz-e az új, von der Leyen-féle Bizottság?

Már hogyan rakna rendet, mikor ezek a szentségtelenek megtennék a jogállamtipró Trócsányit bővítési biztosnak? – kérdezhetnél erre vissza a tegnap bejelentett biztosjelölti lista fényében, de az Azonnalin már tegnap írtunk arról, hogy mennyire nincs ez még lemeccselve, és hogy tulajdonképpen lehet, hogy mindegy is az egész.

A 7-es cikk szempontjából úgyse az a legizgalmasabb kérdés az új Bizottságról, hogy Trócsányi biztos lesz-e, és ha igen, milyen. Hanem, hogy ki lesz az új Frans Timmermans, azaz kinek kell odafigyelnie a jogállamisághelyzetre a tagállamokban. Ezen a téren pedig bonyolódik a helyzet, ugyanis ketten is vannak.

A cseh ANO-s Věra Jourová viszonylag mérsékelten meggyőző, mivel a saját főnöke, Andrej Babiš cseh miniszterelnök ellen hosszasan nyomoztak EU-s pénzek lenyúlása miatt, aztán csodás módon épp a napokban leállították a nyomozást. Az ügy miatt többször százezrek tüntettek Prágában. Ettől még persze hihet a jogállamban Jourová, de a V4-eknek tett gesztus mellett Von der Leyen azért biztosra ment, és a Jourovának szánt „értékek és átláthatóság” portfólió mellett csinált egy „jogérvényesülés” címűt is, amit meg rábízott egy liberális belgára.

miközben a Babišra ferde szemmel tekintő (de azért pártját a Renew Europe-ban megtűrő) nyugati mainstream megnyugodhat, hogy nem csak egy cseh, de egy belga is őrködik a jogállamiság fölött.

És nyilván nem a Bizottságnak kell Magyarországon rendet tennie, hanem nekünk magunknak, de mivel a hetes cikkes eljárás következő fázisának a beindításában (ha egyszer valaha oda eljutunk) kezdeményező szerepe van a Bizottságnak, azért teljesen nem mindegy, hogy kire bízták ezt elvileg.

Most olvastad először ezt a szöveget? Akkor valószínűleg nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali hírlevele. Akiknek kár, azok már szerda reggel megkapták ezt a cikket a postafiókjukba, és sok minden mást is. Iratkozz fel itt, érdemes!

CÍMLAPFOTÓ: Bakó Bea / Azonnali