+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Hegyi Gyula
2019. szeptember 10. kedd, 18:51
A moszkvai és isztambuli eredmények remélhetőleg a magyar ellenzéki pártokat is arra ösztönzik, hogy keményen küzdjenek a hazai választásokon. Ha lejt a pálya, akkor erősebben kell tekerni felfele.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Illés Gergő írása a moszkvai önkormányzati választásokról abban az értelemben korrekt, hogy valós tényeket közöl a szerző szubjektív véleményével együtt. Én néhány kiegészítő tényt szeretnék megemlíteni és eltérő véleményt megkockáztatni.

 

Erősebben tekerni felfele

 

Először azonban a választások hazánkra vonatkozó tanulságát kell megemlíteni. Az isztambuli után a moszkvai voksolás is azt bizonyította, hogy az ellenzéknek sohasem szabad eleve feladnia a választásokon való részvételt, a politikai küzdelmet. Tökéletesen zárt rendszerben, mint Észak-Korea vagy Szaúd-Arábia, természetesen nem is lehet választásokról beszélni. De ahol több párt és jelölt indulhat a választásokon, ahol van valamennyire szabad média és internetes közbeszéd, ott mindig érdemes megpróbálni a választók elé állni és politikai alternatívát kínálni.

 

Minden leadott ellenzéki szavazat a demokrácia melletti kiállást jelenti, míg a választások bojkottja csak a tömeges apátiát erősíti.

 

A moszkvai és isztambuli eredmények remélhetőleg a magyar ellenzéki pártokat is arra ösztönzik, hogy keményen küzdjenek a hazai választásokon. Ha lejt a pálya, akkor erősebben kell tekerni felfele.

 

Azzal viszont nem értek egyet, hogy a mostani moszkvai eredmények különösképp meglepőek lennének. A 2016. decemberi országos Duma-választásokon az Egységes Oroszország listája 55 százalékot, egyéni jelöltjei körülbelül 50 százalékot kaptak. Moszkvában ugyanakkor csak 38 százalékra, Szentpétervárott pedig 39 százalékra futotta a kormánypártnak. A szavazók közel fele már akkor is kifejezte elégedetlenségét a kormányzás módjával, vagy a kormánypárti képviselők személyével szemben.

 

Mindig csodálkoztam azon, hogy az Oroszországgal foglalkozó elemzők figyelmen kívül hagyták ezt a választást. Igaz, hogy az ötvenvalahány százalékos kormánypárti voks háromnegyedes többséget hozott a parlamentben a kormánypártnak. Ennyiben valóban „lejt a pálya”, de a választói szándék ettől még valós szándék marad. Vagyis a rá következő elnökválasztáson a Vlagyimir Putyinra szavazó 76 százaléknyi állampolgár egyharmada nem volt elkötelezett híve a kormánynak. Csak vagy a „jó cár” mítosza, vagy jobb jelölt híján, esetleg személyes rokonszenvből szavazott az elnökre.

 

Kikből áll Putyin ellenzéke?

 

Itt következik az a kérdés, amiben nem értek egyet Illés Gergővel (és a legtöbb „kremlinológussal”). Illés „rendszeren belüli ellenzéknek”, mások álellenzéknek, Putyin ügynökeinek nevezik az orosz választásokon mandátumot szerző összes pártot és képviselőt.

 

A „rendszeren belüli ellenzék” furcsa kifejezés. Ha jobban meggondoljuk, Magyarországon, de Németországban, Hollandiában és a legliberálisabb demokráciákban is csak rendszeren belüli ellenzéki pártok vesznek részt a parlamenti életben.

 

Természetesen Nyugaton is vannak szélsőséges pártok, mint a német AfD, amelyek célozgatnak a rendszer nem alkotmányos megdöntésére is, de ők sem mondják ki nyíltan, hogyan képzelik ezt. Zahar Prilepin orosz író magyarul is megjelent, Mert mi jobbak vagyunk című regénye amúgy egy ilyen oroszországi puccsról szól nagy rokonszenvvel, de ez valóban olyan „vörösbarna”, szélsőjobbos-bolsevik kísérlet, amelyhez képest Putyin maga a centrum.

 

„Rendszeren kívüli ellenzéknek” azt kellene neveznünk, aki fegyveres felkeléssel vagy „színes forradalmakkal” próbálja megdönteni a hatalmat. Lehet, hogy túl opportunista vagyok, de szerintem Isten mentse meg ettől Oroszországot és a világot.

 

Attól félek, nem a CNN-nek jó angolsággal nyilatkozó moszkvai egyetemisták kerülnének hatalomra, viszont sötét erők szabadulnának el egy anarchiába süllyedt nukleáris szuperhatalomban.

 

A létező orosz ellenzék meglehetősen különböző ideológiai platformokon áll. Vlagyimir Zsirinovszkij, akivel a strasbourgi Európa Tanácsban magam is sokszor találkoztam, kétségkívül gátlástalan demagóg, a mi hajdani Torgyánunkhoz hasonló karakter. Ő valóban álellenzéknek nevezhető. De a liberális Jabloko, a kommunista párt, a cári-monarchista ellenzék politikailag nem áll közelebb a putyini kormánypárthoz, mint mondjuk a német szociáldemokraták a kereszténydemokratákhoz.

 

A nyugdíjreform elleni heves tiltakozást, több százezer ember mozgósítását a kommunista párt szervezte. Nem is eredménytelenül, mert a hatalom kénytelen volt a szigorítások egy részét visszavonni, így például a nők nyugdíjkorhatára csak 60 évre emelkedett a tervezett 63 helyett.

 

Legyünk őszinték, a magyar ellenzéknek mostanában ennyi eredményt sem sikerült elérnie a Fidesz döntéseivel szemben.

 

A Jabloko és a szociáldemokrata párt is teszi a dolgát, nehéz körülmények között küzd egy demokratikusabb, illetve szociálisabb Oroszországért. A monarchisták pedig – az ortodox egyházzal karöltve – ideológiai és emlékezetpolitikai kérdésekben konfrontálódnak elsősorban a kulturális kormányzattal, amely náluk azért kevésbé reakciós. És ott a Sztálin-kultusz, amely sokakban bizarr módon összeolvad a cári birodalom iránti nosztalgiával.

 

A patriotizmus és a nacionalizmus közti határvonalat mindig nehéz meghúzni. De abban biztos vagyok, hogy Oroszországban ez a kettő együtt erősebb a nyugati típusú demokrácia iránti vágynál. Ezt sajnos elfelejtik azok, akik azt képzelik, hogy minden orosz ellenzéki a Nyugat feltétlen híve.

 

És Navalnij?

 

Alekszej Navalnij bátor ellenzéki politikus, aki valóban felfelé teker a lejtős pályán, nem adja fel, és sikeresen építi személyes imázsát. Huszonnégy évvel fiatalabb Putyinnál, van ideje a politikában.

 

De nyugati értelemben liberálisnak nevezni szerintem tévedés. Nacionalista politikus, aki ellenzékben olyan rasszista megjegyzéseket is megengedett magának a grúzokkal és általában a kaukázusi emberekkel szemben, amit Vlagyimir Putyin óvatosan elkerül. Azt is világossá tette, hogy elnökként ő sem adná vissza a Krímet Ukrajnának.

 

Egyik fő kritikája az elnökkel szemben az, hogy Putyin nem képviseli elég hatékonyan az orosz érdekeket a világban.

 

És legyünk őszinték: lényegében a politikai öngyilkosságra való felszólítás lenne azt várni egy orosz politikustól, hogy a Krím Ukrajnának való visszaadása mellett érveljen.

 

Hegyi Gyula az MSZP alelnöke, publicista, volt európai parlamenti képviselő. Hozzászólnál te is? Vitáznál vele? Írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Romániában a megyei és helyi önkormányzatokban lévő női képviselők aránya eddig is eléggé alacsony volt, egy civil szervezet adatai szerint ez az arány a mostani választások után sem fog sokat javulni.

Átlagosan 4-5 bőröndnyi koszos ruhát visz magával a Fehér Házba, hogy miközben ő az amerikai elnökkel tárgyal, kimossák neki.

Kancának nevezte feleségét, egy bárány megrontásával vádolta meg a képviselőt.

Továbbra is nagyon sok az új eset Magyarországon, és a tesztek pozitivitási rátája is viszonylag magas.

Közeleg a novemberi elnökválasztás, így mindenki ráfordult a célegyenesre: míg Biden online kampányol, Trump a gyűlések mellett most a nyugdíjasoknak adna szövetségi támogatást, mindössze másfél hónappal a választás előtt.

Így az EU helyett az amerikai és a kanadai kormánnyal egyeztetve fog Nagy-Britannia dönteni arról, hogy a Lukasenka-rendszer mely tisztviselőit büntesse utazási és pénzügyi korlátozásokkal.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Ezt is szerettétek

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás