+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kardos Gábor
2019. szeptember 9. hétfő, 19:31
Ha mostantól klímakatasztrófának nevezzük a klímaváltozást, azzal csak hárítjuk a problémát, úgy teszünk, mintha nem kizárólag mi, emberek lennénk érte felelősek.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Az Extinction Rebellion Magyarország nyílt levélben kérte a klímaváltozás helyett súlyosabb kifejezések használatát a magyar sajtótól. „Arra kérjük tehát Önöket, hogy a témával kapcsolatos cikkeikben és beszámolóikban a továbbiakban ne a »klímaváltozás« kifejezést használják, hanem a valóságot sokkal inkább leíró »klímaválság«, »klímaösszeomlás« vagy »klímavészhelyzet« szavakat” – írták többek közt az Azonnalinak.

 

Aki követi az ökolpolitikailag progresszív sajtót, annak nem új ez a kezdeményezés, a Guardian például már májusban részletes szerkesztőségi állásfoglalást adott ki a terminológia-váltás melletti elkötelezettségükről. A nyílt levél lényegében ezt a trendet követi.

 

Nem pánikolni kéne, hanem észrevenni, hogy nem csak a klíma van válságban

 

Aki a témával kapcsolatos írásaimból akár csak pár sort olvasott az utóbbi években, azt hihetné, hogy most fenntartások nélküli lelkesedéssel üdvözlöm ezt a kezdeményezést, de nem ilyen egyszerű a helyzet. Bár a gyökeres szemléletváltást halaszthatatlannul sürgősnek tartom, és ebben kiemelt szerepe van a szóhasználatnak, ugyanakkor

 

a klímapánik alapjában tévút, zsákutca.

 

Nemcsak azért, mert az apokaliptikus pánikkeltés önmagában is veszélyes, önbeteljesítő jóslat, ha nem kínálunk egyúttal akár nagyon radikális, de megvalósítható alternatívákat. Legalább ekkora probléma, hogy a médiában és a közbeszédben a klímára szűkítik le az egész ökológiai és civilizációs válságot, aminek a klíma csupán egyik és nem is a legfontosabb aspektusa, részproblémája.

 

Amikor a klímáról beszélünk, még mindig nem elég világos a szóhasználatunkban a probléma voltaképpeni természete. Úgy tűnik, mintha a probléma valami természeti katasztrófa lenne, vagy az ember által súlyosbított természeti katasztrófa. Pedig nekünk kizárólag saját egyéni és kollektív felelőtlenségeink rendszerén kéne változtatni, kizárólag ezért kellene felelnünk és ezt kellene azonosítani, mint fő problémát.

 

A klímakatasztrófa fogalma emiatt ugyanúgy nem hoz elég gyökeres szemléletváltást mint amikor természeti katasztrófákról vagy környezeti katasztrófákról beszélünk – ezáltal is eltávolítva, elidegenítve magunktól a problémát, amiért pedig etikailag kizárólag mi emberek volnánk felelősek. Nem környezeti vagy klímaválság van, hanem etikai válság, az emberi felelőtlenség példátlan felhalmozódása (kapitalizálódása!) és rendszerré tétele itt a probléma gyökere. Szóval

 

nem kéne úgy tennünk egy pillanatra sem, mintha a klímával (a természet rendszerével) lenne baj és nem a mi civilizációnkkal, hozzáállásunkkal, mindennapi gyakorlatunkkal (a mi rendszerünkkel).

 

A nyílt levél által kipellengérezett klímaváltozás kifejezés egyébként nyelvileg, fogalmilag is szerencsétlen, gyakorlatilag értelmetlen, mivel a klíma szó eleve elhajlást, azaz változást jelent (az eredeti görög magyar tükörfordítása épp ezért lett éghajlat). Mivel a klíma már önmagában változás, a klímaváltozás (mint a változás változása) merőben ellentmondásos fogalom.

 

A vészhelyzettől függetlenül is helyesebb tehát a klímaválság kifejezést használni, vagy ha annak sürgető jellegét akarjuk hangsúlyozni, akkor klímavészhelyzet a helyes kifejezés. A pánikkeltő, és felelősségünket nyelvileg a természetre hárító klímakatasztrófa szó kevésbé szerencsés. Nehogy a nagy klímabuzgóságban úgy járjunk, mint az, aki az égő házból csak a tűz szítására használt fújtatót mentette ki – vagyis pont azon nem változtatunk fogalmainkban, szemléletünkben, ami leginkább természetellenes.

 

Akkor mégis mi a bánat a klíma?

 

Csak annak tisztázása marad el rendre a klíma-okoskodásokban, hogy végső soron mi is az a klíma, ami itt válságosan változik. Klíma önmagában nem létezik, mert ugyan mihez képest hajlana el az időjárás – mi a mértéke vagy a viszonyítása alapja? Elég nyilvánvalóan mi emberek vagyunk a viszonyítási alap, sőt: általunk és miattunk következett be a klímának olyan válságosra forduló elhajlása, amivel már kezdeni kéne valamit.

 

Nem a tengerek melegednek túl, és nem az éghajlat vált szélsőségessé, hanem a mi viszonyunk a világhoz.

 

A klímaválság nem a hőmérsékleti adatok, hanem az ember, illetve a civilizáció elhajlása.

 

Az ősi kultúrákban még evidens volt az ember és a kozmosz sorsközössége, amitől gyakorlatilag csak a modern nyugati civilizáció idegenedett el a történelemben példátlan módon és mértékben. Ilyen elhajlás csak nálunk és általunk következett be.

 

Mára már olyan durva következményekkel jár, hogy újra be kell látnunk az emberi tevékenység és a kozmosz eredendő összefüggéseit, amitől civilizációnk sokáig megpróbált elvonatkoztatni, sőt: elmaradott, primitív népekre jellemző naiv világnézetként sajnáltuk le azt, hogy ha bárki kozmikusan is felelősnek érezte magát és közösségét a világ sorsáért. Tulajdonképpen a modernitásban sorsunk minden kozmikus összefüggését tagadni próbáltuk, sőt: azt is, hogy az emberi élet egyúttal kozmikus dimenzióval is bíró sors lenne…  Inkább erről kéne tehát beszélnünk klímahisztéria vagy klímatagadás helyett. Mert sajnos

 

a klímapánik is tagadja lényegi felelősségünket a helyzettel kapcsolatban, vagyis nem sokkal visz közelebb a megoldáshoz mint a klímatagadás.

 

A világgal való klíma-perünkben a koronatanúk az őslakosok lehetnek

 

Hogy milyen természetű és mélységű a felelősségünk, a fogyasztói civilizáció felelőssége, azzal tökéletesen szembesíthet minket az, amit az égő Amazónia egyik törzsfőnöke vág a szemünkbe: „a törzsek közül sokan egymás ellen harcoltak, de most összefogunk, hogy együtt küzdhessünk közös ellenségünk ellen. És ez a közös ellenség ti vagytok, a nem őshonosok, akik megszálltátok a földjeinket, és most azokat a kisebb őserdőket is felégetitek, amit eddig még meghagytatok nekünk.” 

 

Ha csak egy pillanatra az erdők szóvivőjeként és a Föld hangjaként tudjuk meghallani, amit mond a törzsfőnök, az sokkal mélyebb szemléletváltást hozhat, mintha klímakatasztrófáról beszélünk.

 

Amíg azt képzeljük, hogy a törzsfőnök csak Bolsonaro táboráról vagy a nagytőkéről beszél, és nem a mi egész civilizációnkról, mindazokról, akik a fogyasztói társadalom részei (akár valamivel tudatosabb fogyasztókként mi magunk is azok vagyunk), addig nem döbbenünk rá, milyen gyökeres és milyen természetű váltásra van szükség, és ez mennyire sürgős történelmi szükségszerűség. És hogy mennyire nem lesz elég hozzá a szelektív hulladékgyűjtés meg hasonlók. Civilizációs exodus nélkül nem ússzuk meg.

 

Az amazóniai törzsfőnök nem klímaválságról beszél, hanem arról, hogy még mindig fejlődésnek (netán fenntartható fejlődésnek) tartjuk közös otthonunk, a természet kirablását és elpusztítását.

 

Modern nyugati civilizációnk lényege máig az egész természet leigázása és kizsákmányolása – a Föld gyarmatosítása. Nem csupán helytelen fogalomhasználatunkra utal a törzsfőnök, hanem arra, hogy nem látjuk (nem érezzük) azt a közös szellemiséget, ami által rokonainkat, testvéreinket kellene látnunk nemcsak a természeti népekben, hanem a fákban, állatokban és az egész földi élet minden megnyilvánulásában. Enélkül pedig természetellenes (elidegenedett) marad minden megnyilvánulásunk. Amíg objektívnek és tudományosnak a természetestől és az organikustól elidegenített szemléletet tartjuk, addig nem lesz megoldás, nem lesz életképes szemléletváltás.

 

A jelenleg elhatalmasodó klímapánik sajnos még jobban elidegenít minket a természettől ahelyett, hogy visszafordítana minket felé, ezért hosszabb távon nem lehet jó irány. Annál is inkább, mert a klímapánik egyelőre nemhogy megdöntené a Bolsonarok, Trumpok, Putyinok és Orbánok rendszerét, hanem még erősíti is a hatalmukat, sőt: egyre több hivatkozási alapot szolgáltat nekik az erőszak rendszerének kimaxolására.

 

Olvasnál még Kardos Gábortól az Azonnalin? Ide kattints! Van ötleted, hogy minek kéne nevezni mostantól a klímaváltozást? Szavazz itt!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Noha a belgrádi parlamentbe bekerült pártok közül alapvetően mindenki kormányozna a Szerb Haladó Párttal, Vučićnak nem sürgős, hogy felálljon az új kormány. Mi ennek az oka?

Ha az ellenzék komolyan gondolja a győzelmi esélyeit, el kell döntenie, hogy hogyan indul, ezért vitasorozatot indítunk ellenzéki politikusokkal
és értelmiségiekkel.

Mindössze 6010 tesztett végzett az elmúlt 24 órában Magyarország, a környező országok közül csak Csehországban tesztelnek kevesebbet. Grafikonon mutatjuk, hogyan áll a járvány Magyarországon és a környező országokban!

A plexi arcvédő pajzsok igazán csak a koronavírusnál sokkal nagyobb részecskék ellen nyújtanak hatékony védelmet.

A Legának nem sikerült bevennie az ötven éve vörös Toszkánát, az Öt Csillag az északi régiókban gyakorlatilag eltűnt, a déliekben összeomlott.

Hónapok kérdése, és közvetlen vasúti összeköttetése lesz a román főváros repülőterének a belvárossal. Eddig csak buszozni vagy taxizni lehetett.

A koronavírus miatt idén hiány volt a külföldi munkaerőből.

A hét kérdése

A legújabb módi az lett, hogy ingyenes koronavírus-teszteket követel az ellenzék a kormánytól. De valóban szüksége van erre mindenkinek, a kisnyugdíjastól a kőgazdag vállalkozókig? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Biciklis túra azoknak, akik szeretnének bringázni, de eddig Budapesten nem mertek biciklire ülni. Több időpontban, egészen szeptember 22-ig.

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29., Művész Kávéház és Cukrászda.

Ezt is szerettétek

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Mit szól ahhoz Pacher Tibor, a tudóscsapat vezetője, hogy Magyarország is beszállt az űrversenybe? Podcast!

Mi lesz a jogállamisághoz kötött kifizetésekkel? Jó-e nekünk az EU által közösen vállalt hitel? Akkor most győzött Orbán Brüsszelben az EU-csúcson, vagy lebőgött?

Kulturáltabb szórakozónegyeddé válik-e a Belső-Erzsébetváros, vagy valóban keresztet lehet vetni az ottani éjszakai életre? Riport és interjúk a bulinegyedből. Podcast!

Miért tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói és oktatói? Mit mond a megválasztott, de a kormány által kinevezett rektor? És a politika? Körbejártuk.

Twitter megosztás Google+ megosztás