Az ÖVP egyik veteránja az Azonnalinak: Ősszel újra előkerül majd, Néppárt-tag marad-e a Fidesz

Franz Fischler az Osztrák Néppárt (ÖVP) színeiben töltötte be egykoron a mezőgazdasági európai biztosi posztot. A politikus jelenleg az alpbachi Európai Fórum vezetője. A minden év augusztusában nemzetközivé váló kis tiroli faluban beszélgettünk vele az osztrák választásokról, Orbán néppárti tagságáról és arról, miként lehetne jobban ellenőrizni az európai uniós pénzek felhasználását.

Ausztria szeptember végén újra választ, miután májusban szétesett az ÖVP-FPÖ-kormány. Őszre minden visszajön?

Nem szívesen megyek bele bármiféle spekulációkba. Senki nem tudja most megmondani, milyen koalíciók lesznek majd a választás után matematikailag és politikailag lehetségesek.

De azért az ÖVP szívesen folytatná az FPÖ-vel?

Nagy valószínűség szerint az ÖVP a választásokon megőrzi az első helyét. Minden más azonban teljesen bizonytalan, egyáltalán nem tudjuk, miként fog szerepelni a többi párt.

Kurz teljesen elfogadott az ÖVP-n belül? A vezető szerepe ugyanis…

A vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen!

De mindig hallani kritikus hangokat az ÖVP-n belül, akik nem értenek egyet Kurz stílusával vagy politikájával.

Ezeket a hangokat csak a sajtóban hallani, a párton belül Kurzot senki nem kritizálja.

Az ÖVP egykori elnöke, Erhard Busek tavaly az Azonnalinak keményen bírálta Kurzot Fiumében. Idén pedig egy Kurz-kritikus újságíró könyvéhez írt előszót.

Ez Busek úr magánakciója, gratulálok neki, csodálatos. Az ÖVP nagyrészében azonban egészen másképp tekintenek Kurzra, mint ahogy Busek ezt teszi.

A befolyásos tartományi szervezetek is elégedettek azzal, hogy Kurz a fekete ÖVP-ből egy türkizkék one-man-show-t csinált?

Nézze, az ÖVP-ben az az elv, hogy

Majd ha kudarcos lesz, akkor leszünk vele szemben kritikusok.

Márpedig Kurz most sikeres még.

Na látja!

De milyen koalícióban lesz sikeres?

Már az interjú elején megmondtam önnek, hogy nem kezdek spekulálni erről, ez majd eldől a választások után.

Jó, akkor beszélgessünk egy másik Néppártról, mégpedig az Európai Néppártról. Orbán még mindig nincs kizárva. Talán ő is annyira sikeres az önök szemében, hogy nem akarják igazán kritizálni?

Orbán kapcsán teljesen egyetértek a kritikusokkal. Orbán évek óta azt a játékot játssza, hogy folyamatosan letapogatja, meddig mehet el, hol húzódnak a vörös vonalak. Ezt csinálja Magyarországon is, és ezt műveli velünk, az Európai Néppárttal is.

Eddig elég sikeres ebben, a vörös vonalak folyamatosan távolodnak.

Már két évvel ezelőtt, amikor Orbán elkezdte betámadni a CEU-t, világosan megmondtam: ez a fajta orbáni politika teljességgel szembemegy az Európai Unió és az Európai Néppárt alapértékeivel.

Ezzel szemben még mindig ott van.

Az európai parlamenti választások előtt az egész kérdést választási taktikai okokból szőnyeg alá söpörtük, de a kérdés nem lett ezzel megoldva. Ősszel, amikor az Európai Néppárt új elnököt választ, a kérdés újra fel fog merülni.

És legalább itt akarna kicsit spekulálni: kizárják végül Orbánt?

Nem, ebben a kérdésben se fogok spekulálni, szeretek a tények, a valóság talaján maradni.

De csak van véleménye a kérdésről?

Azt várom el a pártcsaládomtól, hogy világos helyzetet teremtsen. Le kell fektetni, mik a tagság feltételei, és aztán Orbán eldöntheti, hogy ezeket be akarja-e tartani, vagy sem. Ha nem, akkor nincs köztünk helye. Az nem megy, hogy mi felállítunk elveket, majd folyamatosan elfogadjuk, ha valaki megsérti ezeket.

Orbán egyik kritikusa, Manfred Weber már elbukott.

Ez a bukás nem visszalépés az európai demokrácia számára?

A rendszer nem volt jó, mert csak egyszerűen elfedte, hogy a mai napig nincs egységes európai választójog. Az új Európai Bizottságnak az lesz az egyik feladata, hogy az egész választási rendszert európaibbá, demokratikusabbá tegye. Az nem járja, hogy a tagállamokban teljesen eltérő szabályok szerint zajlanak a választások, még a választási korhatár se egységes európai szinten. Egységes európai szabályok kellenek mindenütt.

Jönnek akkor a transznacionális listák?

Felőlem jöhetnek. De első lépésben az egységes európai választójog és választási szabályok kellenek. Én azt javaslom, hogy a képviselők nagyrészét európai egyéni választókörzetekben válasszuk, így növekedne a választópolgárok és a képviselőik közötti kapcsolat, bizalom, ami az egész EU elfogadottságát is segíti. És minden európai polgárnak lenne egy második szavazata is, amivel meg az európai pártlisták közül választhatna.

Az, hogy a mostani európai bizottsági elnök megválasztásánál teljesen figyelmen kívül lett hagyva a Spitzenkandidat-rendszer, nem vezethet oda, hogy öt éve múlva már nem lesz olyan nagy a részvétel, mint most?

Ennek veszélye valóban fennáll. De csak akkor, ha addig nem sikerül még európaibbá, egységesebbé tennünk az európai választások szabályait.

Ma mit használ nekem a Spitzenkandidat-rendszer? Egy Spitzenkandidatra legfeljebb csak akkor tudok szavazni, ha abban az országban élek, ahol az ő pártja is indul.

Ursula von der Leyen képes lesz ilyen reformokat beindítani?

A képessége megvan hozzá, de a siker nemcsak tőle, hanem a tagállamoktól is függ. És sajnos manapság azt figyelhetjük meg, hogy a nacionalizmus erősödik, az egyes tagállamok a másikak kárára, költségére akarják a saját érdekeiket érvényesíteni. Régebben se volt mindig harmonikus az együttműködés a tagállamok között, de volt egy közös cél mindig előttünk.

Túl nagy a mostani EU egy közös célhoz?

A méret is számít, de nem ez a lényeg. A fő probléma, hogy a nacionalizmus erősödik. Pedig mindenkinek be kéne látnia, hogy az európai kisállamoknak – és az USA-hoz vagy Kínához képest mindannyian kisállamok vagyunk – egyedül semmi esélyük helytállni a globális versenyben.

Egy európai szintű protekcionizmus megoldás lehetne?

Dehogy! A protekcionizmus sohasem megoldás semmire, mindegy, milyen szinten élnek vele. Egy olyan Európára van szükségünk, amely a multipoláris világban helytáll, és sem magánál, sem másnál nem támogat protekcionista intézkedéseket.

De nem éppen egy európai protekcionizmussal lehetne a még mindig meglévő belső gazdasági, társadalmi különbségeket kiegyenlíteni, amelyek a nyugati és keleti tagállamok között a mai napig fennállnak?

A társadalmi összetartozás alapvető egy működő közösséghez, ez igaz Európára is, ezért a kérdés, miként lehet a nyugati és keleti, valamint az északi és déli különbségeket mérsékelni, valóban fontos lesz a következő években. Az új tagállamok kapcsán azonban az is probléma, hogy számos politikus eleve túl sok mindent ígért meg az EU-csatlakozással, és miután ezen ígéretek értelemszerűen nem teljesültek, most részben nagy a kiábrándultság.

A különbségek kérdése nem csak érzés, hanem tény. Miként lehet ezeket kiegyenlíteni?

Ez a kérdés egyáltalán nem új, már a spanyolok, portugálok, görögök csatlakozásánál felmerült, hogy miként lehet az ottani életszínvonalat emelni. A mai napig vannak Dél-Európában is régiók, amelyek nem lettek versenyképesek, hiába kaptak EU-támogatást. Másrészről persze nem szabad azért a pozitív dolgokról, a fejlődésről sem elfelejtkezni. Ha megnézzük az új EU-tagállamok gazdasági adatait, akkor jól látszik a fejlődés.

Ez a növekedés elsősorban az EU-pénzekkel magyarázható. Azok egy jelentős része viszont el is tűnik helyben.

Igen, sajnos a korrupció nagyon égető probléma az új tagállamokban. A régi tagállamokban is van persze korrupció, de az új tagállamokban a korrupció mértéke sokkal-sokkal jelentősebb, nagyobb.

Hogy lehetne akkor jobban az EU-pénzek elosztását ellenőrizni?

Úgy, ahogy az Európai Bizottság az agrártámogatások esetén teszi, ahol közvetlenül tud ellenőrizni, és ha többször is visszaélésre bukkan, akkor törölheti a támogatásokat.

De az új tagállamok nem működnek mindig együtt a korrupció leküzdésében.

Igen, ha nincs meg a tagállami együttműködés, akkor jelenleg az EU nem tud sok mindent csinálni a korrupció ellen.

Az Európai Bizottságnak közvetlenül oda kell tudnia mennie a helyszínre, ellenőriznie kell tudni a pénzek felhasználását, és ha visszaélésekre bukkan, akkor közvetlenül kell tudnia fellépnie ezek ellen, mert nem mindig lehet kivárni a tagállami intézkedéseket. Ez persze nem jelenti azt, hogy még több bürokrata legyen Brüsszelben. A korrupció elleni harcban is fontos a szubszidiaritás elve, azaz a problémákat leginkább helyben lehet a legjobban megoldani.

FOTÓK: Bogdan Baraghin / EFA, Flickr