Kilépés nélküli brexit: elstartolt a harmadik évad!

Merre vihetik még a készítők a Kilépés néküli brexitet? A drámából komédiába váltó sorozatot, a brit humor Monthy Python, Mr. Bean és Csengetett, mylord? utáni legújabb csodáját, amelyet európai nézők százezrei egyre nagyobb derűvel figyelnek, és

De foglaljuk össze, mi is történt az eddigi évadokban a konzervatív oldalon. Az első évadban David meg akarta erősíteni pártja pozícióit, ezért népszavazást szervezett, amelyen meglepetés született. A második évadban aztán – amelyet egyben utolsónak is szántak – Theresa megpróbálta véghezvinni az emberek akaratát, de a parlament és a saját pártja is ellene fordult.

A vérfrissítés tehát egyértelműen ráfért a sorozatra, hiszen a második évad főszereplője, Theresa láthatóan elfáradt, a történetét nem tudták már merre továbbvinni a készítők.

Váratlan, egyúttal mégis találó, hogy a harmadik évad főszereplője az a Boris lett, aki már az első évadban meglepetést okozott azzal, hogy Daviddel szembemenve a kilépési kampány oldalára állt, és akiről régóta rebesgették, hogy szeretné megszerezni Theresa bársonyszékét. Emlékszünk még, micsoda dráma volt ez?

Boris megjelenésével újra felpörögtek az események, új életet leheltek a sorozatba, ráadásul egyre közelebb kerül a fenyegető dátum, október 31-e, amikor az Egyesült Királyságnak el kéne hagynia az Európai Uniót. Azonban egyre valószínűtlenebbnek látszik, hogy ez sikerülni fog.

Boris jött, látott, vesztett

Theresa és a többi rivális eltakarítása után Boris nagy svunggal vetette bele magát abba, hogy – ahogy mondani szokás – tiszteletben tartsa az emberek (három évvel ezelőtti) véleményét és deliverálja végre a brexitet, ha törik, ha a szakad, ha piros hó esik, vagy ha eurokraták potyognak az égből.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ugyan Boris arról beszél, hogy nagyon szeretne megegyezni az EU-val október 31-e előtt, de közben ő és emberei, Michael, a két Dominic és a többiek gőzerővel készítik fel az államapparátust a megállapodás nélküli kilépésre, és sokakban felmerült, hogy talán Boris nem is szeretne megegyezni, hanem valamiért alapvetően a no dealre hajt.

A korábbi évad egyik főellensége, az éppen Theresa kívánsága alapján, demokratikusan megválasztott parlament egy jelentős része – így munkáspárti képviselők többsége, illetve liberális demokrata, skót nemzeti, wales-i és zöld ellenzék, na meg a konzervatív lázadók – azonban nem örülnek ennek, és meg akarja ezt akadályozni.

Egy darabig úgy nézett ki, hogy a Munkáspárt vezére, Jeremy nemzeti egységkormányt fog alakítani megpuccsolva Borist egy bizalmatlansági indítvánnyal, de ez nem nagyon tetszett a többi, brexitet ellenző pártból sokaknak, szóval erre nem került sor,

Nagyjából ezzel egyidőben, vagy éppen ezért Boris bejelentette, hogy szünetre küldi a parlamentet, aminek egyrészt tényleg éppen ideje volt a szokások szerint, másrészről viszont eléggé úgy nézett ki, hogy a Bombasztikus Boris valójában csak meg akar szabadulni a kritikus pillanatban attól a – vele ellentétben – demokratikusan megválasztott, de totál döntésképtelen szereplőtől, amely beleköphet a levesébe. (Erről másik tévékritikusunk itt írt bővebben.)

Azzal azonban nem számolt, hogy a parlamenti ügymenetről döntő szavazás napján először elveszíti egyfős többségét, mikor egyik képviselője átült a liberális demokratákhoz, majd még huszonegy tory képviselő lázadt fel és szavazott az ellenzékkel annak ellenére – vagy éppen azért –, hogy Boris előre közölte velük, hogy ebben az esetben kirakja őket a pártból. ami aztán meg is történt.

Igen, ha nem egy sorozatot néznénk, most mondanánk, hogy a legjobb történeteket az élet írja!

Mi jöhet még? Hát még egy választás!

Az előző évadokban antagonistaként fontos EU elvileg azért adott legutóbb október 31-ig haladékot, hogy addig találják ki a britek, hogy mit akarnak, mert Brüsszel álláspontja – a Theresa által kialkudott, senki által nem kedvelt megállapodás – nem fog változni.

Ehhez képest a brit politikusok arra használták ezeket a hónapokat, hogy megbuktassák Theresát, a konzervatív párttagok megválasszanak miniszterelnöknek valakit, akiről lehetett tudni, hogy inkább élezni, mint tompítani fogja az ellentéteket.

más kérdés, hogy ehhez a törvények alapján kétharmados többségre van szükség a parlamentben, amije – ugyebár – jelenleg nincs Borisnak, Jeremy pedig csak akkor támogatná az előrehozott választást, ha előtte elfogadnák a no deal-ellenes törvényt.

Boris most arra játszik, hogy az általa „megadási törvényként” (surrender bill) emlegetett ellenzéki mozgással szemben azt hangsúlyozza minden megszólalásában, hogy ő a nép akaratát akarja teljesíteni, és ha máshogy nem megy, a népre szeretné bízni a döntést a választással, míg ellenfelei ódzkodnak ettől.

Az előrehozott választás azonban – ahogyan arra másik tévékritikusunk rámutatott – egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben megoldaná a patthelyzetet, ráadásul Borisnak valamit kell kezdenie Nigel EP-választáson hasító Brexit Pártjával, amitől igazából most már csak annyi különbözteti meg a konzikat, hogy amazok nincsenek kormányon.

Nigel a tegnapi nap folyamán be is röffentette a Facebookon a kampányát, biztos, ami biztos, miközben Brüsszel is úgy döntött, hogy elkezd rendesen felkészülni arra, hogy itt bizony a no deal lesz a végső megoldás.

Egy biztos: október 17-én az éppen regnáló brit kormányfőnek jelenése van egy EU-s csúcson, de hogy ki lesz az, aki elmegy oda, azt jelenleg nem lehet tudni.

Az évad tehát továbbra is izgalmasnak ígérkezik, és még egyáltalán nem látni, hogy mi lesz ebből: rendezett brexit, megállapodás nélküli brexit,

ami egy olyan pokol, amelynek láttán még Dante is csettintene.

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

Azonnali

Van még itt cikk a témában:

Előrehozott választást írna ki Johnson, ha az EU tovább halasztja a brexitet

Nem jött be a „legyen kapitalizmus, csak a német munkás színvonalán zsákmányoljanak ki” óhaja

Az ország, ami még a nevét is feladta az EU-tagságért, de mi mégse tudjuk, kellenek-e