+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Illés Gergő
2019. szeptember 3. kedd, 17:31
Liberalizáció, privatizáció, bürokráciacsökkentés, digitalizáció: ilyen hangzatos programpontokkal ismertette gazdaságfejlesztési programját a politikai újonc ukrán miniszterelnök, csupán egy héttel az IMF-delegáció Ukrajnába érkezése előtt. A liberális álomvilág ugyanakkor nem véletlen: Zelenszkij elnök hatalmát nemcsak a nyugattal ápolt jó viszony, hanem egy jelentős ukrán gazdasági növekedési hullám is erősítheti.

Banki liberalizáció, privatizáció, földreform: igazi liberális álom az új ukrán kormány gazdaságpolitikai csomagja. Ennek pedig az az IMF örülhet a legjobban, melyet Vologyimir Zelenszkij ukrán elnök híres sorozatában komikusként még elküldött a picsába.

 

Technokrata, tapasztalatlan, de hűséges az új kabinet

 

Az államfő hétfőn találkozott új kormányával, köztük Olekszij Honcsaruk miniszterelnökkel – a kabinet főként technokratákból, cégvezetőkből, civil aktivistákból és egészen eddig politikafüggetlen személyiségekből áll, az elitellenes Zelenszkij számára ugyanis kulcsfontosságú, hogy a teljesen lejáratódott ukrán politikai garnitúrából ne kerüljenek vállalhatatlan arcok kulcspozícióba. Ha szeretnél bővebben is olvasni arról, hogy kikből áll az új ukrán kormány, ide kattints az elemzésünkért! Zelenszkij rögtön erősen kezdett: utasításokat is adott a kabinetnek, hogy kezdjék el felpörgetni az ukrán gazdaságot, Olekszij Honcsaruk miniszterelnök pedig rögtön ismertetett is egy nagy gazdaságélénkítési csomagot:

 

olyat, amelytől minden nyugati liberális közgazdásznak könnybe lábadhat a szeme.

 

Honcsaruk a maga harmincöt évével a legfiatalabb kormányfője lett Ukrajnának, politikai tapasztalattal pedig lényegében nem rendelkezik: az új kormányfőt pár hónapja Zelenszkij emelte be a nagypolitikába azzal, hogy az elnöki adminisztráció gazdasági kérdésekért felelős vezetőhelyettesévé tette. Majd gyorsan miniszterelnököt csinált belőle, a politikai újonc miniszterelnökké emelése pedig nagyon is érthető lépés Zelenszkij részéről.

 

A félprezidencális Ukrajnában ugyanis Zelenszkij kínosan ügyelt rá, hogy a miniszterek, de leginkább a miniszterelnök semmiképp se nőhessen ki mellette új politikai alternatívaként. Ebből ugyanis már bőven akadtak problémák a rendszerváltás utáni ukrán történelem folyamán: az oroszbarát Viktor Janukovics szolgált miniszterelnökként az EU-párti Viktor Juscsenko alatt, ahogyan Julija Tyimosenko miniszterelnökségében is volt egy időszak, amikor az időközben már elnökké avanzsáló Janukovics alatt kellett vezetnie a kormányt.

 

Az újonc Honcsaruk ezzel szemben a legkevésbé sem veszélyezteti Zelenszkijt, és a kinevezéséhez sem volt szükség hosszas tárgyalásokra és politikai háttéralkukra: a Zelenszkij-féle Nép Szolgája párt önmagában birtokolja a többséget a kijevi parlament alsóházában, így

 

mindaddig, amíg a Verhovna Rada Zelenszkijhez hű, a kormány éppolyan könnyen kinevezhető, mint amilyen egyszerűen leváltható.

 

Vagyis Honcsaruk Zelenszkij akaratából lett miniszterelnök, és ne legyenek kétségeink afelől, hogy pontosan addig is marad a helyén, amíg csendben üldögél a minisztertanács élén, és bólogatva végrehajtja Zelenszkij akaratát.

 

Zelenszkijt a növekedés tarthatja hatalomban

 

Ami pedig nem más, mint a minél intenzívebb gazdasági növekedés, hiszen az elitellenes Zelenszkijt részben pont a tragikus gazdasági helyzet miatti tömeges elkeseredettség repítette több, mint hetven százalékos többséggel az elnöki székbe. A képlet egyszerű: ha Zelenszkij felpörgeti a gazdaságot, stabilizálja a hatalmát.

 

Ha nem, akkor ugyanabban a politikai tömegsírban végzi, mint szinte az összes szépreményű ukrán politikus az elmúlt harminc évben.

 

Nem véletlen elvárás tehát, amikor Honcsaruk arról beszél, hogy öt év alatt (ami pont egy parlamenti és elnöki ciklus) negyven százalékkal bővíti majd az ukrán gazdaságot. Ehhez a miniszterelnök szerint eleinte évi öt, de inkább hét százalékos növekedésre lesz szükség. Nézőpont kérdése, hogy ezt csak simán ambiciózus, vagy inkább megmosolyogtató célként értékeljük, mindenesetre Ukrajnában már volt hasonlóra példa: a '90-es éveket végigkísérő, még az orosznál is durvább recesszió után az ezredfordulón úgy látszott, van növekedési tartalék az országban. A gazdaság kilőtt, 2000 és 2007 között az éves GDP-növekedés nem is csökkent öt százalék alá – no persze a 2005-ös évet kivéve, mikor a narancsos forradalom utáni instabil politikai helyzet éreztette hatását.

 

A lendület azonban megtört a gazdasági világválság után, persze nehéz is lendületes gazdaságot működtetni, ha az ország keleti felét Oroszország szorongatja, a Krím-félszigetet pedig nemes egyszerűséggel el is csatolja. Most viszont, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus befagyott, Ukrajna elkezdett talpra állni, és már harmadik éve tart egy enyhe, gazdasági növekedési hullám is. Ezt a hullámot szeretné meglovagolni Zelenszkij, csak számára már nem lesz elég, ha a mostani két-három százalékos ütemben bővül tovább a gazdaság:

 

az igazi sikerhez öt-hét százalékok kellenek, melytől egyébként Honcsarukék egymillió új munkahely létrejöttét várják.

 

Jön az IMF, jönnek a liberális reformok

 

Ezt megvalósítani persze nem egyszerű feladat, de nagyon is szükséges: szeptember 10-től 24-ig az országba látogat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) delegációja, hogy megvizsgálja: teljesülnek-e a korábbi ukrán kormány által kért többmilliárd dolláros hitel folyósításának feltételei. És persze ha már ott vannak, Honcsaruk szerint szó lehetne egy újabb IMF-hitelről is, a miniszterelnök ugyanis már elő is irányozta egy új, három-négy éves együttműködési program elindítását a valutaalappal.

 

És mi is lehetne jobb kezdés egy újabb együttműködéshez, mint az IMF-nek oly kedves piaci reformok? Semmi, és ezt Honcsaruk is tudta, mikor hétfőn bemutatta az új ukrán kormány gazdaságélénkítési tervét, melyet a Novoje Vremja (Új Idők) ukrán lap nemes egyszerűséggel „Liberális Blitzkriegnek” nevezett: nem véletlenül, hiszen van benne liberális földreform, liberalizáció, privatizáció, digitalizáció, útépítés, bürokráciacsökkentés,

 

szóval egy sor olyan dolog, amitől egy IMF-delegáció folyékony halmazállapotúvá válhat.

 

A földreformnál a fő célkitűzés az lenne, hogy a földpiac is versenyalapon működjön, ezt a jövő év második felében vezetnék be: most ugyanis még mindig nem engedélyezett Ukrajnában a földforgalom, a birtokviszonyok súlyos korlátokkal, alapvetően bérleti alapon működnek. A másik fontos ígéret: egy óriási ukrán privatizációs hullám. Ukrajnában még továbbra is jelentős az állami szerepvállalás a gazdaságban, az állami cégek pedig nem ritkán veszteségesek, ezek közül soktól pedig szabadulna az új kabinet. Persze csak úgy, hogy a kulcsfontosságú stratégiai iparágakat ne árusítsák ki felelőtlenül, legalábbis Honcsaruk ezt ígérte a privatizáció ecsetelésénél.

 

Az egyik legnagyobb kihívást az infrastrukturális fejlesztések kérdése adja majd a kormánynak: a miniszterelnök 24 ezer kilométernyi út felújítását tervezi, ezen felül még a tervek között szerepel új kikötők, repülőterek, új belföldi vízi útvonalak kiépítése, és a mozdonyvontatási piac liberalizációja. Jövőre új adórendszer is jön, de Honcsaruk a digitalizációra is nagy hangsúlyt fektetne: „2020 után az egész ukrán államnak teljesen digitálisnak, okostelefonon elérhetőnek kell lennie” – magyarázta a miniszterelnök, aki az állami szervek között októbertől megtiltja a papíralapú kommunikációt.

 

Ezen felül a kormány felülvizsgálja az állami ügynökségek és szervek munkáját, a rosszul működők éléről pedig egyszerűen eltávolítják „a nem hatékony állami menedzsereket, és mindazokat, akik kapcsolatban álltak a múltbéli politikai erőkkel, és az állam szolgálata helyett csak a saját érdekeiket néző érdekcsoportokkal”. Szociális kérdésekben elég szűkszavú a program, itt csak arról van szó, hogy a miniszterelnök szerint a létminimum összegét újra kéne gondolni, mivel azt jelenleg túl alacsonyan határozták meg, és a rezsiköltségeket is csökkenteni kellene.

 

Menjenek a picsába, kampányolt a sorozatában Zelenszkij

 

A liberális szabadpiaci reformok már csak azért is érdekesek, mert az elnök kampányában ilyeneknek semmilyen jelét nem adta. Vologyimir Zelenszkij színészként alapozta meg politikai karrierjét, mikor a három évadon át futó, A Nép Szolgája nevű tévésorozatban Ukrajna képzeletbeli, történelemtanárból lett elnökét játszotta. Ezt pedig azért is fontos kiemelni, mert Zelenszkij programjáról az Igor Kolomojszkij ukrán oligarcha által birtokolt 1+1 tévécsatornán futó 

 

sorozatából könnyebb volt leszűrni a politikai programját, mint a képernyőn kívüli valóságból.

 

Ugyanis az elnökválasztás előtt se neki, se a pártjának nem volt hivatalos választási programja (a párt csak a parlamenti választások előtt publikált egy elég felületes ígéretcunamit), népszerűsége csupán a sorozatban alakított Vaszil Petrovics Goloborogyko karakteréből táplálkozott. Aki a sokáig kiváló, majd olcsó politikai propagandává silányuló sorozat egyik kulcsjelenetében például a szék alá itattatta külügyminiszterével az IMF elnökét, majd az ellenszenves bürokratát nemes egyszerűséggel elküldte a picsába.

 

A valóság azonban úgy tűnik, Zelenszkij számára más forgatókönyveket ír: újabb IMF-hitel, és fontos, régóta várt reformok jöhetnek Ukrajnában. Az elnöknek ugyanis a hozzá hű kormánnyal és

 

az egypárti parlamenti többséggel a háta mögött senkivel nem kell majd kompromisszumot kötnie a reformok ügyében.

 

Az, hogy ezek milyen minőségűek lesznek, beválnak-e, és elhozzák-e a beígért, öt-hét százalékos növekedést, viszont már Zelenszkij és az emberei felelőssége lesz. És bár ettől még fényévekre vagyunk, egy erősödő, demokratikus és gazdaságilag is kikupálódó Ukrajna az egész térségben változásokat indíthat el, és valósággá válthatja Zelenszkij győzelmi beszédének kulcsmondatát: „a volt Szovjetunió összes polgárának mondhatom: nézzenek csak ránk – lehetséges!”

 

NYITÓKÉP: Vologyimir Zelenszkij (balra; forrás: Szluga Narodu) és Olekszij Honcsaruk miniszterelnök (jobbra; forrás: Wikipédia)

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Míg a nyolcadik kerületi választási bizottság két, feltételezésen alapuló cikk miatt elmarasztalta Pikó Andrásékat, a Fővárosi Választási Bizottság megváltoztatta a határozatot.

Migránsozott-e Varga Judit? Megúszhat-e Magyarország bármit is azután, hogy Timmermanstól elveszik a jogállamiság-portfóliót? Nagyon bizalmasak az infók, de elmondjuk, amit tudni lehet.

Még a Wikileaks-alapító Julian Assange adatai is kiszivárogtak, miután korábban menedékjogot kapott a dél-amerikai országtól.

Ha Trócsányi megbukna az EP-meghallgatáson, és a kormány a helyére egy másik fideszes EP-képviselőt jelölne, azt a momentumosok nem szavaznák meg – mondta Fekete-Győr.

Megszüntette volna a Madrid központjába behajtó autókat büntető intézkedést a város jobboldali polgármestere, civilek szerint emiatt sokat romlott nyáron a levegőminőség.

A hét kérdése

Megjelent a nyomtatott Mandiner, de mellette van még Magyar Hang, Figyelő, Demokrata, és sok minden más is. Te melyikre rabolsz rá az újságosnál? Ez a hét
kérdése az Azonnalin!

Azért ide elnéznénk

Kőváry Zoltán pszichológus válaszol a kérdésekre szeptember 19-én este.

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Ezt is szerettétek

Ha már elkezdődött a tanév, itt az ideje kitombolni magunkat!

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Ugyan az ország nagy részében összefog az ellenzék, de ez nem jött össze Mosonmagyaróváron.

Összeszedtünk pár fideszest, akik vidéki létükre mégis befutottak karriert a fővárosban!

Twitter megosztás Google+ megosztás