+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Csuja László
2019. augusztus 26. hétfő, 11:05
Tényleg hülyék a zöldek? A zöldek közössége inkább egy olyan sorsfordító közösség, ami megteremti az ipari civilizáció utáni világot mozgató eszméket

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A legelső tisztázandó kérdés: kiket is nevezünk ma zöldeknek?

 

Mi vagyunk a zöldek: megjósoljuk, hogy jelen civilizációnk összeomlik, hirdetjük, hogy ha így éljük emberi kapcsolatainkat, így éljük fel erőforrásainkat, akkor az utunk rövidesen véget ér, mert elszigetelt foltokban működőképes csak az a társadalomszervezési modell, amit a XVII. század óta folyamatosan építünk, és ipari civilizációnak nevezünk. Működik a sivatagi olajsejkségekben és Grönlandon is, sőt, a szibériai olajmezőktől Hongkongig – de ha ezeknek a civilizációs foltoknak károsító hatása, ökológiai lábnyoma összeér, akkor globális méretekben jelen életvitelünk fenntarthatatlan. És ma már elértük ezt.

 

Józan emberi elme belátja, hogy a jelen valóságunk is kevéssé ismert, de a múlt és a jövő szinte ismeretlen. Hiába van tapasztalati és tudományosan modellezett alapja a zöld alapelveinknek, ha az emberiségről és a Föld jövőjéről állításokat megfogalmazni, kimondani csak a hit eszközeivel tudunk. Vagyis

 

zöldként közéleti tevékenységet végezni kimondatlanul is egyfajta hitnek, egyfajta nagyon sajátos vallásnak az elfogadását jelenti.

 

A zöldek vallása felkínál egy közös cselekvést a jelenben, és nyújt egy közös jövőképet, amit lehet elfogadni és elutasítani, de ma már, a globális ipari civilizáció korában figyelmen kívül hagyni: lehetetlen.

 

A zöldek teremtik meg az ipari civilizáció utáni eszméket

 

Az emberiség történelme során nagyon sok emberi civilizáció felvirágzott és porba hullt. Mindig voltak, akik a virágzás közepette képesek voltak az összeomlás jeleit felismerni, sőt, az odavezető utat és az okokat is látták, megjósolták az esemény eljövetelét is, és adtak egy hitük szerinti megoldást is. A bibliai idők óta ezeket a különös embereket megjelölte a környezetük: nevezték őket prófétáknak, vallásalapító atyáknak, reformereknek, filozófiai iskolák alapítóinak, tudósoknak. Körülöttük emberek gyűltek össze és meghallgatták őket. Sokan követőikké váltak, sőt egyesek tanításai köré intézményesült akaratközösségek is létrejöttek: egyházak, tudományos intézetek, társadalmi szervezetek és politikai pártok.

 

Mi volt a sorsuk a jövőt megjósoló és a jövőben hitet ébresztő embereknek, hogyan tekintett rájuk a kor embere? A próféták, költők, írók és általában a művészek, filozófusok tiszteletet kaptak, de a dogmákat törő lázadókat, közöttük a tudósokat is a kor szokása és ízlésvilága szerint közösítették ki: keresztrefeszítéssel, megégetéssel, felakasztással, megkövezéssel, internálással, bebörtönzéssel, őrültté nyilvánítással stb.

 

Viszont a lehető legritkább esetben nézték őket hülyének, hiszen tanításuk fennmaradt, és a következő kor embere számára mérce lett. Jézus és Pál apostol tanítása a Római Birodalom továbbélését évszázadokra biztosította. A felvilágosodás és reformáció „apostolai” süllyesztették el a feudalizmust és megteremtették az ipari civilizáció ideológiai feltételeit.

 

Mi, zöldek szintén egy sorsfordító közösség vagyunk: mi teremtjük meg az ipari civilizáció utáni világot mozgató eszméket,

 

és átélünk mindent, ami azoknak jár, aki a kor dogmáit megkérdőjelezi, elutasítja, és helyette más társadalomformáló eszméket állít, és a jövőről a megszokottól nagyon eltérő víziót vázol fel. Az emberek többsége korunk uralkodó dogmáinak, eszméinek rabja, érdeke és vágya szerint néz a zöld eszmékre – és tekinti vágyottnak ugyan, de megvalósíthatatlannak, akár hülyeségnek is. De vajon tényleg hülyeség, vajon tényleg nem lehet átalakítani kultúránkat, munka- és jövedelemmegosztásunkat, árutermelésünket, társadalmi döntéshozatali struktúránkat, államszervezetünket?

 

A hazai zöldpolitikát felfalták a rendszerváltó pártok

 

A szovjet birodalom összeomlását, demokratikus államrendet és a személyes szabadságot mindenki vágyta Magyarországon, de még az 1990-es választások idején is nagyon kevesen hittek benne, hogy ennek lehetősége tényleg eljött. Akkoriban a szabadság hívei nem kapták meg a „hülye” bélyeget, de 1986-ban még álmodozónak tekintették azokat, akik 1990-es szabad választásokról és sajtószabadságról beszéltek. Azóta mennyi nyitottságot és visszarendeződést éltünk és élünk át, hiszen

 

sem a magán-, sem a közéletünkben nem sikerült a személyes szabadságunkat és közös ügyeinket kiegyensúlyozottan intézni.

 

A múlt árnyai, eszméi és dogmái új arcot kapva birtokolják lelkünket, közéletünket és közel tíz éve elviselünk egy félig szabad, félig demokratikus államrendet. Kevesen vágytak erre, és azt se gondoltuk, hogy demokratikus választások mellett ilyen megvalósulhat, mégis megtörtént. De vehetett volna más irányt is jelenkorunk, ugyanis az 1990-es rendszerváltásban a zöldek mozgalma is jelentős szerepet vállalt, és a választásokon induló pártok tagjaiként is szerepet vállaltak, de csak 2010-ben jutott be a magyar parlamentbe zöld ideológiájú párt.

 

A nyugat-európai klasszikus jobb-bal-liberális felosztástól eltérő alternatív politikák (az 1968-as nyugat európai mozgalmak eszméi, anarchizmus, újbaloldali ideológiák, feminizmus, bázisdemokrácia, humanista mozgalom, iparitársadalom-ellenes ideológiák) már a nyolcvanas években megfogalmazódtak Magyarországon is, és a rendszerváltás ideológiai forgatagában ezek felszínre kerültek írott fomában, sőt közösségekbe is szerveződtek. Ezek közül legerősebbek a természet védeleméért és a környezetszennyezés ellen küzdő közösségek voltak.

 

Emblematikus, és az egész magyar társadalom szimpátiáját felébresztő első százezres létszámú tüntetést is kiváltó eseménysorozat a bős-nagymarosi vízlépcső megépítése elleni küzdelem volt, ami több társadalmi szervezet megalakítására adott lehetőséget. Sőt,

 

a rendszerváltás pillanatában adott lett volna a lehetőség egy erős zöldpárt megalakítására is.

 

De az akkori zöldeknek és az alternatív politikai közbeszédnek az élvonalát adó Duna Körnek a vezetése egészen más elvet hirdetett: minden pártot zöldíteni kell! És ennek a nevében az alternatív politikákat képviselő legértékesebb embereink bekerültek az SZDSZ-be, a Fideszbe, az MDF-be, az MSZP-be, ahol a politika szent tehenének kérődző gyomra többször felbüfögte őket ugyan, de végülis kivétel nélkül mindőjüket maradéktalanul megemészette. Talán a legeredményesebb zöldpolitikus Illés Zoltán volt, aki több cikluson keresztül parlamenti képviselő, sőt államtitkár is volt, de az ő sorsa példázza leglátványosabban, hogyan emésztették fel a zöld és az egyéb alternatív politikát a rendszerváltó pártok.

 

Akik nem tagozódtak be a rendszerváltó pártokba, azokból született meg 1990-95 között három zöldpárti kezdemény is, de egyik se érte el létszámban, szervezettségben, ismertségben a parlamentbe jutáshoz szükséges szintet. Az alternatív és zöld politikák képviselőiben a kétezres években tudatosodott, hogy a hagyományos pártokba nem tudnak beilleszkedni, kiszorulnak a politikacsináló műhelyekből és döntéshozatali posztokhoz se jutnak. Ezen felismerést követően született meg először Lányi András bábáskodásával az ökopolitikát meghirdető Élőlánc, majd a Védegyletben és környezetében aktív politikuspalánták akaratából Schiffer András vezetésével az LMP.

 

Az ökopolitika államszervező erő lehet

 

Mint fentebb írtam, a zöld eszmék nem 2010-ben honosodtak meg Magyarországon, hanem a hetvenes, nyolcvanas években is voltak kezdeményei, amiből azóta színes, változatos ideológiák és gyakorlati kísérletek alakultak ki, az ipari társadalomból való kivonulástól, az ősi tudások felébresztésétől egészen a technokrata zöldekig, akik az ipari társadalom továbbélése mellett törnek lándzsát, és akik szerint a tudományos-technikai forradalom fogja megadni a választ a környezeti változások kihívásaira.

 

A zöldek egy része kicsi, bázisdemokratikus, az erőszak minden formáját elutasító önfenntartó közösségekbe szerveződve kivonul az ipari társadalomból, ahogy annak idején az inka városokat elhagyták lakói, valahogy úgy, ahogy USA-ban és Kanadában ma az „amish" vagy a permakultúrára, biogazdálkodásra esküt tevő közösségek teszik. Ez látszólag sok lemondással járó, de példákkal bizonyítottan eredményes út. Ők az államot, az állami közéletet elviselik, de nem igyekeznek azt formálni.

 

Ezzel szembenállnak azok, akik politikai pártban gondolkodnak, és hisznek abban, hog

 

az ökopolitika államszervező erő lehet, és helye van a tudományos-technikai forradalom továbbvitelének és az ősi tudások felelevenítésének egyaránt,

 

az állami erőszakszervezetek működtetésének és állami közösségi szolgáltatási kör bővítésének, a szubszidiaritás erősítésének, a demokrácia szélesítésével a bázisdemokrácia felé való reformoknak.

 

A zöld eszmék nemcsak a kultúrát, az árutermelést és a tudományos életet változtatják meg, hanem a társadalmi döntéshozatalt, a munka- és a jövedelemmegosztást is. De azt is be kell látnunk, hogy

 

a jelenkor bonyolult szervezettségű ipari társadalmában eleve kudarcra ítélt a zöld eszmék érvényre juttatása radikális lépésekkel, tehát a zöldeknek alkalmazkodni kell a jelenkor közéletének játékszabályaihoz.

 

És most jön az aktuális prófécia.

 

Nem kétséges, hogy a Földet meghódító, győztes ipari társadalmak és nemzetállamok kora lejár, és bár még nem hiszünk a híreknek és a szemünknek se, de a Föld lakóinak döntő többsége már az összeomló ipari civilizáció maradék erőforrásait zabáló Mad Max-világban él majd. Számukra és számunkra egy generáción belül csak az ökopolitika mutathatja meg az egyetlen járható utat az államaink újraszervezésében.

 

A szerző ökológus. Olvasnál még tőle? Ide kattints! Beszállnál a klímavitába? Itt írj nekünk!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egy szivárogtató szerint az elnök nyolcszor is vizsgálatot kért Zelenszkijtől Joe Biden ellen, de Trump szerint csak a
balos álhírmédia újabb támadásáról van szó.

Szerintük nem túl környezetkímélő a Brüsszel és Strasbourg közötti ingázás, de a francia tagpártjuk ellenkezik.

Németország eddigi legnagyobb klímatüntetéseit rendezték ma meg. Az Azonnali ott volt, és megmutatja nektek a legjobb transzparenseket!

De német és olasz régiók is szívesen csatlakoznának a helvét államszövetséghez. Te belépnél?

Szeptember 20-ára írták ki viccből az ufókutató körökben legendás 51-es körzet megrohamozását az USA-ban, amiből már mindenki kihátrált, de pár cég azért keresne egy kis pénzt az ufóhívőkön.

A hét kérdése

A szélsőjobb által is oly sokat emlegetett európai életmód védelme névvel ellátott biztosi portfóliót sokan betámadták. Ha rajtad múlik, mire neveznéd át?

Azért ide elnéznénk

Közlekedéstörténet minden mennyiségben szeptember
21-én, szombaton!

Milyen volt az erdélyi Magyar Autonóm Tartomány? Szeptember 27-én a Kutatók éjszakáján szó lesz róla.

Neoliberálisok, posztmarxisták, populisták vagy konzervatívok legyenek? Schiffer és Lányi megmondja. Szeptember 27.

Szeptember 28-án végig lehet kóstolni egy csomó gőzgombócot. Mellé koncertek.

Újra az irodalom és könyvkultúra központja lesz négy napra a Várkert Bazár.

Ezt is szerettétek

Mennyire kapják meg a mindennapi szexizmust azok a lányok, akik bevallottan azzal akarnak érvényesülni, hogy jól néznek ki?

Kik azok, akikről első ránézésre nem mondaná meg az ember, hogy hosszú évek óta fideszesek? Összeszedtük!

Kárpátaljáról viszont mentőt fizetnek a magyarok a határig, hogy eljussanak a rossznak tartott magyar egészségügybe. Mutatjuk, miért.

Mutatunk pár jó társasjátékot, amiben tényleg kell gondolkodni, és nem is feltétlenül a többiek kisemmizése vagy kiiktatása a cél. Azonnali-lista!

Twitter megosztás Google+ megosztás