Liechtenstein tegnapi nemzeti ünnepe idén még különlegesebb volt: idén van a kis ország háromszázadik születésnapja. Miért Európa legboldogabbjai és leggazdagabbjai a liechtensteiniek, amikor még igazi népszuverenitás sincs náluk?
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Tegnap ismét volt ingyen sör a hercegi vár kertjében, este meg szép tűzijáték Vaduz felett. Liechtenstein augusztus tizenötödikén nemzeti ünnepét ünnepelte, amely idén különleges:
Háromszáz évvel ezelőtt jött létre a ma is ismert Liechtensteini Hercegség. A kis alpesi területeket az osztrák-morva arisztokrata család, a Liechtensteinék vették még a 18. században, azzal az egyedüli és prózai céllal, hogy a Német-Római Császárságon belül közvetlenül a császárnak alárendelt területet szerezhessenek. A Liechtenstein-család tehát nem különösebben érdeklődött a kis alpesi terület iránt a Rajna partján, ők maradtak inkább a Duna partján, a bécsi palotájukban.
1719-ben tette VI. Károly német-római császár a mai hercegséget birodalmi hercegséggé, amivel a Liechtenstein-család befolyása is nőtt. A napóleoni háborúkat is túlélte a kis állam: az új Európában a 19. század folyamán a Habsburgokhoz kötötték nagyon a sorsukat. A Habsburg Birodalom 1918-as szétesése után pedig Svájchoz, amellyel ma is vám- és valutauniót alkotnak.
A lakosság többsége svájci (alemán) dialektust beszél. A hercegi család, amely Vaduz feletti várában trónol, azonban ékes bécsi dialektusban szól minden év augusztus tizenötödikén, azaz a hercegség nemzeti ünnepén az alattvalókhoz. Elvégre
Vaduz ma is sokban Isten háta mögött van, de egyrészről ebből nagyon jól megél (Isten háta mögött a banktitkok se látszanak), másrészről talán nem is annyira a hát, hanem a tenyér a megfelelő szó: Isten a tenyerén hordozza az országocskát, amely Európa leggazdagabb állama,
Liechtensteinhez kicsit én is kötődöm: az ottani egyetemen tanultam egykoron újságírást – nem tudom, meglátszik-e, és jó-e, ha igen. Vaduz tényleg egy kicsike város, ahonnan az osztrák Feldkirch is már New Yorknak tűnik.
A hercegség isteni mivoltát a hercegi család is biztosítja: Európa leggazdagabb uralkodócsaládja éles szemmel őrködik a kis állam keresztény irányultsága felett, az abortusz például teljesen tilos. Persze elég átmenni Feldkirchbe, hogy már a pályaudvaron hirdessék magukat az ottani nőgyógyászok külön a liechtensteineknek.
A hercegi család azonban nem csak a vallást veszi komolyan, de a demokrácia nevű modern huncutságot se szerette annyira meg. A liechtensteini alkotmány szerint
A herceg bármilyen törvényt, amit az aprócska parlament meghoz, megvétózhat. A nép kezében egyetlen fegyver van: ezerötszáz ember már kezdeményezhetne népszavazást a monarchia végéről. Persze ha nagyon renitenskednek a jómódú alattvalók, akkor a herceg – mint legutóbb II. Hans-Adam herceg – megfenyegetheti őket: Bécsbe költözik, és viszi a bankot is, csókolom.
2003-ban is nagyon hallgattak az alattvalók uralkodójukra: az akkori népszavazáson kétharmad szavazott meg még több jogot a hercegnek. A hercegpárti tábor, ahová gyakorlatilag az országocska két nagy pártja, a konzervatív feketék és a barna múltú vörösök is tartoztak (nota bene: a mai napig számon tartják, ki fekete család, és ki barna-vörös),
Csak a jelentéktelen kis zöldek voltak picikét – persze csak nagyon-nagyon picikét – kritikusabbak a vaduzi középkori vár uraival.
Az elégedettségre jó okuk van a liechtensteinieknek. A Liechtenstein Intézet felmérése szerint (az egész itt olvasható) a kis hercegség lakói Európa legboldogabbjai: az egytől tízig terjedő skálán, ahol a tíz a legjobb,
A jó levegő, a főváros főterén is legelő tehenek, a nyugalom, a kicsi méretek és a sok pénz: eszerint ez a boldogság titka. És persze a monarchia!
Hiába választotta a Liechtenstein-család merő érdekből egykoron a területet, mára összeforrt az országgal: nem véletlenül hívják az egész országot ugyanúgy, mint magát az uralkodócsaládot. Igaza van II. Hans-Adam hercegnek, amikor még év elején azt mondta a feketék lapjában, a Volksblattban: Felsőrajnai Köztársaságként nem élt volna túl a kis ország. A hercegi család és a monarchia intézménye kellett ahhoz, hogy
– túlélve Napóleont vagy Hitlert egyaránt. Feltűnt már amúgy nektek, hogy Európában a monarchiákban sokkal magasabb az életszínvonal, mint a köztársaságokban? Ennyit a haladásról.
Újdonság volt, amit olvastál? Ez egyrészt jó, másrészt meg azért fordulhatott elő, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali ingyenes hírlevele. Akinek ugyanis jár, már reggel hétkor elolvashatta ezt a cikket. És még mást is. Kérj te is Reggeli feketét!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.