+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Kovács Dániel
2019. augusztus 14. szerda, 18:28
A Ferencváros kezd úgy kinézni, ahogy egy klubnak állami hátszél nélkül is működnie kéne. A csapat mostani menetelését épp az teszi szimpatikussá, hogy kicsit sem magyaros, és kicsit sem NER-szagú.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A Ferencváros idei nemzetközi szereplése még véletlenül sem nemzeti ügy, viszont nagyon is menő. Hogy miért, azt mindjárt elmondom, de előbb válaszoljuk meg a kérdést: röhöghetnek-e a magyarok a Fradi tegnapi, Dinamo Zágrábtól elszenvedett 4-0-ás vereségén?

 

Persze, hogy röhöghetnek, láthatóan meg is teszik.

 

A kárörvendők egyik csoportját a hazai riválisok szurkolói teszik ki, a másik, talán nagyobb réteget pedig azok a szektás ellenzékiek alkotják, akik számára egy „Kikapott a [random magyar csapat]” cím nemcsak klikk- és röhögőemoji-mágnesként hat, hanem rögtön váltják is fejben a stadionok árát oktatásegészségügyre. (Nem mintha nem volna részben igazuk, ha csak az oktatás esetében javulna a helyzet, talán nem nézne be a gazdasági szaksajtó egy ázsiós tőkeemelést az FTC 3000 milliárdra történő felértékelésének, vagy egy könyvelési trükközést milliárdos veszteségnek.)

 

Csak hát a helyzet az, hogy

 

ha abból a tézisből indulunk ki, hogy a Fradi tisztán a kormánypárt projektje, akkor el kell ismerni, hogy – ellentétben a komplett magyar focireformmal – ez most egy sikeres projekt.

 

A túltolt stadionépítési láz közepette például a Groupama Aréna az egyetlen olyan létesítmény, ami nemhogy pénzbe nem került, de még bevételt is hozott az államnak: a régi stadion elbontásával, az új aréna elforgatásával sikerült felszabadítani, majd értékesíteni az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződésében található saroktelek legértékesebb részét, a beruházás is pluszosra jött ki.

 

Míg a többi létesítmény esetében általában nagyítóval sem találni olyan céget, aki elvállalná az üzemeltetést, a Groupamát üzemeltető LUSS Kft. évek óta működik komoly árbevétellel, amiből évente milliárdos nagyságrendű összeg illeti meg a Fradit is. Emellett a klub komoly piaci alapú bevételekre tesz szert a szponzoroktól is: elég csak a német Telekomra vagy a Gattyán György-féle Teqballra gondolni.

 

Az persze kár is volna tagadni, hogy az FTC-nek is kivételesen sok állami pénz jut, és itt nemcsak a TAO-ról van szó: piaci alapon legalábbis nehezen magyarázható az MVM vagy a Fővárosi Csatornázási Művek támogatása, emellett ráadásul a focicsapatot is tulajdonló anyaklub is rendszeres minisztériumi támogatásokban részesül. A klub elnökeként tevékenykedő Fidesz-pártigazgatót, Kubatov Gábort kedvelni ráadásul legalábbis furcsa perverzió volna, kvalitásait, az FTC élén elért eredményeit kétségbe vonni azonban legalább akkora baklövés, mint ugyanígy tenni vele politikai szinten. 

 

A részben tehát a piacról, részben az államtól származó milliárdokat például a hazai, szintén komoly pénzekkel megtolt riválisoknál jóval ésszerűbben költi el a Fradi:

 

a Dinamo Zágrábnál talán a tegnapi győzelemnél is nagyobb ünneplést válthatott ki, mikor tavaly a MOL Vidi (korábban Videoton, jelenleg MOL Fehérvár) 2,4 millió eurót fizetett nekik Armin Hodzicért, a csatárért, aki aztán 26 mérkőzésen négy gólt tudott szerezni a magyar bajnokságban. A Ferencvárosnál tudatosabban építették a csapatot az elmúlt időszakban: ingyen, vagy néhány százezer euróért sikerült – sok melléfogást követően – olyan játékosokat hozni, akiken már most látszik, hogy később jóval magasabb áron lehet majd értékesíteni őket.

 

Míg a kiszemelt játékosok kiszűréséhez már komoly scoutcsapatot alkalmaznak, addig a fehérváriak mostanság leginkább a zöld-fehérekkel tárgyalásban álló játékosokat próbálják megszerezni, magasabb fizetést ígérve nekik. Ebben legalább még van ráció, a hazai klubok zöme viszont a mai napig ápolja a nemes hagyományokat, és menedzserek által raklapon hozott bundás délszlávok/bálásnégerek, esetleg YouTube-csillagok között válogat. (Nagy szerencsére, teszem hozzá, elvégre mindig ezekből az igazolásokból vannak a legviccesebb sztorik, ez a show szerves része a magyar focinak, és semmiféle profizmus nem irthatja ki.)

 

A zöld-fehérek idén nyáron 2,5 millió euróért értékesítették azt a Fernando Gorriarant, akiért korábban 600 ezer eurót fizettek a mértékadónak nem nevezhető, de olykor azért pontos Transfermarkt adatai szerint, de volt olyan év is, mikor 4,3 millió eurós bevételt ért el a klub Nagy Ádám, Cristian Ramírez és Nagy Dominik értékesítésével. Gorriaran eladása tette lehetővé idén nyáron, hogy a csapat 1 millió eurót is fizethessen a bosnyák válogatott Eldar Ćivićért, akit épp a Dinamo Zágráb elől sikerült megszerezni.

 

Amellett, hogy a fentiek miatt

 

a Ferencváros kezd úgy kinézni, ahogy egy klubnak állami hátszél nélkül is működnie kéne, a csapat mostani menetelését épp az tette/teszi szimpatikussá, hogy kicsit sem magyaros, és kicsit sem NER-szagú.

 

Thomas Doll vezetőedző tavalyi menesztése után a vezetőség a korábbi ukrán csatárlegenda, Szerhij Rebrov személyében olyan trénert talált, aki két dologban hisz: a munkában és az innovációban. A Dinamo Kijevet korábban a BL-negyeddöntőbe juttató edző nem is próbálja megkedveltetni magát a szurkolókkal vagy a médiával, előszeretettel nyúl viszont a legújabb taktikai elemekhez, vagy épp adatelemzést alkalmaz a megfelelő csapat összeállításához, miközben szívbaj nélkül teszi ki a keretből akár a szurkolók legnagyobb kedvenceit is – az eredmények pedig jönnek. (A világ legviccesebb újságában, a hangulatával a 80-as évekbe visszarepítő Sport Pluszban írnak mindig indokolatlan gondolatjeleket a mondatokba, végre most megtehettem én is.)

 

Tény, hogy a keret összeállításakor nem az játszott szerepet, hogy minél több hazai, vagy saját nevelésű játékos szerepeljen a csapatban: a stáb olyan játékosokat keresett, akik az adott szerepkörhöz tartozó feladatokat megfelelő statisztikákat hozva el tudják látni. Ilyen játékosból pedig nem sok magyar akad a piacon.

 

A fentiek miatt Rebrov sok fradistának is szúrja a szemét, az egészből pedig jó páran csak annyit értettek meg, hogy az edző elüldözte a jó játékosokat, hogy telepakolja a csapatot ukránokkal. (Tekintve, hogy a harmincfős keretben egyébként mindössze három ukrán játékos van, ha ilyen kommenttel találkozunk, akkor valószínűleg a Facebooknak egy olyan mély bugyrába keveredtünk, ahonnan jobb gyorsan továbbállni.)

 

Rebrov tudatos, szinte tudományos alapossággal végzett építkezése nemcsak arra volt elég, hogy a csapat megnyerje a hazai bajnokságot, vagy továbbjusson a máltai Valletta ellen, hanem arra is, hogy kettős győzelemmel lépjen át a rendszeres csoportkörszereplő, kétszer értékesebb kerettel bíró bolgár Ludogoretsen, és hogy három félidőn keresztül tartsa magát egy olyan Dinamo ellen, ahol a csapat legértékesebb játékosáért, Dani Olmóért európai topklubok állnak sorba 30-40 millió eurós ajánlatokkal, többre taksálva ezzel a támadót, mint a Fradi teljes keretét. Hogy aztán az oda-visszavágós párharc utolsó félidejében jöjjön egy összeomlás és egy csúnya vereség.

 

Nevetséges lenne? Nem hiszem.

 

De hogy a kárörvendők másik csoportjára is kitérjünk: a Fradinak továbbra is komoly esélye van arra, hogy bekerüljön az Európa Liga csoportkörébe, amiért többek közt a tegnap szintén kieső Celtic vagy Porto is küzd majd; a BL-lel pedig jövőre talán újra megpróbálkozhat.

 

A nemzetközi mérkőzést jobbára csak a téli edzőtáborban játszó vidéki kiscsapatok szurkolói pedig nevethetnek nyugodtan. Aztán év közben jönnek, kapnak egy hetest, majd hazabuszoznak.

 

És helyreáll a világ rendje.

 

A szerző újságíró, és Fekő Ádám Nemzetellenes dolog lenne röhögni a Fradin, ha szívatják őket Európában? című cikkére reagált.

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az EU-támogatások területalapú elosztása körül kialakult politikai botránynak az első áldozatai nem is a települések lehetnek, hanem az eddig biztos befutónak számító győri fideszes jelölt, Dézsi Csaba András.

Számos, hagyományosan kapitalista ország lakosságának többsége igennel válaszol erre a kérdésre egy friss felmérés szerint. Mutatjuk a kutatás eredményeit!

A salgótarjáni fideszes közeli fotókat tett ki a Facebookra egy halálos balesetet szenvedő fiatal lány vérző holttestéről.

Kimia Alizadeh Irán egyik kirakatfigurája volt, de egy héttel ezelőtt inkább elmenekült az országból az őt nőként ért megaláztatások miatt.

„Malájzia nem a világ szeméttelepe” – jelentette ki a környezetvédelmi miniszter.

A listára kerüléshez nem csak az kellett, hogy jó hely legyen az úticél, hanem az is, hogy ne kelljen túl sok pénzt költeni rá.

Bár az új stadionok kihasználtsága sokszor tragikus, nagyon úgy tűnik, tényleg nem tettek rosszat az érdeklődésnek.

A hét kérdése

Még mindig nem tudja túltenni magát az ország Győr egykori polgármesterének horvátországi nyaralásán, úgyhogy biztos nem csak a mi fantáziánkat mozgatja Borkai sorsa. Itt a hét kérdése!

Azért ide elnéznénk

Január 20-án, hétfőn este a belvárosi Rába hotelben. Regisztráljatok!

Szakértők beszélik ki a helyzetet január 21-én Budapesten.

Az év legjobb bulija január 22-én szerdán. Reggeltől hajnalig!

Kiállítás Jankovics Marcell ismert és kevésbé ismert műveiből: animációktól Trianon-rajzokig. Február 2-ig a Műcsarnokban.

Politikai aspektusok a cseh és a szlovák művészetben 1989 után. Izgi kiállítás Pozsonyban egészen február 23-ig.

Ezt is szerettétek

Szerintünk az újságírókat korlátozó új szabályok nem felelnek meg az alkotmány követelményeinek, úgyhogy bepereltük az Országgyűlés Hivatalát és magát Kövért is.

Mikor lesz tárgyalás és ítélet? Mi lesz, ha nyerünk? Hogy néz ki egyáltalán egy kereset a házelnök ellen? Elmondjuk a perünk kulisszatitkait!

Eddig is csak egy-két helyen szabadott videózni a parlamentben, de mostantól még kevesebb helyen lehet, és még hangfelvételt készíteni se szabad szinte sehol a Házban.

Twitter megosztás Google+ megosztás