A Fidesz Debrecenben kísérletezte ki, amit 2010 óta országosan is csinál

Tényleg olyan fideszes város Debrecen, mint ahogy mondják, és ha az, miért az? Lehet-e a városban nagyobb hatalma Palkovics László miniszternek, mint a fideszes polgármesternek? Van-e Debrecenben kétezer ember, aki fizetne a független sajtóért? A paywall-modellben elindult helyi portál, a Debreciner főszerkesztője, Porcsin Zsolt meséli el az Azonnalinak.

Harminc éve van az újságírói pályán: se nem égett ki, se nem bolondult bele. Mivel magyarázza ezt?

Először is kell ehhez egy nagy elhivatottság. Én már középiskolás koromtól kezdve eleve újságírónak készültem, ezért is mentem az egyetemen magyar-történelem szakra, mert azt gondoltam, hogy a nemzeti tantárgyak kellenek az alaposabb felkészültséghez. Másodszor

– ez megújulást és újragondolást kíván. Harmadszor pedig komolyan azt gondolom, hogy szükség van az újságírásra.

Debrecen a legfideszesebb város – milyen pont ott újságot csinálni?

1990-ben, az első szabad választás után szabaddemokrata polgármester volt Debrecenben egy SZDSZ-MDF-Fidesz koalíció élén, ahogyan 1994 és 1998 között is, akkor egy SZDSZ-MSZP koalícióval. A Fidesz sikertörténete 1998-ban kezdődött Debrecenben, nem is nagyon szeretik, ha emlékeztetik őket az ezt megelőző időszakra: nekik a történelem 1998-ban kezdődött Kósa Lajos polgármesterségével. A Fidesz politikai sikere azóta töretlen a városban – ellenzéki párt egyéni választókörzetet nem is nyert azóta Debrecenben. Emiatt, Kósa szereplései miatt, valamint rengeteg sajtó- és propagandamunka eredményeképpen gondolják azt, hogy ez a város eleve fideszes város volt.

De az, hogy az idei EP-választáson a voksolók 53 százaléka adta a Fideszre a szavazatát Debrecenben, 47 pedig nem, az arról szól, hogy Debrecent úgy, ahogy van, nem lehet teljesen fideszes városnak tekinteni: sokkal többszínűbb annál. Az viszont tény, hogy 1998 óta folyamatosan minden kulcspozícióban – és egyre inkább nem csak a kulcspozíciókban – olyanok ülnek, akik jó emberei a Fidesznek, és azokon a területeken, amelyekhez a városvezetésnek vagy a kormánynak köze van, Debrecenben nem is rúghat a labdába olyan, aki ne lenne fideszes.

Mi az oka a Fidesz debreceni sikerének: a teljesítmény, a sikeres PR vagy épp az ellenzék gyengélkedése?

Nagyjából ez a három szempont együtt. 1998-ban nagyon sok önkormányzatot megnyert a Fidesz. Amikor 2002-ben váratlanul bukták a kormányzást, és következett az MSZP-SZDSZ-kormány, a nyolcévnyi ellenzékiség alatt is stabilan tartották és vezették Debrecent. Óhatatlanul fejlődött a város, mint ahogy az összes többi város is fejlődik Magyarországon. Óhatatlanul fontos volt a Fidesznek 1998-tól, hogy nagyobb pénzösszegeket irányítson ide. Az MSZP-SZDSZ-kormányok sem tehették meg, hogy egy ekkora nagyváros hátrányos megkülönböztetést szenvedjen el, ezért 2002-2010 között is kapta Debrecen a pénzeket.

különböző intézmények megszállása, a kulcspozíciók saját emberekkel történő elfoglalása, a sajtó gyakorlatilag teljes egészében az ő érdekkörükbe vonása, a különböző ellenzéki szereplők megvásárlása, barátivá tétele, bevonása ügyletekbe. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az ellenzék elgyengült Debrecenben, ma csak nagyon kis hatásuk van a pártjaiknak.

Szervezetileg melyik a legerősebb párt most Debrecenben az ellenzéki térfélen?

Ha azt nézzük, hogy mennyi embert képesek megmozgatni, és mekkora a befolyásuk, akkor egy évvel ezelőtt még a Jobbikot mondtam volna, most viszont a Demokratikus Koalíció. De ez azt jelenti csak, hogy a kicsik közül ők a legkevésbé kicsik.

Az Orbán-kormány Debrecent Budapest vidéki ellenpólusaként képzeli el, egy kvázi második fővárosként. Mit lehet érezni ebből Debrecenben?

Az, hogy Debrecent másik vagy második fővárosnak mondják, folyamatosan visszatérő elem a Fidesz helyi kommunikációjában. Ezzel az emberek lokálpatriotizmusát legyezgetik: Debrecen kétszer volt Magyarország fővárosa, 1849-ben, majd 1944-ben, mindig katonai pozíciók miatt. Ez fontos része a város történelmének, ám a „másik főváros” jelzős szerkezettel mindig valamiféle kisebbségi érzést próbálnak kompenzálni.

A nagyvárosi, világpolgár, multikulti, liberális Budapesttel szemben?

Benne van az a gondolkodásmód is, hogy mi vagyunk a lenézett vidékiek, holott ennél többek vagyunk, és nagyobb dolgokra képesek. Meg az is, hogy Budapest a „bűnös város”, míg Debrecen a nem bűnös város, ami – ismervén a „bűnös” jelző konnotációját ebben a szövegkörnyezetben – azért is fura, mert a Trianon utáni Magyarországon Budapest után Debrecenben volt a második legnagyobb zsidó közösség, és ez most sem kicsi. Amikor tehát judeobolsevikoznak Budapest kapcsán, annak nagyon érdekes akusztikája van Debrecenben.

Debrecent a másodikfőváros-projektben rengeteg pénzzel is ellátják – ezt látni azért?

Jönnek fejlesztési pénzek. Az Orbán-kormány rendkívül sok jogot vont el az önkormányzatoktól, ők alig diszponálnak pénzek felett, így a döntési szabadságuk is korlátozott. Kevesen tudják, hogy az ideérkező nagy pénzekkel igazából nem a debreceni fideszesek, hanem Palkovics László miniszter foglalkozik – ő számos funkciója mellett egy éve már Debrecen gazdasági, oktatási és kulturális fenntartható fejlődéséért felelős kormánybiztos is.

Akkor tehát Debrecen fejlődése egy ideje nem Kósa Lajos, hanem Palkovics László sikere?

Ma legkevésbé a jelenlegi polgármesteré, Papp Lászlóé. Bizonyítékok erre nincsenek, de rossz nyelvek, gyanúsítgatások szerint a Fidesz 2002-2010 közötti ínséges időszakában komoly összegekkel finanszírozták a párt valóságos és árnyékbüdzséjét Debrecenből – Kósa Lajosnak ezért is maradt meg a befolyása azt követően is, hogy 2006-ban azt nyilatkozta, hogy Orbán Viktor alkalmasabb lenne a jobboldal táltosának, mint vezetőjének. Kósa azóta volt már frakcióvezető, tárca nélküli miniszter, most pedig a Fidesz felkészülését vezeti az őszi önkormányzati választásokra.

Mennyire népszerű a Fidesz a debreceni polgárság körében? Ott is vannak kiábrándult jobboldaliak, Fidesz-árvák, mint Budán?

Nincs a városban ilyen általánosan jellemző, és így egy társadalmi réteggel vagy csoporttal megragadható stabil háttere a Fidesznek. Mindenféle korcsoportból és társadalmi helyzetből támogatják a pártot. Az a kommunikáció, ami egyre megalapozottabban szól arról, hogy a Fidesznek nagy a kormányzati és városvezetői tapasztalata, az ellenzék pedig eközben egyre gyengébb jelöltekkel áll elő, afelé tolja az embereket, hogy nekik a stabilitás és a nyugalom számít leginkább.

Másrészt pedig itt helyben az önkormányzat és az önkormányzati, valamint kormányzati cégek, intézmények a legnagyobb munkáltatók, s Debrecen aktív dolgozó lakosságának többségével azt próbálják elhitetni, hogy a rendszer és a kormány stabilitása fontos ahhoz, hogy ő nyugodt életet éljen a továbbiakban is. Azaz hiába nem kötődik az illető ideológiailag a Fideszhez – bár ma elég nehéz kötődni hozzájuk ideológiailag –, az előbbiek miatt mégis inkább odahúz.

A kormány hozott egy BMW-gyárat Debrecenbe, ez sem borítja fel ezeket az arányokat?

Nem, ott ezer alkalmazottról tudni. Ha pedig beszállítókkal együtt nézzük, azt látjuk, azok a cégek inkább a környékről jönnek majd, akár a határon túlról, Romániából is. Debrecenben 86 ezer háztartás van – ezer háztartás ehhez képest kevés. A BMW inkább azért lehet érdekes a jövőben, mert egy olyan magasan kvalifikált dolgozói csoport alakulhat ki egy tömbben, amelyik képes lehet olyan sikeres sztrájkra, mint az Audi-dolgozók Győrben.

Azért Győrben sem kell attól tartani, hogy az Audi-sztrájk miatt elvesztené a Fidesz a várost.

Persze, de érdekesebb helyzetet hozna a BMW megjelenése Debrecenbe, hiszen itt sem munkás-érdekképviselet, sem szakszervezetek, sem fontosabb gyárak nincsenek. Igaz, a debreceni TEVA-gyárban volt fél éve egy bérkövetelés, de sztrájk nem volt, csak demonstráció. Mára a BMW egyfajta varázsszó lett Debrecenben: egyrészt a városvezetők saját sikerükként adják el, hogy itt lesz a gyár – noha tudjuk, nem ők döntöttek róla –, másrészt attól várják a kevés még létező probléma megoldását, hogy a bajor autógyártó majd elkezd iparűzési adót fizetni.

Debrecenben mennyire erősek a helyi vállalkozók?

Van egy erős helyi vállalkozói-beszállítói céghálózat: ha megnézzük, hogy az utóbbi 5-15 évben a helyi közbeszerzéseken mely cégek nyertek, nagy többségben mindig ugyanazokkal találkozunk, ha valamit építeni vagy épp bontani kell. Ezek a cégek egészen addig egyeduralkodók voltak a régióban, vagyis a Kósa Lajos-féle befolyási területen, amíg az ún. Mészáros Lőrinc-féle birodalom nem kezdett el növekedni Debrecenben is.

Milyen a város viszonya a repülőtérhez? Mégiscsak ez Magyarország második legnagyobb utasforgalmat lebonyolító repülőtere a budapestit követően.

Nagyon nagy fejlesztések történtek a reptéren, és amióta a WizzAir – amelynek tulajdonosa, Váradi József debreceni kötődésű – betette ide a lábát, nagyon jó a cég együttműködése az aktuális debreceni vezetéssel. Mi több, szorosan össze is fonódtak: a debreceni önkormányzati sajtóban minden, a céget érintő pozitív hírről beszámolnak, de náluk akkor sem fog senki olvasni a cég fogyasztóvédelmi botrányairól, ha azt maga Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter teszi szóvá. Bár amúgy Gulyás Gergely minden szavát le szokták adni, ezt valahogy elfelejtették.

A reptér inkább turistákat hoz a városba, vagy vendégmunkásokat visz nyugatra?

Nem véletlen, hogy a londoni járat a legsűrűbb. Többségében azok használják, akik külföldre mennek dolgozni, még Románia bihari részéről is jönnek át ezért.

Én láttam már egy lufthansás fedélzeti magazinban a várost reklámozó egészoldalas hirdetést, amin a Nagytemplom fotójára ráírták, hogy Debrecen, és ennyi.

Kósa Lajos idejében volt egy olyan elképzelés, hogy az egészségturizmust fejlesztik fel, hogy Nyugat-Európából idejöjjenek a nyugdíjasok olcsó kezelésekre – de nem lett ebből semmi. Én debreceni kötődésű emberként nem mondanék rosszat a városomról – bár egészséges lokálpatrióta nem nyalja-falja, hanem érte kritizálja, mert szeretné, hogy városa jobb legyen –, de egy háromnapos programot egy ideérkező turistának úgy lehet csak összeállítani, ha az illető elmegy akkor már a Hortobágyra is, meg Tokaj-Hegyaljára bort kóstolni. Debrecen a kálvinista Róma, itt működik a református kollégium – a városimidzset sokkal inkább erre és ennek modernizált változatára kellene építeni, mint a Tankcsapdára és a Lokira.

Elmondható, hogy a Nagyvárad és Debrecen közötti történelmi rivalizálást ma Debrecen nyerné?

Mindig is Nagyvárad vezetett, de ma már nehezebb az összevetés. A trianoni határhúzásig egyértelműen Nagyvárad volt az első: polgárságában, sokszínűségében, kulturáltságában. Sokkal érdekesebb, pulzálóbb város volt, nem véletlenül vonzotta Ady Endrét is Debrecenből, a lassúságból, csendességből, olykor tespedtségből. Ma szinte megegyezik a két város lakosságszáma, Nagyvárad ma annyiban izgalmas, hogy az Romániában a nyugatnak számít, mint nálunk Sopron. Olyan magasak a nagyváradi ingatlanárak – magasabbak a debrecenieknél –, hogy sokan átjönnek a határmenti bihari falvakba lakni.

Mennyire van együttműködés a két nagyváros között?

Nem igazán, jellemzően civil és alkotói csoportok tartják egymással a kapcsolatot. Hiába testvérvárosa Nagyvárad Debrecennek, az itteni városvezetés nem forszírozza ezt, ez még Nagyvárad román polgármesterének is érzékelhetően fontosabb. Persze az is benne lehet ebben, hogy a debreceni delegációk jobban szerettek azokba a testvérvárosokba utazni, amelyek nem 70 kilométerre vannak, mint Nagyvárad, hanem inkább egy másik kontinensen. Az is sokat elárul a polgárosultságról, hogy hat évvel ezelőtt öt napilap volt Nagyváradon, most három van, míg Hajdú-Biharban csak egy.

Most lett ennek egy konkurense, még ha csak online is, a Debreciner. Honnan jött az ötlet, hogy belevágjanak?

Onnan, hogy nem volt mit olvasni, nem volt honnan tájékozódni. Voltak korábban előzményei az online sajtóban a Debrecinernek, de miután a vagy.hu is megszűnt 2017-ben, nem volt olyan lap, ami mást is mondott volna itt, mint amit a kormányzati és önkormányzati média és a velük szövetséges sajtó. Ha nincs, akkor csináljuk!

Erre olvasói vagy újságírói igény volt?

A Szabad Pécs egyik pénzgyűjtő akciója kapcsán volt egy posztom a Facebookon még tavaly nyáron:

A poszt kapcsán keresett aztán meg egy régi ismerősöm, hogy szerinte van, kezdjünk el gondolkodni rajta. Ezt követően fogtunk neki a munkának.

És van kétezer ilyen ember Debrecenben?

Van, csak még nem találkoztunk mindegyikkel. Volt egy hosszú előkészítési folyamatunk, ami arról szólt, hogy személyesen kerestük meg az ismerőseinket, és kérdeztük meg tőlük, hogy mit szólnak az ötlethez, és ha tetszett nekik, megkértük őket, kérdezzék meg ők is az ismerőseiket. Sok emberhez eljutottunk így, közülük háromszáz ember fizetett előre, még az újság elindulása előtt az újságot kiadó egyesületünk számlájára. Ekkor döntöttünk úgy, hogy láthatóan van korlátja ennek a személyes megkeresésen alapuló modellnek, inkább lépjünk a nyilvánosság elé és mondjuk el ott, hogy mit szeretnénk, majd indítsuk el az újságot. Nem olyan feltételekkel és körülményekkel indultunk, mint szerettem volna, de nem várhattunk tovább.

Honnan jött az ötlet, hogy a Debreciner fizetős legyen?

A köreinkben rengeteg vita volt arról, hogy az itthon megszokott adakozós modellt válasszuk-e, vagy az előfizetést. Végül a szlovákiai Denník N példája győzött minket meg: ha a lenézett tótoknál sikerült megcsinálni, hogy egy előfizetős online lap sikeres legyen egy ötmilliós országban, nálunk ez miért ne működhetne? Persze más, mert a Denník N országos produkció, vannak mellette print kiadványaik is. Más, mert egy konfliktusos helyzetben született, a Sme napilaptól váltak ki országos visszhang mellett az újságírói. És más, mert jelentős mennyiségű indulótőkével rendelkeztek az ESET informatikai cégnek és több, politikai kívánalmakat igényként nem megfogalmazó üzletembernek köszönhetően.

Ezáltal nagyon erős tartalommal tudnak azóta is jelen lenni – mert nincs mese, a tartalom vonzza az előfizetőt. Nem porszívót, külföldi nyaralást kell kisorsolni, hanem jó újságot kell írni.

A vidéki sajtót alapjaiban változtatná meg, ha a helyi közösségek Debrecentől Mosonmagyaróvárig mindenhol el tudnának tartani egy-egy ilyen újságot.

Kitűztek határidőt arra, hogy meddig kell sikerülnie ennek a modellnek?

Eleinte igen, de amint odaértünk a határidőhöz, rájöttünk, hogy hülyeség volt kitűzni. Az eredeti tervekhez képest jelenleg kevesebb emberrel, és ezáltal kevesebb, de jó minőségű tartalommal megyünk előre.

Hány fős a csapat?

Velem együtt hét a közvetlen csapat, hozzájuk jönnek még külsős szerzők. Ők mind tartalmat készítenek: írnak, fotóznak, videóznak. Rajtam kívül csak egy embernek van újságírói tapasztalata, direkt úgy válogattam össze a stábot, hogy fiatalok legyenek. Lehetett volna veteránokból is összerakni a szerkesztőséget, sőt, kettőt is, de inkább arra figyeltem, hogy jó képességű, tehetséges, több nyelven beszélő, közélet iránt érdeklődő, nyílt, egyenes tekintetű fiatalok legyenek itt, akik akarják ezt a nyilvánosságot, nem rettennek meg a nehézségektől, akiknek meg lehet tanítani az újságírást.

Hogyan fogadta a lapot a debreceni ellenzék?

Azonnal kitalálta az egyik párt, hogy a másiké vagyunk, a harmadik pedig azt, hogy a negyediké. Többen gyanakvással figyelnek minket: nézik, kiről írtunk előbb, kit kérdeztünk meg később, kinek az eseményéről volt élő videó. Volt egy olyan párt, amelyik közölte, hogy nem akar olyan lapot támogatni, amitől baráti tüzet kaphat – azóta is próbálom megfejteni, mire gondolhattak. A pártoknak van egy közös tulajdonsága: ha sajtóorgánum közelébe keverednek, nagyon szeretnék, ha ott csak velük foglalkoznának, és csak nekik lehetne ott igazuk.

És mit szólt a városháza a Debrecinerhez?

de lehetséges, hogy ez csak afféle városi médiapletyka. Az azonban bizonyosan érzékelhető, hogy nem örülnek a feltűnésünknek, ahogy nyilván az én személyemnek sem. De nem is azért csináljuk, hogy ők örüljenek.

FOTÓK: Bakó Bea / Azonnali