+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Balázs Borbála
2019. augusztus 11. vasárnap, 08:17
Hogyan fér meg az ősmagyar spiritualitás, a jóga, a vegánság és a Waldorf iskola? Egészen fura szubkultúrára bukkantam, mióta újrakezdtem a jógát Vas megyében.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Már korábban felmerült bennem, hogy a következő témáról írni kellene. Most Techet Péter cikke inspirált, hogy összeszedjem a gondolataimat valamiről, ami igazából elég megfoghatatlan.

 

16 éve jógázom, hat évet kihagytam, négy éve megint komolyabban. Mikor 16 éve elkezdtem, egészen más volt a hangulata, az elképzelés: még kiforratlanok voltak az oktatók is, meg a módszerek is. De mióta újrakezdtem, furcsa dolgokat is tapasztalok a rengeteg fizikai és lelki jó hatása és előnye mellett. Ezekről a furcsaságokról szól ez az írás, ami valamennyire kapcsolódik kollégám cikkéhez is. Remélhetőleg kiderül, hogy miben.

 

Az újrakezdéskor a két oktató közül az egyik kifejezetten spirituális oldaláról közelített a jógához, ami hatalmas energiákat szabadított fel az óráin, és fantasztikus dolgok történtek a résztvevőkkel és a résztvevőkben. Azonban már ekkor megfigyeltem egy-egy megjegyzés alapján, hogy

 

az indiai spiritualitásba elkezdett beszivárogni, vagy lehet, hogy inkább attól külön kibontakozni egy ősmagyarnak tartott spiritualitás.

 

Hogy ez honnan jöhetett, akkor még nem tudtam. Ezenkívül kiderült, hogy az oktatóm gyerekei Waldorf-iskolába járnak, illetve magam is tanítottam rövid ideig egy ilyenben, ahol többek között az egyik történelemtanár hagyományőrző beállítódása nyilvánvalóvá lett számomra. De még ekkor sem állt össze a kép. Nem is tudtam egyáltalán, hogy ez egy puzzle.

 

Vas megyébe költözésünkkor új helyet kerestem, ahol jógázhatok. És új iskolát a gyerekeimnek, az egyik Waldorf volt, de megint azt éreztem, hogy valami miatt nem stimmel a kémia a Waldorf és köztem. (Érdekes mozzanat, hogy a Waldorf sikeresen kiegyezett a kormánnyal az alternatív iskolákat érintő szigorítások miatt.)

 

Egy idő után új jógaoktatóm egy-egy mozdulat kapcsán már ősmagyar történelmi példákat is hozni kezdett.

 

Időközben összeismerkedtem a városunkban is egy jógással, akivel a beszélgetéseink során kiderült, hogy ő is nagy ősmagyar, magyar hagyományőrző és rajongó, a magyar spiritualitás követője, oltásellenes, homeopátiás szereket használ csak, vegán, önellátó és waldorfos szülő.

 

Megismertem egy szintén vegán önellátót, akinek kedvenc olvasmánya Az arany bolygó üzenete című könyv.

 

A jógaórákon aztán egyre többször előkerültek az ősmagyar példák, amelynek alapjait hagyományőrzőktől, mondákból, illetve még a 19. században keletkezett történettudományi elméletekből vehettek át. Gyanúm szerint, (mert forrásmegjelölés soha nincs) ami a történelmi példákat illeti, egy-egy ilyen teljesen kiemelődik a kontextusból és egész más jelentésben jelenik meg – legtöbbször olyanban, ami csúsztatás vagy egy végtelenül leegyszerűsített képet ad a történelemről.

 

Végül szóba került a karma. És akkor megkérdeztem, hogy mégis mi van a Shoah áldozataival. A válaszoktól kisebb sokkot kaptam, ráadásul olyan volt a helyzet, hogy be kellett lássam, itt aztán semmire nem megyek a tudásommal, úgyhogy jobb, ha befogom. Főleg, ha nem akarom, hogy holokauszttagadásig fajuljanak a beszélgetőtársaim. A levegő megfagyott.

 

Nemhogy a tudásommal, de a tudománnyal sem megyek semmire. A tudomány ezekben a körökben maga az ördög reinkarnációja (haha).

 

Hiába tartják a mai kor egyes, főleg technikai vívmányait hasznosnak, olyan vívmányok, mint a demokrácia, az emberi jogok és a tudományok ezekbe nem tartoznak bele, úgy tűnik.

 

Ráadásul azóta kiderült, hogy Gandhi rasszista volt, Rudolf Steiner antropozófiája és az ezen alapuló Waldorf-iskola rasszista elemeiről pedig újra és újra viták lángolnak fel Németországban. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy Steiner nacionalizmusa és a magyar Waldorf-iskolákban terjedő hagyományőrző vonások és ősmagyar spiritualitás milyen összefüggésben lehetnek, illetve mennyiben működnek másképp a német, osztrák és magyar Waldorf-iskolák, vagy hogyan kezelik és dolgozzák fel a filozófiájuk 19-20. századi mivoltát, többek között azt a részét, amit a mai modern tudomány rasszizmusként jelöl.

 

Egyre több Vas megyeit ismerek meg ilyen és hasonló, erőteljesen nacionalizmussal (és rasszizmussal) vegyülő ezoterikus gondolkodásmóddal. Sőt, már általam korábbról megismert természetgyógyászról is kiderült, hogy visszaköltözött ide, és az itt megismert ismerős egész családját kezeli. Orvoshoz nem mennek. (Mondjuk, ha akarnának, sem nagyon lenne hova.)

 

Mintha időutazáson vennék részt: egyik nagyapám is „vazsmegyei” volt, és ez nagyon sokszor elhangzott a nagyszüleim szájából, mint valami isteni adottság vagy ősi jog másokkal szemben.

 

Valami, ami megkülönbözteti őt másoktól. Azóta a történelmi háttérre is fény derült kezdve a 19. század végi intenzív magyarosítási törekvésektől a Horthy-korszak revizionizmusán át a diktatúrák traumáiig. Bár ez a tudás errefelé egyáltalán nem közkeletű, csak az egyéni és családi traumák fényében lebegnek a történelmi események, összefüggéstelenül és megértetlenül, vagy éppen leegyszerűsítetten megmagyarázva (lásd: karma).

 

Sokan az említett körökből teljesen elzárkóznak a világtól, teljesen rezignáltan reagálnak a körülöttük történő eseményekre. Sokan pedig némi felsőbbrendűséggel és eleve elrendeltetve élik az alternatív valóságukat, amit isteni akarat, legendák, látomások, mantrák és ősi tanítások meg 19. századi tradíciók szőnek át. Ez nem feltétlenül baj, sőt. Ennek az alternatív valóságnak egy része tele van szeretettel, áramlik a flow és képesek pozitív energiákat megmozgatni, amivel akár öngyógyító folyamatok is beindulhatnak. De ebben nem részesülhet mindenki/bárki.

 

A probléma azzal van, hogy míg egy, a magyarnál fejlettebb társadalom, nyelv, kultúra, tudományosság és gazdaság, mint mondjuk a német képes az ilyen jellegű irányzatokkal meglenni (mert vannak ott is ősi germán tradíciókat, vagyis inkább annak vélteket éltetők és élők, hajazva a náci spiritualitásra, az önellátóktól kezdve a neonácikig), illetve nem sok esélyük van erőteljesebb politikai vagy társadalmi befolyásra, addig a magyar társdalomban egyre inkább meghatározó tényezővé válnak, többek között azért, mert a felsorolt összes téren nagyon gyenge lábakon állunk. Főleg, hogy most a legtöbb területen állami keretek között is folyik a pusztítás.

 

Valószínűsítem, hogy egy része az alternatív valóságban élőknek nem foglalkozik politikával, másik része pedig éppen, hogy valamelyik tökéletesen elavult, korszerűtlen oldalt támogatja (Magyarországon csak ilyen van) – azt, amelyik az ő vélt hagyományait, alternatív történelmét és hitét támasztja alá és erősíti.

 

A társadalmunknak ezek a tagjai feltételezésem szerint egyáltalán nem tartoznak homogén réteghez, és a felsorolt tevékenységeket vagy gondolkodást sem űzik egyformán. Csak mostanra körvonalat öltött ez az alternatív valóság, amibe sokan sokmindennel beleférnek.

 

Optikailag is megtestesül ez az alternatív magyar valóság: egy közeli falu az évek során igen érdekes átalakuláson ment keresztül. Először megjelent egy hagyományőrző (és szélsőjobbos kötődésű) üdülő.

 

Majd egy információs tábla, amelyen Szálasi – idézőjel és bármiféle magyarázat nélkül – nemzetvezetőként szerepel. Az az információ is hiányzik a tábláról, hogy Szálasit háborús bűnösként kivégezték.

 

A tábla inkább pozitív figuraként állítja be ezt a háborús bűnöst. Egy kicsivel később vagy talán egyidőben ízléstelen faszobrok jelentek meg itt-ott a faluban, amelyek István királyt, Gizellát vagy éppen fejkendős nénit, kalapos bácsit ábrázolnak. Készült még aztán turulmadaras emlékmű is, és a legújabb: a posta régi épületéből történelmi emlék- és kegytárgyak boltja lett, jó sok Árpád-sávval meg Mária-ábrázolással.

 

Csakhogy Magyarország már megint fáziskésésben van, mint annyiszor a történelem folyamán – a 19-20. század tudományos tévedéseinek és kitalációinak felélesztése, a múlttal való szembenézés és a saját meg családi hagyományokkal, rossz szokásokkal, esetleg bűnökkel és vétkekkel való leszámolás helyett a távoli, soha nem létezett közös múltba révedés, az elfordulás a tudományoktól és a második világháború óta megvalósított társadalmi vívmányoktól, megspékelve egy teljesen maradi politikai és társadalmi berendezkedéssel, kezdve a teljesen elavult oldalaktól a politikai pártok működésén át az állami berendezkedésig, csak tovább viszi Magyarországot a lejtőn. (Feltéve, hogy nem épp a lejtő alján tartunk.)

 

Már rég nem az megy a világban, ami nálunk folyik, óriási átalakuláson megy keresztül az emberiség, és aki lemarad, annak lehet, hogy vége.

 

Magyarország pedig, akár karmikusan, akár nem, megint maga alatt vágja a fát, ami hamarosan nagy puffanással érhet földet.

 

Olvasnál még Balázs Borbálától? Ide kattints!

 

MONTÁZS: Pintér Bence / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Lejárt az MSZP ultimátumának határideje, Tóbiás József vissza fogja adni a mandátumát.

Ilyen sem volt még: írek akarnak lenni a britek. A belfasti posták már kifogytak a formanyomtatványokból.

Élesedett a centristák és a baloldaliak vitája: Elizabeth Warrent támadták a centrista jelöltek az egészségügyi tervei miatt. Ez főleg Joe Bidennek használ. De mit remél ettől?

Amikor már úgy tűnt, hogy a kommunisták akarata érvényesül, közbelépett az alkotmánybíróság.

Ez úgy sikerült Csorbai Ferencnek, hogy ellenfele, a fideszes Szekó József a kampány közben meghalt. Csorbai pártja, az MSZP egyhetes nyilatkozattal válaszolt a morális kérdésre.

A Boszniában született német író, Saša Stanišić frankfurti beszédében bírálta Handkét.

Borkai Zsolt a szexbotránya óta másodszor szólalt meg. Kérdésekre nem válaszolt.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

A számok és olvasatok dzsungelében az Ellensúly folyóirat szerzői vágnak majd szépen rendet október 16-án.

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás