+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. augusztus 10. szombat, 16:49
Rendhagyó Sziget-köszöntő a fesztivál negyedik napján. Semmi nem olyan már, mint régen, de 2019-ben is ez az ország legjobb bulija.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Ma negyedik napja megy a 2019-es Sziget, Magyarország legnagyobb, és amúgy egyben a világ egyik legmenőbb fesztiválja. Ha valakinek szerencsés gyerekkora volt, azt jelenti, hogy reflexből megy be a K-hídon a Hajógyárira, már csak nagyon részegen téved el a különféle körgyűrűkön, de még azt is meg tudja mondani, hogy a hőskorban hol volt a világzenei színpad. 

 

Aki ma a harmincas évei elején van, az még pont belecsöppenhetett a magyar fesztiválozás aranykorába, ami egyúttal valószínűleg a magyar popkultúra aranykora volt.

 

Persze biztos szép dolog volt a Fekete Bárányok-koncert, generációs élmény meg ilyesmi, de ezeknél már hallgatni is sokkal jobb volt a nálam öregebbektől történeteket róla, mit csinált a színpadon David Bowie, vagy persze az akkoriban még itthon nagy névnek számító Clawfinger. Megélni pedig még jobb volt, amikor végre vitázhattam rajta, hogy végül is élvezhető koncert volt-e a 2005-ös Korn (nem), egy évvel később pedig már úgy mondhattam az osztálytársaimnak, hogy látni fogom a Franz Ferdinandot és a Radioheadet, mintha amúgy tudták volna, mi az a Franz Ferdinand és a Radiohead.

 

Egy vidéki középiskolásnak a Sziget nem csak naponta akár két-három fasza koncertet jelentett egy héten keresztül, hanem a nyugat felé nyíló ablakot.

 

Ezen az ablakon benézve el lehetett hinni, hogy nem te vagy az alteres azért, mert tudod, mi az a The Stooges, hanem ahogy sejtetted, a környezeted ragadt menthetetlenül Kelet-Európában. Olyasmi érzés volt kimenni a Szigetre, mint amikor először tűnik fel Londonban, hogy ebben a városban téged is érdeklő dolgok vannak a reklámplakátokon.

 

Persze miközben azon sápítoztam, hogy egy rendes világban ez a normális, valahol élveztem is azt a sápítozást, amikor kiderült, hogy én a Szigetre járok szórakozni. Mert hát az tele van drogosokkal, igénytelen emberek a sárban fetrengenek, és ha ez nem lenne elég, egy egész sátra van ott a buziknak, ahol persze drogos buzik fetrengenek a sárban! Áthatotta az egészet valami titkos tudás érzése, hiszen én tudtam, hogy ezekkel a drogosok például általában tök jó arcok, sárban fetrengő emberek vannak, de ha én nem szeretnék csatlakozni, akkor nem kell, a Magic Mirrorban pedig király zenék mennek jókedvű emberekkel.

 

A 2000-es évek közepére már nagyjából ennyi maradt abból a fajta fesztiválozásból, amilyennek azt az 1960-as évek végén megálmodták: alapjaiban nem változott, de ahogy szép lassan meghódította az világ szerencsésebbik felét az ellenkultúra, úgy került egyre távolabb az egésztől a még az 1990-es évek szinte összes nagyobb fesztiválján feltűnő politikailag aktív felhang, hogy aztán tíz évvel később az önmeghatározásra való lehetőség is eltűnjön.

 

Persze óriási dolog, hogy a Glastonburyn David Attenborough kapta a legnagyobb tapsot az idén halmozottan környezettudatos fesztiválozóktól, de ez nagyon messze van attól az identitást adó ordenáré részegeskedéstől, amit akkor értettünk a fesztiválozás alatt, amikor még nem szívta be a Balaton Sound az ország összes nonfiguratív tetoválást hordó autónepperét.

 

Mostanra a Szigethez kötődő legpolitikaibb sztori az volt, hogy a klasszikus fesztiválozás minden értékével szembe menő Orbán Viktor beszédét hallhatta néha a VOLT fesztivál közönsége a nagyszínpadról, de még ezen is inkább a kommentelők akadtak fenn, mint a résztvevők, hiszen alapvetően bulizni mentek oda.

 

Ez pedig meg is mutatja, mi ment végbe a fesztiválszcénában nem csak Magyarországon, de az egész világon is: már tényleg csak egy nagy buli az egész, amivel senkit nem lehet kiakasztani. Nincs ezzel semmi baj, de el kell fogadni, hogy kimenni a Szigetre ma semmivel sem különlegesebb dolog, mint elmenni egy étterembe, borozni egyet Badacsonyban vagy megnézni egy jó filmet.

 

A fesztiválozás olyan hülyebiztos lett, hogy most már a hülyéknek is tökéletesen megfelel:
 

az óriási szabadtéri plázákhoz hasonlító díszletekben az ember néha hajlamos is elfelejteni, hogy ha itt pár húsz évvel ezelőtt egy Martin Garrixhez hasonló senki lépett volna fel a nagyszínpadon, akkor órákon belül égett volna a Hajógyári.

 

Mondjuk akkoriban a VIP még nem is a PR-ügynökségek éves csúcstalálkozóját jelentette a háttérben Kedves Ferenccel, és ha az ember kicsit belegondol a dolgokba, akkor ez a vendégkör mutatja meg a fesztiválozó szcéna teljes cseréjét a legjobban: régen pont azért ment az ember a Szigetre, hogy ne ilyen faszokkal kelljen együtt buliznia. Tudjátok, ők azok, akik biztos, hogy nem tudják, mi az a Stooges, mert nem hallgatnak altert.

 

Az a helyzet, hogy 2019-ben Coca-Colát nagyobb statement inni, mint kimenni a Szigetre.

 

Ha valaki azt hinné, ez panaszkodás, az téved: ezek szikár tények, amik viszont nem tudják elrontani a már említett őrült nagy bulit. Mert azért a Sziget még mindig az ország legnagyobb bulija, és bár lehet, hogy már nem a rendszerváltó fiatalság próbálja reprodukálni a maga szerény eszközeivel, mi megy ott a nyugaton, még mindig messze itt a legjobb hajnalig dülöngélni valahol a Hajógyári hátulján, ahova már nem feltételnül jutnak el az 1990-es évek slágereire és asztalon táncolásra hajtó magyarok, akik inkább a hangulatért mennek, mint fellépőkért, és amúgy zenei mindenevők, mindent hallgatnak, ami igényes.

 

Úgyhogy aki csak teheti, kerekedjen fel, és menjen ki táncolni, sörözni és megélni ezt a Sziget dolgot, mert bár már rá sem lehet ismerni a könnyes szemekkel hivatkozott eredetire, azért ez még mindig azon kevés dolgok egyike az országban, ami legalább jól működik.

 

Újdonság volt, amit olvastál? Ez egyrészt jó, másrészt meg azért fordulhatott elő, mert még nem jár neked a Reggeli fekete, az Azonnali ingyenes hírlevele. Akinek ugyanis jár, már pénteken kora reggel elolvashatta ezt a cikket. És még mást is. Kérj te is Reggeli feketét!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Egyhónapos szünet után megújul és visszatér az Azonnali podcastja, a Helyzet – új formátummal, logóval és tartalommal. Tartsatok velünk!

Az MSZP a populisták visszaszorítását vizionálja az új amerikai elnöki ciklussal, az LMP a párizsi klímaegyezmény felett örömködik, a DK-tól pedig majdnem megtudtuk Biden teljes nevét.

Budapestről már csak Szkopjéba és Podgoricába lehet repülni.

Mint írják, az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyja az európai polgárok hangját, és hiányzik belőle az empátia az EU őshonos nemzeti és nyelvi közösségeivel szemben.

A huszonhároméves ötletgazda szerint szakítani kell azzal, hogy a király többet ér, mint a dáma, mert azt üzeni, hogy a nők kevesebbet érnek, mint a férfiak.

Az olasz kormányfő az USA-t
és Kínát is Olaszország szövetségesének nevezte,
amin nagyon felháborodott a jobboldali ellenzék. Salvini bocsánatkérést vár el, szerinte ugyanis az egész koronavírus-járványért Kína a felelős.

Eldönteni persze ezt nem fogjuk helyetted, abban viszont segítünk, hogy átlásd: mik a legfontosabb pro és kontra érvek az egyes vakcinákról.

A hét kérdése

Még ugyan nem látni, mikor lesz vége a lockdownnak, de álmodozni azért lehet. A hét kérdésében pont ezt kell tenni!

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Mennyire estek be az árak a fővárosban és vidéken? Érdemes várni a lakásvásárlással vagy eladással? Ingatlanpiaci szakértőkkel beszélgettünk a Helyzetben! Podcast.

A kormányra kerülő RMDSZ akár három minisztériumot is kaphat Romániában. A választáson meglepően jól szereplő szélsőjobboldal azonban a koalícióban is okozhat zavart.

A magyar kormánypárt egyre szorultabb helyzetben van a Néppártban, a vétó hatásait pedig elszámította Orbán Viktor. Helyzet Stefano Bottonival és Hegedűs Dániellel!

Leginkább úgy, hogy nem veszel semmit. A karácsonyi vásárlási láz beindulása előtt környezetvédelmi szakemberekkel jártunk utána, hogy lehetünk zöldebbek.

Milyen volt a jugoszláv néphadsereg katonájaként megélni a boszniai háború kitörését; miért éppen úgy születetett meg a béke, ahogy?

A Helyzet vendége Eric Weaver, a Debreceni Egyetem docense, akivel megbeszéltük, mit hozhat Magyarországnak, ha Joe Biden az USA elnöke.

Ahogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, úgy gyűjtenek egyre többen közvetlen tapasztalatot a járványügyi intézkedésekről. Ez alól az Azonnali szerkesztősége sem volt kivétel. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás