Nem a melegek, inkább a műanyagpalackok miatt kéne bojkottálni a Coca-Colát

Nem az ölelkező bácsik és a puszilkodó nénik veszik el a gyermekeink jövőjét, hanem az élővilág összeomlása.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Felrobbant az internet magyar szeglete, pont úgy, mintha Mentost dobnánk a kólába. A téma a Coca-Cola plakátjainak létjogosultsága, amelyeken melegpárok szerelmesek – kólával a kezükben.

Azóta folyik a vita, hogy a plakátok maradjanak vagy menjenek, a hardcore konzervatívok bojkottálják a kólát, a progresszívek pedig szelfiznek vele, és persze vannak azok is, mint én, akik annak ellenére, hogy semmi bajuk nincs a reklám mellékes üzenetével – azaz azzal, hogy a szerelem az szerelem, felnőtt emberek általában tudják, vagy tudni vélik, mit éreznek ki iránt –, álszentségnek vélik mind az üdítőgyártó, mind a kormány reakcióját.

Viszont az egész mozgolódás egy olyan szituáció, ami bemutatja, mennyire szürreális valójában ez az egész világ, magyar kormányostól, progresszívestől, mindenestől, ugyanis

A magyar kormánypárt nem egyszer dobta vissza az eldobható műanyagokról szóló javaslatokat idehaza és az Európai Parlamentben is, miközben a zöld ügyeket, mint a klímaváltozást, a környezetszennyezést nemes egyszerűséggel elterelésnek nevezte a fontos témákról, mint például a migráció. (Persze, hogy fontos téma az, miért vándorolnak az emberek A-ból B-be – a klímaváltozás és a környezetszennyezés nem kicsit felelős ezért.)

A szennyezett folyók, tavak, a szeméthegyek és az illegális hulladéklerakatok mintha nem is léteznének. Erre kitesznek egy plakátot, amin két nő épp csókot váltani készül, vagy két fickó megöleli (!) egymást, amire hirtelen bojkottot hirdet a kormány egy része és a szatelitszervezetei, ami különösen érdekes annak fényében, hogy jó ideje már stratégiai partnerként kezeli a nagyvállalatot.

Lenne miért bojkottálni a Coca-Colát: az üvegvisszaváltós rendszer szétverése miatt

Pedig lenne miért bojkottálni a Coca-Cola-t néhány társával együtt (mint a PepsiCo, a Phillip Morris, az Anhauser-Busch), és ez pedig az aktív szerepvállalásuk az eldobható műanyagok rendszerének meghonosításában és fenntartásában. Az ötvenes években a Coca és társai létrehozták az eldobható pillepalackok rendszerét, valamint a „Keep America Beautiful” nevű szemetelésellenes civil szervezetet, amivel sikerült elérni, hogy a közhangulat is leváltsa a visszaváltható palackok rendszerét, és az emberek magukat kezdjék el blamálni a szemét miatt a gyártó helyett (bővebben itt olvashattok erről).

Emellett Techet Péter cikkével is egyetértek, csak egy kicsit továbbfűzném a gondolatait. Mivel a Coca-Cola vásárlói piaca főleg a nyugati országokban van, éppen ezért az itt élő emberek társadalmi változásait kell szemlélnie, hogy optimalizálja a marketinghatékonyságát, ugyanis egy jó reklám attól lesz jó, hogy elad a termékkel egy jó sztorit is. Csakhogy David Attenborough Kék bolygó című, kétrészes dokumentumfilm-sorozatával nem látták, mi jön.

Így ha a brand jó hírét továbbra is fenn akarják tartani, akkor fel kell vállalniuk egy társadalmi ügyet, ami úgy fest, a bullyzás elleni fellépés (anti-bullying) lett. Ám ha visszaemlékezünk arra, mi is volt a témája a múlt hónapnak, akkor hamar ráeszmélhetünk, hogy nem a jótündér-keresztanyával állunk szemben: 2017-ben „csak” 3 millió tonna műanyagszemetet köszönhetünk a Coca-Colának, és ez a mennyiség a fogyasztás növekedésével csak nőtt, és valószínűleg nőni fog.

Ezzel pedig nagy a gond: a mikroműanyagokról kiderült, hogy képesek megkötni a potenciálisan mérgező anyagokat (teljesen mindegy, hogy emberi vagy állati forrásból is származzon), és ezeknek a mikroműanyagoknak az egyik fő forrását az eldobható palackok adják, főleg azok, amelyek a vizekben végzik, és mivel egész nap ki vannak téve a napsugárzásnak, és így mikroműanyagokká mállanak az évek során.

És ha már az napfénynél tartunk tartunk: a víz felszínén úszó műanyagok mára kitesznek egy bő Oroszországnyi egybefüggő felületet csak a Csendes-óceánban, valamint a magányosan, vagy kisebb szigetekben lebegő szennyeződések is igen nagy felületet zárnak el a napfénytől összességében. Az élő vizek pedig a legnagyobb szénpufferei a földnek (az esőerdők „csak” a másodikak), azaz a kieregetett szén-dioxid nagyjából 60 százalékát az óceánok kötik meg. Viszont a szennyezésnek is köszönhetően csökken a biológiai sokszínűség, ezzel az összeomlás felé terelve az élővilágot, és csökkentve ezt a megkötőhatást is.

A szavakban zöld ellenzék ne álljon be a multimosdatásba!

A kígyó a saját farkába harapott ez által, és mindenki megkapta jól megérdemelt jutalmát. A Coca-Cola ingyen reklámot, a kormány pedig azt, hogy tovább tematizálhatja a közbeszédet, és így eggyé váltak a PET-palack frigyében. Zárszóként így lenne egy-egy jó tanácsom a kormánynak, a multiknak és az ellenzéknek is.

A zöldek azért is foglalkoznak annyit a környezetvédelemmel, hogy legyen jövője a gyerekeknek, amiben felnőhetnek. Ugyanis, kedves kormány,

és ha az élővilág összeomlik, akkor a mezőgazdaság is összeomlik – és ha ez bekövetkezik, akkor nem lesz kinek reklámozni ölelkező párokkal a termékeinket. Ha igazán törődni akarnak az emberek sorsával, akkor visszahozzák a visszaváltható üvegek rendszert és kitakarítják az óceánokat a barátaikkal karöltve, ha már a nyakunkra szabadították az eldobható műanyagok „kultúráját”.

Az ellenzéki képviselőknek pedig annyit szeretnék mondani, hogy legyünk már végre következetesek, ha már múlt hónapban nem szerettük őket, mert kezelhetetlen szemetet gyártanak – és ne dőljünk be az önmosdatásnak, még akkor sem, ha egyet is értünk az üzenettel. Szándékos vagy figyelmetlenségből elkövetett multimosdatás nélkül is ki lehet ezt fejezni.

A szerző biotechnológus, az LMP debreceni politikusa.​ Olvasnál még tőle? Itt megteheted!