+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2019. augusztus 6. kedd, 17:46
Mi értelme a pártmentes önkormányzatoknak? Hát az, hogy az ellenzéki pártok elutasítsák az ötletet, Vona Gábor pedig eljátszhassa az antielitistát.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

E sorok írásával egyidőben 5961 megtekintésnél tart Vona Gábor „Pártmentes önkormányzatokat! A Részeges Pisták, Lumpen Jóskák, Lopós Bélák ideje lejárt” címet viselő aktuális videója. Ez a szám irgalmatlan kevés egy magát közéleti innovátorként pozicionálónak, továbbá ahhoz képest, hogy Vona Gábor kicsoda-micsoda. Ugyanakkor meglehetősen sok ahhoz képest, amilyen gondolatok hangzottak el a videóban és az arra vonatkozó sajtótájékoztatón.

 

Ugyanis zászlót bontott a Vona-féle Második Reformkor Alapítvány. Ennél a névnél talán csak „Egy demokrata nem fél Alapítvány” elnevezés lett volna elcsépeltebb (ami, mint az ismert, a tényleg és okkal örökké viszonyítási pontnak számító Bibó István egy kontextusból kiragadt mondatából jönne).

 

A sajtótájékoztatón kihelyezett mikrofonok száma akár tájékoztatójellegű is lehet Vona Gábor relevanciáját illetően, de ennél sokkal inkább orientáló bemutatkozó ötletének visszhangtalansága: javaslata értelmében ne induljanak a jövőben pártjelöltek az önkormányzati választáson.

 

Egy ügyes póz

 

Egyszerű (vagy annak tetszik) Vona pozíciója: a polarizált politikai térben a pártvitákba, a kölcsönös ellenségképzésbe, a párt- és/vagy egyéni szempontok közérdeken való felülemelkedésébe belefáradt ország válságára azt látja megoldásnak, ha a pártok kivonulnak az önkormányzati politikából.

 

Hiába, Vona beleszeretett a pártok felett álló személyiség pózába.

 

Hiszen ki ne szeretne egy „bűnbánó”, a politikát nemesebb ügyekért, egymásért és a következő nemzedékekért elhagyó, változtatni akaró és pozícióról lemondani képes egykori politikust?! (Mindehhez ugye sokadik bukás vezetett, nem pedig egy „önkéntes” leköszönés.)

 

Ez ugyanaz a póz, amit már annyiszor megtapasztalhattunk azoktól, akiknek (alig) rejtetten, de politikai/politikusi céljaik vannak.

 

Mert abból Vonának is több lehet, mint amennyiről beszél. Kivár. Okkal.

 

Az adott pillanatig építgeti vlogjával a kifelé felmutatandó problémaérzékenységét, a párttáborok felett álló legkisebb közös többszörös személyiségét, a tanulni sem rest, nemzeti közmegegyezésért reggelente felkelő Vonát. Aki arra vár, hogy akik most a politikát csinálják, azok újra vagy végleg bukjanak, illetve az „ezekkel nem megy” kép erősödjön róluk. 

 

Mit adhatna hozzá a vlogger Vona a közélethez?

 

Vona Gábor egy ideje már a rá való érdeklődésre tekintet nélkül tolja örökmozgó vloggerségét. Eddigi megszólalásai és tartalmai viszont nem különösebben hoztak újdonságot a közéleti diskurzusokba. A témákat és ügyeket, amelyeket körbejár, jóval komolyabb színvonalon, mélyebben és nagyobb eléréssel dolgozták fel már újságírók, ismertették meg a nyilvánossághoz hozzáférők.

 

Vona gyakorlata viszont nem egyedüli: vannak a világon visszavonuló politikusok számosak, akik átmennek közéleti referenciává. Vele szemben azok általában csak egy témát (például klíma, Észak-Dél problematika, víz, afrikai szegénység, fejlesztéspolitika, stb.) tolnak, de azt viszont nagyon: mindenről az jut nekik eszükbe. Vona vlogjának témáit nézve úgy tűnik, ő mindenbe belekap, ráadásul – szemben a költő ambíciójával – „középiskolás fokon” tanítgatja követőit.

 

Nyilván felvetődik a kérdés, hogy kit zavar ez, Vona azt csinál, amit jónak lát magára nézve. Igaz.

 

Az sem lenne különösebben izgi, ha a „hogyan lettem gárdamellényviselőből a zsidóságát vállaló Szegedi Csanád távozását nem különösebben bánó pártelnökön át a korabeli fideszesekhez hasonló Simicska-robot” szösszeneteiből olvasna fel

 

a politikát értékelvűen kevéssé megközelítők tanítására.

 

Merthogy sok éven át hiányolta a nyilvánosság azokat a politikusokat vagy politikai értelemben cselekedni kívánókat, akik nyitottak világra és trendjeire. Teljesen mindegy e tekintetben, hogy Vona egyedül vagy stábbal dolgozik, írja vagy írják neki a szöveget, a megismerésre törekvés elismerendő „dolog”, még akkor is, ha az nem kizárólag önértéken zajlik.

 

Ez nem Vona hibája, ez egy politikai visszatérésben kamerán kívül azért gyakran gondolkodó politikus ismérve. Nincs is ezzel gond.  

 

Vannak szorgos pártkatonák, és vannak lusta civilek is

 

Vona aktuális, pártmentes önkormányzatokról felvetésére ugyan lehetne értelmesen reagálni, de ennek csak pár szó erejéig tudok eleget tenni. Nyilván minél kisebb egy település, annál kevésbé játszanak a pártlogók, ahogyan a nagyobb városokban viszont egyértelmű orientációs és mobilizációs jelleggel bírnak.

 

Aztán ott van az is, hogy a jogos kormánypárti-ellenzéki viták ellenére számos helyen nem a különböző pártállás és a mindenkori kormánypárti blokkolás az oka az önkormányzatok visszás működésének vagy a településfejlesztés kudarcának, hanem a város- és településvezetők alkalmatlansága, a politikai kleptománia, a „háromszor nyertem, gép forog, alkotó pihen” típusú hozzáállás és ilyenek.

 

Ismerünk helyi testületben példásan aktív pártpolitikust, ahogyan sokadik ciklusa után is a testületi üléseken jókat pihengető civilt. Nyilván Vona Gábor az ötletekor átgondolhatta a fentieket, csak éppen azok kevéssé foglalkoztathatták.

 

Az ő célja ezzel ugyanis nem kevesebb, minthogy a szerinte – bár kimondatlanul – bukásra ítélt (ellenzéki) politikusok elutasítsák felvetését; vagy épp egyetértve ezt az irreleváns javaslatot, emelgessék Vonát.

 

De mégis csak előbbi jönne neki lábra: lám, a polarizált, pártos közélettől idegenkedő kezdeményezéseket ismét visszaveri a pozícióját féltő politikai osztály. Ilyen helyzetben ki ne Vona Gábor „antielitizmusa” mellé állna?!

 

Tudja ezt ő is, így lesz pártmentes ötlete egy igazi pártos javaslat.  

 

A szerző politikai elemző, az IDEA intézet igazgatója. Ha olvasnál még tőle az Azonnalin, ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Miért tudott nyerni Temesváron a német jelölt? Mennyire volt befolyással a járvány a románokra? Interjú Claudiu D. Tufiș bukaresti politológussal!

Formabontó öltetnek tűnt Mike Gielené, aki egy eltérített helikopterrel szöktette volna meg párját a börtönből – az út lefoglalásánál azonban a saját nevét adta meg.

Azt kérik, hogy halkabb legyen a háttérzene is a járvány alatt.

Míg a választás előtt az egyik legnépszerűbb politikus volt Igor Matovič, a koronavírus-járvány második hulláma és a kormányzása körüli botrányok kikezdték a támogatottságát.

Az olténiai Deveseluban inkább szavaztak egy halottra, mint a másik két jelöltre.

Egyre több a fertőzött, a tesztkapacitásokat nem növeljük, és sajnos egyre többen vesztik életüket a koronavírus miatt. Mutatjuk, hogyan terjed a járvány Magyarországon és a környező országokban.

A hét kérdése

Orbán Viktor bejelentette, a Magyar Közlöny megírta: hétfőtől minden szórakozóhely és kocsma legkésőbb este 11 óráig lehet nyitva. Mit hoz majd magával a 23 órás zárás?

Azért ide elnéznénk

A „kocsmai evangelizáció” jegyében fog erről beszélgetni Fabiny Tamás püspök, Kajdi Csaba influenszer és Török Csaba pap. Szeptember 29.

Mit tanulhat, exportálhat Budapest Bécsből? Erről beszél Techet Péter, az Azonnali főmunkatársa az IDEA szervezésében. Október 1.

Vitatható ökopolitika Schiffer Andrással október 3-án.

Ezt is szerettétek

A tíz, legrövidebb idő alatt helyes megfejtést beküldő versenyző iskolája egy-egy nagy értékű okosbútorral lesz gazdagabb.

A Helyzetben az abaújkéri Wesley János Iskolába látogattunk, hogy megtudjuk: mit jelent az ott tanulóknak és a pedagógusoknak a kormány megszorítása.

Lesz-e még bármi ugyanolyan, mint a járvány előtt? Jól költi-e el az állam a gazdasági akcióterv támogatásait?

Balogh Ákos Gergely Index-főszerkhelyettes a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársával, Urbán Ágnessel vitázott a Helyzetben.

A sötét anyag kutatásáért kapta meg a rangos Viktor Ambartsumian-díjat Alex Szalay, a Johns Hopkins Egyetem magyar asztrofizkusa. Interjú!

Miben tud egyetérteni a szélsőjobboldal és a Háttér Társaság? Dúró Dóra és Dombos Tamás a Helyzetben!

Mi köze a belarusz diktátornak az oroszokhoz? Miért belarusz, miért nem Fehéroroszország?

Twitter megosztás Google+ megosztás