„Az oroszok csak röhögnek azon, mennyire ostobák a németek”

A német politikusok annyira fogékonyak a Kreml manipulációira, hogy az oroszok halálra röhögik magukat rajta, állítja egy Moszkvából elmenekült német újságíró.

Futott egy kört a héten a lengyel sajtóban egy német publicistának és Oroszország-szakértőnek, Boris Reitschusternek a lengyel PAP hírügynökségnek adott interjúja, amelyben azt a fő állást teszi, hogy Németország annyira fogékony a Kreml manipulációira, hogy az oroszok halálra röhögik magukat rajta. A Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kifejezetten kritikus Reitschuster 1999 és 2015 között a jobboldali Focus hetilap moszkvai irodáját vezette, több könyvet is írt Oroszország jelenéről, majd annyi halálos fenyegetést kapott, hogy inkább visszaköltözött Németországba.

A lengyel interjúban Reitschuster felidézi, hogy miközben nemrég Moszkvában 1400 embert őrizetbe vettek, amiért részt vettek egy ellenzéki tüntetésen, a Spiegel hetilap egy olyan cikket közölt, amiben négy keletnémet tartomány vezetője – a szász-anhalti CDU-s Rainer Haseloff, az SPD-s Dietmar Woidke Brandenburgból, a mecklenburg-vorpommerni SPD-s Manuela Schwesig és a CDU-s szászországi Michael Kretschmer – azt kéri, Németország lépésről lépésre építse le az Oroszország elleni szankciókat, amelyeket még az ukrajnai proxyháború miatt vezettek be. Reitschuster szerint azok az emberek, akik Oroszországot ilyen módon támogatják, miközben a keletukrán fronton háború folyik, lényegében Putyin cinkostársai.

De miért szeretik ennyire a német politikusok Oroszországot?

A négy keletnémet vezetőnél sokkal ismertebb a volt szociáldemokrata kancellár, Gerhard Schröder példája, aki politikai karrierjének lezárultával beült a Gazprom többségi tulajdonában álló, Németországot Oroszországgal a Balti-tengeren összekötő Északi Áramlat gázvezetékprojekt megvalósítását közvetlenül irányító konzorcium felügyelőbizottságába, hetvenedik születésnapján pedig az orosz elnök személyesen köszöntötte fel.

Reitschuster lengyelországi interjúja szerint egyes német politikusok azért szimpatizálnak a Kremllel oldalaktól függetlenül, mert a sikeres orosz propagandának köszönhetően téves elképzeléseik vannak Oroszországról. Erre természetesen Moszkva külön rá is játszik: nekik nem fontos, melyik párthoz, ideológiai táborhoz tartozik a politikus, egy régi KGB-s módszer szerint minden párttal keresik a kapcsolatot, hogy elnyerjék a szimpátiájukat azzal, hogy azt mondják nekik, amit az illető hallani szeretne.

A baloldali politikusokat a szovjet szocializmussal győzik meg. „A német szocialisták és kommunisták azt hiszik, minden, ami Moszkvából jön, szocialista dolog. (...) Eközben nem tűnik fel nekik, hogy Putyinnak kevesebb köze van a szocializmushoz, mint Barack Obamának.” A szélsőjobboldaliakat az Oroszország által hűen képviselt konzervatív értékekkel győzködi Moszkva (persze van olyan AfD-s is, akit nem kell győzködni, magától is ellátogat a Krímre és Donyeckbe), az eleve a gazdasági lobbik által uralt  kereszténydemokrata CDU-soknak pedig az orosz-német gazdasági kapcsolatok fontosságát emlegeti.

Nem tanulni a történelemből

A németeknek a lengyelekkel némileg hasonló történelmük ellenére is gyökeresen eltérő az Oroszország-képük, emlékeztet az interjúban a német újságíró: a lengyelek „a ruszofil vírus ellen be vannak oltva”, a németek ezzel szemben „furcsa amnéziában szenvednek, mintha semmilyen következtetést sem lettek volna képesek levonni az NDK történelméből”: a berlini falból, az 1953-as keletnémet felkelés leveréséből. Ennek ellenére is számos német szimpatizál az orosz nacionalizmussal, mondja Reitschuster:

Ráadásul a németek egy része osztja a Kreml Amerika-ellenességét is – ez ugyanis bár már a nemzetiszocialista uralom előtt is jelen volt Németországban, Hitler alatt lett tökélyre fejlesztve –, ahogy az is megfigyelhető, hogy sokan még ha nem is nyíltan, de egy autoriter kormányra vágynak, mondja az újságíró, külön figyelmeztetve arra Lengyelországot, hogy Európa legnagyobb és legbefolyásosabb országának „holdkóros Oroszország-politikája” kifejezetten veszélyes keleti szomszédai számára.

FOTÓ: Wikimedia Commons