Győrben játszották a focimeccset, amiben a NER-foci minden aprósága benne van

Annyira röhejes okokból került Győrbe a Budapest Honvéd-Universitatea Craiova magyar-román kisrangadó, hogy arra már katasztrófaturistaként is érdemes volt ellátogatni.

Arról már értekeztem egyszer, hogy a magyarfoci-faktor még a legnagyobb fociünnepeket is le tudja gyilkolni, de ez most szintet lépett a Budapest Honvéd-Universitatea Craiova Európa Liga-selejtezőn: ami itt történt a meccs előtt, azzal én még az unokáimnak is el fogom tudni magyarázni, hogy nézett ki Magyaroszág 2019-ben.

Adott ugyebár egy veretes múltú budapesti csapat, ami Románia jelenleg legtöbb nézőt mozgató klubjával játszik tétmeccset. A magyar-román focimeccs nagy szó, még akkor is, ha csak klubcsapatokról van szó, az ilyen estéken szokta magát odatenni minden szurkolótábor a balhézáson kívüli szurkolótáborosdiban is, tehát minden adott lett volna ahhoz, hogy egy viszonylag nézett meccset rendezzenek Budapesten.

Csakhogy ezt a meccset elvitték Győrbe. Azért oda, mert úgy tűnik, Budapesten továbbra sincs elég stadion:

Persze innen sem igazán logikus helyszín Győr, hiszen közelebb van például Székesfehérvár és Felcsút, de sajnos Felcsúton épp az a székesfehérvári Vidi játszik, amelyik a vadiúj hazai stadionjában nem mer meccset rendezni a vízbe került szuperbaktérium miatt.

És akkor a Quaestor-botrányról még nem is beszéltünk

Már így is elég magyaros a történet, amihez csak apróságokat tett hozzá a budapestieket vendégül látó ETO Park története: itt utoljára akkor rendeztek akár magyar elsőosztályú meccset, amikor még az a Tarsoly Csaba volt a klub és a stadion tulajdonosa, aki két év előzetes után jelenleg egy kellemes tihanyi háziőrizetben várja, pontosan mit fog kapni a Quaestor-botrányért. Tarsoly bukása előtt a Győri ETO a magyar kormány egyik kedvenc klubjának számított, bajnokságot nyert és több válogatott meccset is levittek Győrbe a plázával egybeépült stadionba. jJlenleg az NB II-ben szerepelnek.

Szóval így néz ki egy focinemzet selejtezőköre Európában, ráadásul már ott tartunk, hogy a szurkolók meg se lepődtek a döntésen. Szerintem egy ilyen meccs a hülyének is megéri úgy, hogy a Honvéd legalább egyedüliként nem akart kibaszni a saját szurkolóival, és az 1200-as jegy megvásárlásáért cserébe vonattal utaztatták azokat, akik hajlandóak voltak bevállalni ezt a távot. Persze voltak itt nagyobb mesterek is, például az ország egyetlen igazán jó szurkolói blogjának főnöke is, aki a múlt héten autóval járta meg a Kispest vilniusi meccsét, ahhoz képest szinte ajándék ez a kétszer másfél órás út, végül is csak duplaannyi, mint egy focimeccs játékideje!

Az már az a Keleti Pályaudvarnál kiderült, hogy nem csak a helyszín, de úgy általában minden körülmény megfelelő arra, hogy egy életre eltántorítson mindenkit a meccsre járástól, aki nem tartja őrült jó szórakozásnak a szauna jellegű ütött-kopott vonatokon zötykölődést július végén Győr gyárvárosáig. Páran nem is értették, mi ez a kiabálás meg éneklés, egy jellemzően a Keleti környékén előroduló kicsit ittasnak tűnő néni meg is kérdezte, hova megy ez a vonat. „A gulágra” – hangzott el a rövid válasz, hogy aztán el is induljon a szerelemvonat a meglepően kedves rendőrök biztosítása mellett: 

Az utazás milyensége innentől tényleg csak az elfogyasztott sörök mennyiségén múlik, ugyanis más módszer egyszerűen nincs arra, hogy jó szórakozásnak tűnjön a zötykölődés egy nosztalgiavonaton. Mármint nem viccelek, a MÁV tényleg komolyan vette, hogy a forgalomban már nem is nagyon látott kocsikon éljék meg a Budapest-Győr utat a kispestiek, ahogy ezt a kép is bizonyítja.

Persze ha valaki azt gondolja, lehangoló ez a kép, akkor az nézze meg, hol szálltunk le!

Bár a kispestiek ilyen-olyan okok miatt nincsenek különösebben jóban a győri szurkolókkal, itt most azért a sportszerűség, illetve a „szar Románia, utálunk szar Románia” című sláger gyorsan összekötötte a stadion melletti kocsmánál várakozókat, és annyira nem meglepő módon megjelentek a magyar válogatott mezét viselők is, akiket egyértelműen a románozásra való lehetőség vitt ki az ETO Parkba. 

Az eredményeket bizakodóan várták: 

A Honvéd helyzete egyébként felemás: most, hogy gyakorlatilag beszállt a felsőligás NER a klubba, már nem tűnik outsidernek a klub, cserébe az előző tulajdonos, a stíluskirály George F. Hemingway időszakában megszokott teljesen érthetetlen igazoláspolitikán nem változtattak, az olasz Giuseppe Sannino edzői kinevezésének sem örülnek igazán egy emberként. „Figyelj, Rossin kívül mikor jelentett jót bárhol is, ha feltűnik egy kopasz olasz?” – tette fel a kérdést Hanta, a már említett kispesti blogger, finoman utalva a jelenleg már magyar szövetségi kapitányként dolgozó Marco Rossira, illetve kicsit Benito Mussolinire. 

Jobb híján azt lehetett csak tenni, hiszen ahogy mondtam, a potenciális kiváló csütörtök estét tényleg minden eszközzel akadályozta az élet: a büfében úgy tűnik, tényleg nem számoltak azzal, hogy a győri stadion alsó része nagyjából meg is telik, ezért összesen két nyitva tartó büfével kedveskedtek, emiatt én a meccs első 30 percéről simán le is maradtam, cserébe nagyon izgalmas cikkeket olvasgattam a telefonomon. Nem mintha baj lett volna, ugyanis bár a kormány sportlapja próbálta úgy beállítani a Craiovát, mintha valami őrületesen erős csapatról lenne szó, valójában tökéletesen mutatja, hogy a román bajnkságnak évtizedes kemény munka segítségével sikerült a magyar színvonalhoz csúszni. Ráadásul az országuk legnézettebb csapata összesen ennyi embert vonzott be Győrig:

Mint megtudtam egy kolozsvári születésű nézőtől, a Craiova amúgy nem is az a klasszikus román csapat, mint a Dinamo vagy a Steaua, ugyanis a krajovaiakat még úgy általában a többi román is utálja, bár ebből a különbségből nem sokat lehetett érezni a hazai oldalon, hiszen ugyanúgy csak néhány bozgor (a románok gúnyneve a magyarokra) szó hallatszott át, mint elitebb kollégáiktól szokott.

A figyelmes olvasónak talán feltűnhetett, hogy a meccsről még nem írtam semmit, de ez nem véletlen! A meccs ugyanis annyira szörnyű volt minden elemében, ami még az én NB I-en szocializálódott gyomromnak is meglepő volt. A csapatok gyakorlatilag nem rúgtak kapura, nem is nagyon támadtak, és úgy általában egy percig sem tűnt úgy, mintha itt valaki támadni akarna. Ezért egy jól megérdemelt 0-0 lett a nézők jutalma, de szerencsére a szurkoló az olyan, hogy nem zavartaja magát az objektív értékeléssel: a kispestiek azt emelték ki, hogy ez a Craiova szar csapat, tehát simán verhető,

Jövő héten meglátják majd, hiszen már a hét eleje óta szervezik, hogy Litvánia után Romániát is beveszik pár napra Kispestről. 

Kicsit irigyeltem is őket, hogy ilyen fasza kis külföldi túráik vannak, de azért azt az utazást már tényleg nem vállalom be egy olyan meccsért, aminek igazából egyik résztvevőjét sem szeretem.

FOTÓK: Fekő Ádám / Azonnali