Közelebb került-e Trump az impeachmenthez a Mueller-meghallgatás után?

Tényleg megismerhető lett volna egy 15 dolláros tévé-előfizetésből minden, amit a Mueller-jelentés állít? Mítosz lenne Trump oroszokkal való összejátszása az elnökválasztási kampányban? Tényleg csak a demokraták rendelték meg Robert Mueller jelentését? És egyáltalán: okosabbak lettünk-e a különleges ügyész szerdai meghallgatása után? Mutatjuk a részleteket!

Beszámolt az Egyesült Államok Kongresszusa előtt Robert Mueller különleges ügyész szerdán arról a jelentéséről, amelyet a 2016-os amerikai elnökválasztásba való beavatkozásról és Donald Trump elnök kampányának állítólagos oroszok általi támogatásáról készített. Mint ahogy azt reggeli cikkünkben is leírtuk, Mueller sok kérdésre nem válaszolt, mivel az igazságügy minisztériumtól kért ajánlása szerint nem beszélhet olyan témákról, ami jelenleg is büntetőeljárás alatt áll, az állam számára kényes adat, vagy pedig olyan ügyek, amire felhatalmazása nem szól.

Lavírozás a kínos kérdések között

Eskütétele után öt perces nyitóbeszédében kiemelte, hogy csapata objektív és kritikus hozzáállással végezte el munkáját. Beszédében kiemelte, hogy nyomozásuk során 30 embert vádoltak meg, 7 embert már el is ítéltek, illetve további 7 ember tárgyalása zajlik jelenleg, majd hangsúlyozta, hogy munkájuk során csak is a tények és a jogszabályok betartása érdekelte őket, illetve arra törekedtek, hogy a nyomozásra csak annyi időt szánjanak, amennyi feltétlenül szükséges.

A vallomása során Mueller nagyon ügyelt arra, hogy ne hozza magát kompromittálható helyzetbe. A meghallgatása első felében nagyon sokszor kérdezett vissza a kérdésre, és az ülés folyamán amikor a jelentésre hivatkoztak, mindig kérte, hogy mondják el az oldalszámot neki is, hogy közben ő is olvashassa. Válaszai során, amikor konkrét példákról kérdezték, sokszor elhárította a kérdést, mondván, hogy nem akar spekulálni, vagy visszairányította a képviselőket a jelentés szövegéhez.

Republikánusok: Az egész nyomozás egy hazugságra épült

A Republikánus Párt stratégiája a nyomozás, illetve maga Mueller hitelességének a megkérdőjelezése volt, illetve rámutattak, hogy a jelentésnek jogilag nem sikerült bebizonyítani az összejátszást Trump kampánycsapata és az oroszok között. Ennek megfelelően már az első republikánus képviselő, Doug Collins, a bizottság alelnöke is a jelentés jogi pontatlanságaira és a bizonyítékok elégtelenségére hívta fel a figyelmet, aminek a történetét utána a többi republikánus képviselővel szépen kibontottak.

A republikánusok a bizonyítékok elégtelensége mellett a közvéleményt is jobban érdeklő orosz összejátszásról, illetve annak jogilag nem kimerítő bizonyításáról kérdeztek, mire

Több republikánus politikus is felhívta a figyelmet, hogy a nyomozás során 19 ügyvédből 14-et még a demokraták neveztek ki, akik közül többen is nyíltan a Demokrata Párt szavazói, illetve adományozói. A republikánusok szerint emiatt egy előre megtervezett támadás volt a nyomozás Donald Trumppal szemben, egyik legnagyobb érvként azt a Peter Strzok-ot, a nyomozásban egy ideig résztvevő FBI ügynököt hozták fel, aki a nyomozás alatt munkatársával Trumpot kritizáló SMS-eket váltott. 

A republikánusok szerint nemcsak a csapat összetételével volt probléma, hanem már magának a nyomozásnak az elindításával: a nyomozást ugyanis a Steele-dosszié robbantotta ki, amit a korábbi MI-6 titkosügynök, Christopher Steele állított össze, benne érzékeny adatokkal az akkor még csak elnökjelölt Donald Trumpról. A titkosügynököt demokrata politikusok kértek még fel, és a 2016-os kampányban Clinton is felhasznált belőle információkat. 

Ezen felül Robert Mueller kinevezését és nyitóbeszédében elmondottakat is megkérdőjelezték. A republikánusok ugyanis arról faggatták a különleges ügyészt, hogy a kinevezése előtt több alkalommal találkozott Jeff Sessionnel (akkori igazságügyminiszter), annak helyettesével, Rod Rosensteinnal és magával Donald Trumppal is. Ezekről a találkozókról a republikánusok azt kérdezték Muellertől, hogy felajánlották-e neki az FBI igazgatói címét, amire Mueller kitérően azt választolta, hogy ő csak tanácsot adott.

A republikánusok legvégső érve az adófizetők pénzének elpazarlása volt. Debbie Lesko, republikánus képviselőnő ugyanis elmondta, a jelentés a Washington Postra 60, a New York Timesra 75, míg a Fox Newsra 25 alkalommal hivatkozik, azaz szerinte

Demokraták: Utalgatás az impeachmentre

A demokraták taktikája ezzel szemben jóval összetettebb volt. Ugyanis nekik nem volt elegendő hiteltelenné tenni a jelentést, nekik fel kellett építeni az ügyet, és belekényszeríteni Muellert, hogy Trumpra terhelő információkat mondjon élő adásban, és utaljon az impeachmentre.

Már az első kérdező, a bizottság elnöke nekiszegezte a kérdést, hogy szerinte Trump hazudik akkor, amikor azt mondja, hogy a jelentés felmentette őt, amire Mueller igennel válaszolt, majd a következő kérdésre, miszerint a bizonyítékok alapján felmentené-e Donald Trumpot, azt mondta nem. Innentől kezdve a demokraták elsősorban az igazságszolgáltatás akadályoztatásának vádját próbálták felépíteni, miszerint

A demokraták végig a jelentésre hivatkozva hoztak fel példákat, Trump miként akadályozta a nyomozást. Megemlítették a Fehér Ház korábbi jogi képviselőjét, Don McGahnt, akit Trump arra kért, hogy utasítsa a nyomozást felügyelő Rod Rosenstein, igazságügyminiszter-helyettest, hogy rúgja ki Muellert, majd amikor a New York Times beszámolt erről, kérte McGahnt, hogy hivatalos nyilatkozatban ítélje el a cikket és hazudjon Trump érdekében. 

Muellertől többször megkérdezték, hogy Trump ilyen jellegű kérései bűncselekménynek számítanak-e, amire az ügyész kitérő választ adott, majd amikor rákérdeztek, hogy ha bárki más buzdít valakit hamis tanúzásra, akkor elítélnék-e a bíróságon, akkor az ügyész igent mondott.

A demokraták a republikánusok azon érvét, miszerint Trump nem akadályozhatta a különleges ügyész nyomozását, hiszen Muellert nem rúgták ki, és lefolytathatta nyomozását, azzal cáfolták meg, hogy

A legvégén Veronica Esocbar kérdezte meg Muellertől, hogyan értette a jelentésben, hogy „nincs felhatalmazása vádemelésre, mivel az alkotmány ezt nem teszi lehetővé”, akkor az alkotmányos elmozdításra (impeachment) gondolt-e. Mueller erre nem kívánt válaszolni, de amikor a demokrata képviselőnő megkérte, hogy mondjon egy példát, milyen alkotmányos mód van a vádemelésre, Mueller elmondta, hogy a demokrata politikus pont most mondott egyet.

De ennél közelebb nem kerültek a demokraták ahhoz, hogy Mueller utaljon az impeachmentre, sőt, bármikor ilyen kérdésre került sor, azzal hárított, hogy a nyomozása és jelentése nem tartalmaz ajánlásokat, csupán tényeket. Innentől kezdve a demokratákon múlik, ők hogyan értelmezik a szavait.

FOTÓ: Medill DC / Flickr