+++ MIBEN FEJLŐDJÜNK, MIRŐL ÍRJUNK? MONDD EL A VÉLEMÉNYEDET AZ AZONNALIRÓL! +++
Techet Péter
2019. július 23. kedd, 18:03
A mai napig legszínvonalasabb németnyelvű napilap Németország médiapiacán ráhajtana az AfD-szavazókra. Miért gondolja azt például a lap egyik munkatársa, hogy a németországi média jelenleg az NDK idejét idézi, és Németország még nem nyugat-európai ország? Mondjuk a részleteket.

Az 1820 óta folyamatosan megjelenő Neue Zürcher Zeitung (NZZ) a német nyevű sajtópiacon az egyik legrégebbi újság. És talán a legpatinásabb, legkomolyabb.

 

A zürichi liberális nagypolgárság lapjaként indult újság a mai napig kiegyensúlyozott, alapos elemzéseiről ismert.

 

Ellentétben a németországi lapok többségével, amelyeket sokszor egyfajta baloldali moralizmus hajt, az NZZ bármilyen témáról hideg fejjel, amolyan svájci távolságtartással tud tudósítani.

 

Újságírók liberális párttagkönyvvel

 

A napi százezer példányban elkelő újság pártpolitikailag – amey főleg a svájci híreit határozza meg – a polgári liberális Szabadelvű Demokrata Párthoz (FDP; nem összetévesztendő a német FDP-vel) áll közel. Hosszú ideig még a lap munkatársai felé is elvárás volt az FDP-párttagság. Ez ma már oldódott, de

 

a lapnak a mai napig csak olyan ember lehet részvényese, akinek FDP-párttagkönyve is van,

 

vagy legalábbis – ha nem is párttag – a polgári szabadelvűség mellett elkötelezett.

 

Mivel a liberalizmus eleve a német nyelvterületen (Ausztria kivételével) jobboldali irányzatnak számít – mind a német, mind a svájci FDP polgári politikát folytat –, nem csoda, hogy az NZZ véleménycikkeit vagy például kulturális híreit is egyfajta konzervativizmus hatja át, ami miatt a lap a Svájcon kívüli polgári olvasótábor számára is elsődleges hírforrás.

 

Gyakorlatilag csak a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) – és részben a bécsi Wiener Zeitung – jelent e téren az NZZ-nek konkurenciát. A lap konzervativizmusa azonban hosszú ideig nem pártpolitikailag, pláne nem jobboldaliságban jelent meg, hanem a távolságtartó, nem moralizáló stílusban és a témaválasztásban. Mondjuk az NZZ-ben nem ritkák az egészoldalas komolyzenei koncertkritikák, de az olvasóközönség beállítottságát (meg persze anyagi helyzetét) mutatja, hogy a műkincskereskedelemre is nagy hangsúlyt fektet a lap.

 

Jobbosabb hangvétel

 

Az utóbbi időben – főleg a 2015-ös menekültválság óta – egyre jobban érezhető az NZZ jobbra tolódása. Különösen

 

a németországi sajtópiacon akar a lap az FAZ jobboldali konkurenseként megjelenni.

 

A 2015-ös év az NZZ számára nem pusztán a menekültkérdés miatt döntő (a merkeli toleráns politika első kritikusai is az NZZ-ben kaptak először teret), hanem a főszerkesztőváltás miatt. 2015 tavaszától a zürichi szerkesztőség élén Eric Gujer áll.

 

Az NZZ egykori kelet-berlini, moszkvai és izraeli tudósítója szerint – amint főszerkesztővé választásakor is mondta –

 

csak azon újságoknak lehet jövőjük, amelyek egy világos politikai nézetrendszer alapján írnak.

 

Gujer az NZZ sarokköveiként a polgári liberalizmust, a kapitalizmust, a konzervatív szabadelvűséget, az emberi jogok és a nemzetállamiság támogatását jelölte meg.

 

Noha az NZZ-től mindezen értékek korábban sem voltak idegenek, az új főszerkesztő provokatívabb, határozottabb cikkeket akar, és a másként írókat, gondolkodókat inkább eltanácsolná – holott az NZZ-nek éppen a véleménypluralizmus volt az egyik fő ismérve.

 

Az északnémet közszolgálati adó (NDR) nemrég egy érdekes – bár az adó baloldali irányultságát egyértelműen mutató – elemzésben foglalkozott az NZZ jobbratolódásával. A témának több elemzést szentelt a baloldali sváci WoZ (a berlini taz mintájára, de hetilapként működő) újság.

 

A WoZ már 2017 őszén arról írt, hogy „félelem járja be” az NZZ szerkesztőségét – azaz szerintük Gujer alatt az NZZ balliberális munkatársainak egyre nehezebb dolguk van. Gujer személyi cserékbe kezdett:

 

két év alatt a belpolitikai rovat felét kidobálta, és új, jobbosabb újságírókra cserélte, akik már nem csak a svájci FDP-hez, de az idegen- és EU-ellenes Néppárthoz (SVP) is közel állnak.

 

Brigitte Hürlimann, az NZZ baloldaliságáról híres bírósági tudósítója egyenesen „tisztogatási hullámként” jellemezte a WoZ-nak nyilatkozva Gujer intézkedéseit. Sieglinde Geisel, aki a lapot Berlinből tudósította eszmetörténeti, kulturális témákban, szintén úgy érzi: Gujer főszerkesztősége óta azért utasították el folyamatosan az esszéit a kulturális rovatban, mert azok – amint Gujer el is mondta neki – „túlságosan menekültpártiak“ voltak, márpedig az NZZ napilapként különösen a német sajtópiacon az FAZ olvasótáborától jobbra álló, polgári AfD-szavazókra akar láthatóan ráhajtani.

 

Az NZZ lesz az AfD-sek napilapja?

 

A svájci médiapiacon az NZZ a jobbratolódásával egyáltalán nincs egyedül: a legolvasottabb svájci hetilap, a zürichi Weltwoche élén eleve egy SVP-politikus áll. Az SVP pedig megszerezte pár éve a korábban balliberális Basler Zeitungot is, amely szintén ma már jobbos cikkeket hoz. Azaz ma a német nyelvű svájciaknak gyakorlatilag csak a zürichi Tages-Anzeiger maradt egyetlen baloldali napilapként.

 

Németországban viszont az NZZ jól kalkulál, ha úgy véli: éppen egy kemény jobbos nyelvezettel (főleg a menekültkérdésben vagy az Európai Unió kapcsán) egy eddig tátongó piaci rést tud betölteni.

 

Ma a németországi napilapok közül a mérsékelt konzervatív FAZ-nél, a neokonzervatív Die Weltnél és a düsseldorfi, katolikus Rheinische Postnál nincs jobboldalibb napilap – pedig ezek is más országok mércéi szerint inkább centristának tekinthetőek. Az AfD olvasni tudó és akaró szavazóit ma csak hetilapok – elsősorban a müncheni Focus magazin, de különösképpen az elkötelezetten újjobboldali Junge Freiheit – szolgálják ki.

 

Azaz Gujernek gazdaságilag igaza lehet, amikor

 

az NZZ-t a németországi olvasók felé Merkel-, EU-, bevándorlás- és eurókritikus, valamint klímaszkeptikus cikkekkel akarja eladni.

 

Gujer azonban nem érzékel különösebb jobbra tolódást, szerinte ugyanis – amint a Spiegelnek nyilatkozta az elég szófukar főszerkesztő – nem történik más, mint „a lap statútumaiban” eddig is rögzített „polgári liberális vonal” jobban megjelenik a publicisztikákban.

 

NZZ: nem az számít, mit mondanak, hanem hogy mindent mondani lehessen

 

Frank A. Meyer, az NZZ neves balliberális publicistája is üdvözli az NZZ új irányvonalát. A zürichi újságíró szerint az NZZ stílusa és témaválasztása csak a németországi olvasókat lepheti meg, mert ők egy balosabb diskurzushoz vannak szokva.

 

Az NZZ nagyöregje egyenesen az NDK állami tévéjéhez hasonlította a mai németországi közszolgálati médiákat.

 

Ezért szerinte „szükség” van az NZZ-re mint „a vitatkozás helyére”, ami alatt ő azt érti: az NZZ-ben kell helyet kapniuk mindazoknak, akik valamiért a német sajtónyilvánosságból kiszorultak.

 

„Az NZZ nem az AfD értelmében ír, egyszerűen beengedünk új vitákat”

 

– nyilatkozta a balliberális Meyer az NDR-nek. Mayer tagadja, hogy Gujer jobboldali lenne, szerinte az új főszerkesztő inkább „egyfajta neoliberális szektához” tartozik, már-már vallásilag hisz a neoliberalizmusban.

 

Meyer szerint az NZZ-nek az az alapelve: nem az a lényeg, hogy mit mondanak, hanem hogy mondják – azaz az NZZ a korlátlan vitakultúra híve, amelyben mindenféle (igen, akár az AfD-s) vélemény is megjelenhet. Meyer szerint nem szabad hagyni, hogy morális érvekkel szabjon a baloldal a vitáknak gátat. Szerinte a baloldali moralizálás vezet a barát-ellenség-logikához, amiben a másik nem vitapartner, hanem morálisan rossz.

 

Meyer szerint

 

Németország még mindig nem érkezett meg a nyugati világba, mert a német vitákat még mindig túlságosan áthatja egyfajta morális érvelés.

 

Meyer úgy véli: egyedül az NZZ száll ezzel szembe a német nyelvű lapok közül, mert náluk egy cikket nem morális, hanem minőségi alapon ítélnek meg: ha érdekes a felvetése, és jól van megírva, akkor lejöhet.

 

FOTÓ: Neue Zürcher Zeitung székháza a Zürichi-tó parján / Wikipedia

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nyolc nő állította, hogy zaklatta őket a világhírű operaénekes. A botrány utáni első fellépésén felállva tapsoltak neki.

A világ legfejlettebb országai technikai és pénzügyi tervet állítottak össze Biarritzben a erdőtüzek megfékezéséhez.

Nem áll jól a közvélemény-kutatásokban a hivatalosan vasárnap elnökjelöltnek választott PSD-s miniszterelnök.

Ez nem fenyegetőzés, hanem a valóság – mondta a brit miniszterelnök.

Nem politikai okokból takarították le, és tagadták, hogy hivatalos graffiti-eltávolító szakemberek lennének.

A hét kérdése

Miből néznéd ki, hogy valójában nem is létezik? Vagy mi az, amiről kifejezetten szeretnéd, hogy ne létezzen? Szavazz, és kiderül, mekkora a klubod!

Azért ide elnéznénk

Dumbledore wouldn't let this happen. Augusztus 31-én délután, Budapesten.

Gellért Ádám ad elő a Clio Intézet estjén szeptember 4-én.

Szeptember 7-én 15 órától Budapesten és minden megyeszékhelyen!

Kóstold végig Baranya legjobb ízeit egyetlen nap alatt, szeptember 8-án!

Tokaj-Hegyalja legszebb falujában szeptember 13-án végig lehet kóstolni a helyi borászatok legjobb borait.

Ezt is szerettétek

Mire elég, ha Zuzana Čaputová elnök azt mondja magyarul, hogy köszönöm? Jarábik Balázs felvidéki elemző elmagyarázza.

A Coca-Cola ugyanolyan politikai termék, mint a Fidesz. Kár, hogy az előbbinek a magyar ellenzék is bedőlt, írja Techet Péter.

A véleménybuborékok ártanak jobban a demokráciának, vagy pártízezer „hülye” szavazó?

Az Azonnali birtokába kerültek a 2018-as szerződéseik: volt, ahol a kutatási pénznek nevezett összegből focipályát újítottak fel. Hogy mi?! Tényfeltárás!

Twitter megosztás Google+ megosztás