A Stranger Things és a popkultúra, mint önmaga seggébe vezető spirál

A Stranger Things harmadik évada nagyon érdekes és izgalmas sorozat, de az az őrület, ami kialakult körülötte, nagyon sok érdekes kérdést vet fel arról, hogy néz ki 2019 szórakoztatóipara.

Mostanra annyira el van kényeztetve Magyarország, hogy a Stranger Things című sorozat harmadik évadánál már nem csak magára a termékre nem kellett várni egy percet sem, de az angolul kevéssé tudóknak és egyéb lustáknak is azonnal meglett a hétvégi program azzal, hogy a felirat is elérhető hozzá Netflixen. Ez annak a biztos jele, hogy ha nem is túl gyorsan, de végre mi is csatlakoztunk a 21. századhoz, ráadásul azt nézve, hogy hamarosan legalább Budapesten tényleg bárhol lehet rendelni a Mekiből, elég csak behúzni a függönyöket ahhoz, hogy a fejlett nyugaton érezhessük magunkat!

Mármint nem abban az Amerikában, ahol néha nácik ütnek el ellentüntetőket, lelőhetnek az utcákon vagy nincs egészségbiztosításod, hanem abban, amit mi az 1990-es években képzeltünk el magunknak. Tudjátok, amikor elég volt Dévényi Tibi bácsinak bemondani a Három kívánságban, hogy amerikai terméket lehet nyerni, és máris azt hittük, űrtechnológiát kapunk majd.

Ha ezt akarjuk, akkor a Stranger Things harmadik évada is a mi sorozatunk, de érdemes eldönteni, hogy nézzük.

1. Just for fun

Ha csak úgy, sima sorozatként nézzük, elsőrangú szórakozás, és talán az eddigi legerősebb évad. A szuperképességgel megáldott/átkozott lány és barátai fejlődéstörténete elért oda, hogy már nem idegesítőek, a szüleik sem tűnnek szellemi fogyatékosnak, ráadásul minden szereplő rettenetesen szerethető valamiért. A nyolc rész alatt minden szál nagyszerűen építkezik, katartikusan futnak egymásba. 

Külön szórakoztató, hogy az első évadhoz képest nem csak a főszereplő gyerekek nőttek fel, hanem a zeitgeist változását is követi a sorozat: a bemutatkozás még a minden tekintetben naiv 1983-ban játszódott, a harmadik pedig azt mutatja be, mennyit változott az USA 1985-re. A hurráhangulat után előkerültek a kapitalizmus árnyoldalai is, munkák szűnnek meg a közelben nyílt bevásárlóközpont miatt, ráadásul a szereplőket is elkezdte sokkal jobban érdekelni a szex a szerepjátékok helyett.

Ezektől sokkal emberibb lett a Stranger Things, és már jóval könnyebb a megidézni kívánt kortól függetlenül a történet miatt is nézni.

2. Nosztalgiaként

Nézhetjük ettől függetlenül a megidézni kívánt kor miatt is, hiszen annak ellenére, hogy végre önállóan is megállja a helyét, óriási popkulturális utaláshalmaz van benne. Az Indie Wire összeszedte részről részre, hogy melyik jelenet mire utal vissza. Feltűnik a Vissza a jövőbével kezdve az Atarin vagy a Végtelen történeten át egészem az R.E.M. zenekarig, és tényleg szinte minden sarokból visszaköszön az, amit popkultúrának szokás hívni.

Tényleg bravúros, mennyire tudatosan idéz vissza úgy klasszikussá vált dolgokat a sorozat úgy, hogy nem öncélúan lógnak ki a történetből.

Visszagondolhatunk azokra az időkre, amikor még minden rendben volt, épp győzedelmeskedett a világon az egyetemes jóság, amiből ha nem is minden, de azért jópár dolog átjutott még a nyomorultnak tűnő Kelet-Európába is. A Stranger Things harmadik epizódjának nézésére eszünkbe jutnak a hangalámondásos filmek, az, hogy mi is láthattunk végre Dallast, és ugye megjelentek a nyugati autók is az utcán. Szóval tényleg jól csinálták.

3. Kritikusan

Nézhetjük kritikusan, és objektíven nézve nem olyan baromi nehéz belekötni a Stranger Thingsbe. Egyrészt az a nosztalgia, amire épít, pontosan akkora hazugság, mint amire manapság egy hétköznapi hazafi is építi a világnézetét. Az a tiszta és őszinte múlt pontosan úgy nem létezett soha, mint az a hagyománytisztelő magyaros értékrend, aminek mentén országunk vezetői épp lerombolják az elmúlt 30 év legfontosabb értékeit.

Pedig az az igazság, hogy az 1985-ös USA sem volt tökéletes, elég erről megkérdezni az ország fekete lakosságát vagy azokat, akik még akkortájt is reálisan féltek attól, hogy a Szovjetunió egyszer csak tényleg csinál valami nagyon durvát. (Egy évvel később mondjuk tényleg csinált is.)

Ha innen nézzük, akkor ez a köldöknézegetős múltba révedés az, ami végleg elgáncsolja a saját identitás kialakulását, hiszen például a nyugatot jelentő Netflixet is arra kezdtük használni, hogy 1985-öset játsszunk vele kicsit.

4. Hogy gondolkodjunk

Nézhetjük viszont úgy is, hogy helyet adunk a kérdésnek, hogy vajon miért van legalább tíz éve ekkora szükségünk arra, hogy generációnk gyerekkorának a dolgaival foglalkozzunk? Miért lett Magyarországon akkora sláger az 1990-es évek, hogy telerakta a Papp László Sportarénát a Backstreet Boys 2009-ben?

Miért tűnik ennyivel jobbnak minden zene, mint amit a Spotify bedob a felkapott zenék válogatásában?

Nos azért, mert az internet által adott korlátlan tudás a legkevésbé sem a kreativitást segítette elő, hanem azt, hogy a megfelelő tudás ismeretében mindenki csak elismételje, amit megtanult. Képregények, zenék, játékok, Stranger Things: szinte naponta kapunk valahonnan bizonyítékot arra,

Annak az elismerése, hogy soha nem fogjuk meghaladni Woodstockot, soha nem lesz jobb játék a Donkey Kongnál, soha nem fognak már olyan király dolgot csinálni gitárokkal, mint a Slayer, tökmindegy. A lényeg, hogy a csúcson már túl vagyunk. A Stranger Things harmadik évada nézésekor csak még inkább ráeszmél a néző, hogy mennyire nem történik semmi érdekes a szórakoztatóiparban a 2010-es években.

Bármelyik szempontból nézzük, tanulmányok sokaságát lehetne írni a Stranger Things iszonyatos sikeréről: miért épp ez, mi a titka, és mit mond el ez a siker 2019-ről? Már ennek is épp elégnek kell lennie ahhoz, hogy megnézzük.

FOTÓK: Netflix