+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. július 8. hétfő, 14:06
Egy hétig éltem a műanyag nélküli júliust, de már meg is találtam a klímakatasztrófa elkerülésének legegyszerűbb módját!

Nem szeretem a radikális és főleg a külvilág számára szóló változtatásokat: az én száraz novemberem az, amikor hetekig nem megyek igazán sehova, mert hideg van, a Tépőzárat úgy 23 éves korom óta tartom elég stabilan, szóval így mozgalmilag a műanyagmentes júliushoz sem jutott eszembe csatlakozni, ameddig nem jött a cégnél egy gondolat, hogy azért valakinek csak illene ebből cikket írnia.

 

Végül lealkudtam a dolgot egy hétre.

 

A szabályokat csak nagy vonalakban futottam át, mert hát csak nem fogom valami hippinek hagyni, hogy keretbe foglalja az életemet, helyette magam értelmeztem a dolgokat: szóval próbálok arra törekedni, hogy minél kevesebb műanyagot használjak anélkül, hogy ne basznék ki magammal nagyon. Ez azt jelenti például, hogy bár tudom, hogy a Lehel téren lehet kapni kimért tejfölt is, nyilván nem fogok amiatt elmenni oda Óbudáról három deci tejfölért.

 

Tehát környezettudatos vagyok, de nem hülye.

 

Elsőre azt vizionáltam, hogy baromi nehéz lesz erre figyelni, ehhez képest az első napomon nem is történt semmi érdekes: itthonról dolgoztam, reggel lementem azokkal a nem eldobható szatyrokkal vásárolni, amikből felhalmoztunk itthon párat azért, mert nem akartunk állandóan szatyrokat kerülgetni minden vásárlás után, a közeli boltban pedig papírzacskó van a péksütikhez.

 

HIÁNYOZNAK A KAPSZULÁIM

 

A magyar emberek legnagyobb parája persze a műanyagflakon, hiszen annak ellenére vedeljük az ásványvizet világszinten is kiemelkedő szinten, hogy az ország majdnem minden részén kiváló a csapvíz. Én ezt azzal magyaráztam éveken át, hogy a szénsavas vizet szeretem, de most már ennek ellenére sem tartok itthon műanyag flakonban vizet több, mint egy éve, ugyanis

 

a flakonos víznek nem csak az a tulajdonsága van, hogy megöli a bálnákat és a fókákat, hanem az, hogy rettentő szar dolog cipelni, nyomasztó kidobálni az üres flakonokat, ráadásul azt nézve, hogy vízről van szó, még drága is.

 

De savas vizet mégis akartam, ezért rövid kutatómunka (Google) után rájöttem, hogy bár a régi patronos szódaszifonok már tulajdonképpen nem léteznek (vagy ha igen, az eldobható patronok miatt még szennyezőbbek, mint a víz), már lehet kapni szódagépeket, amik egyetlen hatalmas, ráadásul visszaváltható patronnal oldják meg az egészet. Nekem egy Sodastream márkájú csodám van, azóta nem cipelem fel a zsugor vizeket a lépcsőn, pontosan annyi szénsav van a vizemben, amennyi nekem tetszik, sokkal jobb a fröccsöm is, szóval tényleg mindent feljavít. Ebben az a szívás, hogy első körben ki kell adni 25 ezer forintot a gépért és egy kifejezetten szénsavasításra létrehozott 7 decis üvegért, ezekből az üvegekből pedig érdemes még pluszban vásárolni, ha igazán hideg szódát szeretnénk. 

 

Egy patron jár a géphez, de érdemes még egyet venni minimum 9000 forintért, ezeket viszon a továbbiakban 3000 forintért lehet már visszacserélni szerencsére a város egyre több pontján. Szóval igen, ez egy nagyobb beruházás, de cserébe én például nagyon hosszú ideje a „saját szódámat” iszom, ami minden szempontból jobbá teszi az életemet. Ha pedig valaki mentes vizet vesz, az tényleg vegyen inkább egy víztisztítót párezer forintért legalább otthonra, hiszen előbbi a legértelmetlenebb hülyeségek egyike.

 

Szóval a legnagyobb parámat ezzel már a műanyagmentes hónap előtt egy évvel kilőttem, és hétfő estére nagyjából meggyőződéssel tudtam állítani, hogy nem kell itt rinyálni még akkor sem, ha a csodás kapszulás kávé helyett kotyogósra kellett visszatérnem. 

 

Igen ám, de kedden be kellett mennem dolgozni!

 

Itt dőlt meg végleg az elméletem: a munkahelyemen például nincs szódagép, az ember kevésbé figyelhet arra, hogy ne vigyen magával szatyrot, nem halmoz fel egy csomó dolgot, és arra sincs nagyon megoldás, ha a boltban épp csak műanyag zacskó van a pékárukhoz. Ezeket otthonról nagyon tudatosan ki lehet kerülni, munkából hazafelé viszont ritkán van nálam négyféle tárolószatyor. Sőt, soha nincs, hiszen én az a típus vagyok, aki inkább megázik kicsit azért, hogy ne kelljen magával esernyőt vinnie. 

 

Ilyenkor az ember nem engedheti meg magának a túlzott rákészülést: ha nagyon szomjas, vesz egy félliteres flakonos vizet, ha dolga van, de éhes, elmegy a Mekibe jó sok csomagolópapírért,

 

és akkor még nem is beszéltünk a kajarendelésről, amiben szerintem tényleg több a műanyag, mint a konkrét étel.

 

A másik vékony jég a szociális élet: mivel mégis csak nyár van, az ember nem ül be egy zárt kocsmába, a kinti helyek egy része viszont részben műanyag pohárral dolgozik, esetleg repohárral. Nekem alapvetően fenntartásaim vannak a repohárral, ugyanis egyrészt olyan érzésem van, mintha fogmosóból innék, másrészt a többségük csak négydecis, én viszont a viceházmestert szeretem, az pedig öt deci. A legjobb megoldás az, ha próbálok olyan kocsmákba menni, ahol még embernek érezhetem magam, és üvegpohárból fogyaszthatok.

 

EZ ITT EGY RENDES KOCSMA

 

Itt ugye a probléma az, hogy például a budapesti Nemdebárban egy idő után kifejezetten műanyag pohárba kapsz inni, hiszen a vendégek háromnegyede az utcán állva iszik, és nyilván senki nem akar balhét. Itt ugye dönthet az ember: vagy hazamegy megalázkodva, vagy környezetet szennyez kicsit. Én természetesen az másodikat választottam, de legalább arra figyeltem, hogy ugyanabba az eldobható pohárba kérjem az italt. De ilyen már a pénteki Vasas-DAC stadionavatón nem is lehetett kérdés, focimeccsen az ember vagy eldobható pohárból iszik, vagy szomjan hal.

 

A hét végére nagyjából összeállt a végső megállapítás: ha meg akarjuk kímélni a Földet, egyszerűen nem szabad eljárni sehova!

 

STADIONAVATÓ: MŰANYAG FLAKONBÓL MŰANYAG POHÁRBA

 

Jó, nem teljesen sehova, de például a munkába járás olyan szinten sokszorozza meg az indokolatlan műanyagok használatát, ami tényleg feltűnő ahhoz képest, amit az ember egy otthon töltött napon produkál. Otthonról az ember felkészül egy vásárlásra, visz zacskót a kenyérnek, a gyümölcsöknek és mindennek, amit tervez venni. Ennek a magabiztosságnak az első pillanatban vége, ha az ember elindul valahova: ha nem számoljuk azokat az evolúciós zsákutcákat, akik reggel összeírják maguknak az egész napjuk összes teendőjét,

 

az emberek nem visznek magukkal 4-5-féle zacskót munkába, nem készülnek rá fel, hogy esetleg nem lesz idejük kimenni a menzáig sem enni, a szénsavas víz kérdéséről nem is beszélve.

 

Ha hozzátesszük, hogy mennyire mérgezzük a levegőt azzal, ha például autóval megyünk és a nyaranta izzadva hazaérés utáni plusz zuhany mennyi vizet ver el, akkor végül is meg is oldódott az a kérdés, mi kell ahhoz, hogy élhető maradjon a bolygó! Feleim, hát maradjatok otthon minél többet, ennyi az egész!

 

Ami még fontos a teljes műanyagmentes élethez, az az, hogy ne legyél vegán: egészen szembeötlő volt, hogy a vegán termékek túlnyomó része nem csak rettentően néz ki a boltban, de egytől egyik olyan műanyagban vannak, amiktől ránézésre is felolvad valahogy a sarki jégtakaró.

 

Komolyra fordítva a szót: kis odafigyeléssel nem olyan baromi nehéz nem teleszemetelni a környezetünket. Teljesen a büdös életben nem mentesülünk a műanyagoktól, bár a jelenlegi helyzetben az sem hozna olyan őrült jó dolgokat magával, de ha már csak kicsit átgondoljuk a dolgokat, akkor nem sokkal bonyolultabb tudatosan élni, mint nem eldobni a csikkeket az utcán.

 

Apropó, csikkek: a műanyagmentes júliustól függetlenül már két hete alig gyújtottam rá, azt azért sokkal nagyobb dolognak tartom. Sokat nem fog változni az életem most, hogy már hivatalosan nem tartok műanyagmentes napokat,

 

bár a szeletelt kenyér visszatérésének az életembe nagyon örülök.

 

FOTÓK: Fekő Ádám / Azonnali

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az összeget Parragh László mondta az Azonnalinak. Mi ez az összeg, mi mindenből áll és hogyan jött ki? Utánajártunk.

Lehet majd menni könyvtárba
és edzőterembe is, de csak védettségi igazolással.

Ezzel véget ér az orosz erődemonstráció, aminek a pontos célja nem ismert, és enyhülhet a hetek óta tartó feszültség a két ország között.

Szerdán vették az első szállítmányt a szintetikus antitestet tartalmazó gyógyszerből. A kórházak kérhetik, elmondjuk, mi ez.

Ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni, először átláthatóvá kéne a tenni a Diákváros területére tervezett kínai egyetemmel kapcsolatos kormányzati döntéseket.

Hogy pontosan mit fog tartalmazni a törvényjavaslat, amit a Fidesz-KDNP bizonyára nem fog elfogadni, nem tudni.

Miután az AstraZeneca a szerződésben vállalt vakcinamennyiségnek csak a harmadát tudta leszállítani az EU felé, úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság jogi úton kötelezné a gyógyszergyátó céget a szerződésben vállalt vakcinamennyiség leszállítására.

A hét kérdése

A brit ellenzék vezetőjét személyesen egy bathi kocsma tulaja dobta ki, amiért pártolta a hosszan eltartó járványügyi lezárásokat. Magyarországon ki ne ihasson, ha lesz nyitás?

Azért ide elnéznénk

Mi is, képzelheted. Gyere az Azonnali olvasói Facebook-csoportjába kibeszélni mindent!

Ezt is szerettétek

Letoha Tamás, a gyógyszerfejlesztéssel foglalkozó kutató koronavírussal kapcsolatos olvasói kérdésekre válaszol, és azt is elmondja, miért fél a biológiai háborútól.

A galériatulajdonos műgyűjtő elmondja, hogy a szobor a világ bármely részén múzeumi tárgy lehet a jövőben: a BLM-szobor jó értelemben provokál.

Eddigi bevételeik 10 százalékát keresik most meg, hiszen a szakmájukat konkrétan nem tudják gyakorolni. A Music Hungary Szövetség elnöke, Weyer Balázs a Helyzetben!

Hogyan lehet úgy szürreális műveket írni, ha a világ maga is egyre szürreálisabb? Veres Attila íróval erre kerestük a választ.

Renczes Ágoston, az Azonnali újságírója elmondja, miért lehet jobb vezető Matovič betonkatolikus menedzser utódja, és hogyan érintheti ez a felvidéki magyarságot.

A popzenészek és sztársportolók legújabb bevételi forrásáról Bornemissza Márkkal, az egyik legsikeresebb cipőbolthálózat, a Footshop magyar brand managerével beszélgettünk.

Az Európai Bizottság nemrég nyilvánosságra hozta az EU-s védettségi igazolásról szóló tervet. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal elemeztük, hogyan válhat valóra. Podcast!

Twitter megosztás Google+ megosztás