Én ugyan nem megyek a Pride-ra, de azt elmondom, miért nem!

Fontos, hogy még ezen a száz évvel ezelőtti dolgok felé kapaszkodó Magyarországon is mindenki azt csinálhasson, ami a jelleméből fakad. Akár felvonulásról van szó, akár tévénézésről.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Péntek van, és holnap lesz a Budapest Pride. Egy a sok felvonulás közül, amire egy percig sem jutott eszembe kimenni, és nagyon szeretném, ha senki nem szégyellné magát azért, mert inkább kirándulni vagy moziba ment, esetleg egy délutáni szundikálásra szánta az időt! Ugyanis nem azért kell szégyellni magunkat, ha nem megyünk felvonulni a tűző napon kitenni magunkat a Budaházy György-féle nagypofájú kisebbség hőbörgésének, hanem akkor, ha az év maradék 364 napján egyáltalán meg sem próbálunk olyan világot teremteni, mint amilyenért a Pride szervezői küzdenek.

Én azzal teremtek ideális világot, hogy nem érdekel, ha két nő vagy férfi kézenfogva sétál előttem az utcán, nem akad fel a szemem, ha egy frissen megismert ember elmondja, hogy a saját neméhez vonzódik, és úgy általában nem érdekel jobban az LMBTQ-szcéna nemi élete, mint a hagyományőrzőbb rétegeké. 

Azt igazán nem lehet mondani, hogy Magyarország az elmúlt években ehhez került volna közel, hiszen kormányunk a lehető leglelkesebben szolgálja ki annak a lakosságnak az igényét, akik a saját életük helyett a szomszédét akarják rendbe rakni. Ez a kormány el se határolódott tőle, hogy egyik tagja az egész felvonulás betiltását követelte, de persze annyira nem is meglepő annak fényében, hogy a hírek szerint a miniszterelnökünk épp arra készül, hogy végképp ellehetetlenítse az azonos nemű párok általi örökbefogadást.

A helyzet persze azért érdekes, mert amúgy objektíven nézve egy nyilvánosan viselt férfitanga semmivel sem provokatívabb, mint a turulos ősharcos-bolt kínálata az ellentüntetők számára, de akár még arra is fogadást mernék kötni, hogy a Pride-on több rendesen feltöltözött embert láthatnék, mint egy Békemeneten.

Szóval én azért nem megyek ki, mert nem szeretek felvonulni, és mivel ezzel az attitűddel pont ugyanúgy nem sértek senkit, mintha a saját nememhez vonzódnék, nőnek érezném magam, a horgászatra, origamira vagy hurkatöltésre tenném fel az életem, ezért épp úgy nem szégyellem magam, mint ahogy a például a felsorolt rétegeknek sem kell.

Olvasnál még többet Fekő Ádámtól az Azonnalin? Ide kattints!