Az MTA azért van, mert egyszer egy magyar a zsebébe nyúlt. Könnyen lehet, hogy most arra lesz szükség, hogy megint a zsebébe nyúljon pár magyar.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Valószínű, hogy nem az MTA-törvény elfogadása lesz az egyetlen disznóság, amit a napokban megcsinálnak.
Van az a Die Hard-rész, amikor egy iskolába szerelt szuperbombára vigyáz az összes rendőr, miközben a rosszfiúk meg dömperrel hordják el az aranyat. Ez valószínűleg kötelező anyag a Fidesznél, mert
Az MTA-val pontosan ezt csinálták, sorba állították az összes bólogatójánost, akik testületileg megszavazták, amit meg kellett. Hagyjuk is most a társaság részletes elemzését, kivétel nélkül mindegyik megérdemelné a Diétás Magyar Múzsa fő kitüntetését, a Fingszagrendet, de nem akarjuk a szocmunkahőse szintjére zülleszteni kedvenc érdemrendünket.
Marad a polgári engedetlenség
A törvény tehát megvan, és hivatalosan nagyon nehéz kezdeni vele bármit. Brüsszelben jelenleg azzal se foglalkoznának, ha Orbán azt rendelné el, hogy minden tizedik óvodást fel kell boncolni és szerveit a nemzetközi feketepiacon kell értékesíteni. Persze majd fognak, de akkor már lehet, hogy késő lesz.
Az Alkotmánybíróságban ülő, banánért bármilyen ítéletet meghozó taláros házikedvencekre (kivétel a 2-3 tisztességes bíró) szintén nem lehet számítani, nem vagyunk kint a vízből, ha Schanda Balázs vagy Czine Ágnes különvéleményben leírja, hogy nem jó az egész.
Tüntetni sem elegendő. Kint voltam a main is, pedig dolgom volt. A tüntetés fontos és jó, de a tűző napon sétálgató értelmiségiektől Orbán nem fog megijedni.
Csak van itt egy probléma. Egy folyó. A Rubicon.
Ugyanis mostantól csak a sztrájk, a polgári engedetlenség működik. Persze működik valamennyire az is, ha a Nature 600 vagy 6000 aláírással lehoz valami tiltakozást, vagy bármi más. De tovább kell lépni. Viszont ez kirúgást, fizetésmegvonását, a hatalom részéről a komoly ostorcsapásokat jelenti. De más út nincs. Ez nem az akadémiai kutatók próbája lesz, hanem az országé. Ha úgy jön ki a lépés, egy-két havi diplomás minimálbért a leginkább rászorulóknak a közvéleménynek kell összedobni.
Igen, tudom, amikor a rendőrök, ápolók voltak soron, a tudósok nem vonultak az utcára. Azt is tudom, hogy MTA köztestületi tag gyerekeként elfogult vagyok.
Egy biztos: feladni nem lehet, nem lehet engedni a bully boynak, hogy kihasználva, hogy a tanárnéni nem figyel, azt csináljon amit akar. Remélem az Akadémia Dolgozók Fóruma még a héten bejelent valami keményet. Ha megteszi, fel kell mögéjük sorakoznunk. Más út nincs.
Ésik Sándor cikke először a Diétás Magyar Múzsán jelent meg, ott is ér lájkolni!
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.