+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Techet Péter
2019. június 21. péntek, 18:39
Talán Manfred Weber volt az egyetlen, aki a mai napig elhitte: majd egy CSU-s kisvárosi politikus szellemi szintjét hozva lehet az Európai Bizottság elnöke. Ahogy bajor politikusból német kancellár se tudott még soha lenni, európai bizottsági elnök se lesz talán. De ez nem is lenne baj. Weber ugyanolyan köztes megoldás lenne csak, mint amilyen a látszatdemokratikus Spitzenkandidat-rendszer volt.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Bár Orbán Viktor is elmondta, miért nem támogatja Manfred Webert az Európai Bizottság élére, a politikus alól a lehetőséget végül a szocialisták és a liberálisok rúghatják ki – jelen állás szerint.

 

Weber esetleges bukásának alapvetően két oka van.

 

Weber tánca Orbánnal

 

Egyrészről a mögötte álló Európai Néppárt nem tudott határozott arcélt felmutatni: egyszerre hagyta még mindig bent Orbánt, és beszélt az európai egység fontosságáról. Weber

 

különféle tornamutatványokkal próbált meg úgy eltáncolni Orbán mellől, hogy közben a magyar miniszterelnök kezét nem engedte el – elvégre mindkettőjük kezét meg a német tőke fogja.

 

Azzal, hogy a Momentum és a DK alapvetően jelentős erőt képviselnek saját pártcsaládjaikon belül (Cseh Katalin frakció-alelnöksége a Renew Europe csoporton belül se pusztán a személyének, hanem az általa képviselt pártnak és országnak szól), a Néppártban mégis csak szélre sodródott Orbán elvesztette zsarolási potenciálját a Néppárton belül.

 

Az európai parlamenti választások eredményeként a Néppárt a balközéptől függ

 

– márpedig a liberális, de különösen a zöldfrakció talán nem olyan készséges partner a konzervatívok mellett, mint amilyenek a szocialisták voltak.

 

Mivel nincs ma néppárti-szocialista többség sem, a szocialista frakció is talán bátrabban politizálhat – például bizonyos kérdésekben az ideológiailag hozzájuk közelebb álló liberálisokkal vagy zöldekkel közösen.

 

Weber, aki eleve erőtlen politikus volt, pártja pedig a mai napig nem tudott pontot tenni Orbán Viktor végére, nem elégíti ki az ideológiai elvárásokat, hiába igyekezett legalább a CEU megmentésével valamiféle jópontokat szerezni. Az összkép azonban nem stimmelt: Orbán ma is Weber pártcsaládjának tagja, Weber a mai napig nem határolódott el tőle egyértelműen és világosan.

 

És mindehhez jön, hogy Weber képességei tényleg legfeljebb néppárti frakcióvezetésre jók. Weber nem lett igazi tényezővé a pártcsaládján túlmutató európai politikában. Ott mindig megmaradt annak az alsóbajornak, aki jobban illik még ma is egy landshuti sörözőbe, mint a brüsszeli tárgyalóasztalok mellé.

 

A CSU – kicsit, mint a Fidesz – nem tud sikeres lenni saját pátriáján kívül. Már Németországon belül is mindig kudarc volt, ha a konzervatív uniópártok – mint Franz Josef Strauß-szal vagy Edmund Stoiberrel – bajor kancellárjelöltet állítottak.

 

Az Európai Unió is már nagykabát a CSU-ra, amely csak otthon világhíres és megkerülhetetlen.

 

Megbukott a Spitzenkandidat-rendszer

 

Másrészről Weber lepöccintése arról is szól, hogy számos tagállam – főleg Párizs – nem akarja kiadni a kezéből az Európai Bizottság elnökének meghatározásának jogát és lehetőségét.

 

A csúcsjelölti, vagy Spitzenkandidat-rendszerrel ugyanis – amely nem jogi előírás, hanem 2014-ben elkezdett politikai gyakorlat – leszűkült a tárgyalható nevek sora. Olyan helyzetben, amikor azonban egyetlen pártcsalád se szerez biztos többséget,

 

az állam- és kormányfők nem csak azok közül szeretnének válogatni, akiket előzetesen a pártcsaládok kitaláltak nekik.

 

Erre lehet azt mondani, hogy ez antidemokratikus – elvégre ma az Európai Unióban a parlament az egyetlen közvetlenül választott szerv, azaz mégiscsak megnövelhetné az Európai Bizottság tekintélyét is, ha annak elnöke is (mint az egyes országokon belül) választáson megméretve kerülne pozícióba.

 

Ez az érvelés azonban nem veszi figyelembe, hogy az Európai Parlamentnek ma is rá kell bólintania az EB elnökére, azaz a közvetlenül választott parlamentnek marad beleszólása.

 

A Spitzenkandidat-rendszer pedig eleve csak a demokrácia látszatát ígéri.

 

Noha vannak pártcsaládok és azoknak jelöltjeik – de a polgárok egyetlen országban se tudnak ezen pártcsaládokra, pláne a jelöltjeikre szavazni. Senki se szavazott egy Manfred Weber vezette Európai Néppártra – az, amit Európai Néppártként ismerünk (és ez igaz lehet más pártcsaládokra is, bár a néppártira hatványozottan) talán még inkább elzárt, titkos alkuk révén jön létre, mint az Európai Bizottság.

 

A Spitzenkandidat-rendszer akkor lenne demokratikus, ha nem virtuálisan lebegne a teljesen eltérő tagállami pártok felett – hanem

 

az EP-választásokon tényleg az európai pártcsaládok indulnának, a szavazólapon pedig ott lennének a Spitzenkandidatok nevei is.

 

Weber Spitzenkandidatnak volt csak jó

 

Az, hogy Webert eltanácsolták balról azon szereptől, amibe kezdettől fogva nem illett bele, alapvetően pozitív, illetve logikus fejlemény lehet. Pozitív, mert Weber pávatánca nem lesz akkor mégsem sikeres: nem vált még úgy sem hihetővé az Orbán-ellenessége, hogy Orbán maga is (a Néppárton belül a mai napig) támadta; és logikus, mert a Spitzenkandidat-rendszer még nem az a demokratikus, közvetlen, európai választás, amit meg kéne védeni.

 

A Spitzenkandidat-rendszer a mai látszólagosságaival, virtualitásával, erőtlenségével ugyanolyan, mint Manfred Weber maga – színtelen-szagtalan, eldöntetlen.

 

A nagy kérdés ezért az, hogy Weber esetleges és a Spitzenkandidat-rendszer várható bukásával mi jön még – avagy: mi jön vissza? Végleg kormányközi kompromisszumok terepévé alakul az Európai Unió? Vagy megindul azon demokratizálódási folyamat felé, aminek végén tényleg az európai választópolgárok által választott európai pártok és európai politikusok állnak?

 

Manfred Weber mindkét irányból nézve akadály.

 

Olvasnál még Techet Pétertől, ugye? Itt van egy adag cikk, tessék csak!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Örül a „Karácsonyfigyelőnek”, de türelmet kér, viszont már az első napján kihirdeti a klímavészhelyzetet.

A friss Nobel-díjas író karintiai szülőfalujában támadt rá az újságírókra, mert azok Milošević melletti kiállásáról kérdezték.

Lejárt az MSZP ultimátumának határideje, Tóbiás József vissza fogja adni a mandátumát.

Ilyen sem volt még: írek akarnak lenni a britek. A belfasti posták már kifogytak a formanyomtatványokból.

Élesedett a centristák és a baloldaliak vitája: Elizabeth Warrent támadták a centrista jelöltek az egészségügyi tervei miatt. Ez főleg Joe Bidennek használ. De mit remél ettől?

Amikor már úgy tűnt, hogy a kommunisták akarata érvényesül, közbelépett az alkotmánybíróság.

Ez úgy sikerült Csorbai Ferencnek, hogy ellenfele, a fideszes Szekó József a kampány közben meghalt. Csorbai pártja, az MSZP egyhetes nyilatkozattal válaszolt a morális kérdésre.

A hét kérdése

Egy kormányközeli lap népszavazást akar arról, hogy a konzervatív Debrecen legyen Magyarország új fővárosa a liberális Budapest helyett. Mit szólsz hozzá? Ez a kérdés!

Azért ide elnéznénk

A számok és olvasatok dzsungelében az Ellensúly folyóirat szerzői vágnak majd szépen rendet október 16-án.

Kömlődi Ferenc kiállításmegnyitója Barcs Miklóssal, október 18-án a Jurányi Suterene-ben!

Piactúra, szitabuli, térbeéneklés, séta és számháború a 8-ban. Október 18-19-én!

Pest felől csúnyán néz ki a Vác fölötti, leharapott hegy, de most egy túrán megmutatják a másik, szebbik oldalát. Október 20.

Bécsben, október 28-án!

Ezt is szerettétek

Minek folyton inspirálódni? – kérdez vissza Tarlós István, mikor arról kérdezzük, melyik kelet-európai város példájából inspirálódhatna Budapest. Nagyinterjű a főpolgival!

Elfogadna-e Tarlóstól tanácsot, és lesz-e Kálmán Olga az alpolgármestere? Azonnali-nagyinterjú Karácsony Gergellyel, az ellenzék főpolgármester-jelöltjével!

A főpolgármester-jelölt elmondja, miért foglalkozik ennyit Berki Krisztiánnal, és mit szól a Fidelitas cirkuszos plakátjaihoz, vagy Tarlós megafonozásához. Nagyinterjú!

Bécsben a lakások csaknem egyharmada önkormányzati tulajdonban van, és a város a magáncégek bérházépítési programjait is támogatja, hogy kordában tartsa az albérletárakat. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás