Juncker: Mégsem olyan könnyű engem lecserélni! – nem tudtak megegyezni az uniós vezetők

Szerző: Illés Gergő
2019.06.21. 07:56

Nemhogy egyszerűsödött, hanem inkább bonyolódott a képlet az Európai Tanács az EU következő vezetőiről szóló, hajnalba nyúló tanácskozásán: Macron kukázná a csúcsjelölti rendszert, míg Merkel óvatosabb ezzel kapcsolatban. A Néppárt elnöke szerint pedig Juncker akár még jövő tavaszig is maradhat, ha ilyen tempóban haladnak a tárgyalások. Az uniós állam- és kormányfők legközelebb június 30-án próbálnak majd újra döntést hozni.

Juncker: Mégsem olyan könnyű engem lecserélni! – nem tudtak megegyezni az uniós vezetők

Péntek hajnalra sem sikerült megállapodnia az EU-s vezetőknek a következő Európai Bizottság lehetséges elnökjelöltjeiről és a további vezető posztokról, ezért június 30-án rendkívüli ülésen próbálnak majd újra erről dönteni – tudósít a Politico Brüsszelből.

Csúcsjelöltek a kukában

Az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács ugyanis még abban sem tudott igazán megállapodni, hogy hányadán áll a Spitzenkandidatok rendszerével, vagyis az Európai Bizottság következő elnöki posztjára szóló csúcsjelöltséggel. Emmanuel Macron például már kukázná az egész szisztémát, mondván, hogy

a három legnagyobb pártcsalád – a néppártiak, a szocdemek és a liberálisok – csúcsjelöltjei kiestek a versenyből.

Ezzel pedig Macron szerint a Tanácsnak kell majd újraindítania a kiválasztási folyamatot – ami a kormányközi testülettől hidegrázást kapó Parlament egyik rémálma lenne.

Angela Merkel német kancellár már nem volt ilyen szigorú: azt ugyan elismerte, hogy egyik nagy pártcsalád csúcsjelöltjének – sem a bajor néppárti Manfred Webernek, sem a holland bizottsági alelnök Frans Timmermansnak, sem a liberális dán versenyképességi EU-biztos Margrethe Vestagernek – sincs többsége, de Merkel nem zárta ki, hogy ez megváltozzon. Persze ezzel a kancellár nyilván saját jelöltjét, Manfred Webert tolná előtérbe, akiről pedig pont a parlamenti szocialista és liberális frakció jelentette ki csütörtökön, hogy nem támogatja jelöltségét. Nélkülük pedig Webernek sincs többsége az EP-ben.

Mark Rutte holland miniszterelnök is elismerte a többség hiányát, ugyanakkor ő sem volt olyan kemény a csúcsjelölti rendszerrel kapcsolatban, mint Macron: szerinte

ugyanúgy, mint egy kormányalakításnál, itt is időre van szükség, meg is jegyezte, hogy ehhez neki is hét hónap kellett legutóbb Hollandiában, szóval „nincs nagy katasztrófa”, és „még csak félidőnél járunk”.

Bonyolultabb lett a képlet

Az uniós intézmények vezetőinek kiválasztása sosem volt egyszerű feladat, azt mindig hosszas tárgyalások előzték meg. Még a sokkal egyértelműbb, szocialista és néppárti többséget adó 2014-es EP-ben is nyár végéig kellett várni a végső megállapodásra, pedig ott csak az S&D-nek és az EPP-nek kellett egymás között leosztani a pozíciókat, hogy aztán Jean-Claude Juncker lehessen a bizottsági elnök, cserébe Martin Schulz pedig a parlamenté. Idén nem ilyen egyszerű a képlet, most már

a néppártiak és a szocdemek nem alkotnak többséget, kell tehát egy harmadik erő is a parlamenti tárgyalóasztalhoz – és akkor még nem is beszéltünk Tanácsról, ahol még annyi támogatottsága sincs a csúcsjelölti rendszernek.

Persze senki sem akar háborút: Merkel pénteken hajnalban meg is jegyezte, hogy miután a jobb- és balközép már nem rendelkezik a mandátumok több, mint felével, szélesebb EU-párti többséget kell alkotni a liberálisokkal vagy a zöldekkel kiegészülve. „Természetesen közös megoldást szeretnénk az Európai Parlamenttel” – nyugtatta az EP kedélyeit a hajnali órákban a kancellár. Kicsit el is kerülte, hogy nyíltan bármelyik jelölt mellett kiálljon, mikor azt mondta: „a parlamentnek is lesz majd egy álláspontja, majd meglátjuk, mi lesz az. Tehát csak a folyamat végén tudok végleges választ adni erre a kérdésre. De ez a helyzet természetesen kihívások elé állít minket, ez egyértelmű”.

Donald Tusk, az Európai Tanács (egyébként néppárti) elnöke is diplomatát játszott hajnal 2 körül tartott sajtótájékoztatóján, nem válaszolt ugyanis arra a kérdésre, hogy Weber jelöltségét ténylegesen visszautasították volna az állam- és kormányfők. „Majd június végén visszatérünk a dologra, ma még túl korai lenne bárkiről is dönteni” – fogalmazott.

Juncker: Nem olyan könnyű engem lecserélni!

A következő találkozó tehát június 30-án esedékes, mikor több állam- és kormányfő az oszakai G20-csúcsról tér majd vissza. Feltételezések szerint informális megbeszéléseket már Oszakában is folytatnak majd az ott jelenlévő vezetők, így Tusk és Juncker, a német kancellár, a francia elnök, valamint a holland, spanyol, brit és olasz miniszterelnökök.

És hogy mire fel ez a nagy sietség? A vezetők szeretnének már azelőtt megállapodni a csúcspozíciókról, mielőtt július 2-án összeül az új Európai Parlament, és megválasztja új elnökét. Mark Rutte viccelődve meg is jegyezte, előbb-utóbb csak összejön a többség, mert „nem marasztalhatjuk Junckert élete végéig”. Juncker szerint az esélyek a megállapodásra aligha javulnak majd június végéig, de mindettől függetlenül a találkozót meg kell szervezni. Miután a bizottsági elnök hajnal 3 körül távozott volna,

még kicsit oda is szúrt a tárgyalások sikertelensége miatt a döntéshozóknak: „örömmel jegyeztem meg, hogy mégsem olyan könnyű engem lecserélni”.

Joseph Daul, az EPP elnöke fel is kapta a vizet amiatt, hogy mennyire nem mutatkozott fogadókészség Weber bizottsági jelöltsége mellett, ha pedig így haladnak a dolgok, Juncker akár még az október 31-ig tartó mandátumán túl is maradhat, akár jövő tavaszig is – aggodalmaskodott a néppárti vezető.

BORÍTÓKÉP: Steffen Seibert / Európai Tanács (Twitter, 2019. 06. 20.)

Illés Gergő
Illés Gergő az Azonnali újságírója

Európai politikáról, Közép-Európáról ír. Magyar belpolitikáról pedig akkor, ha ideges.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek