+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Tóth András
2019. június 17. hétfő, 16:20
Hogyan lehet kiharcolni kétjegyű fizetésemelést? Leginkább munkahelyi szinten, és anélkül, hogy az ellenzéki pártok a sztrájkra rátelepednének. De ki segít a humánértelmiségi közalkalmazottakon?

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

A tavaly év végi tiltakozáshullám a „rabszolgatörvény” ellen és az azzal időben részben egybeeső sztrájkhullám a kétjegyű fizetésemelésekért mindent elmondott a magyar szakszervezeti mozgalom és munkavállalók állapotáról, amit még esetleg nem tudtunk volna. Álmok és csalfa remények hulltak porba, szervezetek akcióképességének a felső határára derült fény, s arra, hogy hol van a közös cselekvésre lehetőség.

 

A legfontosabb tanulságok a következők.

 

1. A sikeres sztrájkok az iparban és a kereskedelemben folytatott magasabb bérekért folytatott megmozdulások voltak. Munkahelyi szinten. A tartóssá váló munkaerőhiány megnövelte a munkavállalók bátorságát. Az országhatár eddig is nyitva volt, de ma már itthon is versenyeznek a munkáskézért. Itthon is fel lehet lépni, s ha nem sikerül, akkor a szomszédban két kézzel kapnak az álláskereső után. Így megnőtt a bátorság.

 

2. Munkahelyi szinten van meg a közös cselekvéshez szükséges bizalom, s értelme a cselekvésnek. Itt még kalkulálható a nyereség és az erőfeszítés kockázata. Ez a valóságos közössége a magyar munkavállalóknak.

 

3. A munkahelyi szintű fellépésnek még egy előnye van: kizárhatják a politikát. A magyar munkavállalók ugyanúgy megosztottak, mint a választópolgárok: nagyrészük inkább jobboldali, vagy ha nem is az, a jobboldal által felkarolt tradicionális családmodell híve, elutasítja a migrációt, csalódott a baloldalban. Ha nem is tartják aranykornak azt, ami most van (egy ismert jobboldali országos szakszervezeti vezető jellemezte aranykornak a mai helyzetet), de

 

hosszú évtizedek óta először félnek kevésbé a munkanélküliségtől, és a 2008-as mély válság óta először emelkednek komoly mértékben a béreik

 

– mindez többet nyom a latba a szemükben, mint az általuk is fájlalt korrupció. Ezért nagy részük nem akar politizálni.

 

Pláne kevesebben akarnak felvállalni ellenzéki témákat. Sőt, néha kifejezetten dühösek amiatt, hogy rájuk telepszenek a „politikai haszonlesők”, CEU-ért tiltakozó táblákkal „kompromittálják” a saját, jogosnak tartott követeléseiket. Ilyen mondatokat hallottam, s láttam a dühös pillantásokat a rabszolgatörvény ellen tartott megmozdulásokon és útlezárásokon, ahol megjelentek a szolidaritásukat kifejezni akaró baloldali pártok aktivistái is pártjuk színes dzsekijében és politikai követeléseiket kifejező tábláikkal.

 

Csalfa remény a baloldali diákok és a „munkásosztály” közös harcában bízni. A munkások nagy részétől nagyon távol áll a progresszív és marxizáló fiatal értelmiség.

 

4. A rabszolgatörvény elleni szakszervezeti tiltakozások erőtlensége, s az országos sztrájkfenyegetés lufija megmutatta, hogy a megosztott szakszervezeti mozgalom nem képes egységesen fellépni, s nem képes érdemben nyomást gyakorolni a politikai folyamatokra. Se mozgósító erő, se egység, se fegyver és paripa.

 

5. Ahhoz képest, hogy az elmúlt évtizedekben alig volt sztrájk, beszélhetünk sztrájkhullámról. De ahhoz képest, hogy milyen nagy arányú a munkaerőhiány és milyen gyorsan emelkednek a bérek, alig számítottak valamit a sztrájkok. Ez azt mutatja, hogy az elmúlt harminc évben nagyon meggyengültek a szakszervezetek, és kevés munkahelyen van szakszervezet. Olyan szakszervezet meg pláne kevés van, ahol van vezetni képes és bátor aktivistamag, akik tudják, hogyan kell sztrájkolni, és akiket követnek a munkavállalók.

 

6. A mai Magyarországon a reális szervezkedési alap a munkahely és a lokális (regionális munkaerőpiac). A nagyobb gyárak és ipari parkok, s az őket körülvevő harminc kilométeres környék, ahonnan még bejárnak dolgozni, s amelyen belül egymással versengenek a munkáltatók a munkavállalókért.

 

7. Ha a szakszervezeti mozgalom meg akarja állítani a harminc éve folyó, hol gyors, hol lassú lejtmenetet, akkor most van itt az idő arra, hogy nekiálljon a munkahelyi szervezetek munkájának támogatásának, a helyi aktivisták képzésének. Csak ott lesznek sikeres sztrájkok, ahol vannak erős szervezetek, képzett aktivisták, dolgukat tudó helyi vezetők. Ehhez komoly munkára, jogi, szervezési és kampányfogási technikákat nyújtó segítségre és képzésekre van szükség, s arra kell megtanítani a munkahelyi aktivistákat (mert ez is egy szakma), hogy hogyan lehet közösséget építeni, egyéni érdeket képviselni, vállalatvezetéssel hatékonyan tárgyalni.

 

8. Ennek kulcsa a feleslegesen sok és a munkahelyektől távol levő (Budapesten székelő) országos és ágazati szakszervezet munkahelyi szervezeteinek egybefogása regionális szinten. Közös regionális szakszervezeti központokra van szükség, ahol van pénz, szakértő, aki gyorsan tud helyben segíteni.

 

9. Ez mindenkinek az érdeke hosszútávon, nem csak a munkavállalóké. Mert csak magasabb bérek, jobb munkakörülmények lassíthatják le a munkavállalók elvándorlását, az ország kiüresedését. S

 

helyi szinten jobban be lehet lőni, mi az, amiért még lehet alkudni, anélkül, hogy a cég létét veszélyeztessék a túl magas elvárások. Ennek legjobb formája a munkahelyi alku.

 

10. A kormány egyetlen eszközzel tudja hatékonyan támogatni a munkavállalók harcát az itthon maradásukért, hogy ne csak a Hegyeshalomtól nyugatra lehessen jól keresni: további adócsökkentésekkel teret biztosít a munkáltatói oldalon, hogy költségoldalon versenyképessége ne romoljon a vállalkozásoknak a hirtelen nagy arányú béremelések miatt.

 

11. A legreménytelenebb helyzetben a humánértelmiség derékhadát alkotó állami közalkalmazottak vannak. Az elmúlt évek bérrobbanása még nyilvánvalóbbá tette szomorú bérlemaradásukat. De tehetetlenek a minden fellépésre erőteljesen visszavágó államhatalommal szemben, amely centralizációval és átszervezésekkel igyekszik megoldani a közintézmények humánszolgáltatás-színvonalának romlását, és kicserélhető csavarként tekint a munkavállalókra. Az idősebbeknek és a kevésbé vállalkozó szelleműeknek marad a keserű dohogás, a többiek előtt meg nyitott a határ.

 

A szerző politológus. Olvass még tőle az Azonnalin!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Nem sikerült újráznia Kárpátalján a magyar jelöltnek az ukrán választásokon, de egy másik körzetben még akár születhet is magyar győzelem.

A csehországi Zlínt a szlovákiai Zsolnaként tüntették fel a négysávosra bővülő M15-ös autóúton, így rossz országot és kilométerszámot is írtak hozzá.

A cseh Polgári Demokrata Párt vezetője hozná össze az ellenzéket, de a kalózok kimaradnának az összefogásból.

Kiderült: a német Zöldek szavazói használják legtöbbször a repülőgépet. Igaz, ő nekik is a legnagyobb a bűntudatuk emiatt.

Közleményt adtak ki a mesterségesen eltüntetett, sokszor átnevelő táborba
küldött ujgur kisebbségről.

A hét kérdése

Föld alá vinnék a HÉV-et, de már idéntől 5-ös metrónak hívnák. Ilyen alapon bármi lehetne a hatos metró: mi legyen az?

Azért ide elnéznénk

A Művészetek Völgye legizgalmasabb borai július 19-28. között, esténként.

Az új-zélandi fiatalokból álló Alien Weaponry július 24-én a Dürerben meg is mutatja, hogy mennyire. Vendég: Cryptodira.

Hogyan érintette a Strache által felvásárolni akart Kronen Zeitungot az Ibiza-gate? Erről lesz szó. Bécs, július 25.

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

Hogyan sikerülhetett véget vetni csúcsoligarcha hatalmának, és mi vár most Európa legszegényebb országára? Mizsei Kálmán leírta!

Különböző nemzetiségű és párthovatartozású EP-képviselők mondták el az Azonnalinak, hogyan érintette őket a csúcsjelölti rendszer meghekkelése. Videó!

Akihez több botrány fűződik, mint önálló gondolat. A hétgyerekes családanya az egyik legsikertelenebb politikus: igaz, ahányszor megbukott, azt mindig felfelé tette.

Van mit ünnepelni az előválasztás után. Videó!

Twitter megosztás Google+ megosztás