Az ellenzéki főpolgármesteri előválasztás politikatörténeti jelentőségű: ez lesz a rendszerváltás utáni első választás, amikor nem érdekel igazából senkit a fődíj, csak a saját maga stratégiai játszmái.
Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!
Gondolom, fáj neked is az a sok hercehurca, amit a magyar ellenzék művel már megint – most az éppen az előválasztás díszletei között. Például azzal, hogy az MSZP-Párbeszéd és a DK, mintha ovisok veszekedését látnánk, egymásra mutogat, hogy akkor most ki árult el tulajdonképpen kit: a szocik a DK-t, mert Karácsony Gergely állítólag EP-választási kampányt mert folytatni (én ebből mondjuk tudatos hírfogyasztóként semmit se láttam), holott a DK ennek ellenkezőjét dealelte le az MSZP-P-vel? Vagy ellenkezőleg, a DK árulta el a szocikat, mert Gyurcsányék – kihátrálva Karácsony Gergely mögül – saját jelöltet állítottak az előválasztás második fordulójára Kálmán Olga személyében? (Oh, pardon, a DK csak támogatja az ex-műsorvezetőt, mert Kálmán Olga ugyebár „független jelölt”!)
Ugyanígy megértem, hogy miért fogják sokan a fejüket látva azt a sitcomokat megszégyenítő paródiát, amit Schmuck Andor nyomott le az elmúlt napokban. A szépkorúak védőszentje ugyanis azzal fenyegette meg a már ringben lévő jelölteket, hogy ő is elindul az előválasztáson, ha azok nem tesznek hitet a budapesti nyugdíjasok ingyenes tömegközlekedésének megvédése mellett. Schmuck persze abszolút súlytalan politikai szereplő, nincsen semmi zsarolási potenciálja, így senki nem is veszi őt komolyan. Kivéve kétezer nyugdíjast, akik megadták Schmucknak az induláshoz szükséges aláírásmennyiséget, így Schmuck még legalább másfél hétig nem csupán a még nálam is fiatalabb menyasszonyával smárolgatva kerülhet a hírekbe.
És mégis, ha a zsigeri ellenérzéseinket egy picit félretesszük, rájövünk, hogy pont ez adja ennek a választásnak a sajátosan fura báját. Ugyanis
legyünk őszinték magunkkal: Magyarország első előválasztásának effektív súlya, hatása a nulla felé konvergál.
Jó, persze, eldől majd, hogy ki lesz az ellenzéki pártok által támogatott kihívója Tarlós Istvánnak az őszi önkormányzati választáson, de ez mégiscsak bolhatöknyi jelentőséggel bír más választásokhoz képest. Most nem fog évekre eldőlni senki sorsa, nem fog egyik politikai erő sem nagyobb súlyt szerezni sem a nemzeti, sem az Európai Parlamentben, sem az önkormányzatokban. Egy jelölt rossz szereplése miatt senki nem fogja fennhangon követelni, hogy XY mondjon le.
És pont a jelentéktelensége miatt a szereplők arra használják az előválasztást, amire csak akarják.
Az MSZP-Párbeszéd kétségbeesetten reménykedik, hogy a parkolási mutyi nem amortizálta le annyira az egyébként jó népszerűségi mutatókkal rendelkező Karácsony Gergelyt, hogy az ne legyen képes – az előválasztási győzelem után – egy tisztes, mégha vesztes eredményt is produkálni Tarlós Istvánnal szemben, így némileg kihúzva a pártszövetséget abból a csávából, amiben az EP-választás után találta magát. A DK és a Momentum nyilvánvalóan arra használja fel az előválasztást, hogy az EP-választás utáni kegyelmi időszakban még tovább erősítse pozícióit az ellenzéki játéktérben.
Még az előválasztásból kilépő, az LMP-t és a Jobbikot magáról lerázó Puzsér Róbert is felhasználja az előválasztást arra, hogy kikerülve ebből a mérgező politikai környezetből megtisztítsa magát, és így próbálja visszanyerni a hitelességét a ringben egymást püfölő bohócokkal szemben. Úgy, hogy közben továbbra sem hisz abban, hogy bármi esélye is lenne a főpolgármesteri címre: mint ahogy az Azonnalinak elmondta, ő nem győzni jött, hanem azért, hogy megvalósítsa a programját.
És persze van az olyan showman, mint Schmuck Andor, aki egyszerűen meglátta és kihasználta a lehetőséget. Annak lehetőségét, hogy nagyot mondva bizonyíthassa maroknyi támogatójának (vagy inkább saját magának?), hogy még életben van, és ha akarja, röhögve képes a mai napig meglovagolni a politika hullámait.
Ettől szép és érdekes a maga módján ez az előválasztás. Névleg az arról szól, hogy ki legyen Tarlós legesélyesebb kihívója, de valójában mindenkit ettől eltérő motivációk vezetnek elsősorban.
Az a fura helyzet állt elő, hogy ez a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet első választása, ahol igazából senkit sem érdekel a fődíj, csak az a vigaszdíj, amit saját magának elképzelt.
Az előválasztási siker (mérjük azt akár annak megnyerésében, vagy profán módon csupán a kierőszakolt rivaldafényben) nem cél, hanem eszköz más célok eléréséhez, amiknek semmi közük a főpolgármesteri székhez.
Éppen ezért semmi értelme nagyon komolyan venni sem a programbemutatókat, sem a programvitákat, erőt sem érdemes belefeccölni, hogy a pár bekezdéses, pár perces összefoglalókon túl bármit is elolvassunk, illetve megnézzünk belőlük. A fődíjat, a főpolgármesterséget – legalábbis ha az ellenzéki flúgos futam így folytatódik tovább – valószínűleg úgyis Tarlós István fogja bezsebelni.
Ezért azt tanácsolom, ne frusztráld magad tök feleslegesen az előválasztásos sztorin!
Tegyél jót magadnak, és hidd el, ha lélekben elengeded ezt az egészet, ha hozzám hasonlóan a helyiértékén kezeled az ellenzéki előválasztást, rájössz: tulajdonképpen egy egész jó politikai kabarét élvezhetsz az első sorból. Úgy ráadásul, hogy az égvilágon semmi nem fog változni, se előnyödre, se hátrányodra, függetlenül a végeredménytől.
Az Azonnali Reggeli fekete nevű hírlevelének olvasói ezt a cikket – és még mást is – már hétfő reggel megkapták a postafiókjukba. Iratkozz fel te is a hírlevélre, ha nem akarsz semmiről lemaradni!
Tetszett a cikk?
Az Azonnali hírlevele
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.
