Miért téma az a lengyeleknél, hogy vodkázott-e Kaczyński a komcsikkal?

A kormányzó lengyel konzervatív jobboldal nagy részének vérben forog a szeme és árulást kiált, ha látja az archív képeket, amiken a rendszerváltók és az állampártiak vodkával koccintanak az egyeszségükre. Azóta kiderült: Lech Kaczyński, a jobboldal hőse is ott volt. De miért fontos ez, miért mond el sokat az ottani politikai törésvonalakról?

Magyarországhoz hasonlóan az újkori lengyel politikának is megvannak azok a szimbolikus politikai eseményei: náluk is leképezi a politikai törésvonalakat az ezekhez való viszonyulás. Taxisblokád, székházügy, koronaúsztatás, őszödi beszéd – ezeket mindegyik politikai oldal a saját világlátása szerint értelmezi, legyen az nemzetárulás vagy a fasizálódás első tünete. Lengyelországban az egyik ilyen szimbolikus történés a magdalenkai találkozók.

Szolidaritás akkor vs. Szolidaritás ma

Magdalenka ugyanis az a Varsó melletti villa volt, ahol 1989 elején a Szolidaritás képviselői és az állampárti vezetés hosszas tárgyalások után megállapodtak a kerekasztal-tárgyalások feltételeiről.

A másik oldal számára viszont a kompromisszum a lengyelek közti megegyezést, egy fontos és szükséges lépést jelenti a demokratikus Lengyelország felé.

Olyannyira jelen van ez a vita még ma is a közéletben, hogy a legújabb lengyelországi minibotrány is ehhez kapcsolódik. A lengyelek június 4-én ünnepelték a félszabad választásokat – ezen a Szolidaritás megalázó vereséget mért az állampártra. Ez volt az a momentum, amikor a lengyel demokratikus átmenet valóban megkezdődött.

A politikai megosztottságot jól jellemzi, hogy Gdańskban két megemlékezést tartottak egymástól pár száz méterre. Az egyiket a gdański ellenzéki városvezetés szervezte az Európai Szolidaritás Központban (ESC), amely Lech Wąłęsához, a Szolidaritás legendás vezetőjéhez köthető. Mind Wąłęsát, mind pedig az ECS-t nem kedveli a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) – olyannyira nem, hogy utóbbinak az állami támogatását a kormány jelentősen csökkentette is év elején.

A másik megemlékezést a Szolidaritás szakszervezet szervezte a gdański hajógyár munkavédelmi csarnokában, ahol az állampárt és a Szolidaritás 1980 augusztusában aláírta a sztrájkot lezáró megállapodást. A mai Szolidaritás viszont nagyon is élvezi a kormány támogatását. Mateusz Morawiecki miniszterelnök csak az ő eseményükre látogatott el. A politikai ellentétek egyik látványos megnyilvánulása volt, amikor a miniszterelnök nem volt hajlandó kezet fogni az őt üdvözölni akaró Aleksandra Dulkiewicz gdański polgármesterasszonnyal.

Tusk bejelentés helyetti patronja

Donald Tusk Európai Tanács-elnök a Szolidaritás Központ megemlékezéséhez kapcsolódóan mondott beszédet. A lengyel médiában hónapok óta úgy tartották számon ezt a beszédet, mint az a pillanatot, amikor majd bejelenti visszatérést a lengyel politikába. Ez viszont elmaradt: Tusk inkább történelemről beszélt, a megegyezés és a békés átmenet fontosságát hangsúlyozva. Egy ponton a lengyel tárgyalásokat az 1989-es véres Tienanmen téri eseményekkel állította párhuzamba: Lengyelország megmutatta, hogy lehet vér nélkül is változásokat elérni.

És itt utalt a magdalenkai vodkázásokra: „Nézzük ezeket a képeket ma: Kiszczak és Jaruzelski tábornokok Wąłęsával és Kaczyńskival vodkáznak. Kaczyński ugyan ezeken a képeken napjainkban nincs rajta, de én láttam a valódiakat. Ezekről nem azért beszélek, hogy kötekedjek, hanem hogy kimondjam a számomra legnyilvánvalóbb dolgot. Mit kellett volna csinálniuk, egymásra lőni?”

Itt nem Jarosław Kaczyńskiről van szó, a lengyel államügyeket háttérből mozgató PiS-pártelnökről. Tusk annak 2010-es szmolenszki repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt ikertestvéréről, Lechről, a néhai köztársasági elnökről beszélt. Ugyanis Lech volt mindig is az, aki a két iker közül a tehetségesebbnek számított és a fontosabb pozíciókat betöltötte. Magdalenkában és a kerekasztal-tárgyalásokon is Wąłęsa tanácsadójaként vett részt (csak a kilencvenes évek elején vált el a két politikus útja).

Mítoszok és meghaladás

Jarosław persze rögtön védelmébe vette testvérét. Egy rádióműsorban azt nyilatkozta, hogy ugyan Lech ivott vodkát, de nem fraternizált a kommunistákkal, mint Wąłęsáék. Ezután a lengyel közbeszédben jót vitatkozgattak, hogy mit is jelent a lengyelül idegenül hangzó fraternizálás. És persze előkerültek azok a videók is, amelyeken Lech lelkesen koccint az állampárti vezetőkkel. Amúgy ezeket a felvételeket a biztonsági szolgálat csinálta, és most már nyilvánosan hozzáférhetők.

Már nem sokkal a repülőgép-szerencsétlenség terjedni kezdtek azok az összeesküvés elméletek, amelyek szerint Donald Tusk – akkor éppen a Polgári Platform (PO) miniszterelnöke – és Vlagyimir Putyin közösen felelnek testvére haláláért. A Varsó központjában pedig jó ideig havonta tartott megemlékezések pedig a PiS-es szavazók keménymagjának tüzelését szolgálta. Lech azóta kapott szobrot Varsó belvárosában, arccal a szmolenszki tragédia emlékműve felé. Ezenfelül pedig a jelenlegi PiS-es kormány többször is megpróbálta Lechet a Szolidaritás vezető személyiségének beállítani, ezáltal Wąłęsát a háttérbe szorítani.

Maga a botrány még a lengyel közbeszédben sem sok vizet zavart, viszont abból a szempontból nagyon is érdekes, hogy ezen keresztül nagyon jól megérthetjük a mostani lengyel politikai törésvonalakat. Az EP-választásokon három csoportosulás szerzett helyet az Európai Parlamentben.

+ A (jobbközép, agrárius, régi baloldali, liberális és zöld) ellenzéki pártokból összeálló Európai Koalíció az, amely azt mondja, hogy a 89-es kompromisszum egy csoda volt, és az ország érdekét szolgálta. Ők azok, akik a lengyel rendszerváltás egyfajta mitizált narratíváját hangoztatják.

+ Velük szemben állt a kormányzó nacionalista-konzervatív PiS, amely szerint az egész egy árulás volt, ami lehetővé tette, hogy a kommunisták átmentsék hatalmukat.

+ A harmadikként éppen bejutó balos Wiosna (Tavasz) pedig az, amely azokat lengyeleket próbálta megszólítani, akiknek elegük van ezekből az évtizedek óta tartó vitákból.

Olvass még több elemzést Pál Benedektől Lengyelországról!