+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Fekő Ádám
2019. június 12. szerda, 08:30
És le is tudom vezetni, hogy miért! Azért, mert tegnap még hátra volt egy Slayer-koncert Budapesten, ma reggel viszont már arra kellett kelni, hogy soha többé nem játszanak itt.

Először 2013-ban egy kiválóan sikerült Slayer-koncert miatt merengtem el rajta, hogy lassan nem csak a metálzene legnagyobb hőskorszaka, de még az azon való nosztalgiázás is véget ér. Tavaly már arról is írtam egy cikket mindenféle szempontok figyelembe vételével, hogy a stadionokba is alkalmas metálzene szép lassan eltűnik mindenhonnan, és marad a klubszíntér. Most pedig ugye itt van a Slayer búcsúja Budapesttől a nagyon hosszúra nyúlt búcsúturné állomásaként, szóval tényleg eljött a vég. 

 

Az amerikai zenekar 1981 óta folyamatosan egyetlen dolgot csinált: hangoskodott és pusztított. Feltalálták saját magukat, és 2019-ben sem kellett ezen túl sokat módosítani, hiszen másfél óráig mosolyogva gyűlölködni minden korban pontosan ugyanolyan érzés. A Slayer ezért nem másokhoz igazodott, hanem mások igazodtak hozzá: jöhetett itt a death metál hullám, gyilkolhatták egymást a norvég blackerek, törhetett ki magából a hardcore, a keménység mértékegysége a Slayer maradt.

 

 

Azért tudott az maradni, mert amit ők csinálnak, az a legősibb erő. Soha nem akartak túl nagy látványt vagy látványos háttérvetítést, a színpadképük egyik legfontosabb eleme pedig egy rakás egymásra pakolt kibelezett hangláda annak érdekében, hogy robosztusabban nézzen ki az egész.

 

Az a lényeg, hogy kiáll a színpadra négy mindig nagyon keményen festő férfi, és a lehető legkevesebb kontakttal ledaráljon úgy másfél órát.

 

Ha jól számolom, összesen nyolcadik alkalommal látom ezt a zenekart, és nagyon nyomaszt a tény, hogy a tíz nem lesz meg. Nem azért, mert bármi újat nyújtatnának élőben, hanem mert azt, amit csinálnak, nem lehet megunni. Abban a kalapban vannak, mint a Terminator 2, a Csupasz pisztoly-trilógia vagy a budapesti Gyöngy presszó: az ember képtelen rá még akkor is nemet mondani, amikor már minden egyes részletét kiismerte.

 

Elsőre érthetetlennek is tűnhet, de itt arról van szó, hogy a Slayer nem csak a saját univerzuma királya, hanem ha objektíven nézzük, akkor ők állnak messze a legközelebb a Tökéletes Metálprodukcióhoz.

 

Provokatív, megalkuvás nélküli, kemény, miközben bennük van az a punkos lendület is, ami miatt mondjuk kukákat is lehet rá borogatni.

 

A kedd esti Papp László Sportarénában tartott Slayer-koncert pedig ebből következően egy tökéletes metálkoncert volt. Néha fülbántóan hangos, döngött a basszus, miközben lehetett csodálni Tom Araya elejtett félmosolyait, Kerry King morcos sétálgatását, a 2013-ban elhunyt Jeff Hannemant pótló Gary Holt lendületét, és persze a zenekar két egymást váltó dobosa közül búcsúként most épp Paul Bostaph-et. 

 

 

Külön értékelendő, hogy magukhoz méltón kezelték a búcsút. Nem volt érzelgős múltba révedés, nem ölelte meg az első sorokban állókat egyik tag sem, egyszerűen még egyszer utoljára adtak Budapesten is egy nagyszerű koncertet, hogy aztán mindenki nyugodt lelkiismerettel mondhassa, hogy ő mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbb Slayer-koncertet láthassa. Mint például én, aki a Magyaroszág-Wales meccset is kihagytam, amikor rájöttem, hogy még győztes magyar válogatottat is többször láthatok a hátralévő életemben, mint Slayert.

 

Egyetlen fontos különbség volt egy átlagos Slayer-koncerthez képest, az pedig a színpad. Nyilván mindenki elképzelte már, hogy mi lenne akkor, ha nem csak a zene lenne húsbamaróan bunkó, hanem ők is élnének a 21. század adta lehetőséggel, és nem csak Kerry King lenne a látványelem. Ennek a megválaszolása volt a Slayer búcsúajándéka. Tűzzel rajzoltak ki fordított keresztet, volt pentagram, égtek a Slayer-sasok, szóval ez most tényleg show volt. Különösen, amikor az örök zárásnak számító Raining Blood alatt már az egész színpad égett mögöttük. 

 

Aztán leállt a tűz, tettek pár tiszteletkört, megköszönték mindenkinek, és lesétáltak a színpadról azzal a tudattal, hogy talán ők a világ egyetlen zenekara eddig, akiknek sikerült 40 év után méltósággal visszavonulni.

 

 

Nem szeretem magamat idézni, mert ahhoz jól kéne írnom, de azért most megint vissza kell nyúlnom a 2013-as cikkem zárásához: 

 

„Ezért nézzük még meg a lehető legtöbbször ezeket a zenekarokat, és aztán gondoljunk könnyes szemmel azokra az időkre, amikor volt Slayer.”

 

Nos, igen, én már most könnyes szemmel emlékszem azokra az időkre, amikor még ebben a YouTube-celebek dalaival, emo rappel és hasonló tragédiákkal terhelt világban legalább egy biztos pont volt. Rég tudtam ennyire stabilan korszakokat határolni egymástól, de most teljesen biztos vagyok benne, hogy kedden még jobb világ volt, mint ezen a kilátástalanul forró szerdán.

 

FOTÓK: Slayer / Instagram

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

Az ősszel teljesen függetlenül induló egykori LMP- és Jobbik-jelölt szerint ezt a választást is a NER nyerte, és mivel nem tud választani Karácsony Gergely és Tarlós István között, el kell indulnia a polgármesterségért.

A Vice utazási célok alapján jellemezte azokat a brit turistákat, akik kiszabadulnak a nyáron. Budapest Splittel került egy kalapba, és a jellemzés sem áll messze a valóságtól.

Szerinte ha valaki a gyerekek testi fenyítéséről vallott nézetei miatt elfordul tőle, az a Fidesz malmára hajtja a vizet.

Válaszul arra, hogy Oroszország nemrég olyan javaslatot tett le az asztalra, ami ismét törvényesnek tartja az ország 1968-as lerohanását.

Egyre többen érdeklődnek az elmúlt napokban az előválasztás, illetve Csáky Attila pornószínész iránt a netes enciklopédián.

A hét kérdése

Kálmán Olga? Karácsony Gergely? Kerpel-Fronius Gábor? Ez a hét kérdése, szavazz!

Azért ide elnéznénk

Filmvetítés, majd beszélgetés a román rendszerváltás kérdéseiről június 26-án.

1973 óta először lehet Budapesten legálisan strandolni a Dunában, június 29-én.

Pécsen amúgy is van pár elég menő épület, most pedig még fényfestéssel is felturbózzák őket. Június 27-30.

JazzTM, július 5-7. között Európa 2021-es kulturális fővárosában. Elég erős lineuppal, a közelben!

Tanúság? Cinkosság? Kortárs művészek fejtik meg a pannonhalmi főapátság galériájában. Egész nyáron!

Ezt is szerettétek

A Fidesz-árvák után az EP-választások eredményeit elnézve létrejött a baloldal árváinak tömege is. Ez ma az egyetlen politikai tér, ahol vákuum lett.

Jó-e, ha politizálnak a zenészek akár a számaikban, akár azokon kívül, vagy inkább idegesíti ez a hallgatóságot? Orfűi videó!

Ahogy bajor politikusból német kancellár se tudott még soha lenni, európai bizottsági elnök se lesz talán. De ez nem is lenne baj. Techet Péter véleménye!

Talán rájöttél, hogy csak akkor leszel valaha államtitkár, ha belépsz a Fideszbe vagy a KDNP-be? Az Azonnali kisokosa sokat segít, hogyan csináld!

Twitter megosztás Google+ megosztás