Kálmán Olga beszállt, engem pedig az előválasztás most kezdett el igazán érdekelni

A Momentum főpolgármesterjelölt-jelöltje nevető harmadikként is befuthat, amennyiben sokan szavaznak általa bizalmat a Momentumnak és/vagy próbálnak megálljt parancsolni a DK-nak.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Azok közé tartozom, akiket nem hozott különösebben lázba a momentumos Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-jelölti indulása. Nem gondoltam, hogy érdemben veszélyeztetheti Karácsony Gergely elsőségét, akár indul Puzsér Róbert az ellenzéki előválasztáson, akár nem (jelen állás szerint nem).

A magam részéről teljesen elfogadtam azt a megközelítést, amely szerint a Momentum Kerpel-Fronius indításával két legyet üthet egy csapásra: megőrizheti az EP-választás óta élesebben rá irányuló reflektorfényt, méghozzá anélkül, hogy ezzel beteljesítené a Klubrádió-betelefonálók legszörnyűbb rémálmát, és a kelleténél jobban megosztaná a fővárosi ellenzéket.

Ennél azonban – hajlamos vagyok hozzátenni: szerencsére – bonyolultabb az élet. Ugyanis akad egy másik párt is, amelyik ugyancsak abban érdekelt, hogy magán tartsa azt a bizonyos reflektorfényt – mi az hogy, nagyon is. Ha pedig a Momentum lépését politikailag racionálisnak tekintjük, akkor még inkább annak kell tartanunk azt, hogy a DK felmelegítette a Dobrev-receptet, és Karácsony Gergely mögül kihátrálva egy friss, mégis ismert – ráadásul Gyurcsány Ferenctől ezúttal némileg távolabb álló – női jelölt indításával színesít a versenyt.

Folytatva a vallomások sorát: azok közé tartozom, akik mindezt egyáltalán nem tekintik tragédiának, és az előválasztás ilyetén alakulását nem gondolják „flúgos futamnak”. Sőt,

Nem mintha bármilyen értelemben is Kálmán Olga-rajongó vagy akár csak potenciális Kálmán Olga-szavazó volnék. De ezzel számomra visszamenőleg is értelmet nyert a jelöltlista felborítása.

Várjunk még azzal az Unicummal

A magyar választói piacnak van egy (sőt, bizonyára több) olyan szegmense, amely a mai kínálatban nem találja a saját pártját, a hozzá igazán közel álló politikusokat. Én az eredeti felállás szerint, vagyis egy Puzsér-Karácsony-deathmatch esetén Puzsér Róbertre szavaztam volna. Nem azért, mert annyira bíztam Puzsér sikerében: értelmezésem szerint a Puzsér-projektnek jobb esetben nem is a budapesti főpolgármesteri posztról kellett volna igazán szólnia, hanem egy új politikai pólus megteremtéséről – ám ez az esély az EP-választással végképp elúszott.

A Puzsérra szavazással mindemellett nem kifejezetten Karácsony Gergely ellen szavaztam volna, hanem az őt indító pártok ellen. Tetszik vagy sem: vagyunk egypáran, akiknek ma ilyen mérlegelési lehetőségeket hagy a magyar politika. Gyakorlatilag a 2018-as választás óta látszik, milyen nagy erők dolgoznak azon, hogy a kínálat a Fidesz kontra régi baloldal dichotómiára szűküljön vissza, és nekem egy szavazatot megért volna, hogy ha haloványan is, de jelezzem, jelezzük: hahó, vannak azért még néhányan az ellenzéki térfélen, akik nem kérnének ebből.

Aztán az előválasztás után ittam volna egy Unicumot, és leszavaztam volna Karácsonyra, megint csak nem annyira Tarlóssal, mint inkább az őt (újra)indító párttal szemben. Csakhogy

Megálljt parancsolni a DK-nak

Az eddigiekre könnyen mondhatjuk, hogy mindez egyéni szocprobléma. Az előválasztás egyik fő kérdése azonban az lehet, hogy mennyire kollektív ez a szocprobléma. Akik ugyanis a régi baloldal jelöltjével, jelöltjeivel szemben akarnak szavazni, most nem a finoman szólva is megosztó Puzsérra kell hogy voksoljanak, hanem ott van nekik az épp felívelő Momentum jelöltje.

Persze vannak, akik a Momentumot „új SZDSZ-nek” látják, a DK természetes szövetségesének vagy akár fiatalosabb kiadásának. Én viszont biztosan nem tartozom közéjük. Ugyanis az, hogy ebben az igencsak összetett viszonyrendszerben a Momentum pontosan micsoda, szerintem még nem dőlt – a kényszerű versengve együttműködés következtében nem is dőlhetett – el. Azt viszont biztosan tudni lehet, hogy aki Kálmán Olgára szavaz, az jelenleg az őt indító DK-t erősíti (tovább). Így aki ebben nem érdekelt, annak Karácsonyra vagy Kerpel-Froniusra érdemes szavaznia.

Egyes elemzések azért is tartják igazán ügyesnek a DK húzását, mert az ismert szerkesztő-riporter háttérbe szoríthatja a Momentum ismeretlennek mondható jelöltjét. Ha azonban azokra a szavazókra gondolunk, akiknek Karácsony Gergely és Kálmán Olga egyaránt természetes választás volna – nos, ők most komoly bajban lehetnek. A politikában kétségtelenül fontosak a személyiségek, a személyiségek csatája azonban most erősen megoszthatja a klasszikus baloldali szavazókat.

Akár olyannyira, hogy Kerpel-Fronius Gábor nevető harmadikként is befuthat, amennyiben sokan szavaznak általa bizalmat a Momentumnak és/vagy próbálnak megálljt parancsolni a DK-nak. De ha ez nem történik meg, akkor is

Puzsér-árvák, szevasztok

Ha tehát érzelmi síkon közelítünk a kérdéshez, az előválasztás egyik elsődleges tétje innentől az, hogyan viszonyulunk a DK további erősödéséhez. A Kerpel-Froniusra való szavazás mellett azonban egy racionálisabb indok is szólhat: Puzsér Róbert. Ez elsőre meglepően hangozhat, de (megint csak jelen állás szerint) Puzsér nem indul az előválasztáson, indul viszont magán a választáson, amivel adott esetben értékes szavazatokat vihet el a közös jelölt elől.

Vajon melyik az a jelölt, akinek indulása esetén Puzsér esetleg megfontolhatja a visszalépést? Az előzmények ismeretében Karácsony Gergely biztosan nem, de Kálmán Olga sem jöhet szóba az őt jelölő Gyurcsány-párt miatt. Vagyis marad Kerpel-Fronius, amennyiben hajlandó lépéseket tenni a sétáló Budapest felé (és amennyiben Puzsér is hajlandó újragondolni a Momentummal kapcsolatos sérelmeit az új ellenzéki felállás fényében). De ha Puzsér nem is lép vissza, akkor is valószínűleg jóval kevesebben szavaznak majd rá dacból vagy protesztjelleggel, amennyiben nem a régi baloldal egyik pártjának protezsáltja lesz a közös ellenzéki jelölt.

Mindebben persze nagyon sok a hipotetikus elem. Nem tudjuk, nem várható-e holnap egy újabb bejelentés, amely ismét szétzilálja a mezőnyt; nem tudjuk, mennyire profi kampányt sikerül Kerpel-Fronius mellé állítani, sőt nagyon keveset tudunk róla egyáltalán; nem tudjuk, mennyiben tartják magukat ahhoz az ígéretükhöz a régi baloldal pártjai, hogy beállnak az előválasztás győztese mögé, ha az véletlenül nem az ő jelöltjük lesz. Egyet viszont a magam részéről biztosan tudok: hogy

Ja, és még valami tudok. Hogy Kerpel-Fronius Gábornak az első közvélemény-kutatásokban nem lesznek túl jók a számai Kálmán Olga mellett. De az EP-választás óta azt is tudjuk, hogy a politikai passzátszelet tényleg nem a közvélemény-kutatók fújják.

Olvass még több cikket Pápay Györgytől az Azonnalin!