+++ Kérj egy Reggeli feketét! Heti háromszor küldjük neked. Nem linkgyűjtemény: olvasmány. +++
Böcskei Balázs
2019. június 6. csütörtök, 07:20
Mi van, ha a Fidesz kezdettől fogva nem a Néppártból való távozásra játszott, hanem a Néppárt jobbra tolására és átvételére? De nem jött be, marad nekik a status quo Néppártja.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

 

Üssük be a Wikipédiába az útfüggőség kifejezést!

 

Nem kell, mutatom mit is ír a „szabad enciklopédia”: „Az útfüggőség a pozitív visszacsatolású összetett dinamikus rendszerek egyik jellegzetes viselkedési formája, mely arra a megfigyelhető jelenségre utal, hogy az ilyen rendszerek működésének korai szakaszában fellépő apró, lényegében jelentéktelen és véletlenszerű események alapvetően határozzák meg a rendszer végső állapotát még akkor is, ha kezdetben az összes lehetséges végső állapot valószínűsége egyenlő.”

 

Valamikor a politológiaképzés első óráiban ismertetik meg azzal a hallgatót, hogy a politika az útfüggőség terepe. Nyilván az oktatók ezt nem profán módon fejtik ki, hanem példákba és szakirodalomba forgatva bizonyítják.

 

Az, hogy a politikában az útfüggőség fundamentális módon jelen van, azt leginkább azok szokták elfelejteni, akik a saját várakozásaik vagy vágyaik felől értelmezik a politikai jelenségeket.

 

Egyszerűbben: olyanok, mint egy „csak összefogással győzhető le Orbán”-politikus 2014. január 14-én.

 

Az útfüggőség figyelmen kívül hagyása növeli a tévedés lehetőségét. Ezt csak pörgeti, ha egy-egy lépésből, azaz egy adott pillanatból vagy az adott politikusi cselekvésből távoli következtetéseket vonunk le – nem megpróbálunk, hanem le is vonunk. Mindenkivel történt már ilyen, bele lehet esni ebbe a csapdába. Ki ne akarna az első lenni azok sorában, akik előre látták a jövőt?

 

Miért gondolták sokan, hogy kizárás lesz a vége?

 

A Néppárt és Fidesz esete eklatáns példája annak, hogy az elemek összerendezhetők azon a módon, hogy abból a Fidesz kilépése vagy kizárása jön ki. Könnyű erre cáfolatul azt mondani, hogy ennek eleve ellentmond az, hogy a várakozásoknak megfelelően az EP-választás előtt ki-ki a saját kockázatminimalizáló stratégiájának megfelelően kitolta döntését: a Fidesz nem lépett ki, a Néppárt pedig nem zárta ki. Ez persze karcsú érvelés lenne, még akkor, ha a „közös” – tehát de facto Néppárt általi – felfüggesztés inkább megágyazott a középtávú maradásnak, mintsem a kipucolásnak.

 

Azok, akik szerint a Fidesz eleve egy új populista jobboldali pólust akart, amelynek vezére Orbán, azok számos ismert, erre okot is adó dolog mellett három továbbiból indultak ki:

 

1. Orbán körei nem tudnak (európai) közvélemény-kutatási adatokat, (mandátum)becsléseket, prognózisokat olvasni.

 

2. Politikusaik és véleményvezéreik az igazi szándékot mesélik, narrálják (miért is kellene ezt bárkiről feltételezni a politikában?).

 

3. Véleményvezéreik, akik a május 26-a utáni új populista jobboldal számszerű megerősödéséről beszélnek, azok be vannak – akárcsak részlegesen is – avatva a politikai szándékokba.

 

Az 1-es kizárható, a 2-esre ott a zárójelben foglalt megjegyzés, a 3-asra meg csak annyit, hogy tulajdonképpen az 1-esre és a 2-esre adott válaszom tükrében teljesen mindegy. Meg általában is.

 

Viszont a tényeket úgyis össze tudjuk rendezni, hogy Orbánék végig a Néppárt átvételére játszottak. Végig.

 

Emlékeztetésképpen, a Fidesz és a Néppárt vitái akkor élesedtek egyre jobban, amikor megvolt az esélye a Néppárt jobbratolódásának. És akkor nem a német állampolgáriismeretek-órák és demokráciakurzusok ismeretei estek le a fejekben, hogy „nahát, itt 2010 óta egy kompetitív autoriter rezsim van. Nem is, ez már autokrácia!”. Sokkal inkább az lett a fellépés oka, hogy Orbán menekült- és migrációs válság közbeni aktivitásával megvolt neki az esélye a Néppárt jobbra húzására.

 

Így lehet eltéríteni a demokráciaprojektet egy jobboldaliságvitába

 

A jobbra csorgás gondolata – ne felejtsük – kezdetben nem volt annyira ellenére a néppártiak egy ma jóval nagyobb részének – nem beszélve azok hazai nyilvánosságáról. A reálpolitikus (német) néppártiak pontosan tudták, hogy nem közpolitikai- és migrációügyi vitákat kell Orbánnal folytatni, hanem ha gyengíteni akarják, úgy (okkal) demokráciaprojekttel kell jönni, és belső néppárti kampánnyal azon az úton végig is kell menni.

 

Orbán viszont pontosan tudta, hogy azon a pályán ő vesztes lesz, csinált hát egy civilizációs és jobboldaliságvitát – illetve próbált csinálni.

 

Ennek egyik eszköze (volt), hogy a „kinti” ellenfelet – a populista jobboldalt – nagyobbnak láttatta, mint amekkora, verbálisan „megépítette” annak veszélyét, illetve mint erőt. Úgy tett, mintha.

 

Mert hát azt senki nem gondolhatta komolyan náluk sem, hogy egyszerre lehet a német nagykoalíció külső támogatójával, a német nagytőkével is együtt menni, és a CDU-t lebontani akaró AfD-vel. Míg utóbbi akarta maguknak Orbánt, a kormányzati megszólalók kínosan ügyeltek arra, hogy politikusi szinten senki meg ne adja az AfD-t vagy a kormányon nem lévő (!) szélsőjobboldaliakat. Aki nem híve Macronnak, az ne tűnjön Marine Le Pen támogatójának.

 

Ha tehát a tényeket a kezdetektől máshogy rendezzük össze, akkor Orbán eredendő célja a Néppártra vonatkozó befolyásának növelése volt (ebben volt még konszenzus), ugyanakkor – szerintem – ez még akkor sem változott, amikor már vesztésre állt ebben az egyébként – ha 90 percet veszünk – már a 32. percben sem győzelemre álló mérkőzésben.

 

Látták, ami jön, de ahogyan az MSZP-Párbeszéd-lista, úgy Orbánék is a csodában bíztak.

 

Amíg az nem következik be, addig pedig úgy kell tenni, mintha biztos, hogy jönni fog.

 

A csoda helyett a pofáraesés jött

 

A csoda nem érkezett meg, ami viszont jött, az Gulyás Gergely a Die Weltben arról, hogy maradnának. Ami, ha a fentiek mentén haladunk, sosem volt kérdés. Az annál inkább, hogy milyen Néppártban akarnak maradni. Egyelőre egy olyanban, ami Orbánék felől nézve a status quo Néppártja. Ez pedig alapvetően nem olyan rossz Orbánnak, a Néppártnak Orbánnal szemben meg pláne nem – önmagában persze kérdéses.

 

Ha a viták egyelőre elhalkulnak, az eggyel kevesebb hangos konfliktus az önkormányzati választás előtt, a hazai ellenzék pedig folytathatja a „fegyverletétel” meg a „pávatánc”-diskurzust, ami olyanná lett, mint a fasisztázás. Mindig bejön, főleg akkor, amikor nem.

 

Orbánnak tehát nem az új populistaerő-projektje bukott el – amelynek áprilisi, formális alakuló találkozójára el se ment –, hanem a Néppárton belüli befolyásnövelés szándéka.

 

A Bölcsek Tanácsának pedig egyelőre további jó munkát és kellemes nyarat!

 

Persze, az is lehet, hogy mindaz, amit fentebb írtam, túlgondolása valaminek, ami mások számára már az 16,5 éves Orbán pöttyöslabda-szorongatásának mikéntjéből kiolvasható. Lehet. Mindenesetre jelen sorok írója a saját pénzén nem fogadott volna arra, hogy Orbánék intézményesen is egy új populista jobboldalban akartak főnökök lenni.

 

Az viszont, hogy választott stratégiájuknak lesznek további nem kívánt következményei, az nem kizárt. Ugyanakkor az is csak abból jön, hogy „…rendszerek működésének korai szakaszában fellépő apró, lényegében jelentéktelen és véletlenszerű események alapvetően határozzák meg a rendszer végső állapotát.”

 

Jó ez a Wikipédia. Hiába, azon ott van minden, amit az Orbán-rezsim működéséről tudni kell.

 

A szerző politikai elemző (IDEA Intézet). Olvasnál még többet Böcskei Balázstól? Ide kattints!

 

comments powered by Disqus
Hírszolgáltatás

A hatóságok nem tudtak volna mindenkit ellenőrizni – többek között erre hivatkozva hozta nyilvánosságra a házi karanténra ítélt emberek nevét a montenegrói kormány.

A Microsoft szerint nem a koronavírus-járvány miatt volt szükség az elbocsátásokra.

Péntekről szombatra sokan, 118-an gyógyultak fel a koronavírusból, de eközben sajnos újabb hét beteg elhunyt.

Egész Európában egyedülálló módon korlátozásokkal engedik vissza a nézőket hétvégén a magyar stadionokba, így összejött az, amiről élő ember nem hitte, hogy összejöhet!

Mármint azután, hogy a felek közös menetrendben állapodtak meg az ukrán nyelvtörvény miatt kialakult konfliktus rendezésére.

A 21. kerületi önkormányzat szerint míg a kormány a világ egyik leghatékonyabb védekezését mutatta fel a koronavírussal szemben, addig Karácsony politikája olyannyira diktatórikus, hogy az még Demszky idején is elképzelhetetlen volt.

Könnyen lehet, hogy a kívánt spórolás helyett az egész egy felesleges ráfizetés lesz. Elmagyarázzuk, hogy miért.

A hét kérdése

Hiába vagyunk EU-tagok, a járvány előtti határforgalmat először nem valamelyik uniós szomszéddal, hanem a nem EU-tag Szerbiával állítottuk vissza. Mi ennek az oka? Szavazz!

Azért ide elnéznénk

Június 2-án, a Magyar Szociológiai Társaság által szervezett, online beszélgetésen szakértők próbálják feltárni a vidék-város közti, sokrétű egyenlőtlenség hátterét.

A Republikon Intézet június 2-i, online konferenciáján, ha nem is élőben, csak az otthoni kamerák előtt, de leül egymással vitázni a Fidesz és az ellenzék.

Még ha online is, de június 5. és 6. között a Rosalia borfesztivál keretében lesznek élő interjúk borászokkal, művészekkel és a gasztronómia képviselőivel.

Saját kézzel lehet levendulát szedni a kevélyhelyi levendulamezőn. Aki kipróbálná, június 5. és 14. között teheti
meg Pilisborosjenő mellett!

DrMáriás festményeit Győrfi Pálról, a nyugalomhipnózis nagymesteréről, vagy Müller Cecíliáról, Baby Yoda megmentőjéről június 6-tól nézheted meg Szentendrén.

Ezt is szerettétek

Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád szerint nem igaz, hogy a székelyek még nem értek meg az önállóságra. Podcast!

Mi áll Klaus Johannis román államelnök magyarellenes kirohanása mögött? Podcast.

Akár az egészségügynek, akár a gazdaságnak akarnak kedvezni a politikusok, katasztrofális következményekbe futnak bele.

Fogadják el a munkavállalók, hogy a közelgő válság miatt komoly áldozatokat kell hozniuk az állásukért – legalábbis az Iparkamara elnöke, Parragh László szerint. De mit szólnak ehhez a szakszervezetek?

Sok felvidéki városba a magyar polgármesterek hívták be a megszálló csehszlovák katonákat. Itt a Trianon 100 podcast harmadik része.

És a koronavírus-járvány, vagy az azt követő válság kezelése lehet majd a 2022-es kampány fő témája? Böcskei Balázs és Mráz Ágoston Sámuel a Helyzetben!

Hogyan élik meg a koronavírus-járványt a különböző generációk? Kiknek a legnehezebb most, és miért jött elő a nyugdíjasbashing?

Twitter megosztás Google+ megosztás